Január 9-én a Toro Rosso immáron hivatalosan is bejelentette egyik pilótájának a nevét. A szerencsés kiválasztott nem más, mint Sebastien Buemi! A svájci fiatalember vélhetően a decemberi teszteken nyújtott teljesítményével (no és persze jelentős anyagi hátterével) győzte meg a csapat vezetőit. Azokat a vezetőket, akik között már nincs ott Gerhard Berger, a csapat sikereinek a kovácsa. Ugyanis nemrégiben a Red Bull visszavásárolta 50%-os részesedését a csapatból. Ezzel véleményem szerint a RBR elkezdte maga, illetve a Toro Rosso alatt vágni a fát. Mivel a csapat nagyban Bergernek köszönhette a 2008-as futamgyőzelmet, és a konstruktőri hatodik helyezést. Érdekes módon a „kis bikák” csak egy versenyzőt neveztek meg. A 11-es rajtszámú autó vezetőjének személyéről csak a későbbiekben döntenek.

                                            De ki is ez a Sebastien Buemi?

Ez a kérdés joggal fogalmazódhat meg a rajongókban, mivel hősünk szinte a semmiből érkezett. A sajtó sosem volt tele GP2-es remekléseitől, és a kisebb kategóriákban sem alkotott maradandót. Viszonylag hamar bekerült a Red Bull fiatal pilótákat támogató programjába, és innentől az energiaitalgyártó cég, szárnyai alatt lépkedett fel a szamárlétrán.
Formula autós pályafutását 2004-ben kezdte, mégpedig a Német Formula BMW sorozatban, ahol két évet húzott le, bajnoki címet sajnos nem szerzett, viszont egy ezüst és egy bronzéremmel lett gazdagabb. Innen gyorsan a Formula 3-as Európa bajnokságba került.  Itt eltöltött első éve után, karriere igazán a 2007-es évben indult be. Ekkor még az F3-ban is versenyzett, de belekóstolt a GP2 és az A1 GP bajnokságba is, ahol nyolcadikként végzett a svájci csapattal. (Aki nem tudná, ebben a sorozatban nem csapatok, hanem nemzetek versengenek).  GP2-es bemutatkozó szezonja után, - mely elég gyengére sikerült – a GP2 Ázsia Sorozatban figyeltek fel rá először. Ő nyerte meg a botrányba fulladt Indonéz Nagydíjat, majd zsinórban négyszer végzett a második helyen, ezzel az összetettben is az ezüstös helyen zárt. A nemzetközi sorozatban tavaly a hatodik helyen végzett. Megnyerve többek között a Magyar futamot is. Ebben az idényben már a Red Bull hivatalos tesztpilótai posztját is Ő töltötte be. A „Bikások” pedig elég sok feladatot rá is bíztak, hol a RBR hol pedig a Toro Rosso versenygépével tesztelt, sőt a legtöbb bemutatón is ő kormányozta a versenygépeket. A szerződtetése először Sebastian Vettel távozása után merült fel. Ezután, a csapattól távozó Berger még a tavalyi évben nyilatkozta, hogy minden valószínűség szerint Ő lesz az egyik pilóta a csapatnál. Ezt erősített az a tény is, hogy Buemi teljesítette a legtöbb kört/kilómétert a 2008-as szezon utáni teszteken. Sőt nem is rossz „eredményeket” produkált, rendre elverte a szintén versenyző ülésért küzdő „veterán csapattársait” (Sato és Bourdais). Ennek ellenére, páran kikezdték a fiút, hogy valójában nem is érdemelné meg a lehetőséget. Mondván semmit sem teljesített a kisebb kategóriákban, és csak a pénze miatt került az istállóhoz. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy kiscsapat lévén a pénz mindig is fontos tényező lesz. Ahogy azt sem felejthetjük el, hogy „elődje” a szintén Sebastian (Vettel) is ismeretlenül került a Formula 1-be (vagy említhetném még Kimit is). És mára a jövő legnagyobb bajnokának tartja Őt szinte mindenki. Előzetesen tehát ne írjuk le a fiatalembert, a teszteredményei eléggé meggyőzőek voltak. De gyorsan kanyarodjunk vissza Buemi karrieréhez! A színfalak mögött már december 22-én aláírta a szerződését, majd ezt januárban hivatalosan is bejelentették. Ezzel Buemi elérte célját és Jean-Denis Deletraz után az első svájci pilótaként, a száguldó cirkusz mezőnyének tagjává vált.
Sok sikert!
                                                És kis lesz a csapattárs?

Sebastien Buemi neve tehát biztossá vált a 2009-es nevezési listán! De vajon ki lesz a csapattársa? Valószínűleg a csapat két versenyző közül fog választani. Mr. Kamikaze (Takuma Sato), és Mr. Amerika (Sébastien Bourdais) között. A japán, francia rangadó első körére már Jerezben sor került, ahol a két pilóta egyaránt lehetőséget kapott. Ott a japán tűnt gyorsabbnak, tette mindezt úgy, hogy kevesebb kört teljesített, és „ellenfelénél” jóval kevesebbet ült abban a bizonyos autóban. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Sato mellett is jelentős szponzori háttér áll, Japán legnépszerűbb autóversenyzője nagyban hozzájárulna az energiaital népszerűsítéséhez a szigetországban. Bourdais mellet viszont a tehetsége áll, a francia pilóta négyszer nyerte meg az amerikai ChamCar sorozatot, és egyszer a Formula 3000-et (GP2 elődje). Sőt valószínűleg sokkal nagyobb tapasztalata van a slick gumik terén is, mint „Kamikaze Satónak”. Szerény véleményem szerint Bourdais jobban érdemelné azt az ülést. Idén valóban nem teljesített makulátlanul, de nem szabad elfelejteni, hogy Ő volt a szezon legbalszerencsésebb pilótája. A technika ördögei, és az FIA stewardjai jó pár ponttól fosztották meg. Megérdemelne egy második lehetőséget (főleg, hogy kis Piquet is megkapta azt), több tapasztalattal, és talán szerencséjével minden bizonnyal jobban teljesítene. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy a döntés végül Satóra fog esni…
Pénz beszél…

Hamilton 24 éves

Michael Schumacher után ismét születésnapját ünnepelte egy Formula 1-es világbajnok. Mégpedig az aktuális, vagyis most már a címvédő. Lewis Hamilton ugyanis január 7-én töltötte be huszonnegyedik életévét. Minden idők legfiatalabb Formula 1-es bajnokának karrierét nemrégiben ugyan már felelevenítettem ezen a fórumon, de most is „illendő” lenne írni egy két sort a születésnapos világbajnokról!
Lewis 1985 január 7-én (értelemszerűen 24 éve) született, egy kicsiny angliai városkában. A fiatal pilóta tehetségét már hamar felfedezték, és bizony nem csak a csapatvezetők és a menedzserek. Ugyanis egy brit úriember még 1998-ban (mikor Lewis még csak gokartozott) kötött egy fogadást arra, hogy védence huszonnégy éves kora előtt Formula 1-es világbajnok lesz! A rengeteg siker után (melyeket Lewis a kisebb kategóriákban ért el) a Formula 1-es bemutatkozó évad igen kétarcúra sikeredett. Hamilton veleszületett tehetségével rengeteg rajongót állított maga mellé, viszont - sokak szerint - arrogáns és beképzelt viselkedésével jó pár haragost is szerzett. És nem csak minket, a „pórnépet” osztott meg, a szakértők is eltérő véleményen voltak róla. Azt mindenki elismerte, hogy kivételes tehetség, de sokan buta hibáira fektették a hangsúlyt. Gyorsaságát már élete első futamán megmutatta, és a dobogóra állhatott az Albert Parkban. Ezt követően még kilencszer (!) állt zsinórban a pódiumon, s ezzel rekordok tömkelegét döntötte meg. Ezzel kétségtelenül a világbajnokságok történetének legsikeresebb kezdője lett. (Bocsánat Villeneuve!) De a világbajnokságot neki sem sikerült megnyernie az első évében (akárcsak az említett Jacques-nak). Ugyanis az év vége felé elkövetett hibákkal szabad utat nyitott Kimi Räikkönennek a korona megszerzéséhez. A 2008-as esztendőben azonban visszavágott, és elhódította a bajnoki címet. Nem is akárhogyan, olyan késhegyre menő csatában, hogy hősünk (emlékeztek még a fogadást kötő emberke) a 2008-as Brazil Nagydíj utolsó köriben minden bizonnyal éppen agyvérzést akart kapni, mikor Sebastian Vettel leelőzte Lewist. Pár körrel később Hamilton azonban befutott az ötödik helyen és ezzel elhódította a világbajnoki címet. Emberünk markát pedig több milliónyi magyar forintnak megfelelő angol font ütötte!
2009 Január 24-én pedig Lewis Hamilton betöltötte 24. életévét, és immáron Formula 1-es világbajnokként ünnepelhet!
Innen is nagyon boldog születésnapot kívánunk neki!

Igen, de mi lesz a Hondával?

Kérdezhetik teljes joggal a rajongók. Mivel mint az már ismeretes, a japán gyártó még 2008 Decemberében kivonult a világbajnokságból. És a két csapatvezető (Brawns és Fry) azóta is gőzerővel keresi az új tulajdonost. Ahogy azt már megtudtuk a japánok jelképes összegért, egy dollárért is hajlandóak lennének eladni a csapatot. Az új tulajdonosnak „csupán” (erősen idézőjel), az éves költségeket kellene állnia. A vevő pedig ezért az összegért egy tökéletesen felkészült csapatot kapna, szerelőkkel, mérnökökkel. Emellett a csapat a 2009-es autón is dolgozik, szóval a tervezést sem kellene a nulláról kezdeniük. Szintén a csapat értékét növeli Ross Brawn jelenléte, aki a jelenlegi mezőny legnagyobb koponyája. Egyetlen hiányosság csupán a motor lehet. Ugyanis a Honda nem szándékozik erőforrásokat biztosítani a csapat számára. A hírek szerint ezt a problémát is Brawn orvosolta, és tárgyalásokba kezdett a Ferrarival (a régi cimborával) egy esetleges motorszállítói szerződésről. Tehát valóban itt a lehető legjobb alkalom a beszállásra azoknak a számára, akik egy F1-es csapat indításán gondolkoztak. És bizony a hírek szerint elég sokan gondolkoznak rajta. Nemrég Nick Fry nyilatkozta, hogy több mint harminc (!!!) érdeklődő volt a csapat iránt, de ő és a Honda vezetői ezek közül „mindössze” tizenkettőt tartanak komolynak. Hatalmas meglepetésre ezzel a bejelentéssel szinte egy időben David Richards (akit eddig a legkomolyabb érdeklődőnek tartott a szakma) bejelentette, hogy nem tart igényt a csapatra. Ezzel a ProDrive Forma 1-es szereplés talán örökre kútba esett...
A tizenkét (no nem apostol, hanem) „potenciális” vásárló személyét még homály fedi (és valószínűleg csak a végső vevőt ismerjük majd meg), de egy ember neve mégis kiszivárogni látszik. Nem másról van szó mint magáról Nick Fry-ról. Arról a Brit szakemberről aki 2005-ben pont Richards-ot váltotta a Honda csapatvezetői székében. Ugyanis ha társával, Ross Brawn-al nem találnának igazán komoly befektetőt, akkor állítólag ők maguk vásárolnák meg az istállót. Ami elég kézenfekvő megoldásnak tűnne, sőt még a csapat távozása után Ők maguk is kijelentették, hogy vevő hiánya esetén bizony összedobják a pénzüket...
... ami biztosan nem egy forint.

                              Alonso – Ferrari, tényleg létrejön az „álompáros” ?

Az ünnepek ismét véget értek, de a Formula 1 világa a jeles napok alatt is telis – tele volt történésekkel. Alonso a Ferrarninál? Elkelt a Honda? Ilyen és ehhez hasonló híresztelések láttak napvilágot az elmúlt hetekben. Igaz, hogy a legtöbb csupán kacsa volt, és szinte azon nyomban le is lőtték őket, de egy – kettő még most is erősen piszkálja a rajongók, és persze a sajtósok fantáziáját. Gondoljunk csak az „Alonso – Ferrari ügy” sokadik felvonására. A híresztelés miszerint a spanyol, a Scuderiához igazol messze nem új keletű. Már a nyáron elindultak a találgatások, (elsősorban a sajtó részéről) hogy Alonso egy világbajnokságra esélyes autó reményében a Ferrarihoz igazol, már 2009-ben. Erre azonban nem került sor, miután a Ferrari Monzában bejelentette: „Kimi 2010-ig marad a csapatban.” A találgatások még ekkor sem értek véget, és Luca di Montezemolo kijelentése: „Alonso nagy bajnok, az élet hosszú, ő pedig fiatal.” Már csak olaj volt a tűzre. Ez után Luca azt is elmondta, hogy nagyon elégedett a jelenlegi pilótákkal, és 2011-ig biztosan nem kerül sor Alonso szerződtetésére. A kedélyek hamarosan lenyugodtak, Alonso pedig bejelentette, hogy 2010-ig biztosan marad a Renaultnál. Érdekes módon pont a Ferraris pilóták szerződésének lejártáig, és Flavio Briatore távozásáig. Igen ám, de uborkaszezon lévén, a pletyka ismét felütötte a fejét. Azzal a különbséggel, hogy a sajtó munkatársai ezúttal azt vélik tudni, hogy Fernando 2011-2014-ig írt alá a vörösökhöz. Sőt, mint kiderül a Ferrari 2009-es kollekciójában (ruhák, cipők, sapkák stb.) szerepelt Alonsos termék! A hír arra enged következtetni, hogy a vörösök igenis megpróbálták megszerezni a kétszeres világbajnokot. Érdekes módon a hírt egyik fél sem cáfolta, sőt Alonso menedzsere még meg is erősítette, hogy védencének a Ferrari az álma. Ezek után egyes források szerint már nem az a kérdés, hogy Alonso megy- e a Ferrarihoz hanem az, hogy mikor!
Érdekes, mivel a legtöbb uborkaszezonban lábra kélt kacsát szinte azonnal cáfolják. Ilyen volt a Honda állítólagos megvételéről szóló szóbeszéd is. A feltételezések szerint a kalapács alatt lévő istállót, a világ második leggazdagabb embere a mexikói Carlos Slim vásárolta meg. Sajnos a hírt szinte azonnal cáfolta mindkét fél, így az istálló továbbra is eladó. A helyzet azonban nem reménytelen, Ross Brawn szerint ugyanis három vevő jelölttel is tárgyalnak, miközben a gyárban sem álltak le a munkálatok, a mérnökök gőzerővel dolgoznak a 2009-es autón.

Michael Schumachert karriere kezdetén nagyon sokan nem kedvelték, a rajongók túlságosan arrogánsnak, a sajtó munkatársai pedig visszahúzódónak, megközelíthetetlennek tartották. A fiatalember azonban már rögtön élete első futamán felhívta magára a figyelmet! A hetedik helyre kvalifikálta magát, a gyengécske Jordannal. Nem is akárhol, hanem a legendás Spa – Francorchampsban, tette mindezt „beugró” pilótaként. Történt ugyanis, hogy a Jordan pilótája Bertrand Gachot Londonbangáz-spray-vel lefújt egy taxisofőrt (!), és bizony egy ideig a hűvösre került. Eddie Jordannak pedig pilóta kellett, de sürgősen,  így került a képbe Michael, és az Ő ravasz menedzsere Willi Weber. Az említett úriember szervezte be a Jordan csapatba Schumit, mondván, a német srác itt született a közelben, úgy ismeri a pályát, mint a tenyerét. Michael valóban a pályától nem messze született, és nőtt fel, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Spái aszfaltcsíkon a verseny előtt nem nagyon körözgetett.  Szóval ezek után kvalifikálta magát a hetedik helyre, azonban a versenyben még az Eau Rouge-ig sem jutott el, mivel kiesett az első körben. A pálya azonban Schumi kedvencévé vált, egy évre rá 1992-ben itt szerezte meg éltet első nagydíjgyőzelmét, egy Benetton volánja mögött. 1994-ben Ayrton Senna halott volt, Damon Hill pedig csak szenvedett a világverő Williams-el, miközben Schumi öt versenyt nyert zsinórban, és a világbajnoki cím legnagyobb várományosává lépett elő. Az év végi drámai harcban el is hódította azt, mindössze egyetlen ponttal megelőzve Hill-t!  A világbajnokságot megnyerte, de az emberek rokonszenvét nem, az adelaidei, és a 97’-es jerezi ütközéssel rengeteg haragost szerzett magának. Hamarosan minden megváltozott, 2000-ben megnyerte a hőn áhított bajnoki címet a Ferrarinak, ezzel rengeteg rajongó szívét hódítva el. A következő években pedig szó szerint megosztotta a Formula 1 világát, Őt vagy szerették, vagy utálták a rajongók. A legnagyobb elismerést, és ha lehet így mondani szeretetet mégis utolsó évében 2006-ban kapta, fantasztikus búcsúversenye, és az egész évben mutatott küzdeni akarása (tudása) után. Nyolcadszorra ugyan nem lett bajnok, de először karriere során elnyerte az emberek „osztatlan” elismerését. A mai napon pedig, negyven esztendős a „Formula 1 történetének legeredményesebb pilótája.” Ennek alkalmából egy remek kis interjú készült vele, amiben negyven híres ember tett fel neki kérdéseket, melyekre a hétszeres világbajnok meglehetősen nyíltan, és vidáman válaszolt. ( Az interjú Magyar fordításban: http://www.formula.hu/f1/40-ev---40-kerdes-c24639.html ) Ahogy azt már említettem az egykoron magának való, és még a német újságírók számára is ellenszenves pilóta, mára igazi vérprofivá vált, és barátságosan, készségesen, és nem mellesleg nagyon intelligensen nyilatkozik, szinte minden fórumon. Emellet visszavonulása óta, motorozással és persze családjával tölti szabadidejét. A kétkerekűek világába csupán szórakozásként kóstolt bele, mivel nemrégiben utasította vissza a Honda szerződését, mely elfogadása esetén a Super Bike Világbajnokságban indulhatott volna.
Boldog születésnapot kívánunk!
Schumi karrieréről én magam is próbáltam írni egy kisebb cikket, ha valakit még érdekelne:
http://silvermike.blog.hu/2008/08/19/az_ember_aki_megosztotta_a_vilagot

Azokban a régi szép időkben az uborkaszezon sem csak a tesztelésről, és a fényűzőbbnél fényűzőbb autóbemutatókról szólt, akkoriban a száguldó cirkusz artistáinak Karácsonykor és nem egyszer Szilveszter napján is pályára kellett gurulniuk. Például a napsütötte Floridában, vagy éppen Dél - Afrikában, ahol a kor versenyzői, csapatvezetői, újságírói és szurkolói szerint a Formula 1 történetének leghangulatosabb versenyeit futották. Az öregfiúknak talán igazuk is van, lévén egyik mai PR rendezvény sem tudná felülmúlni a hatvanas évek „playboyainak" Graham Hillnek, vagy Innes Irelandnak az újévi mulatságait, melyek csak akkor jöttek létre, amikor a két versenyző nem egy afrikai börtönben csücsült!
A szigorúbb olvasók kedvéért még most az eszmefuttatás elején le kell szögezzük, hogy karácsonyi futamot a szó szoros értelmében egyetlen egyszer sem tartottak a világbajnokság hatvanéves története során. Ebben az esetben csak a december végi megmérettetéseket tudjuk feleleveníteni, például az 1959. december 12-én megrendezésre kerülő Amerikai Nagydíjat, ami történetesen az első Indianapolistól független amerikai derbi volt, amit az 1950-ben épített Sebring International Raceway-en rendeztek. Az azóta legendássá váló futamot óriási küzdelmek után az új - zélandi Bruce McLaren nyerte, aki nem sokkal a leintés előtt előzte meg „Black" Jack Barabham-et, majd tartani tudta a felgyorsuló Maurice Trintignant-t. A futamot hat tizedmásodperces előnnyel nyerő Bruce a dobogón még egy csókot is kapott a versenyt végig izguló Miss Sebringtől. Most mondja valaki, hogy nem volt boldog karácsonya! Hasonló hangulatban teltek a versenyek a világ másik végén található Dél - Afrikában is, ahol a kor nagyjai általában papírból hajtogatott mikulássapkákkal és kisebb - nagyobb ajándékokkal lepték meg egymást. Természetesen ez a móka is csak addig tartott, amíg az ideiglenes Télapók leggyorsabb köreit meg nem döntötte valamelyik vetélytárs, ha így történt hát autóba pattantak és versenyeztek egy jót, első alkalommal East Londonban 1962. december 29-én. Azt a versenyt Graham Hill nyerte egy BRM volánjánál, aki ezzel a diadallal pályafutása során először elhódította a világbajnoki címet. Az ünneplésre azonban nem maradt sok ideje, ugyanis a BRP versenyzőjének Innes Irelandnek és egy szerelőjének a társaságában hamarosan egy kenyai börtönben találta magát. (Erről a történetről Graham még az életrajzi könyvében is megemlékezett.) Mielőtt valaki valami rosszra gondolna, tisztáznunk kell, hogy a két remek pilóta, és a szerelő nem azért került rács mögé, mert valami csúnya bűntényt követtek el, hanem azért mert nem volt sárgaláz elleni védőoltásuk, amit Afrikában igen komolyan vesznek. Az incidens után a fogdában várták meg a magánrepülőjüket, és a tervekkel ellentétben az 1963-as esztendőt is (pár üveg brandy társaságában). Ebben az évben (1963) ismét december végén (egészen pontosan 28-án) került megrendezésre a Dél - Afrikai Nagydíj, ami már sokkal nyugalmasabban telt, Jim Clark szerezte meg szezonbéli hetedik futamgyőzelmét (összesen tíz versenyt rendeztek) melynek már világbajnokként örülhetett.
Üde színfoltjai voltak a bajnokságnak az újév első napján tartott versenyek is, melyeknek külön pikantériájuk volt, hogy az időmérőt és a futamot más - más naptári esztendőben futották. Így volt ez 1965-ben Kyalamiban (szintén Dél - Afrika) is, ahol ismét a „repülő skót" diadalmaskodott, mind az óévben tartott időmérőn mind az újesztendőben lebonyolításra kerülő derbin. A következő szezonban a Dél - Afrikai Nagydíj nem számított bele a világbajnokságba, amit legjobban az amerikai Mike Spence bánhatott, aki ekkor szerezte meg pályafutása egyetlen (de a bajnokságon kívüli verseny okán nem hivatalos) győzelmét. 1967-ben (január másodikán) a tragikus sorsú Pedro Rodriguez nyerte a kyalami-i versenyfutást, győzelmét azonban nagyban a szerencse istenasszonyának köszönhette, mivel a versenyben végig vezető John Love autójából az utolsó körök egyikében fogyott ki az üzemanyag, a mexikói versenyző legnagyobb örömére. Az utolsó „újévi verseny" (1968.január 1-én) az elsőhöz hasonlóan Jim Clark győzelmét hozta, a skót fenomén ekkor diadalmaskodott huszonötödször, ezzel megdöntve Juan Manuel Fangio rekordját, majd április hetedikén életét veszítette egy németországi Forma 2-es viadalon. A hatvanas évek alkonyán a kyalami-i futam időpontját kitolták január végére, ezzel lezárult a világbajnokságok azon korszaka, amikor a pilóták a Karácsonyt és a Szilvesztert is a versenypályán ünnepelték.

Én pedig ezzel a cikkel szeretnék:

NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT, ÉS SIKERES ÚJÉVET KÍVÁNNI MINDEN OLVASÓNAK!!!

A Formula 1 kettőezer-nyolcas szezonja a héten végérvényesen is lezárult. Először is Lewis Hamiltont hivatalosan is világbajnokká koronázták Monte – Carlóban, a már megszokott év végi FIA Gálán. Ahol nem csak a királykategória bajnoka kapta meg méltó jutalmát, hanem az Úr 2008. évnek másik két bajnokát is díjazták. Sébastian Loeb a WRC, és Yvan Muller a Túrautó világbajnoka, is megkapta a jól megérdemelt serleget. A két francia bajnok közül, Loeb még egy hatalmas elismerést is bezsebelhetett, miután hatalmas csatában legyőzte David Coulthardot a Bajnokok versenyén. És ha már a WRC zsenijénél tartunk, Loeb nemrégiben megjegyezte, hogy abban az esetben, ha a Rally Világbajnokságban a super2000-es autók átveszik a hatalmat, akkor bizony, szívesen átpártolna a Formula 1-be! Harminchat évesen… hihetetlen figura! A hírek szerint egy éves tesztprogramon venne részt, és a 2010-es bajnokságon (szerződés esetén) már rajtrácsra is állna. Az egész ötlet a nemrégiben lezajlott barcelonai teszt után fogant meg, mikor is a rally király meggyőzően tejesített azon a bizonyos gyakorláson.
Valóban elérkeztünk a szezon végére mikor a napokban a jerezi tesztsorozat is végetért. Az első hét első napján a Williams legújabb felfedezettje a fiatal Dani Clos rótta a köröket, és a kiszivárgott információk szerint fantasztikus köröket teljesített a nyirkos pályán. Míg a világ szeme Monte – Carlóra, és a már említett nagy tárgyalásra, valamit a gálára meredt a teszt folytatódott Jerezben. A következő napokban már a nagyágyúk (McLaren, Ferrari és BMW) is megjelentek. A bajorok a már jól ismert „ronda” autójukkal érkeztek meg, de nem voltak ám egyedül, a Williams is a 2009-es csomagot próbálgatta már. Sőt a hét közepén már a McLaren – Mercedes is a pályára vitte a 2009-es első szárnyát. Szintén ezek a csapatok próbálgatták a KERS rendszert is. A már jól ismert fékenergia visszaalakító rendszer fejlesztésében a hírek szerint a BMW áll az élen, ennek ellenére a háromnapos teszt alatt nem kevesebb, mint hat alkalommal romlott el az autójuk… Eközben a Renault a Ferrari és a Toro Rosso a 2008-as autó módosított verziójával lépett a pályára. A legjobb időt a Toro Rosso ifjú svájci titánja, Sebastian Buemi futotta mind a három napon. A fiatal pilóta körülbelül 350 (!) kört tett meg a pályán, rá is fér a gyakorlás, mert a bokszutcai pletykák szerint a jövő esztendőben Ő kormányozza majd a „kisbikák” egyik autóját. A másik pilóta kiléte a mai napig kérdéses, ezért a pilótai ülésért Takuma Szato és Sebastien Bourdais folytat ádáz harcot. Mindketten másfél napot teszteltek, kettejük közül „kamikaze Sato” futotta a jobb kört. Mellettük a pályán a nagyobb sztárok is látogatást tettek, a szorgalmas Robert Kubica mellett Fernando Alonso, Kimi Räikkönen, Felipe Massa és Heikki Kovalainen is autóba pattant.
Időközben a Toyota csapat a világ egy másik részén tesztelt. A japánok Bahreinbe utaztak, a sivatagi pályán a komplett csapat (Glock, Trulli és a teszter Kobayashi) részvett. Mellettük két fiatal, Henki Waldschmidt és Andrea Caldarelli is lehetőséget kapott. Ők is két héten keresztül (hétfő és szerda között) próbálgatták a silck gumikat, az új aerodinamikát és a 2009-es szabályoknak megfelelő három versenyt is kibíró motorokat. A legjobb időt a hat pilóta közül Timo Glock autózta.
Az utolsó tesztsorozat ezen a héten zárult le. Még a Red Bull két csapata, a Williams és a BMW jerezben folytatta a munkát, addig a Ferrari és a McLaren a világ állítólagosan legmodernebb pályájára látogatott, Portugáliába. Ezen a teszten legfőképpen a tesztpilótáké volt a főszerep. A McLaren a 2009-es első szárnnyal, és a KERS rendszerrel próbálkozott, még a Ferrari itt is a 2008-as autó átbuherált változatával körözgetett. Eközben Jerezben sem változott a helyzet. Még a BMW és a Williams szorgosan gyűjtötte az információkat a 2009-es autóikkal, addig a Red Bull csapatai a 2008-as konfigurációval körözgettek. Ezen a héten is a Toro Rosso ifjú titánja (Buemi) diktálta a tempót, a három napból kétszer volt a leggyorsabb. „Uralmát” a bikások nagycsapatához most érkező Sebastian Vettel döntötte meg.
Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az adatok bár jól hangzanak, nem jelentenek szinte semmit. Majdnem minden csapat más és mást tesztel, másként készül az új évadra. Főleg a mostani tesztek nem voltak mérvadóak, a Red Bull és a Toro Rosso sikerét nagyban az idei autónak köszönheti. Míg a többiek már a 09-es vagy átmenti konstrukciókra, addig ők a legfőképpen a fiatal pilóták tapasztalatszerzésére összpontosítottak. Azt is meg kell említeni, hogy azok a bizonyos „2009-es autók”, még csak nyomokban tartalmazzák a 2009-es modellek vonásait. A fontos tesztek, és az új autók bemutatása ugyanis csak Januárban kezdődik meg. Az idei tesztek végeztével, egy hihetetlenül mozgalmas évet hagytunk magunk mögött. Csak reméli, tudjuk, hogy a következő esztendő is hasonlóan izgalmasra, és fordulatosra sikeredik…

Nagy kő esett le a Forma 1 rajongóinak szívéről December 12.-én. Történt ugyanis, hogy az FIA és a WMSC (Motorsport Világszövetség) megszavazta a költségcsökkentő szabályok bevezetését. És ezzel, nagy valószínűséggel a világbajnokságban tartották a válság sújtotta gyártókat, és az amúgy is „szerény” pénzügyi háttérrel rendelkező privát csapatokat. A költségcsökkentés tervét már évekkel ezelőtt felvetette az FIA elnöke, „Mad” Max Mosley, de a csapatok a világválság kirobbanása, és a Honda kilépése után kezdtek komolyabban foglakozni az ötlettel. Ezután indultak meg a tárgyalások, a csaptok szövetsége és az FIA között. A végső döntés December 12.-én született meg, ma már tudjuk, hogy a megbeszélés - talán először a Forma 1 története során – a csapatok és a szövetség teljes egyetértésével zajlott le.
A 2009-re tervezett változások közül a legfontosabbak a motorokat érintő szabályozások. A jövő évben, az eddig megszokott kettő helyett, már három versenyt kell kibírniuk az erőforrásoknak, és egy istálló mindösszesen húsz darabot használhat fel belőlük (évente). A csapatok azt is egyhangúan elfogadták, hogy a Renault elvégezhet néhány fejlesztést a 2009-re szánt motorjain. Mivel – a csapat állítása szerint – a franciák szó szerint értelmezték a fejlesztések befagyasztását, és 2006 óta szinte semmit nem változtattak a motorjaikon. Ellenben a többi csapattal, melyek Briattore álltása szerint éltek a szabályok adta kiskapukkal és módosítgatták motorjaikat.             
A jövőben, nagyban korlátozzák a tesztelési lehetőségeket is. A csapatok az év közbeni teszteket el is felejthetik, mondván van lehetőségük a szezonközti újdonságokat a versenyhétvégék péntekjén is pályára vinni. Ez a szabály valószínűleg az évet tökéletesen kezdő csaptoknak fog kedvezni, mivel az év közbeni újítások bevetése nagyban csökkenni fog a tesztek korlátozása miatt. A szélcsatornák használatát is korlátozzák, a „szélerőművekben” ugyanis Január elsejétől csupán egy 60%-os méretű autót tesztelhetnek az istállók. Sőt még a szélcsatornák által generált sebesség határát is meghúzták, 180 km/h-nál. Sajnálatos módon a csapatoknak a munkaerőt is csökkenteniük kell, ezen túl összesen 250 alkalmazott vehet részt egy versenyhétvégén, egy csapat alkalmazásában.
A versenyek izgalmasabbá tételéről is folyt a vita. Bernie Ecclestone elmebeteg érmerendszeréről, és a csapatok által javasolt új fajtájú időmérőedzésről először egy világméretű szavazást tartanak, majd azután tárgyalják meg ezeknek a javaslatoknak a sorsát.
Szerény véleményem szerint a költségek csökkentésére nagy szüksége volt a Formula 1 világának, de mégsem mindegyik szabály sikerült tökéletesre. A tesztelés betiltása, és a munkaerő csökkentése ugyan „felezi” a költségeket, viszont rengeteg ember marad munka nélkül, gondoljuk csak az elbocsájtott személyzetre, és a tesztcsapatokra. Az év közbeni tesztek eltörlése pedig nem fog elég lehetőséget biztosítani a kisebb csapatoknak a felzárkózásra, a nagyobbaknak a javításra. Az új motorszabály nem tűnik rossznak, a kevesebb felhasználható motor csökkenti a költségeket, és fordulatszám levételével a három hétvégés szabály sem lesz a világvége.
Szintén döntöttek a 2010 és 2012 közötti szabályokról is. Mindannyiunk legnagyobb megkönnyebbülésére, az egységes motorokat NEM VEZETIK BE, a királykategóriában! A szabály pontosan úgy hangzik, hogy a gyártók továbbra is építhetik saját erőforrásaikat, a privátok pedig vagy a Cosworth-tól, vagy egy már a szériában szereplő csapattól vásárolhatják az erőforrásokat, a megszabott öt millió euróért. Hatalmas meglepetésre a 2010-es esztendőtől tilos lesz a verseny közti tankolás, a gumimelegítők használata, és a „gumipapucsokat” ezen túl csak kézzel lehet majd tisztítani. 2010-től a csapatok egységes telmeteriát, és rádiórendszert kell, hogy alkalmazzanak. A távoli jövőre (2013-tól, mikorra a válság a tervek szerint enyhülni fog) pedig, egy teljesen új konstrukciójú motor bevezetését tervezik, KERS-el és több környezetkímélő megoldással.
Ezeket a változásokat is két csoportba tudnám sorolni. Azt ugye nem kell kommentálnom, hogy borzalmasan örülök annak, hogy az erőforrásokat nem egységesítik. Én magam borzalmasan örülök a tankolások betiltásnak! Igaz, hogy sokak szerint ez a versenyek „sava-borsa”. Viszont szerintem mostanában túlságosan sokat foglalkoztak vele, és a túlzott taktikázás is egyik tényezője lett az előzések csökkenésének. A versenyek így újra a pályán dőlhetnek el, a versenyzők jobban fognak hajtani, mert nem várhatják a plusz pozíciót a taktikától, azt maguknak kell majd megszerezniük. Viszont a gumimelegítők betiltása, borzalmasan buta ötlet. Ugye emlékszünk rá, hogy már 2009-ben be akarták vezetni? Csak a csapatok leszavazták azt, mondván túl veszélyes…
Összegezve a változhatásokat el kell ismernünk, hogy igaz az a felvetés miszerint a 2010 és 2012 közötti Formula 1 kissé „fapadossá” válik, és a csúcstechnikák egy időre kispadra kerülnek. De legalább a világbajnokság nem szűnik meg! Mindannyiunk kedvenc sportjának a történelme tovább íródhat, és a válság enyhültével minden visszatérhet a „régi” kerékvágásba…

Ui: Az érmerendszer bevezetésére, vagy az ötlet kukába dobására itt lehet szavazni:
http://www.formula1.com/news/interviews/2008/12/8775.html
Tessék NEM-el szavazni

A világban gyűrűző gazdasági válság a Formula 1-be is betette a lábát. Ahogyan azt várni lehetett, a magas költségeknek, és az autóipar válságának köszönhetően egy csapat ismét búcsút intett a világbajnokságnak. Hatalmas meglepetésre, nem egy kisebb magáncsapat, hanem a világ egyik legnagyobb autógyártója, a Honda. A hír először a sajtó világán söpört végig, villámgyorsan. Csütörtökön megszellőztették a nagyobb újságok, internetes oldalak, pénteken pedig már a Honda vezetői hivatalosan is bejelentették, hogy vége. A döntést a gazdasági világválság okozta, autó eladás csökkenésével ( a Honda 32% al kevesebb autót adott el idén, mint a múltban) magyarázták.
A döntés derült égből villámcsapásként érte a Formula 1 világát. A tény, hogy az egyik legnagyobb versenycsapat kiszáll, már magában is sokkoló volt. Főleg annak tudatában, hogy a Honda az egész 2008-as versenyévadot beáldozta a jövőévért. Egész évben a 2009-es autót tervezték, élen jártak a KERS rendszer fejlesztésében, és hirtelen vége. A hír gyorsan érkezett, még maguk a csapat dolgozói sem tudtak róla semmit előzetesen. Egyes szakértők szerint a válság csupán egy jó indok volt a kiszállásra, és a Honda vezetői az eredménytelenséget unták meg, még mások bizton állítják, hogy a japán csapat csak az első volt a kilépők sorában.
Egy biztos, a Honda elvesztésével a királykategória elvesztette történelmének egy darabkáját.
A Honda kiszállása után, a többi gyártó azonnal jelezte, hogy elkötelezettek a Forma 1 irányába, és nem készülnek ők is elhagyni a „Cirkuszt”. Ez egy biztató jel, egy jó hír lehet a Formula 1 szerelmeseinek, az viszont már messze nem, hogy a Honda távozásával a mezőny 18 főre apadhat. Persze csak abban az esetben, ha a japánoknak nem sikerül eladni a brackley-i (Anglia) központú gyárat. Amit szinte jelképes egy dollárért is továbbadnának a potenciális vevőnek, abban az esetben, ha azok állják az éves költségvetést (kb 300 millió dollár). A vevő keresést az a bizonyos Ross Brawn vette kezébe aki idén még a Hondánál tevékenykedett, előtte pedig a Ferrari sikereinek volt egyik kovácsa. Ő lehet a kulcsember, a szakértelme, és a gyár felszereltsége vonzó lehet a vevők számára. Nem mellékesen Brawn a Ferrarit is megnyerhetné motorszállítónak, nyilván közös múltjuk okán. A hírek szerint már több komoly vevő is bekopogtatott az ajtón. Közülük David Richards ( korábbi BAR, és Benetton csapatfőnök) és csapata a ProDrive a legkomolyabb érdeklődő. A brit üzletember korábban is szeretett volna visszatérni, de tervei akkor kútba estek. Másik lehetséges vevő még egy dubai cégcsoport.
A „nehéz idők” azonban nem a Honda távozása miatt köszöntenek be a Formula 1-ben. Ez csupán az első dominó volt. Sok szakember szerint több gyár is követni fogja a Hondát, és a cirkusz jövője meg van pecsételve. Vajon tényleg ez volt „az első dominó” a vég felé? Vagy csupán az első dominó melynek eldőlése figyelmezteti a Formula 1 világát, hogy nem lehet a pénzt a végtelenségig költeni? És mely dominó eldőlés után még van idő javítani, még semmi sincs veszve.
Én a második lehetőséget tartom reálisabbnak. A FOTA (csapatok szövetsége) még a Honda kiszállása előtt tárgyalt a költségek csökkentéséről. A tárgyaláson megegyeztek a tesztek korlátozásában (30,000 helyett jövőre 15,000 km-t tesztelhetnek), és a négy hétvégét kibíró 18,000-es fordulatszámmal maximalizált motorokról. Valamint a jövőben egységesen osztanák el a bevételeket a csapatok között, és minden alakulat költségvetését maximalizálnák. Abban is megegyeztek a fejesek, hogy 2011-től a jelenlegi motorokat felváltanák a 1,8-as turbófeltöltős erőforrások.
A Honda kiszállása után az FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség) is elkészítette a saját mentő ötletét. Hosszú idő után, végre úgy néz ki Max Mosley elfelejti az egységesített motorokról szőtt rémálmait. Ugyan bejelentette, hogy az egyenmotorok gyártására kiírt pályázatot a Cosworth nyerte, de ugyanekkor azt is közölte, hogy amennyiben ezeket bevezetik HASZNÁLATUK NEM LESZ KÖTELEZŐ. A tervek szerint a motorokat négy csapat kapná meg (egyenként hat millió fontért), még a gyártók használhatják saját erőforrásaikat. Azzal a feltétellel, hogy azok nem lesznek erősebbek a „kosszi” erőforrásainál.
Az ötlet persze magában nem egyezik a „királykategória” elveivel, melyek szerint az F1- a folyamatos fejlődésről szól. De nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a válságos időszakban a költségeket feltétlenül csökkenteni kell, mielőtt többen követnék a Honda példáját. A Formula 1 túlélése érdekében a rajongóknak, és csapatoknak el kell fogadniuk ezt az átmeneti időszakot. És amint a világ felébred a „gazdasági válságból” a „nehéz idők” is véget érhetnek. A tervek szerint 2013-ban minden visszatérhet a régi kerékvágásba, és a Formula 1 újra a legmodernebb technikák kirakatává válhat.

A két fél az FIA és az FOTA December 12.-én ül asztalhoz, és akkor döntik el mely módszerekkel csökkentik a Formula 1 hatalmas költségeit.

Végül egy idézet Étienne Lavigne-től:
"A Dakar egy szimbólum és senki sem teheti tönkre a szimbólumokat.”
És ez igaz a Formula 1-re is...

Ha jól emlékszem két évvel ezelőtt, egy Formula 1-el foglakozó újságban olvastam a következő sorokat, ráadásul egyenesen a címlapon:
„Ki is az a Lewis Hamilton?”
Most ennek próbálok utánajárni, feleleveníteni a Formula 1 2008-as világbajnokának életútját, a távirányítós autóktól, a Formula 1-es gépekig. Gyorsan megjegyezném, hogy abban a bizonyos cikkben a feltett kérdésre a következő volt a válasz:
„Talán 2008 világbajnoka.”
 

1. Rész: A Kölyök

A történet 1985. Január 7.-én kezdődött. Mikor Lewis Carl Hamilton meglátta a napvilágot, egy kicsiny angliai faluban. Autóversenyzői pályafutását egyedülálló módon, távirányítós autókkal kezdte. Majd következhetett a már jól megszokott szamárlétra, gokartból a Forma 1-be, mindenféle utánpótlás kategórián át. Igen ám, de Lewis nem a gazdagságól érkezett, nem álltak mellette szponzorok, egyedül édesapja Anthony támogatta, aki több műszakban dolgozott, hogy gyermeke versenyezhessen.
Nem sokkal később, ez megváltozott!
Ugyanis a legenda szerint, egy a kilencvenes évek közepén tartott díjátadáson a fiatal Hamilton találkozott Ron Dennis-szel, a McLaren birodalom fejével. Ekkor zajlott le a híres – hírhedt „párbeszéd”, melyben Lewis odaállt Dennis elé, és elmondta neki, hogy egy napon az ő csapatában szeretne versenyezni. Hihetetlen módon a McLaren csapat nemsokkal később bevette az utánpótlás csapatába, innentől fogva nem voltak anyagi gondok. Viszont annál több gondja lehetett Lewis ellenfeleinek. A fiú minden sorozatban bajnok lett, röpke két éven belül. Ez történt 2006-ban a GP2-es bajnokságban is. A Formula 1 előszobájának tartott sorozat megnyerése után figyelt fel a világ először erre a bizonyos Lewis Hamiltonra.
 

2. Rész: A „szuper újonc”

Lewis bombaként robbant be a Formula 1 világába is. Elsősorban a veleszületett tehetsége, másodsorban pedig a média segítségével, pár verseny után új világsztár született.

A kezdés fantasztikusra sikeredett, első kilenc versenyén dobogóra állhatott, sőt ezek közül kettő futamon diadalmaskodni is tudott. Rengeteg rekordot írt át és, ha csak a statisztikákat nézzük Ő volt a legfiatalabb pilóta aki valaha világbajnoki pontvadászatot vezetett (mindössze élete harmadik versenyén). Hatodik versenyén tudott először nyerni, mégpedig a mára már legendássá váló Kanadai Nagydíjon 2007-ben. Győzelmét a káoszfutamon többször a pályára látogató „széfti kár” sem tudta elvenni. Egy hétre rá, gigászi csatában győzte le többszörös világbajnok csapattársát Fernando Alonsót, a legendás Indianapolisban. Azt a Fernando Alonsót, kivel ádáz csatát folytatott egész évben, mindketten pontokat loptak el egymástól, és mindketten az első számú pilóta címére hajtottak. Néha nem túl fair módon...
Hamilton bemutatkozó éve nem csak a fantasztikus sikerekről, hanem a buta hibákról is emlékezetes marad. A Kínában elkövetett bokszutcai baki, és a Brazíliai „melléváltás” a bajnoki címébe került. És ahogy az már lenni szokott amint megszülettek a rajongói, úgy sokasodtak a haragosok is, bizony már az első évad után. Sokak szerint Hamilton arrogáns, és beképzelt, való igaz, hogy néhány nyilatkozatával túllőtt a célon. Ha már itt tarunk véleményem szerint ez lenne Hamilton legnagyobb hibája. Mégpedig hogy, sokszor nyilatkozik meggondolatlanul, és öntelten. Ezt egyenlőre még a fiatalsága, és hevessége rovására lehet íri, de a jövőben ezen feltétlenül változtatnia kell...
Nem csak emiatt érték támadások újoncéve után. A történethez hozzátartozik, hogy Ő lett „minden idők első színes bőrű Formula 1-es pilótája.” Amit a 2007-es szezon során persze jól a szájába rágtak mindenkinek. Szinte minden Lewis-szal fogalakozó cikkben, televízió adásban, és riportban elhangzott a fent említett mondat. Pedig elég elég lett volna egyszer elmondani, tudomásul venni, és nem rágódni rajta. Ahogy azt nagyon sokan megtették, főleg a 2007/2008-as téli tesztek alkalmával . Ekkor szembeszült hősünk , rasszista megnyilvánulásokkal. Összegzésképpen elmondható, hogy a 2007-es esztendő a hatalmas sikerek, és a váratlan hibák, támadások éve volt Hamilton számára. Afféle hullámvasút évad...

3. Rész: A világbajnok

Lewis 2008-ban felállt a padlóról, idén mutatta meg igazán oroszlánkörmeit. Az igazsághoz persze, hozzátartozik, hogy ezévben is voltak buta és érthetetlen hibák! Gondoljunk csak a Kanadai akcióra, vagy az elkapkodott előzésekre mind Belgiumban, mind Japánban. Melyekből egyetlen következtetést lehet levonni: Lewis még fiatal, az a tűz ami izgalmas versenyzővé teszi, többször űzi bele felesleges, túlvariált akciókba. A jövőben vajon higgadtabb pilóta lesz, a már világbajnok Hamilton?
Mert bizony a jóslat beigazolódott. Hamilton 2008-ban elhódította a világbajnoki trófeát! Teljesen megérdemelten. Gondoljunk csak a Németországi produkciójára, ahol egy rossz csapattaktika okán visszaesett, de ezután alig tizenöt kör alatt az ötödik helyről az élre vágott, és nyert! Vagy az Olasz Nagydíjra, ahol vizes pályán egerészte fel magát a tizenötödikről a második pozícióba, néhány kör leforgása alatt. A vizes pálya amúgy sem volt sosem idegen neki, Brit származása révén hozzászokott ezekhez a körülményekhez, sőt mesterfokon el is sajátította a „vízen vezetés” művészetét. Ezt láthattuk a vizenyős Monacóban, és a hazai nagydíján a britanniai özönvízben. És most érkezünk el Lewis szerény véleményem szerint legnagyobb érdeméhez. A versenyzési stílusához, ahhoz ahogy vezet: agresszívan, és izgalmasan. Nem az a típusú pilóta aki megelégszik a második hellyel, mer előzni, versenyezni, és kockáztatni.
Ennek, és persze a McLaren csapat 100%-os támogatásának köszönhetően érte el Lewis Hamilton legfőbb célját, huszonhárom évesen, „minden idők” legfiatalabb világbajnokává vált a királykategóriában...

És még nagy jövő áll előtte...

Most, pedig tekintsünk vissza, az 59. Formula 1-es világbajnokság eseményeire. Nagyon röviden, tömören, mivel nem szándékom most kielemezni, ki melyik verseny melyik kanyarjában hibázott, és mi lett volna „ha”. Mert ugye, „ha” meg „mi lett volna” a sportban nincs, mégis a legtöbb vita ezekből indul ki. De ne térjünk el a tárgytól, talán a sporteseményekre, köztük az F1-re igaz legjobban a híres-hírhedt mondás:
„A tények makacs dolgok.”
Most ennek a fényében próbáljuk visszatekinteni a világbajnokság eseményeire. Abban is van valami, hogy, minden idők, egyik legizgalmasabb Formula 1-es világbajnoki szezonját követhettük figyelemmel 2008-ban. Ha csak a statisztikákat nézzük akkor is megállapítható, hogy mozgalmas évet hagytunk magunk mögött. Ugyanis 2008-ban hét pilóta tudott versenyt nyerni, közülük hárman pályafutásuk során először, ráadásul több mint a mezőny fele felállhatott a dobogóra, pontosan tizenhárom versenyző. Ha pedig magukat a versenyeket, nézzük elmondhatjuk, hogy szinte mindegyiken történt valami, izgalmas, valami különleges. Megvoltak mindegyiknek a maga hősei, rengeteg nagyszerű teljesítményt láthattunk, és bizony nem csak az élcsapatoktól. Ez volt az egészben a legszebb! Végre nem egy-két csapatról szólt a Forma 1, többen felzárkóztak a két „óriás” nyomába, és bizony néha le is győzték őket. Az pedig már, csak a hab volt a tortán, hogy végül világbajnokot is az utolsó futamon avathattunk. Sőt, szó szerint az utolsó körben!
Már a kezdés is kaotikusra sikerült, mivel az évadnyitó Ausztrál Nagydíjon csupán hat autó ért célba a huszonkettőből. A versenyt a McLaren – Mercedes favoritja Lewis Hamilton nyerte meg. De a bajnokság másik nagy esélyese a Ferrari, hamar kiheverte az ausztráliai betlit, és pilótáik felváltva nyertek négy versenyt. Rájuk is fért a győzelem. Ugyanis Felipe Massának az év elején elkövetett hibákat kellet feledtetnie, még címvédő csapattársának Kimi Räikkönennek be kellet bizonyítania, hogy bizony képes lenne megnyerni a bajnoki címet egymásután kétszer is! Ezután a világbajnokság a leghíresebb, és talán a legnehezebb aszfaltcsíkon folytatódott. A híres nevezetes Monacói Nagydíjjal. Idén, az utcai pálya nehézségei mellett a versenyzők dolgát az égi áldás, az eső is nehezítette. A „flúgos” futamon végül Hamilton nyert. Ezután következett Kanada, ahol a már legendássá váló bokszutcai ütközés történt. Miután Hamilton kiütötte Räikkönent, megnyílt az út a lengyel Robert Kubica előtt. Aki fantasztikusan vezetve megszerezte első nagydíjgyőzelmét! Ezután a két nagy (a McLaren és a Ferrari) egy ide, egy oda alapon osztották el a győzelmeket. Franciaországban Massa, még a vizenyős Britanniában Hamilton nyert: Utóbbi versenyt a szakvélemény az évtized legizgalmasabb futamának nyilvánította, valószínűleg az eső miatt a járhatatlan pályán történt váratlan események okán. A Brit pilóta ezután duplázni tudott, és megnyerte a szintén izgalmasra sikeredett Német GP-t is. Majd a világbajnokság Magyarországra érkezett. A futam előtt még négy pilóta is esélyes volt a bajnoki cím elnyerésére. Köztük a lengyel Robert Kubica, kinek szurkolói tízezrével látogattak el a Ringre. A futam ugyan nem jött össze a lengyelnek, - csupán a nyolcadik lett -, rajongói csodálatos hangulatot termettek. A versenyen kétségtelenül Felipe Massa teljesített a legjobban, fantasztikus rajtja után végig vezetett a versenyen. Azonban a technika ördöge elvette tőle a győzelmet, motorja három körrel a verseny leintése előtt elfüstölt. Ezzel ismét egy új győzteset köszönthettünk Heikki Kovalainent. A McLaren Finn pilótája megszerezte első győzelmét, valamint Ő lett a Formula 1 történetének 100. nagydíjgyőztese. Massa folytatta a remeklés, és nyert Valenciában, a vadonatúj utcai pályán. Majd jött az év legnagyobb botrányát hozó Belga Nagydíj. Történt ugyanis, hogy a verseny utolsó köreiben elkezdett esni az eső, ennek köszönhetően Hamilton utolérte az addig vezető Räikkönent, majd egy máig vitatható előzéssel elment mellette. Később ezen mutatványáért a versenybírók megbüntették, és a győzelem Felipe Massa ölébe hullott. Ezután Olaszországban a fiatal Sebastian Vettel szerezte meg a győzelmet, a szakadó esőben. Ezzel Ő lett minden idők legfiatalabb győztese mindössze 21 évesen. A következő versenyt, a világbajnokságok történetének első éjszakai, „lámpafényes” viadalát Fernando Alonso nyerte. Nagyszerű győzeleme volt ez a kétszeres világbajnoknak, a tizenötödik helyről rajtolva diadalmaskodott, és több mint egy év után nyert újra futamot. Mindössze három futammal a vége előtt már csak két pilóta maradt harcban a végső győzelemért. Lewis Hamilton, és Felipe Massa csapott össze a világbajnoki trófeáért. A Japán Nagydíjon szó szerint összecsaptak a cím várományosai. A második körben Massa kiütötte Hamiltont, ezzel mindketten visszaestek a mezőny hátsó részeibe. A versenyt ismét Fernando Alonso nyerte. Lewis bár nyert a Kínai Nagydíjon, mégsem tudott annyi pontelőnyt összeszedni, hogy már itt elhódítsa a bajnoki címet. Így a döntés a végső Brazil Nagydíjra maradt! Ezen a versenyen mindkét esélyes hozta a kötelezőt, Massa megnyerte a versenyt hazai közönsége előtt, még Hamilton éppen csak, hogy beért az ötödik helyen ami, még pont elég volt ahhoz, hogy elnyerje a világbajnoki címet. Nem is akárhogyan. A verseny utolsó körében előzte meg az előtte haladó Timo Glock-ot. Így a bajnoki cím sorsa az utolsó körön dőlt el!
Fantasztikus éven vagyunk túl, rengeteg izgalommal, és minden idők legfiatalabb világbajnokával. Folytatás 2009-ben!
Már, csak 123 nap!!!

Mert az volt Barcelonában! Egy igazi kavalkád. Talán „minden idők”, legfurcsább Formula 1-es tesztje. Több okból is. Első sorban az új 2009-es szárnycsomag debütálása, és egy többszörös WRC bajnok felbukkanása hívta fel a közvélemény figyelmét.
De, kezdjük az elején, a gyakorlás november 17.-én indult meg. A 2009-es szárnycsomagot a BMW vitte először pályára. Az autó kinézete, a meghosszabbított első, és a megkurtított hátsó szárny, már-már közfelháborodást keltett! Mondván az autó „ronda”. És való igaz, hogy eme versenyautó, nem a modern művészet leggyönyörűbb alkotása, (és akkor még szépen írtam). Az autó valóban elég furcsa látványt kelt. De nem szabad elfelejtenünk, hogy nem esztétikai célokat hivatott szolgálni, ez a csomag az izgalmasabb versenyek és a több előzés miatt született. Magát a látványt, pedig valószínűleg hamar megszokjuk, egy két futam a 2009-es esztendőből, és már nem is lesz az autó otromba. Legalábbis annyira...
A másik nagy meglepetés, Sebastien Loeb volt. Az ötödik WRC bajnoki címét nemrég elhódító francia, raliversenyző, bizony gondolt egyet, és elfogadta a Red Bull ajánlatát. És, ha már ott volt a nyolcadik leggyorsabb időt autózta. A tizenhétből! Az első napot egyébként Takuma Sato nyerte, a visszatérő „Sato San” a Toro Rossot tesztelte két napon át. Ha már eredmények, azt nem felejthetjük el, hogy ezek az idők a szokottnál is semmitmondóbbak. Mert nem elég, hogy egyes csapatok a 2009-es, míg mások a 2008-as autókat használták, a dolog ennél bonyolultabb. Ott voltak még a slick  és barázdált gumik, valamint a KERS rendszer. A KERS, és a kevert – kavart szárnycsomag használata még érthető. Kísérlet, a beállítások tökéletesítése, és egyéb célok miatt. a csapatok természetes módon variáltak. De, azt már személy szerint nem értem, hogy a csapatok miért erőltették a barázdált gumikat? Mivel ezeket a típusú „papucsokat” a jövőben már nem használják. Akkor meg minek körözgettek vele? Talán összehasonlították a simafelületűvel? Bármi megtörténhet. Ezek és még sok-sok minden miatt, nem is érdekes az eredményekkel foglalatoskodni! Legyen elég annyi, hogy a teszt másik két napját az ifjú Sebastian Vettel nyerte meg, és összetettben is Ő futott meg a leggyorsabb kört. Immáron a Red Bull Racing színeiben. Neki tehát nincs is miért aggódnia a jövőjét illetően. Ellenben a teszt többi résztvevőjével. Mert az ideiglenes „mezőny” szinte minden tagja szerződésért küzdött. A már említett Takuma Sato két pilótával is „harcolt” a Toro Rosso egyik üléséért. Egyik ellenfele a csapat jelenlegi pilótája Sebastien Bourdais volt, még másik riválisa Sebastian Buemi. Hármuk közül a legmeggyőzőbb Takuma produkciója volt. Még a két Seb közül a többséget Bourdais teljesítménye győzte meg. Mégis, ha hinni lehet a sajtónak, és a bennfenteseknek a csapat az ifjú svájci pilótát akarja szerződtetni...
Hiába: „Pénz beszél...”
A másik, nagy harc a Honda istálló versenyzői üléséért zajlik. A 17-19.-ei teszteken Jenson Button mellett két fiatal brazil titán képviseltette magát. Egyikük Bruno Senna, aki nem csak a neve, de a tehetsége révén is a legnagyobb várományosa annak a bizonyos ülésnek. A két nap alatt több mint 100 kört tett meg, tapasztalatot gyűjtött, és egyre meggyőzőbb teljesítményt nyújtott. A másik fiatal brazil Lucas di Grassi volt a csapatban. Ő igaz sokkal kevesebb kört teljesített, de pályára vitte a Honda 2009-es első szárnyát, értékes infókat szerezve ezzel a csapatnak. Rajtuk kívül még Rubens Barrichellónak - a csapat jelenlegi pilótájának – van esélye, a szerződéskötésre. Igaz a veterán kihagyta (ki kellett hagynia?) ezt a mostani sorozatot, ami akár rossz előjel is lehet számára...
Még egy érdekesség! Pedro de la Rosa a McLaren tesztpilótája a hetet még a brit csapattal kezdte, de a keddi és a, szerdai napot már a Force Indiánál töltötte! A dolog többoldalú, az indai csapat ugyanis 2009-től már a Mercedes motorjait használja, de ezen a sorozaton még Ferrari erőforrásokkal gurultak aszfaltra. Akkor mit keresett ott Pedro? A csapat szerint, csupán segített az istállón, a rosszmájúak szerint a Ferrari motorját „elemezte ki”. A sajtó szerint pedig, a Mercedes motorral együtt Ő is az indiaiaknál köthet ki, mint pilóta. Erről majd később. Egyenlőre mindkét fél cáfolja a szerződéskötést.
De, hosszú még az „uborkaszezon”, és bármi megeshet Március 29-ig...

A szezonzáró Brazil Nagydíj már történelem, „minden idők” egyik legjobb versenye, az ünneplés, a szomorkodás már régen a „múlt”. A Cirkusz pedig halad, szinte már mindenki a jövővel, a Formula 1 egy újabb szezonjával, és a távolabbi jövővel foglalatoskodik. Viszont a jövőre vonatkozó magvas gondolatok, előtt érdemes egy kicsit a múltba tekinteni. Mert: 
„Aki a múltját nem ismeri, a jövőjét nem érdemli.” Igaz? 
No, de nem annyira a távoli múltba csupán az elmúlt tíz évre tekintünk vissza. Mert bizony egy korszak zárult le a Formula 1 történetében. Az autók és a gumik kinézete rengeteget fog változni a jövő esztendőben. A barázdált gumik tíz év után búcsúznak el, történetük 1998-ban kezdődött, mikor az új kialakítású autókkal együtt az FIA bevezette őket. Ezidő alatt 189 futamot bonyolítottak le, és három gyártó (Michelin, Goodyear, és a Bridgestone) látta el abroncsaival a csapatokat. Mint ismeretes a jövő évtől visszatérnek a közkedvelt slick (sima felületű) gumik. De, nem csak egy technikától, hanem egy a korszakot meghatározó pilótától is búcsúzunk. David Coulthard a veterán Skót pilóta ebben az évben visszavonult az F1-től. A pilóta a legsikeresebb éveit a McLarennél töltötte, de karrierét a Williams – Renault csapatban kezdte meg, Ayrton Senna halála után. Majd jött a McLaren korszak. A csapatnál töltött kilenc év alatt 12 versenyt nyert meg, igaz világbajnokságot sosem nyert. De sikertelennek korántsem nevezhető ez a kilenc év, csapattársát Mika Häkkinet kétszer segítette bajnoki címhez, és egy konstruktőri címet is ünnepelhettek együtt. Legközelebb a bajnoki cím elnyeréséhez 2001-ben került, mikor a technika, és a saját nemtörődömsége miatt alulmaradt. A McLarenes éra után egy másodvirágzását élő, szókimondó DC-t ismerhettünk meg a Red Bull Racing-ben. Az energiaitalosoknál töltött négy év után idén Silverstone-ban jelentette, be visszavonulását. DC szókimondó, őszinte, és barátságos személyisége sok mindenkinek hiányozni fog. 
Az új évaddal kapcsolatban, a legnagyobb kérdés a még szabad, három versenyzői ülésért folytatott harc kimenetele. A Honda istállónál még egy ülés szabad, Jenson Button mellett nagy valószínűséggel Barrichello, vagy fiatalabb honfitársa Bruno „Ayrton unokaöccse” Senna fogja tekerni a kormányt. Szintén van még szabad ülés, a Toro Rosso istállónál, a Red Bull „B” csaptánál” még két hely kiadó. Jelentkező bőven akad ide is. A három legesélyesebb: a svájci Buemi, a jelenlegi pilóta Sebastien Bourdais, és Mr. Kamikaze alias Takuma Sato. Most még felesleges jóslatokba bocsátkozni, a November közepi tesztek után mindannyian többet tudunk majd, arról ki merre tart. Egy fontos kérdés viszont már el is dőlt a napokban. A Force India csapat, a Ferrari erőforrásairól a Mercedes motorjaira vált. Azonban ez a szerződés több puszta motorszállítói egyezménytől. Az indiai csapat nem csupán motorokat, hanem több technikai támogatást is kap a McLaren csapattól. Többek között azt a bizonyos KERS-t is. Ami a slcik gumi, és a gyengített aerodinamika mellett a jövő év legfontosabb újítása lesz. Ez az úgynevezett fékenergia visszaalakító rendszer, a jövő környezetbarát technikáinak első hírnöke a világbajnokságon. Működése pofonegyszerű, a rendszer tárolja a fékezéskor felszabaduló energiát, és ezt a versenyző plusz lóerőként bármikor (pl:előzéskor) felhasználhatja. Igen ám, de a kütyü több mint 30kg súlytöbbletet jelent a csapatoknak, sőt, néhány szakember szerint nem is jelent szinte semmi előnyt. Ezért rengeteg istálló csupán év közben veti majd be, ezt a „korszakot megingató újítást”. 
Másik fontos téma volt mostanában „Mad” Max Mosley motormizériája. A jól ismert sztori az egyenmotorokról. Az egész az FIA költségcsökkentő ötletével kezdődött. Mondván az F1-ben túl magasak a költségek, amiket csökkenti kell, mert a végén még a „sport megeszi önmagát”. És jött az a briliáns ötlet miszerint ezt a motorok egységesítésével lehet megoldani! Majd jött a nagy felháborodás, a gyárak jelezték ezen esetben kiszállnak, elhagyják a Cirkuszt. Valóban elhagynák? Szerény véleményem szerint ez az egész ügy sokkal bonyolultabb mint amennyit mi abból megtudunk. Világválság, a tárgyalások a háttérben, a FOTA (csapatok szövetsége) megalakulása, és tevékenysége. Kis emberek lévén, találgatni nagyon szeretünk, de idővel minden világossá válik. Ami biztos, a csapatok fenyegetése, és a szakvélemény felháborodása után csökkentek az indulatok, most ott tartunk, hogy három opció lehetséges.
A, A csapatok egy külső beszállítótól kapják a motorokat, és legfeljebb csak ráírják, hogy Ferrari, BMW stb...
B, A csapatok egy közös/egy cég terve alapján építenek egységes motorokat. Amik maximum 1% ban térhetnek el egymástól. 
C, A nagy gyárak öt millió euróért adják a motorokat a privátoknak.
Úgy látszik ez lesz. Az istállók szövetsége az a bizonyos nemrégen alakult FOTA már megegyezett ebben, csupán az FIA által kimondott ámen hiányzik. Reméljük mihamarabb düllőre jutnak, mert a egységes motorok valóban szeretett sportunk vesztét, vagy hírnevének csorbulását jelentenék. 

Azt pedig nem akarjuk! Nemde? De ez még a távoli jövő...
 

„Ilyen még nem volt.”
Mondta mindenki a szezonzáró Brazil Nagydíj után. Pedig volt, 1964-ben szintén az utolsó körben lett bajnok egy bizonyos John Surtees. Mivel a nagy hajtásban az addig az élen álló Jim Clark autója megállt.
„Dráma, az öröm és a boldogság könnyei.”
Az is volt mindkét esetben, könnyek, no meg dráma. Térjünk vissza 2008-ba, és most foglalkozzunk a jelen csodájával, mert ez az volt ám, a javából. Nehéz, nem az utolsó körök izgalmairól beszélni, és illene egy kis összefoglalót kerekíteni úgy az egész derbinek. Ami valóban történelmire sikeredett, és aki látta egy életre meg fogja jegyezni. Főleg azt a bizonyos utolsó kört.
Kezdjük az elején!
2007. Október 21-én Lewis Hamilton, elveszítette a már-már a kezében lévő világbajnoki címét. Közben másik főhősünk Felipe Massa hozzásegítette csapattársát a hőn áhított címhez. Nemes gesztus volt ez tőle, úgy, hogy egy már megnyert győzelmet „adott át”. Mégpedig otthon. Az idei év során hőseink újra harcba szálltak, és a „sors” úgy hozta, hogy itt dőljön el ismét a bajnoki cím sorsa. Lewis Hamilton indult hét pont előnnyel, Felipe Massa pedig egész hazája és több százezer szurkoló támogatásával. Előzetesen persze mindenki számolgatott, találgatott, mint az kiderül feleslegesen. Mert valóban az élet a legnagyobb rendező...vagy talán a „végzet” maga? A futam előtt a „nép” Lewis bukását, és Massa diadalát várta. Részben a tavalyi bukás, részben az ezévi hibák miatt. Valóban Lewis követett el hibákat, és tény, hogy „Ő mégy csak egy kölyök”. De:
Kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, és ugye a villám sem csaphat kétszer ugyanabba a fába.
Csak majdnem!
A hétvége mindkét „bajnokaspiráns” számára jól indult. Massa tarolt a szabadedzéseken, Hamilton pedig kímélő üzemmódba kapcsolva, csak a legfontosabb dolgokra összpontosítva körözgetett. A hétvége harmadik főszereplője David Coulthard volt, nem lenne szép szó nélkül elsuhanni a veterán Skót utolsó fellépése mellett. DC egész hétvégén egy speciális festésű autóval versenyzett, ezzel támogatva a Red Bull „Wings for Life” nevű kampányát, ami beteg gyermekeket támogat. Örökmásodik Coulthard hiába kérte meg a srácokat, hogy vigyázzanak rá az első kanyarban, a sors furcsa fintoraként versenye csupán eddig tartott. A nedves pályán ugyanis valamelyik versenyzőtárs kiforgatta a versenyből. Így ért hát véget egy dicső karrier...
Az időmérőn a helyi hős Felpie Massa futotta a leggyorsabb kört. Mögötte meglepetésre Jarno Trulli ért be a Toyotával, utána Kimi. Majd csak a negyedik helyen jött a bajnoki cím másik nagy várományosa Lewis Hamilton. Jó versenyre volt kilátás, főleg annak fényében, hogy a várva várt eső meg is érkezett.
Percre pontosan, a felvezető kör előtt. Akkora zápor kerekedett Sao Pauloban (megtanultam így kell írni), hogy a rajtot tíz perccel halasztani kellet. Mikor mindenki gumit cserélt, elindult a felvezető kör, és a rajt. Ami feltűnően gyengére sikerült, szinte mindenki megtartotta a pozícióját, csupán Heikki Kovalainen szenvedett őt Fernando Alonso, és Sebastian Vettel is faképnél hagyta az első körökben. Hátrébb egy kisebb rajtbaleset, amiben Coulthard, Piquet és Nakajima versenye is véget- ért. A baleset után természetesen tiszteletét tette a pályán a biztonsági autó. Az újraindítás után a nedves aszfalt nehezítette a versenyzők dolgát, főleg Jarno Trulli szenvedett, aki ezzel el is veszítette dobogós helyezését. A mezőny elején nem történt semmi változás, Feipe Massa remekül vezetett vízen és szárazon, mögötte (egy ideig Trulli) majd Kimi és Hamilton jött. Egy kis vonatozás, és számolgatás után a mezőny bejött száraz pályás gumikért. Alonso és Vettel itt is nagyot húztak, és a gyors kiállás okán Hamilton és Räikkönen elé kerültek. Sőt, „Der Seb” még támadta is Massát, azonban hamarosan újra a depóba látogatott üzemanyagért. Még Massa stabilan vezetett, Hamilton alatt ingani kezdett az akkor még biztosnak látszó trónszék, az Alonso Vettel páros megszökésével már csak az ötödik volt. Ami még pont elégséges volt ahhoz, a Brit megnyerje a bajokságot. A futam közepe felé egy újabb ellenfél tűnt fel Hamilton számára. Timo Glock a ravasz - tőle már megszokott - egykiállásos taktikával, és egyre jobb versenytempójával közelített Lewishoz. És úgy látszott már – már unalomba fullad a verseny, mikor az „égiek” úgy gondolták, hogy küldenek a fiúkra egy kis égi áldást!
Ekkor kezdődött az évtized versenye!
Négy – öt körrel a verseny vége előtt kezdtek a versenyzők kereket cserélni. A sorrend ekkor Massa, Alonso, Räikkönen, Hamilton, Vettel. Ami szinte semmit sem változott a depózás után, csak itt jött a bökkenő Timo Glock! A Német ugyanis nem váltott gumit, és neki már kiállásra sem volt szüksége feljött tehát a negyedik pozícióba. Ami valóban felejthetetlenné, és „történelmivé” tette ezt a csatát, az három körrel a verseny vége előtt vette kezdetét. Vettel megelőzte Lewis Hamiltont, ezzel „királyt csinált Massából”. Hamilton elkeseredett próbálta visszavenni pozícióját, végig Seb mögött volt, előzési pozícóba viszont nem tudott kerülni. Így ment ez egy körön át. Közben Felipe Massa megnyerte a versenyt, és a világbajnokságot is!
Azt hittük ekkor!
Felipe Massa világbajnok volt egészen negyven másodpercig, mert a végén jött a fekete leves, ahogy az már lenni szokott. Jött Timo Glock, pontosabban annak száraz pályás gumijai nem bírták már a szakadó esőt, Timo belassult, Hamilton pedig két kanyarral a vége előtt megelőzte, és megnyerte a világbajnoki címet!
Ez a már unalomig ismert történet pontról pontra. A történet amit megrendezni sem lehetett volna. Az egészben az emberi érzelmek voltak a legszebbek, a legmegrázóbbak. A könnyek. Felipe Massa öröme majd kudarca, a pillanat mikor Ő és a csapat is megtudta, hogy mégsem Ők nyertek. És Lewis Hamilton könnyei a sisak mögött, mikor bőven a befutó után tudta csak meg, hogy Ő a bajnok:
„Sosem ismerik a győztes pilóta igazi örömét. A sisak olyan érzéseket takar el, amiket nem lehet megérteni.”
Ahogy azt már Senna is elmondta. Ahogy azt is:
„Brazíliának volt egy Emerson Fittipaldija, egy Carlos Pace-je, és most én. Utánam majd jön egy másik Brazil. Ez az élet rendje.”
Ez az ember Felipe Massa lett. Az ember aki a versenyen végleg naggyá lett, aki meggyőzte az utolsó kétkedőket is. Ahogyan nyert, ahogyan gratulált a győztesnek...
...Lewis Hamiltonnak, aki minden idők legfiatalabb világbajnokává vált, az első Brit bajnokká Damon Hill után, és tíz évnyi aszályt követően szerezte vissza a koronát csapatának a McLaren – Mercedesnek. Ez lett volna a verseny, ami valóban:
Feledhetetlen volt.
Történelmi.
Csodálatos.
Melyre nincsenek is szavak.
Ez volt 2008...
 

Ismét Interlagosban dől el a világbajnoki cím sorsa, a Formula 1 története során nem először. Az elmúlt két évben az élet (a sors?) mindig úgy hozta, hogy itt avassunk világbajnokot. A 2007-es fináléra még biztosan mindenki emlékszik, egy mára, már legendássá vált versenyt láthattunk. Mikor a három nagy esélyes közül Hamilton bénázott, Alonos beszürkült a mezőnybe, és végül az „esélytelenek” tartott Kimi Räikkönen szerezte meg a bajnoki címet. Egy évvel azelőtt 2006-ban pedig itt futotta utolsó, legendás versenyét Michael Schumacher. Egy defekt miatt a mezőny végéről küzdötte fel magát egészen a negyedik helyre, miközben Alonos megnyerte a világbajnokságot, Massa pedig hazai futamát. A mostani finálé szereplőit, és esélyeit már mindenki unalomig ismeri. Persze ilyenkor természetes módon megy a számolgatás, az elemzés, hogy vajon Massa vagy Hamilton, Hamilton vagy Massa.A Brazil Nagydíjat először 1973-ban rendezték meg, a Fittipaldi mánia kellős közepén. Az interlagosi pálya persze azóta rengeteg változáson átesett, a legnagyobb átalakuláson a nyolcanas évek elején ment át, melynek köszönhetően az évtizedben a verseny elköltözött Jacarepagua-ba. Az átalakítás előtt is rengeteg izgalmas futamnak adott otthont a Sao paoloi versenypálya. 1975-ben itt szerezte meg élete első (és egyetlen győzelmét) a tragikus sorsú Carlos Pace. A hatalmas tehetségnek tartott Brazil, óriási versenyben győzte le a szintén hazai hős Emmerson Fittipaldit. Sajnos két évvel később egy repülőbalesetben életét vesztette. Az interlagosi pálya azóta is a nevét viseli. A pálya mostani formáját a kilencvenes évek végén nyerte el. A 4,3 km hosszú versenypálya eléggé rövidnek minősül, ezért 71 kört kell megtenni rajta a versenyzőknek. A pálya nem éppen a versenyzők szíve csücske, állandó panaszok, és kritikák oka, a huplis, - már – már „kátyús” - aszfalt. Viszont a vonalvezetést, a hosszú célegyenest, és a pálya belső trükkös részét kedvelik a pilóták. Sőt, egyesek még a bukkanókat is szeretik, mondván hasonlít a hullámvasúthoz. A legnagyobb kihívás mégis az aszfaltcsík első kanyarja, ahol körülbelül 310km/h-ról lassulnak le, ez a kanyar kulcsfontosságú lehet a rajtnál. Itt hibázott tavaly Hamilton, de nem csak őt tréfálta már meg ez a kanyar, rengeteg pilóta esett már bele ebbe a „csapdába”. De nem csak csúnya bukások, hanem az F1 egyik legszebb előzése is itt történt, 2006-ban Michael Schumacher utolsó versenyének, utolsó előzése. Kimi Räikkönen ellen, belső íven, a fal melett körülbelül 200-al. Majd egy gyors S kanyar, ami a Brazilok legnagyobb versenyzőjéről Ayrton Sennáról kapta a nevét. A „Mágus” maga is tudott versenyt nyerni ezen a helyszínen, nem is egyszer, 1991-ben és 1993-ban tudott diadalmaskodni. Egyik győzelme alkalmával a hazai rajongók a pályára özönlöttek, és ellepték hősüket. Ő volt Senna...
A nevét viselő kanyarkombinácó után egy rövidebb egyenes, majd egy technikás kanyargós rész következik. Utána a döntött egyenes ami rávezet a célegyenesre. Itt bukott hatalmasat Fernando Alonso és Mark Webber a 2003-as káoszfutamon. Amit Giancarlo Fisichella nyert meg a Jordan – Forddal, igaz csak négy nappal később, mert a káosz és a verseny félbeszakítása során elszámolták a győztest, a helyszínen még Kimi Räikkönen állt a dobogó tetején. És ahogy a pálya véget ér, úgy érek el a beszámoló végéhez. Az esélyeket most felesleges elemezni, megtették már helyettem mások, rengetegszer. Különben is:
Az élet a legnagyobb rendező...

Ismét a végére értünk egy Formula 1-es szezonnak, és ismét az utolsó futamra maradt a döntés. Természetesen a világbajnok személyét illetően. Idén „csak” két pilóta maradt esélyes a brazíliai fináléban. Lewis Hamilton és Felipe Massa. Persze ez az esztendő nem csak róluk szólt, most azonban mégis az ő kettejük „útját”, szezonját és esélyeiket kell boncolgatni.
Még a szezon előtt szinte mindenki a Räikkönen, Hamilton, Alonso csatáról beszélt, ezt a csatát várta. Felipe Massáról pedig mintha az egész világ megfeledkezett volna. A 2007-es esztendő után, - mikor a „kis Brazil” bajnoki címhez segítette Kimit - az emberek beskatulyázták, elkönyvelték Őt „örökmásodiknak”. Ezzel szemben Hamiltont ismét a bajnoki cím egyik várományosának tartották. A 2007-es bakik után szinte mindenki biztos volt benne, hogy a Brit tanult a hibáiból, és újra célba veszi a bajnoki címet. Az év remekül indult számára. Nyert az Ausztráliai káoszfutamban, még a Ferrari pilótái nem értek célba. Azonban a Ferrari hamar visszavágott, és a Scuderia versenyzői gyorsan nyertek négy futamot. Massa Bahreinben és Törökországban tarolt, és feledtette az év eleji bakikat. Közben a McLaren visszaesett, Hamilton egészen Moncaóig „csupán” a dobogós helyezésekért, és a pontokért küzdött. A Hercegségben viszont fordult a kocka, a Brit nyert a szakadó esőben, miközben a Ferrari pilótái nem találták az úszógumikat. Ez egész évben jellemző volt, Hamilton remek győzelmet szerzett Silverstoneban szintén szakadó esőben, valamit parádés felzárkózást mutatott be Olaszországban. Igaz Monzában a gumitaktika miatt elveszett az esélye a győzelemre. Amilyen jól autózott Hamiton az esőben, olyan jól alkalmazkodott Felipe az új városi pályákhoz. Valenciában elsöprő győzelmet aratott, Szingapúrban pedig magabiztosan vezetett, a győzelmet a saját csapata vette el tőle, a híres-hírhedt „tankolócső esettel”. A technika ördöge mindkét pilóta életét megnehezítette, még Massa egy győzelmet veszített a Magyarországi motorhiba miatt, addig Hamilton egész évben a gumikkal küzdött. Defekt a Ringen, és elbaltázott taktika Olaszországban. Nem csak a fényes sikerekről szól ez az év, mindkét főhősünk követett el gyermeteg hibákat is. Hamilton „billiárd” akciója Kanadában valamit a meggondolatlan rajt Japánban. Mindkétszer láthattuk, hogy Hamilton még fiatal, és bizony túlságosan heves. Massa főleg az év elején szenvedett a kipörgésgátló hiányával. Érthetetlen kiesése Malajziában, és a gyenge esős teljesítménye nehezítették a szezonját. Mi a „pórnép” rengeteg akciót is köszönhettünk nekik, mindkét versenyző bemutatott remek előzéseket. Hamilton harca Olaszországban, valamit Massa frappáns dupla előzése Kanadában, és Magyarországi rajtja örökre emlékezetes marad.
Akkor hát, milyenek az esélyek?
Nyilvánvalóan Hamilton az esélyesebb, kedvezőbb helyzetből, hét pontos előnnyel kezdi majd meg a száguldást. Azt viszont ne feledjük, hogy a tavalyi szezonban is ennyi előnyt dobott el magától. Ha, nem hibázik és nem borul el az agya, valamit az autó sem adja meg magát elég lenne neki egy ötödik helyezés is Massa győzelme esetén. Ami tét nélkül nyilván egyszerű feladat, de ilyenkor nagyobb téttel sokkal nehezebb, több a nyomás, könnyebb hibázni.
Felipe Massa bízhat Kimi Räikkönen segítségében, viszont még a kettős győzelem esetén is kell neki egy kis szerencse, abban reménykedhet, hogy győzelme esetén Hamilton a hatodik lesz. Rajta biztosan kiesebb a nyomás, ahogy azt le is nyilatkozta „az esélytelen nyugalmával” fog versenyezni. Sőt, hazai pályán bízhat több mint 100.000 Brazil támogatásában.

Remek csata lesz, izgalmas futam:
Győzzön a jobbik!

„Nagy lépés ez nekem, de borzasztóan kicsi a csapatnak.” 
Mondhatta volna Lewis Hamilton a Kínai Nagydíj után, egy kicsit átalakítva a legendás szállóigét. Nem is tévedett volna nagyot. Mert még neki kijött az a bizonyos lépés a hétvégén, és egy újabb lépcsőfokkal közelebb került a bajnoki címhez, addig a csapat szinte már búcsút inthet a „konstruktőrök aranyának”. Az érem másik oldala a Ferrari. Míg Felipe Massa egyre távolabb kerül a bajnoki címtől, a csapat lassan megnyeri a „tervezők bajnokságát”.
Gondom nem mondtam semmi újat!
Aztán, hogy miért is használtam ennyi már-már költői kifejezést a konstruktőri világbajnoki címre, annak persze oka van. Mivel az egész éveken belül eltűnhet. Ugyebár szó van itt „egyen motorokról”. Ami miatt ismét kárognak a varjak, persze, hogy ismét feleslegesen. Mivel ennek is két oldala van: a költségeket nyilván csökkenteni kell, de nem így! Nem „egyen motorral”, megoldható ez másként is. Szóval ha bevezetik ezt a "rendszert", akkor feleslegessé válik az egész "csapat vébé", mindenki „azonos” motorral köröz majd. Persze nem úgy kell elképzelni, mint a tengerentúlon, nem egy beszállítóról lenne szó. „Csupán” egy egységes terv alapján építenének motort. Ami persze badarság, de nekem van egy ennél sokkal csúnyább vízióm:
Személy szerint azon sem lepődnék meg, ha ugyan bevezetnék az „egyenruhát”, de ezt szépen eltusolnák. Ugye az FIA és a csapatok szépen csendben kijelentik, hogy nem lesz itt változás, közben meg a háttérben szépen megépítik az egyen motor! Csökkentik a költségeket, és a gyárak hírneve sem csorbul meg. A kecske is jól lakik a káposzta is megmarad. A rajongók meg nem tudják „leellenőrizni”, az egészet. Igen ez úgy butaság, ahogy van, viszont sosem tudhatjuk mi zajlik a háttérben.
Kisemberek vagyunk mi ahhoz. Nemde?
No, de vissza Kínába. Ahol való igaz, hogy nem az év legizgalmasabb versenyét láthattuk, viszont ez most nem is volt akkora szívfájdalom. Mert ennyi balhé után jó volt ez a nyugis futam. Ugye milyen jó volt úgy felébredni másnap, hogy nem zártak ki senkit? Előzetesen mindenki Ferrari sikert várt, erre tessék jött Lewis aki már pénteken „uralta” a mezőnyt, behúzta mindkét szabadedzést, ami persze nem jelent semmit. Az egész csupán bemelegítés a nagy attrakció előtt. A futam egyetlen „huncutsága” az időmérőn történt. Mikor is Nick Hedifeld feltartotta DC-t. Kár volt érte, mert az utolsó előtti futamán induló Skót egész jó köröket ment addig. Heidfeld persze megkapta a „méltó” büntetését. Az időmérőt Hamilton nyerte, Kimi és Massa előtt. Tehát minden adott volt egy jó kis „bulihoz”. Mint Japánban. Előzetesen mindenki Hamilton bukását várta, ami nem volt alaptalan, miután Japánban is elbutáskodta a rajtot! Sőt elég nagy nyomás is volt rajta, mivel a két Ferrari közvetlenül mögüle rajtolt. Ezzel szemben, Robert Kubica volt a hétvége vesztese. Csupán a tizenkettedik helyre kvalifikálta magát, a szenvedő BMW-vel. És bár hiába küzdötte fel magát a versenyen a hatodik pozícióba, a bajnoki cím elúszott. A rajt simán lezajlott. Igaz Bourdais kiforgatta Trullit, aki kénytelen volt feladni a versenyt, de a többiek remekül eljöttek. Egy klasszikus csatát is láthattunk Alonso és Kovalainen között. A finn ugyan lerajtolta Alonsot, de az nem adta fel a pozícióját és egy frappáns visszaelőzéssel Kovalinen elé vágott. A futam izgalmasabb része ezzel véget is ért. Igaz, hogy a sereghajtók ismét remek csatát vívtak, közülük is Webber és Glock igyekezett legjobban. Azonban pontot csak a fiatal német kapott. Aki ravasz egy kiállásos taktikával bejött hetediknek. A versenyen végig Lewis Hamilton vezetett, őt követte Kimi Raikkonen majd az egész hétvégén gyengélkedő Massa. Sajnos a verseny végén Kiminek el kellet engednie Massát, ami persze jogos volt, mert minden csapat ezt tette volna. Viszont kicsit fájó volt látni a bajnokot ahogy eldob 8mp előnyt, és mint egy lekörözött engedi maga elé Felipét. Kimi, a verseny végén még őszintén el is mondta, ezt várták el tőle, Ő megtette „mit megkövetelt a haza”. Egyenes, nyílt beszéd. Amolyan „Kimis”. Szenvedett a másik finn is. Heikki Kovalainen a verseny közepe felé kapott defektet. Mire bekocogott a depóba, és megkapta az új papucsokat el is ment a fele mezőny. Sőt, Heikki a végén ki is állt a bokszba, nyilván a taktika miatt, így friss motorral mehet Interlagosba. A másik McLarennel Hamilton megynyerte a versenyt, őt a két Ferraris, és az ismét remek formában versenyző Alonso követte. Mögötte pedig a két BMW kocogott be. Heikki pontjai kétségtelenül hiányoztni fognak a csapatnak. Főleg úgy, hogy a két Ferraris a dobogóra állt. A dobogón Massán látszott a csalódottság, tudta Ő, hogy ez a második hely nem az igaz. Hamilton viszont örült a tíz pontnak, melynek hála immár hét pont az előny Massával szemben.
Viszont igaz a mondás:
„A Forma 1-ben bármi megtörténhet!”
 

Sok mindent el lehet mondani a kínai versenypályáról, illetve rengeteg érdekesség felmerül a Ringgel kapcsolatban, de egy valami biztos: A pálya „monumentális”, már már egy építészeti remekmű. Persze mondják ezt azok a szerencsés emberek, akik már látták az egész létesítményt élőben. A mai „internetes világban” azonban ez már egyértelmű a külvilág számára is. A rengeteg kép és videó is ezt mutatja A pálya köré rittyentett bokszutca, lelátó és média komplexum valóban csodálatos, de a pálmát a célegyenes felett átívelő „híd” viszi el. Őszintén (férfiasan) megvallva, nem tudom mire hivatott az építészet eme remeke, de nagy(szerű) és fényűző. Ami az egész pályának a „lényege”. Mert ahogy az Olimpia is idén, ez a pálya is annak idején Kína nagyságát, és „nyitottságát a világ iránt” volt hivatott képviselni. A pálya maga, szinte egy év alatt épült, és az első versenyt 2004-ben rendezték itt, ami az év egyik legjobb versenyét hozta.
De nincs ám kolbászból a kerítés még Kínában sem!
A pálya tényleg fényűző, és Shanghai egy valódi világváros, nem jelent gondot tehát a „infrastruktúra”. Azonban (ismét a bölcsebb a keletet megjárt emberek tapasztalatait felhasználva) a pályát körülveszik a „kínai gagyi árusok” akiktől köztudottan nehéz megszabadulni. És az egyre szaporodó rajongók - akik annyian vannak mint a Kínaiak - is kitartóan ostromolják a versenyzőket. Ami persze érthető, de néha már sok, maguknak az aszfaltbetyároknak. Sőt, magával a pályával is voltak már gondok. 2005-ben a „rázókövek melletti vízelvezető csatorna” (hivatalosan ez az elem) töredezett fel, és tette tönkre Juan – Pablo Montoya futamát.
Made in China.
Mindemellett a pályát a versenyzők többsége kedveli. A Herman Tilke által megálmodott pálya 5,45km hosszú és tizenhat kanyar található rajta. És a legenda szerint maga a Ring a legnagyobb kínai írásjelet formázza meg. A gyors egyenesekkel és trükkös kanyarokkal tarkított aszfaltcsík már magában is eléggé nagy kihívás a pilótáknak, versenyautóknak. De legtöbbször még az eső is bezavar a „képbe”. Az elmúlt két versenyen az égi áldás főszerepet játszott. Mindkét alkalommal nedves pályán indult meg a körözés, majd a felszáradó aszfalt viccelte meg a pilótákat. 2006-ban az addig vezető Fernando Alonso guminyomását lőtték be rosszul a szerelők, és emiatt esett vissza a második helyre. Az incidensnek, és remek versenyzésének köszönhetően Michael Schumacher nyerte a futamot. Szám szerint ez volt a kilencvenegyedik győzelme, és egyben az utolsó (rekordot érő) a „Kaiser” számára. Tavaly Lewis Hamilton vált a gumitaktika áldozatává, a felszáradó pályán a köztes viszonyokra való gumi elkopott, Hamilton pedig a sóderágyban landolt.
Felesleges jóslásokba és az erőviszonyok „boncolgatásába” nem kezdek bele. Őszintén szólva nincs is értelme, mert mint azt az elmúlt versenyeken szép számmal láthattuk, bőven vannak a mai Forma 1-ben (hála Istennek újra) is totó gyilkos meccsek. Legyen elég annyi, hogy a pálya a karakterét nézve inkább a Ferrarinak kedvez, viszont ha hinni lehet az időjósoknak a versenyen ismét hullhat egy kicsi az égi áldásból. Az eső pedig a klasszikus „totó gyilkos”.

Jó szórakozást!

Bolondság. Természetesen.
Körülbelül így is le lehetne írni a Japán Nagydíj történéseit, miután a két világbajnoki aspiráns (ha már ez ennyire divatos lett) betlizett. Lewis Hamilton a rajt után vétkezett, leszorította Kimi Räikkönent az első kanyarban, mehetett is bokszutca áthajtani. Ismét. Nem tisztem, és nem is szándékom az FIA ítélete ellen szólni, csupán egyetlen apró érvet „dobnék most be”. A következőt: Az ehhez hasonló rajt utáni pofozkodások okán, a fele mezőny mehetne bokszutca áthajtani. Mivel a kakaskodás a rajt velejárója. Mégsem mentek. Furcsa. Nem is akarom tovább feszegetni a húrokat, feszegetik helyettem mások, mivel a büntetés ismét megosztja a Forma 1 világát. Ami tény, hogy Hamiltont újra elvitte az „ösztöne”, elvitte a fiatalos hév. Türelmetlen volt, és feleslegesen ment bele a Kimivel folytatott pofozkodásba. Befordulhatott volna másodiknak.
Akkor ugyan mi van? A világ nem dől össze, az előnye megmarad Massával szemben. Ám nem ezt tette, talán majd jövőre, ha addigra felnő... Lewist később a saját hibáján kívül még Felipe Massa is sújtotta. A bajnoki cím másik várományosa szó szerint kilökte a pályáról. Mehetett Ő is pihenni. Viszont köszönettel tartozunk mi rajongók a két pilótának, mert így ismét egy érdekes futamot figyelhettünk meg Fujiban. Miután a főszereplők mellékvágányra kerültek, Fernando Alonso és Robert Kubica hirtelen „utolsó pár előre fuss” alapon, az első helyeken találták magukat! Az egész kakaskodásnak feltehetően Robert Kubica örült a legjobban, mert amíg közvetlen ellenfelei hátracsúsztak Ő szépen bekocogott másodiknak. És hozott rajtuk nyolc pontot, ezzel ismét bajnok esélyes.
No, de, hogy is történt mindez?
Szombaton még minden szép, és jó volt Lewis Hamilton számára, aki megnyerte az időmérőt. Felipe Massa pedig csupán az ötödik helyre minősítette magát. Itt volt tehát a hatalmas lehetőség Lewis előtt. Mint tudjuk nem élt vele. Mellőle Kimi Räikkönen startolt, majd Kovalainen. A hűs finnek után pedig a sötét ló, Fernando Alonso sorakozott fel a rajtrácsra. Ki ekkor még nem is gondolta, hogy ismét a győzelemért fog harcolni. A rajt, a mára már „klasszikus” balhé. Kimi lerajtolta Hamiltont, aki túl agresszívan próbálta visszavenni a helyét, elfékezte az első kanyart és mentek mindketten az aszfaltozott bukótérbe (mekkora szerencséjük, hogy a sóderágy kiment a divatból). Így került az élre Kubica mögötte jött Alonso, majd a fejüket vesztett nagyágyúk. A dráma viszont nem ért véget. A második körben Hamilton utolérte Massát, és a Brazil hibája után előzési manőverbe kezdett. Massa elrontotta egy kanyart, gyorsan visszatért a pályára és kilökte Lewist. A háttérben David Coulthard bukott, akit Giancharlo Fisichella pöccintett meg egyből a rajt után, a tapasztalt skót nagy tempóval csapódott a gumifalba, de sértetlenül szállt ki a Vörös Bikából. És a legújabb hírek szerint ott lesz a Kínai GP rajtrácsán!
Majd egy kis pihenő a két izgágának!
A verseny innentől Kubica és Alonso csatáját hozta. Az első kiállásig Robert vezetett, viszont depózások után előnye hátránnyá vált, a ravasz Alonsoval szemben. Aki rövidebbet tankolt, és csak nyomta a gázt, csak nyomta, persze megnyerte a versenyt. Igen meggyőző fölénnyel, meg egy okos taktikával. Az üldözők sorából először Heikki Kovalainen szállt ki, pontosabban az elfüstölő McLarenből pattant ki gyorsan. Történt persze egy s más a mezőny végén is. Főleg Nico Rosberg és Sebastian Bourdais remekeltek. Sajnos a Francia elkövetett egy hibát, a bokszutcából kijőve megpördítette Felipe Massát. Egy újabb vitatható eset, egy újabb vitatható büntetés, amit Bourdais három pontja bánt. A futam végén a második helyen autókázó Kubicát kezdte el támadni Kimi Räikkönen, viszont a lengyel tizenöt körön át védte hősiesen a nyolc pontot. A negyedik helyen pedig az élete legjobbját nyújtó Nelson (igen igen, kezd beérni a kis Nelsinho) Piquet gurult be. Mögötte Trulli hozta be a Toyotát az ötödik helyre. Igaz a Japánok többet vártak hazai földön, ma azonban ez volt a maximum. A másik szamuráj Timo Glock még a verseny elején kiesett. A Hondák pedig már nem is nagy meglepetésre gyengélkedtek. A verseny hajrájában még Felipe Massa villogott aki feljött a nyolcadik helyre, egy remek előzéssel Mark Webber ellen. Hamilton is felküzdötte magát, igaz Ő csak a tizenkettedik pozícióba.

A dobogón három igazán boldog ember állt. Fernando Alonso aki a feltámadó Renault-val már másodszor nyert idén, Robert Kubica aki szó szerint a semmiből hozta vissza bajnoki esélyeit. Kimi Räikkönen pedig ugyan elvesztette bajoki címét (már matematikailag sem lehet bajnok), végre ismét a dobogóra állhatott!
Az is valami.

A Formula 1 elérkezett Japánba, és ezzel végre kezdetét vette, a „nagy hajrá”. Három futam maradt, és még két (matematikailag öt) versenyző esélyes a bajnoki cím elhódítására! Hamilton és Massa „harca” tehát, a felkelő Nap földjén folytatódik. A Száguldó Cirkusz pedig a „nagy csata” közepette, negyedik alkalommal látogat el Fujiba. Az elmúlt harminc év alatt, nem is rossz arány! Az első Nagydíjat 1976-ban rendezték itt, persze az eső akkor is (és azóta minden futam alatt) ömlött. Ekkor történt meg a legendás eset, mikor a visszatérő Niki Lauda, „oda adta” a világbajnoki címet James Huntnak. Ugyanis nem állt ki versenyezni a szakadó esőben, mondván: „Hülye aki ezen a pályán vezet.” Közben Hunt megtáltosodott, és feljött harmadiknak, ezzel egyetlen pontocskával kiénekelte a sajtot Lauda szájából. Magyarul bajnok lett. Bátraké a szerencse! Utána még volt itt egy derbi, majd jött Suzuka (persze évekkel később). A pálya ami 2009-től Fujival felváltva rendezi majd a Japán futamot! Fuji tavaly tért vissza, szintén óriási esővel, erre biztosan mindenki emlékszik A nagy eső miatt majdnem lefújták az egészet, kár lett volna! Mert egy remek kis futamot láthatott a nagyérdemű. Hamilton nyert, valamit ezen a futamon állhatott először a dobogóra Heikki Kovalainen, akkor még a Renault tarka színeiben. Itt villantott először Sebastian Vettel is, igaz ő később kiütötte magát (és Webbert) a futamból. Szóval volt ott minden mint a jó boltban, és ha hinni lehet az időjárás előrejelzésnek (lehet???) lesz is.
A dicső múlt után pedig egy pár szó a jelenről, meg magáról a pályáról!
Mostanában leginkább Mr. Mosley újabb „remek” (érezzük, erősen zárójeles) ötlete borzolja a kedélyeket! „Mad Max” a napokban, bejelentette, tárgyalnak a csapatokkal arról, hogy és miként lehetne csökkenteni „az egeket verő költségeket”. Talán a motorok teljesítményének kiegyenlítésével, talán a váltó egységesítésével. Persze ez, és főként Max személye nem tetszik sokaknak, köztük nekem sem. Viszont valamit lépni kell, mielőtt a nagy költségek miatt a Forma 1 „megenné önmagát”. Lehet persze költségeket csökkenteni, de nem pont így!
Például fölösleges lenne évi négy-öt éjszakai verseny, elég egy-kettő, mivel annak pont az a varázsa, az benne az „extra”...
Valamint, még egy kis „hír”. Fujiban a versenyzők „zöld” gumikkal köröznek majd, persze teszik ezt a környezetvédelem jegyében. Végre, egy jó kezdeményezés, ami egy kis színt hoz, unalmas szürke barázdáinkba!
Na, de Fuji!
A pálya maga eléggé meggyőzött minket nézőket, és a pilóták egy részének a tetszését is elnyerte. Kivéve, régi jó barátunkat Eddie Irivne-t, aki egy szemet sem változott, és kijelentette: „ Fuji egy szar versenypálya.” Persze neki is megvan a véleménye. Viszont szerintem egy jó kis pályát rittyentettek ide, a nagy hegy (konkrétan a hegy neve „Harcosokban gazdag hegy”) lábához. A pálya legfőbb ismertetőjele, a világ leghosszabb célegyenese! Ezen kívül még 12 kanyar található a 4,563 km hosszú pályán. A legnehezebb kanyar az első, ahol az (1500m hosszú) egyenes után, körülbelül 320 km/h sebességről fékeznek le 90-re. Utána jön egy „kis” technikás rész, majd lehet nyomi újra, padlógázzal.
Már alig várjuk.

A hónap hírei „rovat”, kicsit megkésve, meg „átalakulva”.

Itt tartunk most, megvolt a világ első éjszakai versenye, Kimi aláírt, de a „szakértő sajtómunkatársak, megbízható forrásokra hivatkozva” már vissza is vonultatták. Ismét. Ez meg nagyon sok minden történt még Szeptemberben. Mert, hát történt ugyanis, hogy Monzában hivatalossá vált, Kimi Räikkönen marad a Ferrarinál! Két évig még biztosan. Ezzel a bejelentéssel a Scuderia pontot tett az Alonso - Ferrari szappanopera végére. Legalábbis azt hitték. Mert a bajnok bajban van, nem jött ki a lépés. És ahogy az lenni szokott a „a varjak károgtak”, Kimit kikezdték, meg a csapatot is. Viszont olyan szívesen megnézném ezek a szakértők vajon mennyire jó pilóták illetve, mérnökök lennének. Hát...
Jogosan piszkálják tehát Kimit?
Egyáltalán nem. Bár az kétségtelen, hogy a bajok csak árnyéka tavalyi önmagának azért a baj nem akkora, mint azt sokan szeretnék. Igaz, hogy a világ bajnoka négy futamon nullázott, viszont abból kettőn biztosan önhibáján kívül! A másik kettő vezetői hiba volt, nem is kicsi. Viszont két vezetői hibát még a favorizált csapattárs is elkövetett idén. Mert, ugyebár a Ferrari Massát támogatja, erről vitáztak már régóta, kit kell „segíteni”. Hát Felipére esett a választás. Mivel idén kétségtelenül a bajok fejére nőtt, kevesebbet hibázik, és el kell ismerni tényleg jobb teljesítményt nyújt! Ez a favorizálás a napokban vált biztossá, mikor a Ferrari első embere Luca di Montezemolo, egy icike-picike utalást tett erre, miután Kimi nullázott Szingapúrban is.
Apropó Szingapúr! A világ első villanyfényes versenye, szinte minden szakértő, pilóta, és mérnök tetszését megnyerte. Ritkaság. Az embereknek nyilván tetszett a villanyfény, a körítés, és maga a futam! Mert hát a nép, a flúgos futamot szereti, ez pedig az volt ám a javából. Ezután Bernie Ecclestone fantáziája is beindult, és egyre több éjszakai versenyt akar. Japánban, Kínában, Malajziában, és Arab földön. Ami persze jó lenne nekünk, európai nézőknek, mivel nem kellene felkelni, hajnalok hajnalán. Viszont egy kicsit sok a jóból, egyszer bejött, de ne legyünk telhetetlenek. Elég egy évben egy-kettő éjszakai futam, mivel pont azért jó, mert különleges, mondhatni „egyedi”.
És essen hát szó a futam győzteséről is, Alonsóról. A pilótáról, aki ismét kezében tartja a pilóta piacot, mivel mindenki az Ő döntésére vár. A Ferrari ugyebár kilőve. Igaz nemrég ismét szóba hozták vele, pont Kimi rossz teljesítménye okán gondolja úgy a szakvélemény, hogy Alonso válthatja a Finnt. Badarság! Marad tehát a BMW, és a Honda valamit a jelenlegi csapata a Renault. Egyenlőre nem részletezném, hogy milyen dominó effektus indulhat be, ha a bajnok vált. Annyi viszont bizonyos, hogy kő kövön, pilóta a helyén akkor nem marad! Szerény véleményem szerint a kétszeres bajok a maradással járna legjobban. Mint ismeretes a 2009-es évben új szabályok, új autók lépnek életbe. Minden csapatnak lutri tehát a jövő év. Ezért járna jól Alonso, együtt tudna fejlődni a Renault-val, együtt alkalmazkodnának a szabályokhoz. És mivel a Renault bajok csapat, nem felejtettek el autót építeni. Alonso pedig még mindig tud győzni, láthattuk ezt Szingapúrban. És, ha nem jön be, Fernando még mindig válthat 2010-ben is! Ezért, nem várok nagy mozgást a pilóta keringő parkettjén!
Végül pedig, essen szó a nagy világbajoki harc másik résztvevőjéről, Lewis Hamiltonról. Mert hát ők maradtak, a Brit és Felipe Massa. És igen, itt ismét elismerem tévedtem, nem Lewis Kimi harc lett. Vállalom tehát a következményeket, a köveket, amiért egész éveben ezt szajkóztam. Szóval Hamilton! Én személy szerint az Ő győzelmének örülnék, mivel idén ismét bebizonyította, hogy remek pilóta. Nem fél előzni, igaz néha hibázik, de legalább látványos, izgalmas amit művel. Hét pont tehát a különbség a két éllovas között. Három futam maradt. Ha az idei évet nézzük, a hét egység nem jelent semmit, mivel szinte biztos, hogy lesznek még csavarok, meglepetések az év végén is! Ami Lewis mellett szólhat az a remek versenyzői tehetsége, agressziója. Massát pedig a fantasztikus kvalifikációs képessége, és a gyorsabb autója segítheti.
Győzzön a jobbik!

„Álmok és rémálmok Szingapúrban.” Ez a kis sor foglalja össze legjobban, a szingapúri éjszakában történteket. Mert, mint mindennek ezen a világon a „Forma 1 történetének első villanyfényes nagydíjának” is két oldala volt! Mint az éremnek. Ugyanis van nekünk egy győztesünk, a kétszeres világbajnok Fernando Alonso személyében. Aki amolyan „szerencsés balszerencsés”-ként nyerte meg a versenyt. Érdekes kis szójáték. Mivel „HA”(ami persze a sportban nincs) balszerencséjére, nem hullik ki az időmérőn, akkor a futamon nincs „szerencséje” valószínűleg nem nyeri meg a versenyt!
De nem „szerencsés győzelem volt ez!”
Igaz ami igaz Fernando „Matador” győzelméhez kellet a biztonsági autó, és egy jól időzített depózás. Azonban az SC újbóli látogatása akár el is vehette volna a győzelmet. Megint egy ha... Mégsem nem vette el. Fernando tíz kör alatt, teljesen a nulláról ismét felépített egy jó kis előnyt, nem volt ebben semmi mázli. De, ne szaladjunk ennyire előre!
Az év talán legjobban várt futama volt, ez a bizonyos lámpafényes. Valamint az első a maga nemében. A pilóták persze már pénteken, a szabad edzések után morogtak, panaszkodtak. Tipikus városi pálya lévén, a huplis aszfaltra, a poros ívekre, a falakra. Ugyanaz a nóta! A nézők viszont már dörzsölhették a tenyerüket, mondván „egy jó kis flúgos futamunk lesz”. Az összetevők adottak voltak. Pénteken pedig „leesett a világ álla”! Még a varjak sem károgtak, nem morgott senki. Hihetetlen módon a nézők, a szakértők, és a maguk a pilóták is csak jó véleménnyel voltak az éjszakai vezetésről, a látványról. Valóban a „show” csodálatos volt . A száguldó autók látványa a nagyváros árnyékában, kivilágított házak, óriáskerekek között, mindenkit meggyőzött! Ez is ritka.
A szabad edzéseken egyetlen ember magaslott ki a mezőnyből, a kétszeres bajnok Alonso. Aki megnyerte a pénteki második, és a szombati edzéseket. Az időmérőn viszont minden esélye elszállt. A második időmérő elején a Renault megállt, Alonso esélyei pedig elszálltak.
Ekkor úgy nézett ki.
Azt nem mondhatnám, hogy az időmérő izgalmasra sikeredett! Mivel a Ferrari brazilja Felipe Massa hat tized másodperces előnnyel nyert, Hamilton előtt. Manapság ez már „sok”. Persze voltak idők mikor egy-kettő, vagy netán kilenc (Gillies Villeneuve bravúrja) egész másodpercet vert valaki a mezőnyre. Persze az egy más világ volt, egy másik történet. Ezzel persze nem lebecsülni akarom a „kis Massa” eredményét, mert tényleg remek kört rakott össze, egyedül Ő nem hibázott. Maga a verseny eléggé unalmasan kezdődött, már-már kísértetiesen hasonlított Valenciára. Massa elhúzott, mögötte Hamilton és Räikkönen. Aki pár kör múlva borzalmasan begyorsult, és a négy másodperces hátrányából elfogyasztott két és felet, három-négy kör alatt! Aztán jött „Kis Piquet”mutatványa: a Renault a falban, a biztonsági autó a pályán. Rosberg és Kubica a bokszban., ami persze ez idő alatt szabálytalan, meg is kapják a büntetésüket, jó pár körrel később. Majd jött annak a bizonyos érmének a másik oldala. Felipe Massa, szintén a bokszban vesztette el a győzelmet, Ő már saját hibáján kívül. A tankolás során hamarabb indult el, magával rántotta a tankoló csövet, majd leparkolt a depó végén! Mire a szerelők odaértek, és kirángatták a „kobrát” a mezőny már messze járt. Miért indul el hamarabb? Ezért csak a Ferrari fantasztikus új „digitális nyalókája” okolható. Valami okból a lámpa zöldet mutatott, miközben a tankolás még folyt. Massa elindult és vitte a csövet magával. Óriási hiba, döbbenet a nézőtéren, a TV-k előtt! A „Ferrari kapitális hibájával” nem csak Massa, hanem Kimi is pozíciókat vesztett. Räikkönen egyszerre ment a pitbe csapattársával, majd Massa balesete után a megzavarodott szerelőcsapat, gondolom én későn tankolta fel a világbajnokot. Miután az SC elhagyta a pályát Rosberg találta magát a mezőny élén, kinek a feje fölött ott lógott „Damoklész kardja”, a büntetés! Azonban amíg a versenybírák tanácskoztak, ifjabbik Rosberg kiautózott egy húsz másodperceses előnyt! És a „Stop and Go” után is simán visszajött a második helyre! Kubica már nem volt ilyen szerencsés, Ő a mezőny végére esett vissza, a bünti után. Fernando Alonso átvette a vezetést,Ő még pont jókor az SC előtt tankolt. Ez volt tehát a bajnok nagy szerencséje! Innentől már nem ismert ellentmondást, és nyert! Massa kihullásával Lewis Hamilton jutott nagy lehetőséghez, míg legnagyobb ellenfele nullázott, Ő értékes pontokat gyűjtött. Igaz a mai napon nem versenyzett valami látványosan. Sokáig a két Red Bull mögött rostokolt, majd csak a verseny végén jött fel harmadiknak. Tíz körrel a verseny vége előtt a biztonsági autó ismét látogatást tett a versenypályára. Adrian Sutil vágta az autót a falnak, azt kellett eltakarítani! A mezőny tehát libasorba állt, és úgy várta a verseny végét. Ekkor Kimi Räikkönen már az ötödik volt, azonban az újraindítás után túl agresszívan támadta Timo Glockot, és a falban találta magát. Negyedszer zsinórban nem szertett pontot! Hamilton viszont nem kockáztatott és Rosberg mögött a harmadik helyen futott be. A dobogón tehát három boldog, és fáradt ember állt. Alonso egy év után ismét nyert, Rosberg dobogóra vitte a gyengélkedő óriást, a Williams-t, Hamilton pedig már hét ponttal vezet a bajnokságban. Valóban, egy igazán remek kis futamot láthattunk Szingapúrban.
Az első éjszakai futamot.
Valószínűleg nem az utolsót...

Több okból is rá lehet biggyeszteni ezt a költői jelzőt a szingapúri futamra. Mivel, Szingapúr nem új terep az autóversenyzés világának. Az 1960-as, 1970-es években rendeztek itt versenyeket! Igaz nem a Forma 1 Világbajnokság keretein belül, és nem városi pályán, hanem egy másik épített Ringen a várostól nem messze! A pálya "maradványai" még ma is megvannak, őrzik a dicső múlt emlékeit. Mert bizony megfordult itt a "Nagy Black Jack Brabham", és a hetvenes évek több sztárja is. Aztán csend. Vihar előtti! Majd Bernie Ecclestone a '90-es évek elején jelentkezett, hogy jó lenne egy futam itt, Keleten. Sokat kellett várni a hivatalos bejelentésre, miszerint Szingapúr rendezheti az első éjszakai (!!!) futamot 2008-ban. Nem is akárhol, hanem a város szívében! A bejelentés után Bernie adott a rendezőknek 90 napot, hogy leaszfaltozzák a pályát, majd felkészüljenek a "történelmi futamra". A szervezők azonnal teljesítették Mr. E kívánságát. Ezután jött a "megvilágosodás". Hosszú ideig folyt a vita, arról, hogy ki és hogyan világítsa meg a pályát. Végül egy Olasz cég nyerte a "pályázatot". A megvalósítás azonban nem volt egyszerű, sőt! A legfőbb problémát a bukóterek (már amennyi van) megvilágítása okozta. Persze az is sikerült! Majd telt, múlt az idő, és lassan a 2008-as év legjobban várt futama lett a fent említett! Talán az új pálya, talán a megvilágítás miatt. De egy biztos a rajongók várták/várják ezt az eseményt! Bernie ismét jó lóra tett. A pálya a felhőkarcolókkal, a hidakkal és a világ legnagyobb óriáskerekével körülvéve, pontosan beleillik a "Cirkusz" új irányzatába. Egy nagy show, egy nagy látványosság. Magára a pályára sem lehet egyetlen rossz szavunk sem! Pontosan azért, mert nem tökéletes. Huplis, szűk, sőt falevelek hullanak be a pályára (micsoda dolog!!!). A pályán egyébként 25 kanyar található! Melyek közül négy helyen kell, 100 km/h alatti sebességre fékezni. Azonban ezt ellensúlyozandó, négy igen gyors rész is található a pályán! Mi kell még? Ugyanis ez a sok rossz (a pilótáknak) csak nekünk, a nézőknek jó! Mert szinte biztos, hogy nem egy unalmas futamot láthat majd a publikum. Az összetevők adottak!
Az első éjszakai versenyhez.
A Formula 1 nyolcszázadik versenyéhez.
Történelmi.

Hogyan is kapcsolódik a maga korában eléggé népszerű, svéd együttes az ABBA az F1-hez?
Hát így:
A történet elsőre talán furcsa, - és kicsit hihetetlen is -, de mégis! A 1980-es évek Formula 1-je még bőven biztosított üléseket a "fizetős pilótáknak". Volt is belőlük bőven, okoztak is gondot néha-néha. Slim azonban más volt! A svéd fickó bőven belefér, a "nyolcvanas évek kalandorai" közé. Főhősünk nem szokványos karriert futott be, a derék svéd az ABBA nevű együttes dobosaként került a rivalda fénybe. Aztán, ahogy az lenni szokott a sikeres zenész jól megszedte magát, diplomatikusabban elég sok pénzt hozott neki az ABBA. Ebből a pénzből indította be autóversenyzői pályafutását. Majd rájött, hogy nem is tehetségtelen, hiszen harmadik (!!!) lett az F3-ban, 1979-ben! Aztán a tehetsége (inkább a pénze) révén 1981-ben berobban a Forma 1-be. Az évet az ATS csapatnál töltötte, a "sárga csodákra" ebben az évben még az ABBA logó is felkerült, mint szponzor, vagy reklám. Slim legnagyobb sikere a pontszerzés volt: hatodik lett az 1981. évi Brit Nagydíjon. Nem semmi egy kalandortól! Hősünk a következő évet a Tyrrell csapatnál töltötte volna, azonban a pénze elfogyott és csupán három futamon tudott részt venni. Ezután már nem tudott visszatérni a Forma 1 világába. Később Slim (eléggé) sikeres kamion versenyzővé vált (igen anno ilyen is létezett, talán még ma is van, nem tudom) igazi sikereit ott érte el. A története azonban biztosítja neki, hogy a históriás könyvek ne feledkezzenek meg róla, ellentétben a többi bátor kalandorral. Azokkal akik neki mertek vágni a Forma 1-nek. Mint legkisebb fiú a népmesében...

Ha már itt tartunk, nem mehetek el szó nélkül Paul Belmondo mellett sem! A Francia pilóta szintén a "fizetős versenyző" kategóriába tartozik. Igaz Ő nem világhírű dobosként ült autóba, "csupán" egy színész "óriás" fiaként. Ugyanis Jean - Paul Belmondo fiáról van szó, a Gall színész fia ugyan is szintén belevágott a Forma 1-es versenyzésbe. Ő is (a papa pénze nyomán) F3-al kezdett, majd 1992 és 1994 között indult futamokon kisebb, nagyobb sikerrel. Mindösszesen hét futamra kvalifikálta magát a gyenge March és Pacific autókkal. A pontszerzés neki viszont nem jött össze, Ő is hamar hátat fordított az F1-nek...

Michael Schumacher hasonló körülmények között nyert utoljára futamot, Kínában a felszáradó pályán! Elcsépelt összehasonlítás igaz, de Sebastian Vettelt már sokan, sokféle képen összevetették, Michael Schumacherrel! Kiügyeskedték, hogy karrierük kísértetiesen hasonló: Egy beugró futam, majd egy szerződés év közben, aztán az első győzelem egy évvel a beugrás után, esőben... Sokan tették ezt, még Vettel élete első futama, sőt élete első Formula 1-es tesztje után! Mert hát abban is Ő a legifjabb, a legfiatalabb pilóta aki (igaz tesztpilótaként) részt vett egy futamon! Aztán 2007-ben, volt szerencséje autóba ülni először! És ami neki szerencse, az Robert Kubicának balszerencse volt! A Vettel sztori ugyanis a lengyel híres - hírhedt bukása után kezdődött! Talán "ha"(amit köztudottan hülyeség leírni) ez nem történik meg Vettel még ma is tesztel a BMW-nek! Mert, Ő a BMW embere (volt), náluk indult el (az említett baleset után) először egy futamon, 2007-ben Indianapolisban! És tessék! Ő lett a legfiatalabb pontszerző, azóta már "Pole pozíciós", és futamgyőztes is! Immáron egy Toro Rossóban! Ahová Scott Speed "kivágása" után ültették be, 2007-ben a nálunk a Ringen! És tessék alig egy évvel ezután nyert! Nem is akárhogyan!
Az eső esett Monzában, ilyen is régen volt már, erre "megjött a monszun" Olaszországba! Pénteken leállították az edzést! A bokszok úsztak az esőben, a pálya járhatatlan volt! Az időmérőre valamelyest javult a helyzet, de az eső rengeteg pilótát megtréfált! Köztük Lewis Hamiltont, Kimi Räikkönent, és Robert Kubicát! A három "világbajnoki aspiráns" már a második időmérőben búcsúzott! Megtréfálta őket az eső! A nagy hármas „pihent” az első öt percben, amíg a többiek köröztek, aztán mire kijöttek az eső már szakadt! Végül is magukkal toltak ki! Bejutott azonban Massa és Kovalainen! Erre tessék! Sebastian Vettel nyerte az időmérőt! Micsoda körrel, a zuhogó esőben, Kovalainen a második, Webber három, Bourdais négy! Sajnos a Francia másnap a rajtrácson ragadt! Massa csupán a hatodik lett! Ismét biztosra ment, a zuhogó esőben! És neki az óvatos duhajnak lett igaza!
Majd jött a rajt, vagyis jött volna! A helyzet Vasárnap is változatlan maradt, az eső szakadt, a mezőny a biztonsági autó mögül rajtolt, elkerülték ezzel a rajt utáni baleseteket. Sajnos az izgalmakat is! Vettel faképnél hagyta Kovalainent (egy Toro Rosso egy McLarent!!!)! Az első tíz kör vonatozással telt, mivel az eső miatt még előzni sem lehetett! Aki egy kicsit hibázott, az hamar a kavicságyban találta magát, már nem jött ki onnan! Ezért spóroltak! A nagyok is! Kimi és Lewis körökön át Fisichella mögött vonatoztak, aztán Hamilton gondolt egyet, és átment a fele mezőnyön! Nem semmi mutatvány! Pár kör alatt a tizennegyedikről a második helyig rágta előre magát! Akár meg is nyerhette volna a versenyt, de nem! Az eső megtréfálta az esőmenőt! Történt ugyanis, hogy Lewis (és még a fele mezőny) egyszer állt meg a depóban. Megkapta a második szett esőgumit a terv szerint! Igen ám, de porszem került a gépezetbe, az eső elmaradt, jöhetett vissza intermedier gumikért! Kifújt! Ami Hamiltonéknak balszerencse volt, az volt Robert Kubica mázlija, a lengyel a legjobbkor jött ki, és váltott. Ezzel egerészte fel magát, a harmadik helyre! A tizenegyedikről! Nem semmi! A "legnagyobb férfi" mégsem Ő, hanem Alonso volt, aki még a szemerkélő esőben váltott intermedierre, jól tette ezzel feljött negyediknek! Bizton kijelenthető, hogy  remek futamunk volt, előzések itt, ott! Azonban az élen semmi sem változott! Vettel tíz másodpercet vert Kovalainenre! Közben Massa átrágta magát Rosbergen. Aki ezután Webberrel együtt eltűnt a süllyesztőben, ahogy száradt a pálya, úgy estek vissza! Majd jött Kimi! Ahogyan szokta, most is a futam utolsó 15-20 körében remekelt, pontot sajnos nem kapott, de pár szép előzést azért bemutatott! Ezzel zsinórban harmadszor zárt futamot, pont nélkül! Kezd elúszni a duplázás? Massa viszont már csak egy pontra van Hamiltontól! Azzal, hogy behozta az autót hatodiknak, Lewis viszont csak a hetedik lett (a futam végén nem bírt Massával). És a futam győztese: Sebastian Vettel! Egy Toro Rossóval! Hát megbolondult a világ? NEM! Vettel az eső, valamit a "flúgos futam" ellenére erőből nyert! Nagy tett ez, egy kis csapattól! A második Kovalainen lett, akinek erről a rajthelyről, ezzel az autóval nyernie kellett volna, viszont ma volt jobb nála! Kubica a harmadik, majd Alonso, Heidfeld, Massa, Hamilton és Webber!
Majd a dobogón ismét együtt halhattuk a Német, és az Olasz himnuszt, egy bizonyos Michael Schumacher óta először!
Hatalmas tett!

Niki Lauda megnősült, a McLaren fellebbez, Kimi Räikkönen marad!  A napokban Niki Lauda ismét - nem tudom hányadára - megnősült! Huszonkilenc éves barátnőjével kötötte össze az életét, és mielőtt jönnének a "varjak", hogy "pénz" ide oda! El kell mondani, hogy Niki már nem élne a hölgy nélkül, mivel kedvese adta a veséjét Lauda műtétéhez! És végre valahára hivatalosan is bejelentették azt, amit Én már hónapok óta szajkózok, Kimi Räikkönen 2010-ig aláírt a Ferrarihoz! Megdöbbenés! De miért? Nem akarok azzal jönni, hogy "én bezzeg megmondtam" de mégis! Kimi maga is elmondta, hogy 2009 végéig semmiképp nem vonul vissza! Erre jött a mai Internetes, sajtós világunk legnagyobb átka! Valamelyik ""újságíró"" (megélhetőségi firkász) eltalálta Kimi elmegy! A sok "Internetfüggő", Blik olvasó meg szépen elhitte! Elvesztünk a részletekben. Aztán most végre bebizonyosodott Kimi marad! Két évig biztosan! Szerintem tovább is, de erről most még nem nyilvánítok véleményt! Az FIA "végre" kitűzte a "balga belga eset" tárgyalási időpontját! Szeptember 22.-én összeülnek a fejesek Párizsban, és eldől Hamilton avagy Massa a Belga GP győztese! Sajnos ezt az ügyet is szépen felfújta a sajtó! Volt ami volt, szerintem is "furcsa" ítélet született, de nincs mit tenni majd a bíróság eldönti hogyan tovább! Még egy kis szösszenet Kimi Räikkönenról! A Finn fiú megnyerte a második szabadedzést, a Jégember tehát felébredt nyári(???) álmából! Ha már itt tartunk Én továbbra is tartom év végére a Kimi - Lewis párharcot, lám lám ismét képzelegek! Mondom én:
Nincs új a nap alatt...
Vagy mégis?
Úgy néz ki! Mert esik az eső Monzában! 1956 óta nem fordult ez elő, erre tessék! Aki látta a pénteki első edzést (Én magam csak az elejét, majd a végét felvételről, de körülbelül ez volt a lényeg) Szóval aki látta az olyat látott amit egy hamar nem fog elfelejteni! Úgy ömlött az eső a tréning végén, hogy a szerelők "söprűkkel", vagy ahhoz hasonló eszközökkel távolították el a vizet a bokszból! Ilyet Én csak Japánban láttam, igaz ott le is lőtték az edzést! Itt is öt perccel a vége előtt lobbant a piros zászló! Adrian Sutil nyert mivel ő még az elején ment ki! Mondom én, az első és az utolsó 10 perc ért valamit! De az...

A monzai autóverseny pálya az egyetlen, ahol 1950 óta (egy kivétellel) minden évben rendeztek futamot! A kivétel 1980 volt, mikor az Olasz Nagydíjat Imolában rendezték, mivel Monzában töredezett az aszfalt (mérget nem vennék rá), és törölték a helyszínt! Monza "az oroszlánbarlang" legendájához, nagyban (vagy egészében?) hozzátartoznak, a "tifosók" a hazai csapat leglelkesebb rajongói! A hazai csapat természetesen a Ferrari, ami Olaszországban "nem autó hanem vallás", tehát Monza a templom, ahová a rajongók évente ezresével zarándokolnak! És legtöbbször boldogan térnek haza! Mivel a "Scuderia" az elmúlt években tizenhét(!!!) győzelmet aratott itt! A legszebb talán az 1988-ban elért győzelem volt, nem sokkal Enzo Ferrari halála után, egy olyan évben mikor, ezt a versenyt leszámítva mindig a McLaren nyert! Ezen a versenyen viszont Prost motorja elfüstölt, Senna pedig az élről esett ki, egy buta baki miatt, történetesen azért mert hátulról telibe talált egy lekörözöttet! Berger pedig nyert! Remek győzelem volt még Juan Pablo Montoya 2005-ös sikere! A nap amikor "Rambo Montoya" félig defektes gumival hajtott az utolsó körökön, tartotta Alonsót, és nyert! Élete legnagyobb sikere volt! A kolumbiai "versenyállat" egyébként imádta a pályát, itt aratta első győzelmét, 2001-ben még a Willams-el...
A pálya legnagyobb jellegzetességéről, azaz magáról a Ringről sem szabad megfeledkezni! Ez az a pálya, ahol "végig" mehetnek "tökig gázzal"! Maximum sebességgel! A hivatalos csúcssebesség 369 km/h! A pályán mindösszesen tíz kanyar található (Valenciában 25)! Viszont a tízből kettő az öt legnehezebb kanyar között van, világi szinten! Az első, ami egyben a pálya első kanyarja (Rettifilio) egy trükkös jobb-bal kanyar, kb 300km/h-ról fékeznek le, ami egymagában is "kemény" kanyar, a rajt után pedig maga a káosz, tülekedés, pályavágás, minden ami kell! A másik pedig az utolsó kanyar a Parabolica, a Forma 1 méltán legveszélyesebb kanyarja! Egy 180 fokos visszafordító, szép hosszan elnyújtva! Majd jöhet a célegyenes és az újabb száguldás, a kör győzelembe...

Nézzétek meg!
http://fanzone.blogzona.hu/Dave985/archives/2008/09/12/Futameloze
tes_-_Monza/