A négyhetes nyári szünetben a Forma 1 végre – valahára kezdte visszanyerni a régi arcát, a politikai csatározások (egyenlőre) véget értek a Concorde Egyezmény aláírásával, a sajtó pedig az újabbnál újabb rivális szériák létrehozásának bombabiztos információi helyett, a pilótapiac aktuális információival látta el az érdeklődőket. A híradások ismét a pilótákról, (és nem az öltönyösökről szóltak) például Michael Scumacher majdnem, vagy Luca Badoer tényleges visszatérése. A hét elején pedig megismerkedhettünk a legújabb Formula 1-es tehetséggel Romain Grosjeannal, akinek az érkezése (véleményem, és Jean Alesi szerint) új szint visz majd a száguldó cirkusz egyre szürkébb palettájára. A srác ugyanis egy igazi őrült, aki nem fél előzni, sőt saját személyisége is van! A következő napokban a 2010-es szabályok is nyilvánosságra, az FIA – FOTA ügy végére pedig (lassan, de nem biztosan) pont került. A jövő évben két fontosabb szabályváltoztatásra kerül sor, a legfontosabb a tankolás betiltása, és az időmérő edzés (ebből eredő) minimális módosítása, mely szerint 2010-ben az utolsó szakaszban (Q3) is lehet üres tankkal körözgetni. A legtöbb szurkoló és versenyző örömére a pontrendszer 2010-ben sem változik medálrendszerré, és a gumimelegítőket sem tiltják be! Ilyen (kivételesen) jó hírek után érkezett meg a Száguldó Cirkusz Valenciába.
A pályára (Valencia Street Circuit) ami annak idején a világ kilencedik (ugye emlékszünk még a Török előzetesre?) csodája volt, legalábbis a Formula 1 Julius Caesarja (más néven Bernie) szerint. Az úr 2007-ben (Fernando Alonso sikerei csúcsán) írta alá a hét évre szóló szerződést a tengerparti várossal, az akkor még Mediterrán Nagydíjnak nevezett futamról. Azonban a sors furcsa fintora, (vagy Michael Schumacher visszavonulása) miatt a Formula 1 nézettsége ezekben a hónapokban drasztikusan visszaesett a sport akkori középpontjában, a jó öreg Németországban ahol kijelentették, hogy nem tudnak két versenyt rendezni egy évben. Bernie kapva kapott az alkalmon, és az Európai Nagydíjat az imént megálmodott csodapályára vitte. Arra a (szó szerinti) betonkörre, amelyben Ő a világ legjobb versenypályáját látta! Az idők azonban változnak, alig egy hónappal később Szingapúr, ma meg már Adu Dhabi „a legjobb”. Jövőre (ismerve Ecclestone-t) a most épülő koreai, aztán meg a felújított Donington lesz a csúcs. Valencia meg (egy év leforgása alatt) annyira kegyvesztett lett, hogy (a megbízható források szerint) Ecclestone 2010-ben fogja a versenyt és elviszi Angliába. Mivel az utcai pálya sem a pilóták, sem a rajongók tetszését nem nyerte el. A lelátók kiürültek, a kritikák elszaporodtak, Bernie pedig megkezdte a tárgyalást a hétéves szerződés felbontásáról. És, hogy miért éppen Nagy Britannia (Silverstone) lehet a következő célpont? Talán azért mert a Formula 1 most ott a legnépszerűbb, a világbajnok angol, és a listavezető is hazai, emellett van két nagyszerű pályájuk, Nagydíjuk viszont csak egy.  

Ennyit változik a világ egy év alatt!

És ha ez a kegyvesztés önmagában nem lenne elég bizonyíték a Formula 1 szeszélyessége felől, akkor vessünk csak egy pillantást a világbajnoki pontvadászatra, aztán pillantsunk rá a tavalyi listára, vagy nézzük meg magát a 2008-as versenyt. Kisebb keresgélés után biztosan megtaláljuk azt egy (természetesen fizetős letöltős oldalon), ahol (a kívánt összeg befizetése után már) élvezhetjük is a futamot. Ami, ne szépítsük a dolgot szörnyen unalmasra sikeredett. Felipe Massa kilőtt a rajtnál, és ellentmondást nem tűrve megnyerte a versenyt, a lázas Hamilton előtt. A fanatikusabbak még emlékezhetnek Räikkönen füstbe ment tervére, és a zacskóra is, amit Robert Kubica BMW-je szedett össze, és „cipelte” hosszú körökön át. Kisebb izgalmakat a verseny végén élhettünk át, amikor Massa majdnem letarolta a bokszutcában bóklászó Adrian Sutilt, miután a Ferrari túl hamar engedte útjára. Egy évvel később Hamiltonnal (ütközése után) a bokszban, Kubicával pedig a mezőny hátsó részében találkozunk. Most minden Jenson Button és a Red Bull Racing ádáz harcáról szól, melyben még az angol áll nyerésre, de előnye egyre csak apad. Ennek ellenére az admirális optimistán tekint a jövőbe, elmondása szerint a csapat gőzerővel készült a versenyre és bízik abban, hogy végre – valahára sikerült megoldaniuk a gumimelegítési problémákat. Ezen felül az autón fellelhető új fejlesztésekben is hisz, de egyáltalán nem száll el magától és a csapatától, ezért azt is megjegyzi, hogy nagyon kemény, és izgalmas versenyre számít, amelyben az ő célja a minél több pont megszerzése lesz. Vettelék is kipihenten és felfrissülve (pilóta és autó egyaránt) érkeztek a kikötőbe, és készen állnak minél több pontot elrabolni az éllovastól. A kis Német azonban egyre jobban tart a fel – feltámadó nagyoktól, akik a KERS-el és az új fejlesztésekkel már (véleménye szerint) őket is átugrották. Aztán van itt nekünk egy Fernando Alonsónk is, aki a hazai közönség előtt (és a hét elején elhunyt nagymamája emlékére) kétszáz százalékot kíván nyújtani, és a dobogóra (akár annak a tetejére) szeretné kormányozni a Renault-t. A pénteki napon az említett pilóták diktálták a tempót a Brawn GP feltámad poraiból és a Red Bullok előtt zárta a napot, Alonso pedig az élen a hétvége eddigi leggyorsabb körét, és egy vitatható balesetet produkálva.

Egy fékgyilkos kör a kikötőben

A valenciai pálya egyébként jogosan vált a kritikák céltáblájává, ugyanis a környezet (bár ez csak a magánvéleményem) messze nem olyan lélegzetelállító, mint ahogy azt beharangozták. A tengerpartnak persze megvan a maga bája, és a bokszépület is gyönyörű, azonban az aszfaltcsík láttán az embernek akarva – akaratlanul is a „holdraszállás” című kép, vagy egy hipermarket parkolója jut az eszébe. Valencia egyébként gyönyörű város, de a kikötő környéke túlságosan kopár és élettelen, ehhez pedig hozzájön a betontenger, amiben az aszfaltozott bukótéren, és betonfalakon kívül semmit sem látni. De a fene bánná a külsőségeket, ha legalább a versenyek izgalmasak lennének, azonban az unalmasra sikeredett „nyitófutam”során arra is fény derült, hogy az 5,440 kilométeres aszfaltcsíkon (az ígéretekkel ellentétben) szinte lehetetlen előzni. Ez részben a szűk (?) városi jellegnek és a rekordmennyiségű (25) kanyarnak köszönhető. Melyek közül a kettes az egyik legveszélyesebb, ahol körülbelül kétszázkilencven kilométer per órás sebességről kell nyolcvanra lassítani. Ezt követi a pálya „cikkcakkos” része, melyben egyenesek és kanyarkombinációk váltogatják egymást, (természetesen) a fékek itt is óriási terhelést kapnak. A hatos kanyar után jön az egyik hosszú egyenes ahol a versenyzők a háromszázas tempót is elérhetik, a leggyorsabb pont mégsem ez, hanem a három kanyar múlva következő „hátsó” egyenes melynek a végén háromszáztizenötről kell hetvenre lassulni. A tizenkettes kanyar után ismét egy „cikkcakkos” rész jön több apró kanyarral két nagyobb egyenessel és megszámlálhatatlanul sok betonfallal. A pálya másik kritikus része az utolsó forduló, ahol ismét több mint kétszáz kilométer per órás lassulással kell számolni. A futam befejezéséhez ezt a kört kell ötvenhétszer leírni, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint biztatni kedvenceiknek, és négy hét után ismét átadni magunkat a száguldó cirkusz „csodáinak”.