Ezerkilencszázkilencvennégy szeptemberében (mondhatni „a vég kezdeteként”) a néhai James testvérének, David Hunt-nak a kezébe került az egykoron legendás istálló, a Team Lotus. Az alakulat, amely a szezon (egyik) negatív meglepetését szállította: fennállásuk (1958) óta először nem szereztek pontot az éppen aktuális Formula 1-es szezonban. Pedig az esztendő közepén – végén debütáló 109-es kódszámú autó nagyszerűen debütált, Johnny Herbert a negyedik helyre kvalifikálta az Olasz Nagydíjon. A nagy remények azonban már az első sikánban szertefoszlottak, amikor „Johnny boy” összeütközött az írek csodagyerekével Eddie Irvine-al. Ezt a szerencsétlen szezont követően került sor a fent említett tulajdonosváltásra, mely után az új „boss” (annak ellenére, hogy a 112-es modell már készült, és a csapat meghosszabbította a nagy tehetségnek tartott Mika Salo szerződését) felszámolta az akkor már reménytelen anyagi helyzetben lévő versenycsapatot. A következő évben még „úgy – ahogy” részt vettek a bajnokságban, ugyanis a Pacific Racing a Lotus által fejlesztett versenygéppel indult harcba (ennek jeléül, a kultikus zöld – sárga csík is ott díszelgett a gépen), azonban a szezon végére Ők is becsődöltek, és a csapat nyomtalanul eltűnt a Forma 1 útvesztőjében. Magát a gyárat (a Lotus Cars-t, ami Colin Chapman halála után jóformán „kézről kézre járt”) 1996-ban adták el a malajziai Protonnak, ami a mai napig birtokolja azt.  Ekkor kezdték gyártani (az azóta kultikussá váló) Elise-t, melynek népszerűsége (ha minimálisan is, de) rendbe tette a gyár megtépázott hírnevét. A versenypályákra azonban (a Formula 1-es pénzszórás idejében) nem tértek vissza. Egészen…

Pedig ez a márka oda, mármint a versenypályákra született, egészen pontosan 1952-ben (egy norfolki istállóban), a legendás Colin Chapman „által”. Azáltal az ember által, aki a következő esztendőkben forradalmasította, és a legtöbbek szerint felpezsdítette a száguldó cirkusz világát. Abszurd ötletek sora pattant ki az agyából, tőle származott a vezetőszárny, a szárnyas autó, valamit az „ékkasztni”, ő festetett először szponzorfeliratot versenyautójára (1968). És az Ő autóira mondta 1970 (posztumusz) világbajnoka Jochen Rindt, hogy azokban vagy világbajnok leszel, vagy meghalsz. Sajnos nem dobálózott a szavakkal, a legendás Jim Clark (aki „egy életet töltött el a csapatnál”) 1968-ban egy Formula 2-es versenyen lelte halálát, a rakoncátlan Lotus 48-as meghibásodása után. A tragikus baleset előtt azonban Ő és a „zöld – sárga csoda” jóformán legyőzhetetlen volt, két világbajnoki címet és (Fangio rekordját túlszárnyalva) huszonöt versenyt nyert a „nagymesternek”. Jim távozását követően a kor másik brit sztárja, Graham „bajusz” Hill vitte sikerre az alakulatot, majd Jochen Rindt támasztotta alá saját mondását, amikor halála után hódította el a koronát. Ezután már „csak kétszer”, (1972-ben és 1978-ban) került a trófea Norfolkba, azonban az akkoriban használt autók (azok a bizonyos JPS Lotusok) a legtöbb rajongó szerint a valaha volt legszebb és leggyorsabb versenyautók voltak. Az istálló egyik sztárjáért a tragikus sorsú Ronnie Petersonért már akkoriban százezrek rajongtak, és legalább annyian lóbálták arany – fekete zászlóikat, amikor a „szupersvéd” a maga felejthetetlen stílusában végigfarolt a silverstonei pályán. Mario Andretti (az említett év királya) pedig, azóta is fogalom Amerikában (pedig olasz születésű, és mint azt tudjuk, az új földön igenis adnak a származásra) ahol generációk nőttek fel rajta és fekete autón. Ahogy (igaz ő régebbi történet) Emerson Fittipaldin is, Ő indította el a brazil versenylázat, jellegzetes (egy korszak jelképévé váló) barkójával és utánozhatatlan stílusával pedig a korszak egyik „celebjévé” (bocsánat Emerson) vált. És természetesen Ő is egy JPS Lotus-szal lett világbajnok (1972) a „hatalmas Colin” legnagyobb örömére. A mester annyi siker, annyi jellegzetes mozzanat (ugrálás a befutó alatt, a svájci sapka magasa dobása) és annyi a Formula 1 világát megbotránkoztató vagy megváltoztató újítás után, 1982-ben hagyott itt minket, sokak szerint a Lotus szellemét is magával vitte a sírba. Azonban a csapat később még átesett egy utolsó nagy „fénykoron” Peter Warr irányítása, és a zseniális Senna volánművészete alatt. A „varázslatos” brazil (bajnokságot ugyan nem nyert, de) újra a csúcsra juttatta a szebb napokat is megélt csapatot. Futamgyőzelmek sorát szerezte a Renault majd a Honda motorral felszerelt gépekkel, azonban az Ő és a japánok távozása után megkezdődött a csapat lassú, de annál szomorúbb „agóniája”. A klasszikus aranysárga – fekete csodákat felváltották az egyre lassabb sárga „vasdarabok”, majd (ahogyan az fent már olvasható volt) a csapat egyik milliomos kezéből a másikéba (itt cégekre tessék gondolni) került. Az 1990-es évek elején (a pénzhiány, és az egyre gyengébb konstrukciók idején) pedig a mezőny végébe kerültek. Igaz az utolsó években is rengeteg tehetséget adtak a Formula 1-nek (például Mika Häkkinen), sőt még egy magyar szponzort is (Magyar Hírlap) azonban ahogyan azt a bevezetőben „megrajzoltam” a pénzhiány végleg a padlóra kényszerítette őket. Versenyzésről pedig, egészen (érdekes módon pont) a világválság (és a versenyek olcsóbbá válásáig) azaz a botrányoktól hangos 2009-es szezonig szó sem volt. A „nagy visszatérés” először a Litespeed nevű csapat kapcsán került szóba, amikor a kiscsapat vezetői kísérletet tettek a Lotus név megvásárlására, azonban a Protonnal és David Hunttal nem sikerült megegyezniük. A következő hely a BMW kivonulása után szabadult fel, melynek betöltésére három istálló a Sauber, az Epsilon és (a maláj kormány valamint a Proton, tehát az igazi „nem a Litespeed csapat” támogatását élvező) Lotus közül választott az FIA. Döntésüket (mely értelmében a Lotus tizenöt év után visszatérhet a pályákra) a hét elején hozták meg, azon a napon, melyen a Sauber is bejelentette, hogy talált vevőket (magukat megnevezni nem kívánó pénzemberek) így az FIA jelenleg egy 14 csapatos Formula 1 terveit szövögeti. A közvélemény egy része persze azonnal a Lotus ellen fordult, mondván az a csapat már nem a régi, és csak a nevet vették meg, satöbbi. Az persze igaz, hogy ennek az alakulatnak már semmi köze sincs Colin (szó szerinti) istállójához, azonban a Ferrarinak sem túl sok kötődése van már (az Enzói) alapokhoz, a McLaren pedig szintén kilométerekre van Bruce narancssárga csodáitól. Az idők során a részvények Bahrein-be, meg a FIAT-hoz (és a hasonszőrű gyárakhoz kerültek), ahogy a Lotus is maláj kezekbe vándorolt. Ott legalább van pénz (és már most komoly szponzori háttér, valamint egy komplett csapat) nem úgy, mint a 90-es évek derekán. Én a magam részéről már most őket tartom a legerősebb és legszimpatikusabb „újoncnak”. Talán a gárda kulcsfigurája, a tervezőguru Mike Gascoyne miatt, aki egyéves kihagyás után a „brit – maláj” alakulattal tér vissza. Az egykoron bulldognak becézett szaki mellet, David Hunt, és az ideiglenesen csapatfőnökké „ütött” Tony Fernandes áll. A motorokat a Cosworth (ez a páros legutóbb 1982-ben nyert futamot) fogja szállítani, emellett a csapat megállapodást kötött az Xtrac és FondTech nevű cégekkel, akik a váltó és a felni megalkotásában segédkeznek majd.  Főhadiszállásukat a Lotus Cars gyárától egy – két paraszthajszálnyira, a csapat „fészkének” számító városkában, Norfolkban állítják fel, a Toyota és Bentley egykori versenyrészlegén.

"Nagyon kevés időnk van. Február második hetében szeretnénk pályára vinni az autót. Rengeteg munka vár ránk addig. Az a jó a malajziai támogatással kapcsolatban, hogy egy rendkívül tőkeerős projektről van szó. A Fondtech és Jean-Claude Migeot jóvoltából nagyon jó aero-programunk van, amit bővíteni fogunk. A szezon első fele szoros lesz, de egyben nagyszerű kihívás is. A bázisunk az RTN gyárban lesz, amelytől nem messze jártam iskolába. Norfolkban születtem és nevelkedtem, emiatt az érzelmek is szerepet játszanak." Gascoyne

"Talán néhány futamon én leszek a csapatfőnök, de utána átadom a pozíciómat valaki másnak, aki teljes mértékben erre a feladatra koncentrálhat majd. A munkám az AirAsiához köt, de szeretném biztosítani, hogy a Lotus a jó irányba induljon el, megfelelő stratégiával és üzleti tervvel." Fernandes