A mai modern KERS-es, dupladifúzoros, Albert 2-es (a BMW szuperszámítógépe) és taktikus világunkban olykor – olykor (egyesek mindig) elfelejtjük, hogy a Formula 1-ben még mindig jelen van az emberi tényező. A versenyautókat még mindig nem robotok és nem is mérnökök vezetik, hanem olyan férfiúk (és hölgyek) akik erre tették fel az egész életüket, sőt az ő sikereikhez sem elég egy jó autó, ahogy azt a legtöbben (tévesen) hiszik. Persze a mezőny leggyengébb technikájával nem lehet futamokat és világbajnokságokat nyerni, de ha az emberben megvan az a „plusz” (amit mi tehetségnek nevezünk) és ezekkel a gépekkel is pontokat szerez, vagy nem egyszer „megvillan” akkor nem kell éveket várnia egy zsíros szerződésre egy ütőképesebb csapattól, onnan már egyenes út vezet a csúcsra, a győztes gépbe.  Mert az sem véletlen (Robert Kubica szavaival élve), hogy az élcsapatok is a feltörekvő ifjakat és a világbajnokokat akarják megszerezni! Erre a „nem a gép számít, hanem az ember” dologra pedig a legjobb bizonyíték a hétvégi futam, ahol a tíz év után visszatérő (és a tíz éve sem villogó) Luca Badoer alul, a világbajnok, a (vele)született tehetségnek kikiáltott Räikkönen pedig „felül” teljesített, ugyanazzal az autóval! Azért mert benne megvan az a „plusz”, ami (bármennyire is szimpatikus, és bármennyire is felfordul a gyomorom a rengeteg kritikától) Badoerben sosem volt, és nem is lesz. Pedig a gép, az egyre gyorsabb és ütőképesebb Ferrari ott volt „alatta”, mégsem bírt el vele „akárki”. Ezen felül magukat a csapatokat sem az említett (idomított) robotok alkotják, ezért a depóban is „bejátszik” az emberi tényező, a szerelők gyorsasága és bizony a hibája is. Ami miatt Lewis Hamilton (nem az első és nem az utolsó pilóta, akivel ez megesett), elveszette az Európa Nagydíjat. Történt ugyanis, hogy a munkások a rossz keverékű gumit (amit már a szabályok szerint nem lehetett használni) akarták feltuszkolni a világbajnok autójára, a hibát észrevették, szaladtak a kemény abroncsért, amit már óramű pontossággal fel is operáltak az autóra, de pilótájuk így is elvesztett vagy nyolc másodpercet. „Együtt nyerünk, együtt vesztünk” nyugtázta később Hamilton, aki még azt is megjegyezhette volna, hogy „a Formula 1 még mindig csapatsport, ahol az ember igenis fontos láncszem”. A bajnok „elvérzése” után az addig remekül autózó Barrichello került az élre, akinek a (húsz körrel később esedékes) győzelmét a Formula 1 népe egy emberként ünnepelte. Mert az Öreg annyira népszerű és (ami a mai mezőnyben sajnos egyre ritkább) karizmatikus. Azaz van saját személyisége (és mi szurkolók a legtöbbször még mindig a karizma, a kisugárzás, azaz a személyiség alapján választunk kedvencet), kimondja, amit gondol, és még a sisakjára is felfesteti sérült barátja autóját, egy „Massa gyógyulj meg hamar” felirattal. Magyarul Rubens Barrichello a mezőny egyik legemberibb tagja (ő sem egy robot), akit pont ezért mindenki szeret! Ezek után mondja valaki, hogy a Formula 1-ben a gép többet jelent az embernél!

Nyugalmas körözgetés a kikötőben

Egy ilyen hosszú bevezető végre után rátérhetünk magára a versenyre, ami (ahogyan azt már a rajt előtt a pálya karakterisztikája okán sejteni lehetett) finoman szólva sem nyeri el az év legizgalmasabb derbije címet. Legalábbis az első körök biztosan nem, az utolsó húsz körben, no meg az időmérő edzésen azért történt egy s más. Az időmérőn kisebb meglepetésre Hamilton szerezte meg a Pole-t csapattársa Heikki Kovalainen előtt, a harmadik helyet a feltámadó Brawnnal vitézkedő Barrichello zsebelte be, a negyediket pedig a Red Bull „üdvöskéje” Sebastian Vettel. A McLaren sikerét (amit a legtöbben a KERS-nek tulajdonítanak, elfelejtve azt az óriási fejlesztési munkát, amit a mérnökök az elmúlt három verseny óta véghezvittek) és a Red Bull visszaesését (Webber a kilencedik helyre kvalifikált) már a pénteki edzés után sejteni lehetett, de a Brawn visszatérésére a legtöbben csak legyintettek, mondván az angolok „PR köröket” futkostak a szabadedzések alakalmával. Erre tessék, „Ross nagymester” ismét bebizonyította, hogy van még új a nap alatt és visszanavigálta csapatát az élbolyba. A rajt azonban nem úgy sikerült, ahogyan az atomfizikus eltervezte, Button az ötödikről a kilencedik helyre esett vissza, miután Vettel feltartotta (és feltehetően emiatt) kissé idegesen megcsúszott az egyik kanyarban, majd miután nem tudott visszamenni a helyes ívre levágta azt. Ezt a hibát látva a Red Bull azonnal izzította a rádiót és közölte Webberrel (aki az ominózus eset alatt Button mellet haladt) hogy az angol szabálytanul került elé, és ha nem engedi el őt, akkor az FIA-hoz fordulnak. A beszélgetést (mivel az idéntől nyílt) hallotta Mr. Ross is, aki azonnal szólt „Jens”-nek, hogy engedje el az ausztrált, így került hát az admirális a kilencedik helyre, az egész hétvégén gyengélkedő Red Bull mögé. Amilyen rosszul indult a listavezető versenye annyira jól kezdett a 2007-es bajnok, aki átugrotta az imént említett Button-t, és Sebastian Vettel-t is. A két McLaren is remekül startolt, megtartották a vezetést azonban Barrichello szorosan a nyomukban volt. Olyannyira, hogy a kedvezőbb taktikája okán az első depózás után levadászta Kovalainent és a világbajnok nyomába indult. A versenyt ezekben a percekben (mégis mennyi szidalmat kapott!) Luca Badoer mentette meg a teljes unalomtól. A Ferrari beugrója ugyanis hol megpördült, hogy elengedte riválisát a bokszban, hol megszegte az F1-es KRESZ-t (azaz átlépte a bokszutca és a pálya „között” húzódó fehér vonalat). Kis színt vitt még a versenybe a „másik új” Romain Grosjean is, aki nagy igyekezetében többször is megpördült, a pontoknak azonban már a verseny elején búcsút kellet intenie egy koccanás, és egy vezetőszárny csere után.  Elesett a pontszerzéstől (az idei év pechkirálya) Kazuki Nakajima is, akit ezúttal egy „felrobbanó” gumi hátráltatott, a nagyok közül csak Vettel adta fel a verseny miután a Renault motor a hétvégén másodszor adta be a kulcsot.  Az utolsó körökben egy kis élet is költözött a valenciai kikötőbe, a McLaren elrontotta Lewis kerékcseréjét (lásd fent) és Barrichello állt az élre, aki a széttaposott gumikon (a kiállás előtt) sorra futotta a gyorsabbnál gyorsabb köröket, hogy bebiztosítsa a vezető helyet. Amíg a világ szeme őket figyelte Kimi átugrotta Heikkit és a sorozatos kritikák (elfásult, motiválatlan és még a haja is hosszú) ellenére megszerezte a bronzérmet. Az ötödik helyen Rosberg, a hatodikon meg Alonso futott be, látványtalanul, csendesen, és igazán profin, ahogy azt Ők csinálni szokták. Button végül a hetedik lett, Kubica meg Webbert átugorva pontot szerzett! A levezetőkörben az egész Paddock, Ferraristol, McLarenestől, mindenestől őrjöngött és tapsolt a „kicsi Rubens” tízedik győzelmét látva. A harminchét éves (ezeket nem én mondtam) „öregembert, akinek már régen vissza kellet volna vonulnia” a „csak a jó autóval jó” Hamilton valamit a „fafejű, és már lassú” Kimi kísérte fel a dobogóra. Én pedig úgy érzem, hogy az egész verseny egy remek fricska volt a kritikusoknak.
Mert három igazán nagy EMBER állt a dobogón!