Nézhetjük lentről, nézhetjük fentről, jobbról vagy akár balról, de rövid időn belül rá kell jönnünk, hogy ilyen „képződményt” eddig csak a Csillagok Háborújában láttunk. De nem a „klasszikus trilógiában”, hanem az újban! Ahol már a legmodernebb technológiákkal alkották meg a futurisztikusabbnál, futurisztikusabb házakat, tornyokat, és azokat az épületeket, amelyeket ma még nem tudunk hová sorolni. Valahogy, úgy ahogy azt Adu Dhabiban tették, nem is olyan régen, és nem is egy másik galaxisban. Pedig ez az új Yas Marina Circuit pont úgy néz ki, mintha az űrből, vagy legalábbis a jövőből szalajtották volna. Ugyanis az aszfaltkör fölé (és mellé) épült gigantikus „komplexum” (ami egyébként a színét is tudja váltani a pályán érvényben lévő zászlójelzések szerint) a hatalmas stadionszerűen elrendezett lelátók (ez még ötletes és hangulatos is), a pálya belsejében felhúzott tornyok, valamint a szállodák tömkelege (engem legalábbis) inkább emlékeztet egy fantasztikus film nyitójelenetére, mint egy Formula 1-es verseny színhelyére. Lehet, hogy bennem van a hiba, de Tilke mester (és „Bernie papa”) legújabb alkotása (melyben összegyúrta az eddigi remekművek jellemzőit: a kínai monumentalitást, a bahreini sivatagot, a valenciai betontengerrel körbevett kikötőt, és a szingapúri lámpákat) nekem már sok. A fenti jellemzők (melyek, a legtöbb szurkolónál már egyenként is kiverték a biztosítékot) egyvelege valahogy a „jóból is megárt a sok” tipikus esetét teremti meg. Persze a látvány gyönyörű, főleg amikor a „természet lámpáját” felváltja a mesterséges fényözön. Magyarul az „effektek” fantasztikusak, de az embernek hiányzik a hangulat, ami a Formula 1 klasszikus versenypályáit övezi: rajongók ezrei, tömött lelátók, színes zászlók és sapkák, boldog emberek. A hangulat, ami az eredeti Star Wars trilógiát is az új fölé emeli…

A vonalvezetése nem is olyan rossz?!

A Formula 1 (ha Bahrein felett most szemet hunyunk) 2007 elején tette be a lábát „arabföldre”, amikor egy utcai parádé keretein belül a Ferrari és a McLaren ellátogatott az Emirátusok fővárosába. A száguldás akkor annyira megtetszhetett valamelyik „kiskirálynak”, hogy pár hónappal később felkereste Bernard Ecclestone-t, aki szíves örömest „dobott neki” szerződést, mégpedig egy Formula 1-es futam lebonyolításáról. A papíros szerint 2009-re az arab országnak készítenie kellett egy az FIA szabályainak megfelelő versenypályát, ahol 2016-ig minden évben futamot tud rendezni. A szervezők nem sokat vacakoltak, rajzoltattak egy pályát Hermann Tilkével, majd fogtak (körülbelül) 240 milliárd forintnak megfelelő arab pénzt és építettek egy szigetet. Arra meg a mester által megálmodott betonkört, és egy egész „szabadidőközpontot”, Ferrari élményparkkal, hotelekkel, kikötővel, és „színváltós épülettel”. A munkálatok percre pontosan (vagy egy kicsit hamarabb, miután egy okos újságíró elhintette, hogy kifogy a pénz, és Abu Dhabi helyét Kanada veszi majd át, ezzel felbosszantva és feltüzelve a szervezőket) befejeződtek. Ezt követően a Formula 1 „kis nagyembere” (Charles Bernard Ecclestone) addig – addig fúrta a szervezőket, amíg azok bele nem mentek abba, hogy a Nagydíj szürkületkor startoljon és (ha minden rendben megy) a sötét éjszakában (persze kivilágítás mellett) érjen véget. Magyarul Abu Dhabi legyen az első „naplemente futam” házigazdája. Egy (a pálya „történelmében”) nyugodalmasabb időszak után, végre a motorok is felbőgtek, amikor Bruno Senna, majd David Coulthard egy átalakított kétülésessel elsőként próbálhatta ki az új ringet. DC barátunk pedig kisebb meglepetésre próbakörei után „harapós, jó vonalvezetésű, és élvezetes” aszfaltkörnek nevezte, mi pedig fellélegezhettünk: végre egy izgalmas Tilke Ringet kapunk?! Ettől a pillanattól kezdve (mi rajongók) abban reménykedünk, hogy a szezonzáró helyszínéül szolgáló 5550 méter hosszú pálya hasonló izgalmakkal ajándékoz meg minket, mint az év eleji Ausztrál Nagydíj. Erre elvileg minden esély meg is van, ugyanis a pályán több valódi előzési pont is található, például az első kanyar bejáratánál, ahol a srácoknak remek lehetőségük nyílik az ellenfél kifékezésére. Ezután, a majdnem derékszögű forduló után egy rövidebb egyenes, és egy gyorsabb kanyarkombináció következik. A tempósabb szakasz után, ismét „kanyaroghatunk” egy kicsit az ötös, hatos, és az FIA térképe szerint is „kulcsmomentumnak” számító majdnem 180 fokos „görbében”, csak azért, hogy a pálya leggyorsabb részére a 970 méteres „hátsó egyenesre” kerüljünk. Oda, ahol (főleg az egy éves pihenőidejére készülő KERS rendszerrel felszerelt versenyzőknek) újabb lehetőség nyílik az előzésre, legalábbis az FIA papírosa szerint, melyen a nyolcas kanyar is kulcsmomentum. De kulcs lehet a „trükkös kilences” utáni egyenes is, melynek a végén a bátrabbak ismét javíthatnak, vagy ronthatnak pozíciójukon. Ezt követően érkeznek meg a valenciaira kísértetiesen hasonító kikötőbe, ahol a pálya legtechnikásabb részén 12-től 18-ig (számozva) találnak kanyarokat. Ezek után már csak kettő állhat útjukba, de ha azokat is sikeresen abszolválják, ráfordulhatnak a célegyenesre, és még ötvennégyszer megtehetik ezt a kört.