Ugyan még nem a Forma 1 bajnokának portréját kell „megrajzolnom” (bár ha a dolgok továbbra is ebben a mederben folydogálnak, akkor rövidesen annak is beillik), hanem „csak egy kísérőszéria” nyertesé-ét. Mégis higgye el nekem a kedves olvasó, hogy ennek az életrajznak is van akkora értéke, mint bármely más világbajnokénak, ugyanis egy ösztönös „zseniről” szól, aki nem ámítás (eddig) minden második évben elhódította valamelyik sorozat aranyérmét. Ezek közül a legjelentősebbet most vasárnap (a Formula 1-es futam előtt) zsebelte be, amikor két futammal a sorozat vége előtt (ez először esett meg a széria fennállása óta) megnyerte a GP2-t, a Forma 1 előszobájának tartott bajnokságot. Pedig az év elején még csak, mint szürke kisegér küzdött a fantasztikusan kezdő Campos (bocsánat Brawa Addax) csapat versenyzői ellen. Spanyolországban (a két futam alatt) egyetlen egy pontot sem szerzett, majd Monacóban már a „dobogón” (ha lehet erről beszélni a hercegségben) ünnepelt. A jó öreg Nürburgringen pedig kettős győzelmet szerzett: Poleból indulva, átgázolva esőn, mezőnyön, Petrovon azaz mindenen, ami élt és mozgott! Ettől a perctől kezdve Nicolas Hülkenberg (mert róla van szó) lett a GP2 2009-es sztárja, a szakértők és rajongók egyre nagyobb figyelemmel, és szeretettel követték „munkásságát”, és pont nálunk a Hungaroringen jelentették ki, hogy „Hulk” (ahogyan barátai, és rajongói becézik) és a bajnoki cím közé már senki és semmi sem állhat. Ez fél év alatt történt, ennyi idő kellet neki, hogy megszokja, és elkezdje uralni a gépet, ennyi idő kellet neki, ahhoz, hogy négy versenyt nyerjen és elhódítsa az áhított trófeát. Pedig az ellenfelei sem voltak akárkik, Vitaly Petrov egész évben méltó ellenfélként küzdött, és többször bebizonyította, hogy őt (még ebben a „vad mezőnyben”) is könnyebb átugrani, mint megelőzni. Lucas di Grassi és az F1-be igazoló Grosjean is emberesen küzdött, de idén a német mindnyájuknál stabilabb, és a bajnokság vége felé gyorsabb is volt. Hülkenberg persze (és ez a jó benne, még nem ragadta el a siker, megmaradt annak az egyszerű srácnak, aki annak idején jött látott és győzött a Forma BMW-ben) nem várta ezt az első évében (elvégre egy bizonyos Lewis Hamilton óta ilyet senki sem csinált): „Nem számítottam arra, hogy az első évemben nyerni fogok. Mivel újonc vagyok kellett pár kilométert futnom, hogy jobb legyek a versenyeken, hogy jobban tudjak vigyázni a gumikra. Aztán minden összejött a Nürburgringen, Valenciában, Spaban. Ezeken a hétvégéken nagyon jók voltunk. Sok pontot szereztünk, és nagyon kiegyensúlyozottak voltunk és ez az, amivel bajnokságot lehet nyerni.” Mondta már – már Räikköneni nyugalommal, az olaszországi harmadik hely (mellyel megnyerte a címet) után. Most persze a diadaltól meg a lehetséges Formula 1-es szerződéséről hangos a sajtó, de mielőtt ezt bővebben kibeszélnénk, nézzük meg honnan is jött korunk talán „legígéretesebb juniorja” (sok ilyen volt már, de benne van valami plusz, ami csak az igazán nagyokban volt). Hősünk 1987-ben született egy Emmerich nevű városkában valahol a Német – Holland határ mentén. Nem voltak versenyző „ősei” és még csak milliomos szülei sem akik „sztárt akartak faragni belőle”, tíz éves korában mégis megfertőzte a versenybacilus, és (gondolom én) gokartot kért karácsonyra, amivel (és az utódaival) 1997 – 2003-ig versenyzett különböző német bajnokságokban. A szamárlétra következő fokára (Német Forma BMW), mint „szappanos doboz” (a gokartokat csúfolják így a nagyfiúk) bajnok lépett, és láss csodát az első évében meg is nyerte azt! Innen egyenes út vezetett a Germán Forma 3-ba, azonban ezzel egyidejűleg már az A1GP felé is kacsintgatott, ahol (lévén ez a sorozat erről szól) elhódította a bajnoki címet hazájának, kilenc futamgyőzelemmel úgy, hogy nem egy versenyről „igazoltan hiányzott”. A „nagykutyák” ekkor figyeltek fel rá majd a „leghangosabban ugató” az egykoron Michael Schumacher is felfedező Wili Weber vette a szárnyai alá. És ha ez még nem lett volna elég a „paddock egyik legendája” Sir Frank Williams is a bizalmába fogadta, és (ahogyan azt ő mondta) szemmel tartotta a srácot.  Innen meg már nem volt megállás, Forma 3-as bajnokként Williams-t tesztelt, majd a GP2 Ázsia sorozatban tette le a névjegyét. Először Bahreinben, ahol mindkétszer megszerezte a negyedik helyet, majd a villanyfényes Katarban, amikor a (kaotikusra sikerül) első futamon diadalmaskodni tudott. Utána még szerzett egy bronzot, (a nyolcadik helyről indulva) és (négy verseny után, amikor a legtöbb hozzáértő szerint még a bajnoki címre is volt esélye) otthagyta az egészet, majd elment Portimaóba a Williams legújabb autóját tesztelni. Pár nap múlva pedig bejelentették, hogy a „nemzetközi GP2-ben” is ő fogja kormányozni az ART egyeik versenygépét. Még a szezon kezdete előtt hősünk „mutatta be” (eléggé érdekes és sokatmondó volt, hogy a fiatal német és nem a Williams igazolt versenyzői „pózoltak az autóval”) az FW31-est Portugáliában. Ahol a Williams szándékai szerint több napot is tesztelt volna, azonban a tervezett programot alaposan megkurtította az eső. Ennek ellenére (ha számításaim nem a kukába valóak) a mostanában („kissé”) mellőzött tesztversenyzők közül így is Ő körözött legtöbbet 2009-es fejlesztésű autóval. Eztán indult el a GP2-es szezon, ahol (ahogy azt fentebb már olvashattátok) fél év alatt felvette a tempót, és a Portugál (a sors furcsa fintoraként, pont a portimaói) versenyhétvége előtt elnyerte az aranyat. Ennek a bajnoki címnek (és a korábbi sikereknek) köszönhetően Hulk is „fontos szerepet kapott a 2010-es pilótapiacon”, ugyanis menedzsere szerint kilenc (fordítsuk magyarra, három) istállóval is tárgyalt, de a legnagyobb esélye annál a Williamsnél van, ahol már egy ideje szorgosan tesztel, sőt ahol még, mint „ifjú mérnök is tevékenykedik”. Ugyanis (ilyen is régen volt már) a német saját kezével készít az alkatrészeket, ráadásul a „nagyok elmondása szerint” több fontos elem megtervezésében és elkészítésében (!) is segédkezett. Ingyen és bérmentve: Ez csak úgy jött. Semmilyen kényszerűségről nincs szó. Hamar ideszoktam, és szeretem, ha ezért pénzt kérnék Sir Frank Williams-től, azonnal elküldene!” Mondta a „tőle már megszokott stílusban”, amit nemsokára a Formula 1 hívei is megismerhetnek, ugyanis a madarak azt csiripelik, hogy Monzában egy kétéves szerződést írt alá Sir Frank alakulatával. És (lehet, elege van már az olvasónak a dicséretekből, de) egy ilyen „régi vágású” ösztönemberre, aki még a gyárban is segédkezik, igenis szükség van a mai Formula 1-ben!