A fenti szócska a hétvégi Brazil Nagydíjon közvetlenül a „koronázási szertartás” után hirdette a világnak Jenson végső diadalát. Azt a diadalt, amiért a verseny előtt csak kevesen – ilyen volt a Formula 1 (számomra) hazai nagykövete Dávid Sándor – adtak volna többet egy lyukas kétfilléresnél (akik adtak, azokat még a „szakértők” is enyhén szólva, kiröhögték). Majd láss csodát! A sors és maga Jenson Button annak rendje és módja szerint megcáfolta őket, amikor előhúzta a kalapból az év eleji teljesítményét, azt megfűszerezte egy „2006-os schumacheri búcsúval”, és „Lewis Hamiltonként” ötödik hellyel, a pódiumtól távol megünnepelte bajnoki címet. 
A kékvérű angol „hullámvasút hétvégéje” a vidámparki játék csúcsán vette kezdetét, amikor Interlagos előtt szinte már mindenki elkönyvelte végső győzelmét. Mondván egész évben limiten belül, azaz tízpontosnál magasabb előnnyel autózott, ráadásul a kiszámíthatatlan Brawn bármikor képes megelőzni a szintén ingoványos talajon lépkedő Red Bullt, Button pedig „simán legyőzheti balszerencsés csapattársát”. Aztán megindult a lejtmenet, pénteken a változékony időjárási viszonyok között Barrichello jóval meggyőzőbb volt csapattársánál, a bikások pedig szemmel láthatóan továbbvitték japánban megszerzett lendületüket. Button mélypontja kétségtelenül az időmérőre tehető, amikor egy kaotikus kiíráson a tizennegyedik helyet szerezte meg. A brazil „kvali” a maga 2 óra 41 percével egyébként örökre beírta magát a nagykönyvekbe, mint (az eddigi) leghosszabb Formula 1-es időmérő. A rekordidő alatt háromszor lendült a piros zászló: Először Fisichella leállását követően, amikor az olaszhoz hasonlóan az óra is tizenöt percig állt. Második alkalommal a Q2 elején, amikor a nagy vízmennyiség miatt ismét megállították a stoppert. Ekkor a szombati szabadedzéshez hasonlóan (akkor a nézők őrjöngve fogadták a negyvenperces semmittevés után) az aszfaltra lépett a Biztonsági Autó, ami hosszú körökön keresztül ellenőrizte a pálya állapotát. Pár forduló után jött a zöld, majd alig három perc elteltével a célegyenesben felúszó Liuzzi falhoz csapta magát, így a lehetetlen körülmények miatt ismét várnunk kellet. Ezúttal sem sokat, csak egy órácskát. Akik unatkoztak, azok ez alatt az idő alatt megfigyelhették, ahogy „az SC” tizenöt percenként körbemegy, majd pár pillanat múlva a képernyő alján megjelenik az FIA üzenete, melyben a bírói autót újabb körök megtételére kárhoztatják. Helyi idő szerint négy órakor, a rajongók legnagyobb örömére kisütött a nap, a pálya versenyzésre alkalmassá vált, és ami ezután jött az kárpótolt bennünket a lassan már véget nem érő várakozásért. Jenson Button egy eltolt gumitaktika miatt elvérzett a Q2-ben, miközben Barrichello a bajnoki esélyeket életben tartva becsusszant a következő körbe. És ha már bejutott meg is nyerte az edzést! Hatalmas csatát vívott az egyetlen állva maradt Red Bullal, meg Jarno Trullival, és a feltámadó Kubicával, de a közönség beordibálta a Pole-ba. Rubens megkapta élete legnagyobb lehetőségét!

Fantasztikus versenyen, Kenguru Jack másodszor, Button először…

Az időmérőn vízbefúló Vettel a tizenhatodik, Button a tizennegyedik, a helyiek hőse Rubens Barrichello pedig az első. Ez volt az a pillanat (a hullámvasút alja?), amikor mindenki leírta Buttont, mondván „onnan ahol most van, ugyan vissza nem jön, Rubens pedig itt ácsorog a bajnoki cím kapujában, csupán be kell lépnie azon”.  Ez azonban (sajnos vagy sem) nem így történt. Barrichello első buktatója a jó öreg Kenguru Jack volt, aki az agyig tankolt autóval a verseny első szakaszában lekövette a brazilt, majd a kiállások után a kiautózott előnynek köszönhetően átvette a vezetést. Öt darab nullás verseny után nyert, úgy hogy senkinek semmi köze nem volt hozzá! Ilyen is csak a Formula 1 egyik legpechesebb alakjával Rubens Barrichellóval történhet, akinek a második buktatója a főnixmadár, azaz Robert Kubica volt. A lengyel kihasználta a rajt utáni kavarodást, leelőzte Rosberget, és Webber után vetette magát. Majd a verseny alatt annyira megkedvelte az ausztrált, hogy a dobogóra is felkísérte, idén először, majdnem egy év éves „pódium elvonás” után. Rubens még így (a harmadik helyen is) nyerő pozícióban lett volna, ha Button nem táltosodik meg, és nem rágja át magát a fele mezőnyön. Ez az őrült versenyfutás egyébként egy „gyönyörű láncreakcióval” vette kezdetét, amikor Jarno Trulli és Adrian Sutil balesete (ami után majdnem összejött a német – olasz címegyesítő meccs) elsodorta Alonsót is, majd a Biztonsági Autós fázis alatt a bokszutcába siető Kovalainen elrántotta a tankoló csövet, a kifröccsenő benzin pedig a Webberrel történt incidens miatt depózó Kimi Räikkönen autójában kapott lángra. A dermesztő pillanatok után a finn bajnok folytatni tudta a versenyt, és „feltüzelt” állapotban az utolsó helyek egyikéről a fellőtte magát a hatodik pozícióba. Hála Istennek nem csak Ő, hanem az egész mezőny harcias kedvében volt, Vettel, Hamilton, és Button szempillantás alatt szemet gyönyörködtető előzések „árán” utolsó pár előre fuss alapon megérkezett a mezőny első felébe. A felturbózott Buttonnak először az élete első versenyét (Timo Glock helyetteseként) teljesítő Kamui Kobayashival gyűlt meg a baja. „Az a srác teljesen őrült! Szerintem csak tapasztalatlan, de - ahogy Nakajima is megtapasztalhatta - rengetegszer ment a fék zónában, ami nagyon megnehezítette a dolgom. Mindenki más kemény volt, de fair, ő egy kicsit őrült volt, de majd helyre teszik.” – nyilatkozta később az újdonsült világbajnok, aki nem járt messze az igazságtól. Kamui anyatigrisként védte a pozíciót, és csak sokadik próbálkozásra kellet fejet hajtania Button előtt, aki egy „Schumacheres előzés” után végre átlépte a fantasztikusan (és fanatikusan) versenyző japánt. Kamui „JB” távozása után sem maradt egyedül, először Nakajimával vívta meg a szamurájok harcát, majd a bajnoki cím másik „aspiránsát” Sebastian Vettelt tartotta ideig – óráig. Később a remek taktikával megáldott Vettel még Buttont is átlépte, és megszerezte a negyedik pozíciót, Lewis Hamilton mögött. Amögött a Lewis Hamilton mögött, aki a tizenhetedik helyről startolt, és Rubens Barrichello harmadik buktatójává vált, amikor (az akkor már a gumikkal is küszködő) veteránt megfosztotta a dobogós helyezéstől.  Később Rubinho egy defektet is összeszedett, a depóba hajtott és csak nyolcadikként fejezte be azt a versenyt, melyen elveszítette a világbajnoki címet. Pedig ő is nagyon megérdemelte volna! Ahogy a végső győztes „Great Button” is, aki az ötödik hely megszerzése, és a „we are the champions” eléneklése után Nagy – Britannia tízedik Forma 1-es bajnokává vált. Kilenc év, százhatvankilenc futam (ebből hét nyert), és egy hihetetlenül kétarcú év után, ez már kijárt neki. És a csapatnak is, akik annyi kínszenvedés után 2009-ben (új köntösben) a Formula 1 egyik legnagyobb csodáját produkálták. Ross Brawn meg ismét történelmet írt.

Hogy unhatja már...