Aki közelebbről ismer az tudja, hogy világ életemben (pontosabban amióta „ismerem”) kedveltem Mark Webbert, ezért (is) bízom benne, hogy Webbo igazi rajongói sem fognak megkövezni a cím miatt. Amit csak azért írtam ide, mert hirtelenjében nem jutott eszembe semmi más, ami „nagyon Ausztrál” olyan, mint Mark Webber maga. Mert ez a srác tényleg büszke arra a földdarabra ahonnan származik, azaz „kenguruországra” azon belül is egy csendes kisvárosra Queanbeyan-re, ahol 1976-ban meglátta a napvilágot. Azóta már sok víz lefolyt a Queanbeyan folyón (mert ha minden igaz még ilyen is van), miközben Mark hosszú és kanyargós utat járt be a Formula 1-ig. Ahol egy fantasztikus bemutatkozás után (pontokat szerzett a Mindardival, Melbourne-ben) megjárta szinte az „összes” csapatot, de nyeri egyikkel sem tudott. Ekkor pályafutását már – már Chris Amon-éhoz (a kiváló új – zélandi sem tudott Nagydíjat nyeri) és Jean Alesi-éhoz (rosszkor rossz helyen) kezdték hasonlítgatni. Talán azért mert a remek Jaguaros éveket követően mehetett volna a Renault-hoz is, de Ő a Williams – BMW-t választotta a 2005-ös évre. Sir Frank csapatából igazolt a Red Bull-hoz, ahol immáron a harmadik szezonját tölti, és hosszú idő után ismét nyerő autó van az „ülepe alatt”.
A Német Nagydíj előtt szinte mindenki tudni vélte, hogy a futamot Sebastian Vettel fogja nyerni. Persze nem ok nélkül gondolták ezt, a Red Bull nagyot fejlődött (két millió euróból volt is hova) a „silverstonei frissítések” után, sőt a körülmények is a kis németnek kedveztek. Az idő egész hétvégén hideg volt, már – már a téli teszteket idéző, ami köztudottan fekszik az autójának, plusz a helyszínen volt és drukkolt neki vagy százezer német rajongó. Ennek ellenére az első edzésen Mark Webber parádézott, a másodikon pedig megjelentek a hétvége meglepetésemberei név szerint Lewis Hamilton és Adrian Sutil. Az időmérőn is ők ketten okozták a legpozitívabb meglepetést, Hamilton visszajuttatta a McLarent oda ahová az való, azaz az első tíz közé, Sutil pedig nemhogy az első, de a második kaotikus időmérőt is túlélte és hetedik lett, megelőzve a két Ferrarit. Ja, és az autója is nehezebb volt, mint a két „vörös ördögé”. Az edzést magát a „kenguru Jack” nyerte, pályafutása során először, mögé a két Brawn sorolt be. Vettel, negyedik lett, miután több hibát is vétett a gyors körén. Nem hiába, igaz a mondás: Sokat akar a szarka...
Ugyanez volt a baja Lewis Hamiltonnak is, akinek nem először durrant el az agya a startot követően.  Nagyon nagyot rajtolt az ötödikről az első helyekre, de ismét elkövette a fiatalokra oly jellemző hibát, nem elégedett meg mondjuk a második pozícióval és (vesztére) megtámadta Webbert is, az ausztrál vezetőszárnya viszont „kivágta” gumiját és az akció után, az első kör végén mehetett a depóba új papucsokért. Webber egyébként nem csak vele hanem Barrichellóval is ütközött miután az első métereken ráhúzta autóját az „öregre”, mutatványát áthajtásos büntetéssel jutalmazták. Persze az FIA csak körökkel a koccanás után találta el, hogy Webbert büntetni kell, akkor, amikor az élen álló kettős Barrichello és „a vétkes” már több mint tizenöt másodperccel a mezőny előtt járt.

                                              A játék neve: Ki tart fel kit?

A mezőnyt ekkor Kovalainen vezette (tartotta fel, az agyig tankolt McLarennel), őt követte (a feltartottak hada) Button, Massa, Vettel és Räikkönen, no meg a hétvége sztárja Adrian Sutil.  Az állóvizet csak az első kiállások kavarták fel, amikor Barrichello érkezett meg Massa mögé, Webber pedig visszatért az élre (a büntetés ellenére is) és gyorsabbnál gyorsabb köröket futott. A tervezett kiállás után Button elé érkezett meg, a két éllovast ekkor Kubica tartotta fel. A kiállások nagy győztese Felipe Massa lett, aki vagy tíz körrel később látogatta meg a szerelőket, mint ellenfelei így esélye nyílt a harmadik hely megszerzésére (ezt az utat járta be Rosberg is). A nagy vesztes meg Adrian Sutil lett, a kis német közvetlenül a depózás után ütközött Räikkönennel, elvesztette a vezetőszárnyát és az esélyt a Force India első pontjainak a megszerzésére. A száműzött Webber a kiállások után jócskán Barrichello mögött találta magát (a büntetés miatt), azonban ahogy azt egy jó ausztrál bumeráng is teszi hamarosan visszatért! Hihetetlen köröket futott és utolérte, sőt a következő depózás után már meg is előzte a brazilt. Akit még az ág is húzott, a második kiállásánál vagy hét másodpercet veszített egy beragadó tankolócsővel, és ha már a gondviselés így hozta a harmadik látogatás után behozták Button mögé! Erre a cserére szükség is volt, mert a messziről jött emberek (Massa, Nico) ekkor már bőven a Brawn-ok előtt jártak, sőt a hirtelen megtáltosodó Alonso is őket veszélyeztette, ezért aztán Rubens hátrafutott és a változatosság kedvéért feltartotta a gyorsabb autót. Az utolsó körökre lenyugodtak a kedélyek, Webber vezetett a sunyi Vettel előtt aki észrevétlenül jött fel a második helyre, a harmadik Massa volt, a negyedik meg Rosberg. A németek kedvenc „finnjét” a két Brawn és Alonso követte, az utolsó pont pedig Kovalainené lett, aki végig szépen feltartotta Glock-ot! A McLaren négy szűk esztendő (négy nullás futam) után szerzett ismét pontot. Webber pedig nyolc szűk esztendő után végre – valahára nyert! Aztán szállította nekünk az év egyik legmeghatóbb pillanatát, mikor a levezető körön előbb ordibált, majd hallhatóan sírdogált a rádióba.
Kínában még úgy fejeztem be az irományom (egy sokadik Webber dobogó után), hogy egyszer majd az Ő napja is eljön. És tessék, százharminckettedik nekifutásra sikerült is, eljött Webber napja. A világ tényleg változik! A Brawn GP és Ross talán először szabott téves taktikát versenyzői alá, a Red Bull lassan verhetetlen és a nagyok, előbb a Ferrari most a McLaren és a Renault szépen lassan feléledni látszanak.

És akkor, mi van most a BMW-vel?