Sebastien Bourdais egy igazi autóversenyző, sokoldalú, tapasztalt, és imádja azt, amit csinál. A versenyző mögött a „háttérben” pedig egy rendkívül szimpatikus, szerény, de kellően laza és, agresszív srác áll. Ez akkor vált mindenki számára nyilvánvalóvá mikor ökölcsatába keveredett Paul Tracyvel egy ütközés után, még Amerikában. Emellett ott van az a visszahúzódó családapa, aki felesége és kislánya társaságban érzi legjobban magát egy - egy versenyhétvégén. És mielőtt félreérte valamit a kedves olvasó el kell mondjam, hogy ezzel a felvezetővel nem a többi pilóta képességét és személyiségét kívántam megkérdőjelezni, csupán rá szerettem volna mutatni arra, hogy Sebastien Bourdais egy igazi régi vágású versenyző, egy valódi csodabogár. „Le Seb” igen kanyargós utat járt be, még beverekedte magát a királykategória elit mezőnyébe. Versenyzett ő Formula 3000-ben, majd látogatást tett a tengerentúli Champ Car sorozatba ahol négy bajnoki címmel lett gazdagabb, ezzel párhuzamosan indult az FIA Sportautó bajnokságban (Le Mans széria elődje), sőt még a legendás „huszonnégyóráson” is rajthoz állt.
Persze ez nem is meglepő, mert aki Le Mans városában született, az előbb vagy utóbb kapcsolatba kerül a versenyzéssel. És ha ez még nem lett volna elég indok arra, hogy hősünk versenyzésre adja a fejét, ott volt „személyes példaképe” az édesapja is, aki szintén autóversenyzőként kereste a kenyerét. Patrick Bourdais túrautókkal, és sportautókkal rótta a köröket Francia honban. Ezután a kis Sebastien nem sokat gondolkozhatott azon, hogy milyen pályára szeretne lépni, egyértelműen az autóversenyzés világában szeretett volna elhelyezkedni. Az első lépéseket az 1990-es évek közepén tette meg, a sikeres gokartos évek után csatlakozott a Francia Formula 3-as sorozathoz. Az 1999-es bajnoki címe után került be a nemzetközi „vérkeringésbe”, mikor a Formula 3000-be szerződött (GP 2 elődje). Ebben a sorozatban 2002-ben ért fel a csúcsra, miután a szépreményű Tomas Engét kábítószer botránya után pontbüntetésben részesítették. F-3000-es bajnoki címe után került először kapcsoltba a Formula 1-el, legtöbben már a Renault csapatban látták, mikor Flavio Briatore világossá tette, nem tart igényt a szolgálataira. A Forma 1 es lehetőségről egy hajszállal lemaradó Bourdais, a tengerentúlon a Champ Car sorozatban talált versenyzői ülést.
Ami Michael Schumacher volt a Formula 1-nek, az volt Sebastien Bourdais a Champ Carnak a 2000-es évek közepén. Első versenyén 2003-ban, St. Petersburgban rögtön megszerezte a Pole Pozíciót, majd három győzelmet zsebelt be ebben a szezonban. „Bourdais kora” 2004-ben kezdődött el, a következő években nem talált legyőzőre, és négy bajnoki címet szerzett zsinórban, ezzel Ő lett a Champ Car történetének legsikeresebb versenyzője. A Forma autós sikerek mellet Bourdais néha – néha hazalátogatott, és belekóstolt a legendás Le Mansi 24 órás verseny hangulatába. Először az 1999-es futamon állt rajthoz, a GTS kategóriában, egy Francia csapattal. A következő években már a prototípusok között próbált szerencsét, a szintén hazai Pescarolo Racing színeiben. Legutóbb 2007-ben indult el a viadalon a Peugeot pilótájaként, és ekkor aratta eddig legnagyobb sikerét, egy egész napi száguldás után a második helyen ért célba. Sőt, ha igazak a hírek 2009-ben is megtaláljuk a nevét a legendás futam rajtrácsán, ugyanis a Peugeot ismét számít a segítségére. Ezzel hosszú – hosszú idő után Ő lesz az első AKTÍV F1-es versenyző, aki elindul a Le Mansi 24 órás versenyen. Ezért is tartom Őt egy „régi módi, klasszikus” autóversenyzőnek. A legtöbb mostani pilótának ugyanis esze ágában sem lenne más versenyen elindulni, ők csupán a világbajnoki futamokra összpontosítanak. És csupán visszavonulásuk után kóstolnak bele a hosszútávú versenyzés szépségeibe.
No, de térjünk vissza 2007-be. Sebastien ekkor szerezte meg negyedik bajnoki címét a CC-ben, majd ismét tesztlehetőséget kapott egy Formula 1-es csapattól. A nyári tesztnap után a Toro Rosso egyre több lehetőséget biztosított neki, majd annyira elégedettek voltak vele, hogy szerződést ajánlottak neki a 2008-as évre. Bourdais - aki ekkor még nem gondolta, hogy első éve borzalmasan fog eltelni a Forma 1-ben - aláírta a papírost. Első futamán a negyedik helyről esett ki motorhiba miatt, keserű vigasz lehetett számára, hogy teljesítette a 90%-os távot, és még rangsorolták a hetedik helyen. Fortuna a következő futamok alkalmával sem állt mellé, Monzában a csodálatos negyedik rajthelyet szerezte meg, de a rajtrácson ragadt. Belgiumban, az utolsó körökben vesztette el harmadik pozícióját, mikor leszakadt az ég, és a csapat nem hívta ki esőgumikért. Japánban utólag fosztották meg hetedik helyezésétől, mivel a versenybíróság vétkesnek ítélte egy Massával történt ütközésben. Az eset után szinte az egész F1-es világ elítélte a döntést, de hősünk ettől még nem jutott pontokhoz. Míg Bourdais szenvedett, csapattársa Vettel szárnyalt, Olaszországban futamot nyert, majd pontok tucatját gyűjtötte be. A sikertelen év után a legtöbben megkérdőjelezték tehetségét, és a Toro Rosso ülését Takuma Satónak adták volna. A téli tesztek alatt több alkalommal is megmérkőztek, hol Seb, hol Taku volt a gyorsabb. Végül azonban a Toro Rosso vezetői a szimpatikus Francia mellet tették le voksukat.
Megérdemelte a második esélyt. De vajon tud vele élni?
„Mr. Amerika” minden bizonnyal rá fog szolgálni a csapat bizalmára, tapasztalata a slick gumik terén (CC-ben azt használták), és alapgyorsasága sok segítséget fog nyújtani a „kis bikásoknak” az új szezonban. De vajon ott folytatja a Toro ahol 2008-ban abbahagyta? Joggal merül fel ez a kérdés, mivel a csapat gerincét képező Gerhard Berger elhagyta az istállót, és a Red Bull Racing is egyre kevesebb támogatást kíván nyújtani nekik. Azonban ha a Red Bull egy jó autó készít, a Ferrari motor pedig ütőképes lesz, valamit a csapat lelkesedése sem törik meg, akkor folytathatják menetelésüket a sikerek útján.
Már csak az kellene, hogy a szerencse istenasszonya Bourdais mellé szegődjön…
Beszélő