"Értem én a logikát, és érdekesnek is tartom. De nehéz lesz megértenie a rajongóknak, hogy miért az a versenyző a bajnok, aki hatvan ponttal rendelkezik, és miért nem az, aki százat szerzett." Mondta Jenson Button márciusban az érmerendszer bevezetése után. A legtöbben akkor (a szokásos fórumos stílusban) jót nevettek a nyilatkozaton, mondván Buttonnak édes mindegy milyen szisztéma szerint avatnak bajnokot. Ő most örüljön annak, hogy „a Brawn” megvette a csapatot, és egyáltalán autó lesz a feneke alatt. Mert a győzelem megszerzésére, akár érmet, akár tíz pontot kap érte esélye sem lesz. De még pontot sem szerez!  Egy két ember már akkor odaszúrta, hogy „nono, ha minden úgy lesz, ahogy a teszteken volt!” Persze a kijelentés után, a szerző egyből nevetség tárgyává vált. Aztán a mosoly odafagyott az emberek arcára amikor Button megnyerte az Ausztrál Nagydíjat és hazavitte a tíz pontot, mivel az érmerendszer időközben (hála Istennek) megbukott. Ezután (a keserves második „félidő” előtt) még bezsebelt vagy öt győzelmi serleget és tetemes előnyre tett szert. Az idő csak telt, a győztesek listája meg csak dagadt, azonban az előzetesen leírt Jenson kivételével senki sem tudott kettőnél több „aranyérmet” hazavinni. Így fordulhatott volna elő az a csúfság (persze csak abban az esetben, ha Isten nem segít, és nem törlik el a rendszert), hogy az esélytelen Jenson Button már Szingapúrban megnyerte volna az „érmebajnokságot”. Három futammal a vége előtt! Magyarul Bernie ötlete pont fordítva sült volna el, nem izgalmasabbá, hanem (úgymond) fölöslegessé (hangsúlyozom a bajnoki küzdelem szemszögéből) tette volna a véghajrát. A jó öreg pontrendszernek köszönhetően, ugyanis még bőven kétesélyes a bajnokság, hála az év közbeni „keresztbeveréseknek” és Rubens Barrichello megtáltosodásának. Pedig Bernie még a nyáron is az érmei mellet kampányolt, mondván Vettelnek így (pontok) már semmi esélye sincs, bezzeg az ő „világrendjében”, ott még simán nyerhet ötöt, és megelőzheti az angolt. Hát sok társunkhoz hasonlóan, előre ivott a medve bőrére!

Ahogy a legtöbben előre ittak Szingapúr bőrére is, mondván „kaptunk egy újabb ocsmány, unalmas városi pályát”. Majd lőn mesterséges világosság, és az első verseny után már mindenki el volt ájulva az éjszakai pálya, a fények, a város, azaz a környezet szépségétől. A verseny is, úgy ahogy izgalmasra sikeredett (azóta viszont kissé más megvilágításba került), persze amennyire egy városi pályán izgalmasra sikeredhet. Valaki koccant, jött a Biztonsági Autó és annak jó öreg társa a káosz. Idén már csak a környezetben csodálkozhattunk, ugyanis (ez a városi pálya másik arca) az SC sem segített és a futam (unalmasra ugyan nem, de) eléggé középszerűre sikeredett. Azt azonban senki sem mondhatja, hogy a pálya „jellegtelen”, ugyanis a Marina Bay két év elteltével máris a klasszikusok közé emelkedett. A poros, de gyönyörű környezetben lévő pályán csúszkáló a hetvenes éveket idéző autók még szikrákat is vetnek (magyarul látványosság van bőven), és a versenyeket sem nyerik meg „mindenféle kispályások”. Lévén az egyik legkeményebb, legnagyobb koncentrációt és pontosságot igénylő versenyről beszélünk. Nem hiába láttunk itt egy hétvége alatt annyi hibát (történt az direkt vagy sem) mint másik öt – hat pályán összesen. Kezdődött minden Romain Grosjean (múlt és Piquet – idéző) kicsúszásával, ami után a nevetésen kívül a Renault csapatfőnöke sem tehetett mást. Majd hibázott Webber és a tizenhét éves rutinnal rendelkező Rubens Barrichello is. Az utóbbi már az „éles edzésen” az időmérő harmadik szakaszában huszonhat másodperccel a kockás zászló (a romok eltakarítás után az üres pályán meg is rázták azt) lendülése előtt történt. A kvalifikáció abban a percben megszakadt és (a kevés hátralévő idő miatt) lényegében Lewis Hamilton győzelmével véget is ért. A világbajnoki címvédő annyi balszerencse után most megfogta az Isten lábát, mert a legjobb idő mellet a legnehezebb autónak is Ő volt a birtokosa. Sebastian Vettel sem volt szomorú, ugyanis „kilométerekkel” kvalifikált a nagy rivális Brawn-ok elé és tartotta életben bajnoki reményeit (melyekben már ekkor is szinte csak ő hitt). Nico Rosberg sem szomorkodott, amikor 2006 után (egy időmérőt követően) ismét betehette lábát az interjúszobába, és végre valahára reális esélye volt egy dobogós helyezés megszerzésére. Szomorkodhattak viszont a Brawn-osok, Button a tizenegyedik helyet szerezte meg Barrichello pedig „falazott” majd az ötödik helyéhez kapott még ötöt miután az időmérő előtt kicserélték a váltóját. Nem kongatták a harangot Maranellóban sem, mivel egyik vörös paripa sem került be a legjobb tízbe, a csapat szekerét toló Kimi a tizenkettedik, az ismerkedő Fisichella meg a tizenhetedik lett. A rajtnál (kisebb meglepetésre) senki sem kötött közelebbi ismeretséget a fallal, sőt egyik versenyző sem öklelte fel a másikat. Magyarul láthattunk egy tiszta rajtot, ahol Lewis őrizte az első pozíciót, Nico pedig lerajtolta Sebastiant. Hátrébb Alonso esett Webber torkának, aztán mégis a harmadik azaz Timo Glock nevetett. A szorgos német egyébként ekkor szerezte meg az ezüstérmet, ugyanis a verseny későbbi szakaszában aligha tudta volna átugrani Kenguru Jack-et, vagy a megtáltosodó Alonsót. Mert a verseny későbbi szakaszában senki sem tudott előzni! Vagy húsz percen keresztül csak egymást követték, szép katonás rendben. Az, az ember (Adrian Sutil) aki legalább megpróbált előzni, az is tönkretette a saját és honfitársa (Nick Heidfeld) versenyét, majd kapott egy húszezer dolláros büntetést, meg egy fejmosást a rekorddöntés (a 2007-es Amerikai Nagydíj óta nem esett ki) kellős közepén álló „Quick Nicktől”. A baleset után jött az SC, azonban a kígyózás előtt még történt valami. A remekül rajtoló Rosberg megcsúszott a bokszkiállás után és ennek következtében átlépte a depót a pályától elválasztó fehér vonalat. A Formula 1-es KRESZ szerint ez büntetést von maga után, így a második helyen álló versenyző kiesett a győzelemért folyó közdelemből. A büntetést a Bírói Autó távozása után töltötte le, a második hely azonban úgy néz ki nem volt túl jó ómen a német versenyzők számára. Percekkel később Vettel hajtott túl gyorsan a bokszban, amiért a „szokásos” áthajtásos megrovást kapta. A „féktelen száguldás” utolsó köreiben Mark Webber esett ki a futamból (no meg a világbajnoki küzdelemből) amikor fékproblémái miatt a falba csapódott. Pár pillanat múlva a negyedik helyre visszatérő Vettel fékberendezése is fekete füstöt kezdett okádni, aminek láttán a nyomában loholó (a középmezőnyből érkező) Button vérszemet kapott. Egészen addig amíg (személyesen Ross Brawn) nem tudatta vele, hogy az Ő gépében is rakoncátlankodik az autó lassítására alkalmas berendezés. Erre meg (a hatodik helyre felkapaszkodó) Barrichello indult be, és a kockás zászló alá csapattársa (több másodperces hátrányát ledolgozva) „farában” futott be. A versenyt látszólag simán Lewis Hamilton nyerte, Glock és az idei első dobogós helyezését szerző Alonso előtt. A spanyol az interjúszobában sejtelmesen csak annyit mondott, hogy tudja már, hol folytatja pályafutását és ezt nemsokára a rajongókkal is meg fogja osztani…

Erről jut eszembe, Fernando Alonso a mai napon hivatalosan is a Ferrari versenyzőjévé vált. "A csapat visszatérhet a sikerek útjára". Csak nehogy megint a medve bőrére igyunk.
Előre...