Azt mindenki tudja, hogy mi történt a hétvégén Brands Hatch-ben, de azt egyetlen egy autósport rajongó sem érti, hogyan történhet meg ilyesmi 2009-ben?
A történteket sajnos ismerjük, Henry Surtees a Forma 1-es és Motoros világbajnok John fia életét vesztette a második brandsi verseny után. Az autóversenyezés komédiájának számító futam közepén Jack Clarke elrontotta az egyik kanyart, és a gumifalba „kormányozta” az autóját, melynek elszabaduló kereke eltalálta Henry fejét. Az ifjabbik Surtees azonnal elvesztette az eszméletét, és a következő kanyarban az ő autója is a falba csapódott, a versenyt persze azonnal leintették, míg Henry-t a pálya orvosi központjába szállították. Itt még stabilizálták az állapotát, és a londoni Royal Kórházba vitték, ahol este 11 óra körül belehalt a sérüléseibe. Ami vele történt az egy leírhatatlan tragédia a motorsportok világában és az embernek csupán annyi kérdése van: Hogyan?
Hogyan eshet ez meg 2009-ben, amikor az autóversenyzés elvileg már „olyan biztonságos, hogy lehetetlen egy autó volánja mögött meghalni”. Nem az én tisztem a vádaskodás, és nem is szeretném ezt tenni, de lenne egy két keresetlen szavam, no meg egy két kérdésem is ahhoz az emberhez, aki év elején ezeket az autókat biztonságosnak nyilvánította. És itt nem arról van szó, ahogyan Henry életét veszítette, ha akárkit akármelyik sorozatban eltalál egy kerék azt sajnos nem lehet túlélni, a kérdésem az említett úrhoz csak így szólna: Senna után, hogy a fészkes fenébe szakadhat le és pattoghat a pálya közepén egy kerék?
Aki ismerte Surtees-t (személy szerint már a tavalyi WSR-es kalandja óta figyeltem) az tudja, hogy a srác előtt valóban fényes jövő állt. Nem az a fajta versenyző volt, aki édesapja nevéből él, a saját erejéből jutott el a Renault sorozatig és onnan a Forma 2-be. Persze az „öreg” is támogatta, aki figyelte a bajnokságot, az azt is láthatta, ahogyan az „univerzális bajnok” a saját stopperével méri fia idejét. A mindössze tizennyolc éves srácnak nem pont úgy indult a Forma 2-es pályafutás, ahogy azt év elején eltervezte, rengeteg pontot bukott el az szezon eleji kiesések okán. Majd jött a hazai Nagydíj, ahol az első futamon a dobogó legalsó fokára is felállhatott, a mosolygós angol srác a ceremónia után édesapjával, no meg a hazai szurkolókkal ünnepelt. Majd jött a vasárnapi második futam, ami egyébként tényleg a versenyzés megcsúfolása volt, a három sárga, és a két piros zászlóval.
A tragikus baleset után először John tisztelgett halott fia előtt. A soros furcsa fintora hogy, az 1964-es Formula 1-es világbajnok, aki egyébként 1956 és 1960 között hét (több kategóriában) Motoros világbajnoki címet is nyert szinte komolyabb sérülés nélkül túlélte a versenyzés legveszélyesebb éveit, míg fia életét veszítette a legbiztonságosabb időszakban. John már több mint ötvenéves volt, amikor fia 1991-ben meglátta a napvilágot. Az ifjabbik Surtees 2007-ben kezdte formaautós pályafutását mikor párhuzamosan versenyzett a Formula BMW és Renault bajnokságokban. A következő évben már ezüstérmes volt a Formula Renault két literes bajnokságának „téli” szériájában, és innen igazolt az újjászülető Forma 2-be, ahol a fent említett tragédia történt. Mely után az F2 szervezői, és az FIA is részvétét nyilvánította a Surtees családnak, igaz az utóbbi a „költségcsökkentés jegyében” még a tintával is spórolt, és csupán egy kétsorossal emlékezett meg. Én ennek az oldalnak a „hasábjain” próbáltam bőbeszédűbb lenni, de mindenki nézze el nekem az esetleges csapongást, mivel a múlt héten az egyik kedvenc „junior versenyzőmet” veszítettem el, akinek a halálhíre valóban megrázott. Ezért is szeretném a jövőben valamilyen módon (hiszem, hogy ebben a modern internetes világban ez megoldható) részvétemet nyilvánítani a Surtees családnak, John-nak, a feleségének Jane-nek, Henry két testvérének Edwinának, és Leonorának. Bízom benne, hogy ezen szándékommal nem maradtam egyedül!
Henry Surtees sosem feledünk!
„Akit az istenek szeretnek, fiatalon hal meg.” Menandrosz
Beszélő