Több mint ötven csapat, közel kétszázezer néző, és még ennél is több rajongó, aki a TV-n keresztül nézi végig – akár az egész – futamot. A pályán rengeteg előzés, baleset, biztonsági autós fázis, és ha ez még nem elég, az emberi tényező, a közel húszezer sebességváltás, az egy órányi munka a bokszokban, a három pilóta és a mérnökök folyamatos koncentrációja, ez lenne a Le Mansi huszonnégy órás, melynek a hetvenhetedik felvonását tekinthettük meg az úr kettőezer – kilencedik évében. Akkor, amikor megtört az Audi kilenc éves sikersorozata. Na, jó papíron öt, de senki se feledje, hogy a 2003-as Bentley is Audi volt, amit az angolok csak befestettek zöldre, tettek rá egy tetőt (azért ugyanolyan ne legyen már) és megnyerték vele a versenyt, mert meg kellet. Ugyanis akkor volt száz éves a gyár, azt pedig meg kellet ünnepelni, így „megépítették” ezt az autót, és az Audi sztárjaival (köztük Kristensennel) elhódították a nagy kupát.
Az idei vereséget azonban nem csak papíron szenvedték el, 2009-ben az évtized utolsó futamán „meghalt a király”, a Peugeot letaszította azt trónjáról. A Franciák a kilencvenes évek elején már nyertek két „megbízhatósági viadalt” de aztán ott is hagyták az egészet. 2007-ben jöttek vissza azzal a szándékkal, hogy megszakítják az Audi sikersorozatát, erre három évet adtak magunknak. A nagy ellenfélhez hasonlóan ők is kreáltak egy dízelt, és beszerelték azt a 908-as modellbe. A gyorsasággal sosem volt baj, a Pole-t mind a három évben megszerezték, sőt tavaly már a győzelem is elérhető lett volna, ha! Ha nem esik, és az Audi nem gyalázza be őket a bokszutcában, ugyanis a német precizitással működő csapat sokkal gyorsabban szerelt, mint az „oroszlánosok”. Idén azonban eljött a visszavágás ideje. Az Audi egy teljesen új autót tervezett, az R15-öst, a Peugeot meg az eddig is jól muzsikáló gépet fejlesztette tovább, és - kihasználva az új Audi gyermekbetegségeit - megnyerte  a versenyt. Pedig az elején még nem nekik állt a zászló, a címvédők jobban rajtoltak, sőt az első órákban a hetes számú Peugeot letarolta a bokszban a Pescarolo csapat egyik autóját. Az ütközés után az oroszlánosok egy teljes körön keresztül vánszorogtak a defektes autóval. Így az egyik kihívó már a verseny elején távol került a nagy céltól. De a másik két alakulat (Bourdais-ék vezetésével) teljes gőzzel haladt a győzelem felé. A feltámadó Peugeot-kat látván, az Audisok még az autó orrészét is lecserélték, de hiába, a technika ördöge az Ő bokszukba is bekopogtatott. A hármas számú Audi hosszú perceket állt a depóban. A kettes pedig falat fogott, miután Lucas Luhr a Porsche kanyarban elvesztette az autó feletti irányítást. Így a német alakulat egyedül a bajnokok csapatában, az egyes számú betontorpedóban bízhatott. A technika vetett véget Bruno Sennáék versenyének is, az ORECA Team egy ideig tisztesen helyt állt, de néhány óra után feladták a nagy futást. Mindenközben a Peugeot háza táján sem volt minden a legnagyobb rendben, az egyes számú csapat, a franciák kedvencei (Bourdais, Montagny, Sarrazin) is a depóba kormányozták a 908HDi-t. Hosszas szerelés után csak a harmadik helyre tudtak visszatérni, Kristensenék mögé. A vezetést ekkor a kilences számú Peugeot kaparintotta meg, a volánnál az „ex F1-es trióval” (Wurz, Brabham és Gene). Balesetekben sajnos idén sem volt hiányt, az első órákban az egyik Aston lökte ki a Radical Team autóját, majd következett Luhr esete. A legnagyobb estét azonban a Pescarolo csapat Peugeot-ját kormányzó Benoît Tréluyer-nak kellet elszenvednie. A francia pilóta az éjszaka kellős közepén robbant bele a gumifalba. Az autó szó szerint megsemmisült, míg Benoît-t korházba kellet szállítani. Hála Istennek a reggeli órákban jött a hír, a francia versenyző állapota stabil, sőt már a beszállítás után az orvosokkal beszélt. Magán a baleseten kívül a legszomorúbb az volt, hogy az „öreg” Henry Pescarolo autója akár a dobogóra is felérhetett volna. Az esést követően a Biztonsági Autó egy óráig vezette a mezőnyt, a távoztával Bourdais-ék, legyűrték az Audit, így az első két helyen az oroszlánosok autói foglaltak helyet. A reggeli órákban lenyugodtak a kedélyek, ekkor már csak McNish hitt az Audi győzelmében, a napfelkelte után hihetetlen köröket futott, de ezzel sem került közelebb az idők közben egy körrel meglógó franciákhoz. Az utolsó nagy baleset (és SC fázis) az LMP2-es RS Spyder Porsche nevéhez fűződik (a Porsche mégis kategóriagyőzelmet ünnepelt, a Poulsen vezette dán alakulattal). Nem sokkal a németek bukása előtt a 009-es Aston Martin is meglátogatta a Porsche kanyar kavicságyát. Ennek ellenére a csapat elérte a célját, a 007-es Aston (nem nem James Bond vezetésével) a legjobb nem dízeles autó lett. A győzelmet végül teljesen megérdemelten a 9-es számú Peugeot szerezte meg, Alexander Wurz, David Brabham és Marc Gene vezetésével, közülük az osztrák pilóta már másodszor nyerte meg a nagy futamot. Sebastian Bourdais az egyetlen nem „ex” királykategóriás 2007 után ismét csak második lett, persze csalódottságról szó sem volt, Seb a Cham Car-os múltjából merített, és gumiégetéssel ünnepelte meg a dobogós helyet. A szupercsapat idén csak a harmadik helyen ért célba, a nagy csalódás ellenére sportszerűen köszöntötték az új győztest, élükön a csapat vezérével Dr. Wolfgang Ulrich-al. A legendás kupa átadásánál a Peugeot vezér a könnyeivel küszködött, míg ő egy új korszak kezdetét, addig az Audisok egy korszak végét siratták el.  Ahogy a GT1-ben is lezárult egy korszak, idén utoljára álltak fel a rajtrácsra (és ha már felálltak nyertek is) a Corvette „sárga ördögei”. A GT2-ben a Ferrari nyert. Apropó Ferrari, a legtöbbek örömére eljutott a célig a színész – autóversenyző Patrick Dempsey.
Így tört hát meg a sikersorozat, mondhatnánk úgy is, hogy az oroszlán tizenhat év után visszafoglalta a trónt.

Vajon meddig ül rajta?