Jenson Alexander Lyons Button, ha szabad így fogalmazni különleges, amolyan imádom – gyűlölöm „kapcsolatban” áll a hercegségi pályával. Az úr kettőezer – harmadik évében itt élte át karrierje legnagyobb bukását. Az alagút végén csúszott meg, és az autója belecsapódott a szalagkorlátot övező gumifalba. Az ütközés után vagy öt percig csak ült az autóban, míg pályaőrök tucatja vette körbe. Hála Istennek a fiatal brit versenyzőnek semmi baja sem esett, a futamot azonban ki kellet hagynia. Majd rá egy évre majdnem megnyerte a „legnagyobb nagydíjat”. Bár sosem volt a kedvence, sőt a vezetési stílusának sem fekszik a monacói aszfaltcsík, a 2004-es futamon addigi pályafutásának legnagyszerűbb teljesítményét nyújtotta. Az utolsó körökig űzte Jarno Trullit, de a győzelemről lemaradt. Aztán jött „öt szűk esztendő” volt, hogy a Hondát kizárták a versenyből, majd évekig esélytelenek voltak a győzelemre, így Jenson a legtöbbször csak „külsősként” szemlélhette azt a bizonyos díjátadást. Végül eljött a 2009-es esztendő, ami kétségtelenül Jenson diadalmenetéről szól. Öt futamot nyert, és az összes verseny után locsolhatta a pezsgőt, és majdnem maximális ponttal vezette a világbajnoki pontversenyt. Ez a győzelmi sorozat a hercegségben sem szakadt meg. Alexander Lyons magabiztosan jött el az első pozícióból, és ellentmondást nem tűrően nyerte meg a „futamok futamát”. Majd a levezető kör után elkövette azt a mára, már legendás „hibát”. A „tiszteletadás” után (véletlenül, vagy a show kedvéért, azt sosem tudjuk meg) bekormányozta a Brawn-t a bokszutcába és leparkolta ott ahol a „nem dobogósok szokták”. Kiszállt, végigrohant a célegyenesen, a hercegség klasszikus „lépcső pódiumához”, és átvette a díjat. Fáradság egy csepp sem látszott az arcán, egy jó ötszáz méteres futás és integetés után. A sárga sisakkal a fején meg egyenesen Valentino Rossira hajazott, a show megvolt. Ha már mindenképpen győzelemre van ítélve, hát nyerjen látványosan. Ez a futás pedig azzá tette az eredményhirdetést, biztosan megmarad az emberek, és a történelemkönyvek „emlékezetében”.
A tipikus Monacói Nagydíj
Nem úgy, mint maga a verseny, ami „klasszikusan unalmasra” sikeredett. Amin szinte senki sem lepődött meg, mert F1-es körökben ismeretes, hogy Monte Carlóban, csak nagyon jó és csak nagyon rossz (értsd unalmas) versenyek vannak. Tavaly volt itt minden talán még „vásári forgatag” (nem tudom ez, hogy jön ide, de hangzatos) is, idén meg vonatoztunk egy kicsit. Azért voltak érdekes momentumok, és nem csak a futamon, hanem már az időmérőn is. Gondoljunk csak Lewis Hamilton hibájára, aki odacsapta az autót a falhoz. Hiába „imádja a pályát”, és hiába tud rajta valóban remekül menni, ezzel a géppel, és ebben a helyzetben neki sem jött ki a lépés. Tudta Ő, hogy a legnagyobb esélye neki is, és a csapatának is itt lesz, ez lenne a klasszikus McLarenes pálya, így beleadott vagy 110%-ot, de hiába. Erőltette, elrontotta, mehetett a tizenhatodik, vagyis a huszadik rajkockába, mert a váltóját is kicserélték. A huszadik hely meg tudjuk, hogy mit jelent Monacóban, egy gyenge autóval meg… Az edzést egyébként Jenson Button nyerte meg, huszonöt ezreddel megverve Räikkönent. Aki a Ferrari idei legjobb eredményét érte el, igaz a finn pilóta csalódott volt, de a csapat örült az eredménynek. Főleg annak a tükrében, hogy végre látszik a változás, beérett az F60B. Őket követte az örökmásodik Rubens, és az örökifjú Vettel. A legnagyobb csalódást a BMW meg a Toyota okozta, akik szépen egységesen megosztoztak a legutolsó helyeken. Talán Kubicának volt igaza? A tavalyi évre kellet volna autót építeni, és világbajnokságot nyerni? Nem erre a gépre figyelni fél éven át, amivel egyetlen egy pontot sem sikerül eddig szereznie, hat futam után. Heidfeldnek is csak hatot, annak a felét is csak istenadta szerencsével.
A rajt meglepően simára sikerült, Button eljött, Kimit azonban lerajtolta az elszánt Barrichello. Pedig, mindenki a világbajnoktól rettegett, meg a KERS-étől, erre faképnél hagyja egy „KERS –telen autó?” A futam elején még voltak események. Vettel belassult (a hivatalos magyarázat szerint a rossz gumiválasztás miatt), és feltorlódott mögötte a komplett középmezőny. Először Massa akarta levadászni a „baby Schumit”, de hiába, többszöri próbálkozás után sem sikerült átugrania. Aztán meg levágta a kanyart, lelassított, hogy a jogtalanul szerzett előnyét visszaadja. De csak Vettelnek! Ezt elfelejtette közölni Rosberggel, aki kihasználta Massa ácsorgását, és Ő is lehagyta a brazilt. Pár körön belül megelőzte Vettelt is, és sorra futotta a leggyorsabb köröket. Ekkor még a pódiumra is volt sansza, de az első kerékcsere után belassult, és a pontokért küzdött a derék Alonsoval, meg Heikkivel. Idén Vettel volt az első áldozat, az egész versenyen sótlanul vezető németnek, a falazás tette fel a koronát a versenyére. Nagy igyekezetében (hogy beérje a gumibajok miatt őt megelőzőket) megcsúszott és eldobta a Red Bull – Renault-t. Sebastian Buemi is hibázott, ő azonban nem a falat, hanem az előtte haladó Nelson Piquetet torpedózta meg. A harmadik „áldozat” Heikki volt, aki bőven a pontzónában autózott, de ő is eldobta, ezzel a McLaren ismételten pont nélkül maradt, ezúttal a pilóták hibájából. A kötelező „falazások” mellet a kötelező vonatozás sem maradt el, az első három a másfél órányi vezetés után változatlan (Button – Barrichello – Räikkönen) sorrendben haladt át a kockás zászló alatt. A negyedik a verseny mostani „hőse” Massa lett, aki jó pár helyet ugrott előre, őt követte Webber, aki a Bikák egyetlen pontszerzője lett, majd a kezdeti fellángolásból visszaeső Rosberg, és Alonso következett. Pontot, de milyen fontos pontot szerzett még a francia Sébastien Bourdais is. „Le Seb”-ről ugyanis elterjedt, hogy az utolsókat rúgja, és állítólag már az utódját is kiszemelték (Pantano), de ezzel az egységgel, amit ráadásul a „nagy versenyen” szerzett bebiztosította a helyét a junior bikások csapatában. Egy időre legalábbis…
Fisichella éppen csak, hogy lemaradt a pontról, Nakajima meg az utolsó körben hagyta ott, no, nem a fogát, hanem a vezetőszárnyát az egyik gumifalban. Ezután következett „Button futása”, bár az egész verseny az volt, egy óriási nagy versenyfutás, egy ellentmondást nem tűrő diadalmenet.
És, most hogyan tovább???
Beszélő