Az egész a télen kezdődött, akkor, amikor a Honda bemondta az unalmast, kilépett a cirkuszból, és áruba bocsájtotta a Formula 1-es csapatát. És annak rendje és módja szerint, a sajtó egyből fűvel - fával összehozta az istállót, egyik nap a Hyundai, másik nap egy görög milliárdos akarta „megvenni” azt, persze egyikük sem vált megmentővé, így a „közvélemény” eltemette az alakulatot. Míg a lelkes firkászok egy része „eladta a gárdát” addig kollegáik egy csoportja visszavonultatta a „kiöregedett, béna” Barrichellót, és leírta a „kékvérű” Jenson Buttont, mondván az Ő pályafutása már akkor zátonyra futott, amikor a Renaulttól a Hondához igazolt. Ezután pedig nem hogy világbajnokságot, versenyt sem fog nyeri, sőt már rajtvonalhoz sem fog állni. Ahogy szerintük a gyárak sem, és 2009-ben, de legfeljebb 2010-ben csupán tizenhat autó fog körözni a versenyeken. Mégpedig a „ronda autókkal”, mert lehurrogták ám azokat is, az új szabályokkal együtt. Hogy miért? Mert az első vezetőszárnyat hókotróként, a hátsót meg ruhaszárítóként kellene alkalmazni, nem pedig az F1-ben.
Majd láss csodát! Az a Jenson Button nyerte az Ausztrál GP-t, akinek egy hónnappal a verseny előtt még csapata sem volt. És ki végzett mögötte?
Nem más, mint az „öreg, béna” Barrichello. Magyarul kettős győzelmet aratott a Brawn GP, az a csapat, ami a Honda poraiból „főnixmadárként” éledt fel, a legendás atomfizikus kezei között. Aki jött látott, és egy – két nap tesztelés után csapatával diadalmaskodott az első két futamon. És micsoda versenyek voltak ezek? Azokkal a bizonyos hókotrókkal, melyekkel szinte mindenki szerint jobbá vált az F1, ismét lehet előzni, meg harcolni, és mindent ami szem szájnak ingere. Ja, és az elmúlt két hétben három csapat jelezte, hogy csatlakozni szeretne a cirkuszhoz! Az USGPE mellet az angolok szimbolikus gyártója az Aston Martin, a GP2-es széria egykori bajnokcsapata az iSport, és a legendás brit „garázscsapat” a Lola vágna bele a Forma 1-es kalandba.
Slusszpoén: az első három verseny után az eddigi nagyok, (akiket szinte mindenki a mezőny elejére várt, mondván mit sem számít majd a szabályváltozás) nem voltak sehol. Három versenynek kellet eltelnie ahhoz, hogy a Ferrari pontot szerezzen, és négynek ahhoz, hogy a McLaren kimásszon a „hazugságbotrányból”.
Ennyit a firkászokról!

                                      Tetszik, nem tetszik, új világ „született”…

Persze egy kicsi megmaradt a régiből is. Erre a legjobb példa a Bahreini Nagydíj (ami ennek a bejegyzésnek a fő témája lenne). A versenyzők ezúttal nem „kényeztettek” el minket, az előző három versenyen látott izgalmakkal. A vasárnapi egy kissé unalmas, taktikus a „múltat” idéző derbi volt. Sőt hat éve (az első sivatagi Nagydíj óta) nem aratott senki ennyire egyértelmű győzelmet a bahreini homoktengerben. Akkor Michael Schumacher diadalmaskodott, most pedig a már említett Jenson Button. Aki még csak meg sem erőltette magát, igaz a rajt után hamar megelőzte Lewis Hamiltont, ami állítása szerint a győzelem kulcsa volt. Van benne valami, mert a címvédő lehagyása után a „kihívó” zavartalanul futhatta a gyors köröket, igaz csak a két Toyota mögött. Akik az időmérőn (Trulli – Glock sorrendben) kisajátították az első két rajtkockát. És végre úgy vághattak neki egy versenynek, hogy most, hét évnyi szenvedés után megszerzik a csapat első diadalát. Sőt a futam elején, egy remek rajt, és egy kis házon belüli helycsere után, még minden esélyük megvolt a győzelemre. A negyedik pozícióban Lewis Hamilton haladt, aki ismét remekelt a McLarennel, míg csapattársa újra beleszürkült a mezőnybe. Hasonló volt a helyzet a Red Bullnál is, Sebastian Vettel Hamilton mögött (majd később előtte) autózott, míg az időmérőn feltartott Webber a középmezőny közepén kakaskodott. Amivel valószínűleg megmentette a verseny izgalmait, mert ha nem verekszik a rajtál, és nem harcol derekasan a pozíciókért, akkor a futam nagy valószínűséggel unalomba fullad. Persze érdekes helyzeteket azért láthatott a nagyérdemű, a legemlékezetesebb kétség kívül a rajt utáni gokartverseny, melyben nem egyszer négyen próbáltak beférni egy kanyarba. Ennek vált áldozatává Robert Kubica és Felipe Massa is, akiknek negyedik nekifutásra sem jött össze a pontszerzés. És olyan, hogy a Ferrari három egymást követő versenyen ne szerezzen pontot már nagyon – nagyon régóta, pontosan huszonnyolc éve nem fordult elő. Az pedig még soha sem történt meg, hogy a Scuderia négy futamon keresztül szenvedjen egységek nélkül. Így hát a Bahreini hétvége egyik legnagyobb kérdésévé vált, hogy az olaszok megszerzik-e azt az egyetlen egy „életmentő” pöttyöt. Végül a csapat becsületét a sokak által már eltemetett Kimi Räikkönen mentette meg, aki hasznot húzott a púposra tankolt autóból, majd visszaverte Timo Glock támadásait. Így nem „döntenek” negatív rekordot a Maranellóiak. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy megszerezték azt a várva várt pontot.

                                                          Pont jókor!

És amíg a Ferrarinál pont jókor szereztek pontot, addig a Toyotánál a lehető legrosszabb időben, a lehető legrosszabb taktikát választották. A verseny középső részére a keményebb keverékű gumit szerelték fel a versenyzők autójára, míg a legnagyobb ellenfelek a lágyabbat. Így Jenson Buton, aki ismét az élre került a depózások után (nem hiába Ross Brawn), elkezdte építgetni az előnyét a belassuló Trullival szemben. Fantasztikus köröket futott, olyanokat, mint annak idején Schumacher, azon a bizonyos első Bahreini Nagydíjon, vagy kilencven másikon. Jenson „admirális” itt nyerte meg a versenyt, annyi előnyt kovácsolt magának, hogy a következő kiállás után bőven visszatért Trulli elé, aki ekkor már nem is a győzelemért, hanem az ezüstéremért harcolt. Kisebb meglepetésre elbukta azt is, (a Red Bull egy hibátlan kiállással Jarno elé repítette Vettelt) így végezetül a győzelemről álmodozó borásznak be kellet érnie a bronzéremmel.
A negyedik Lewis Hamilton lett, az ötödik pozíciót a remekül vezető, de érthetetlen három kiállásos taktikára belőtt Barrichello csípte meg, aki a Nelson Piquettel folytatott csatában bebizonyította, hogy a reflexei bizony még nem koptak el. Mögötte Kimi Räikkönen, és Timo Glock (aki szintén a Toyota „taktikai zsenijének” vált áldozatául) vívott hatalmas csatát. Sőt a futam végén még a kétszeres világbajnoknak Fernando Alonsonak is jutott egy pont.
A semminél, az is több!
Apropó, az újságok már azt is megírták, hogy Alonso a Ferrarinál folytatja…