Félreértés ne essék, én a címben a „Shanghai International Circuit” egyik bejáratára (ha jól emlékszem, de nem tenném érte tűzbe a kezem) gondoltam. Mert mint a világban oly sok mindenen, azon is megtalálható, a származási hely Kína felirat. Mely feliratra elég sokat kellet várni, azaz a Kínai Nagydíjat hosszú – hosszú éveken  keresztül szervezték. Először az 1980-as évek közepén vetődött fel a futam megrendezésének ötlete, akkor amikor Bernie Ecclestone mindenképpen akart egy „vörös nagydíjat”, ezért aztán „kishazánk”, és a Szovjetunió mellet Kína neve is belekerült a „kalapba”. Akkor persze erre még nem nagyon volt lehetőség, a fal mögé zárkózott országban. Ellenben az 1990-es években lejátszódott „nyitás” után, ekkor már hivatalosan is nekiláttak az első kínai futam megszervezésének. A pálya tervezője, Herman Tilke mester, és a szervezők több helyszínt is szemügyre vettek, majd végül Kína egyik legnépesebb városa Shanghai mellett tették le a voksukat. Ezután az alkotók pénzt (dollár milliók), időt (pár hónap), és fáradságot nem sajnálva létrehozták, napjaink egyik legszebb versenyhelyszínét. Ami valóban monumentálisra sikeredett, gondoljunk csak az aszfaltcsík köré rittyentett bokszutcára, a rengeteg lelátóra és média komplexumokra. Vagy a célegyenes felett átívelő hídra, ami valóban egy építészeti remekmű, és az évek során a pálya egyik jellegzetességévé, ismertetőjegyévé vált. Ezt a hidat először 2004-ben vehették szemügyre a rajongók, mikor a hosszúra nyúlt szervezés, de az annál gyorsabb építkezés után lebonyolították az első Kínai Nagydíjat. Ami valljuk meg hasonló célt szolgált, mint a 2008-as Olimpia, azaz Kína nagyságát, és „a világ iránti nyitottságát” volt hivatott képviselni. Persze egy – két „újonc” hiba még belecsúszott a szervezésbe, 2005-ben egy vízelvezető csatorna töredezett fel, és tette tönkre Juan – Pablo Montoya futamát. Ennek ellenére nagyon úgy néz ki, hogy a Kínai Nagydíj, lassan, de biztosan a világbajnokság „alapállomásai” közé emelkedik, a pályára (2005-öt kivéve) nem volt panasz, sőt a pilóták többsége is kedveli ezt a hipermodern létesítményt. Ellenben a nézőkkel, akik már túl bonyolultnak, és unalmasnak tartják. Mert valljuk meg őszintén eddig csak az esőfutamok alkalmával láthattunk izgalmas versenyt Kínában, de reménykedjünk benne, hogy a 2009-es szabályok ezt a versenyt is feldobják. Mint 2004-ben, (igaz akkor nem az új szabályok, hanem az akkori világbajnok hibája, és a többiek feltámadása okán) láthattunk egy re- mek versenyt. Azon a futamon egyébként Rubens Barrichello diadalmaskodott, érdekes, hogy a brazil „veterán” azóta nem állt fel a dobogó tetejére. Talán majd most?
Az elmúlt évek Kínai Nagydíjain gyakran az eső, pontosabban a felszáradó aszfalt viccelte meg a pilótákat. 2006-ban Fernando Alonso guminyomását lőtték be rosszul a „felelőtlen” szerelők, és a spanyol bajnok emiatt vesztette el a futamgyőzelmet, és esett vissza a második helyre. Elsősorban ennek az incidensnek, no meg a remek versenyzésének köszönhetően a versenyt Michael Schumacher nyerte. Szám szerint ez volt a kilencvenegyedik, és egyben az utolsó (de rekordot jelentő) diadal a „Kaiser” számára. 2007-ben Lewis Hamilton vált a gumitaktika áldozatává, a felszáradó pályán a köztes viszonyokra való gumi elkopott, Hamilton (és a vb címe) pedig a kavicságyban landolt. Egy évre rá azonban Lewis visszavágott, és ellentmondást nem tűrően vezetve elhódította a 2008-as Kínai „kupát”.

                                                                    A "csigapálya"

Igaz, nem a legnagyobb izgalmak között tette ezt a Tilke által megálmodott 5,45km hosszú pályán. Amin egyébként tizenhat kanyar található hét bal és kilenc jobb leosztásban. A legnehezebb és egyben legismertebb ezek közül a célegyenes végén található „csigakanyar”, ez a majdnem 180 fokos visszafordító ami a legtöbbször a rajt után „szedi” áldozatait. A csiga után egy nyújtott egyenes jön, majd ismét egy (már sokkal barátságosabb) visszafordító, amit egy pár trükkös kanyar és egy körülbelül egy kilométeres padlógázas szakasz követ, majd egy kanyar, célegyenes és ismét a csiga. A legenda szerint a gyors egyenesekkel és trükkös kanyarokkal tarkított „csigapálya”, a legnagyobb kínai írásjelet formázza meg.
Az erőviszonyok terén is történt némi változás, az elmúlt két versenyen uralkodó Brawn GP-hez felnőtt a Red Bull, és a Renault. Az első rajtkocka Sebastian Vettelé lett, így a fiatal német várja a legkedvezőbb pozícióból az ötvenhat körös Kínai Nagydíjat.

Amihez mindenkinek jó szurkolást, és jó szórakozást kívánok!