A mai napon ünnepli hatvanadik születésnapját, az autóversenyzés egyik, ha nem a legismertebb alakja, az osztrákok háromszoros világbajnoka Niki Lauda. Hogy, miért is vált Ő korának legnagyobb legendájává azt csak találgatni lehet, de egy biztos Lauda nevét tízből kilenc ember felismeri, sőt legtöbbünknek egyből beugrik a bajnok legendás nürburgring balesete, vagy a „szuperpatkány” (ahogyan akkoriban becézték) egy két legendás versenye. Ezzel szemben, ha megemlítjük a szintén zseniális Ronnie Petterson nevét, már azt is sikerként kell elkönyvelnünk, ha tízből kettő embertársunk felismeri a svéd legendát. A méltán népszerű „életművészúr” tehát a mai napon töltötte be hatvanadik életévét, ezen alkalomból szeretném feleleveníteni Andreas Nikolaus Lauda pályafutását. 
Hősünk 1949. Február 21-én látta meg a napvilágot Bécsben. Egy igen tehetős családba „érkezett”, de szülei egész tinédzser korában, (sőt még később is) le akarták beszélni gyermeküket az autóversenyzésről. Nikolaus azonban nem hallgatott rájuk, és versenyzésre adta a fejét. A legenda szerint tizenöt évesen vásárolta élete első autóját, egy VW Bogár Kabriót, de a részeltet nem tudta fizetni, ezért teherautó kísérőnek szegődött. Versenyzői álmait azonban nem adta fel, és pár évre rá hegyi versenyeken indult, melyeken egyre több sikert ért el. Innen pár éven belül beverekedte magát a Formula 2 mezőnyébe, ahol nem titkoltan csak a Forma 1-hez szükséges pénz megkeresése miatt versenyezett. Miután összeszedte a kellő összeget sikerült befizetnie magát a March csapatba, és rajthoz állhatott az 1971-es Osztrák Nagydíjon. A következő esztendőben már egy teljes szezont töltött a csapatnál, a sikertelen versenyek után a BRM istállónál vásárolt magának versenyzői ülést. Ezen a ponton Lauda pályafutás akár zátonyra is futhatott volna, ugyanis az elmúlt években rengeteg adósságot szedett össze, és fizetős pilóta lévén (nem kap fizetést, Ő fizet, hogy versenyezzen) nem tudta azokat megtéríteni. Niki azonban nem adta fel, és megszerezte az első pontjait a Belga Nagydíjon. Ezt a bravúrt látva a Ferrari mindenható ura leszerződtette a fiatal osztrákot az 1974-es esztendőre. A  legtöbb szakértő egybehangzó véleménye szerint nagyszerű választás volt, szerintük Ő volt az, az ember aki „visszatette a Ferrarit az autóversenyzés térképére”. A Ferrari ekkor már évek óta nem nyert bajnokságokat (akárcsak Schumi előtt, ezért is hasonlítják a németet rengetegen Laudához), hősünk érkezésével azonban megváltoztak a dolgok, és a csapat ismét régi fényében tündökölhetett. Niki a csapat meghatározó alakja lett, nem csupán versenyzett, hanem az autó fejlesztésében, és megtervezésében is segítő kezet nyújtott. Ennek eredményeképpen már az első közös évükben kilencszer (!) megszerezte az első rajtkockát, ám a legtöbbször a futamgyőzelem még nem jött össze. Nem úgy 1975-ben mikor, ellentmondást nem tűrve utasította magamögé az ellenfeleket, és végre valahára elhódította a bajnoki címet. Mely címet később a tragikus sorsú, Jochen Rindt emlékének ajánlott. Az ilyen és az ehhez hasonló megnyilvánulásai tették Őt a kor legnépszerűbb versenyzőjévé, valamint az a hihetetlen akaraterő és nyerniakarás, amit a már - már legendássá váló balesete után tanúsított. 1976 remekül indult Lauda számára, az első hat versenyből négyet megnyert, és a legjobb úton haladt a bajnoki cím megvédéséhez. Azonban a Német Nagydíjon megtörtént a tragédia, a szakadó esőben, a szárazgumival versenyző Niki Lauda autója a szalagkorlátnak csapódott, majd kigyulladt. Nikit a versenytársai mentettékki a lángokból, ha Ők nem lépnek, Lauda már nem lenne köztünk…
Andreas Nikolaus Lauda az 1976-os Olasz Nagydíjon vált legendává, mikor alig négy héttel a balesete után, (melyben elveszette egyik fülét, és arcának több mint ötven százaléka megégett) rajthoz állt. Niki bekötözött fejjel, és hatalmas kínok között (később nyilatkozta, hogy nem bírt pislogni, és alig kapott levegőt) behozta autóját a negyedik helyre, ezzel életben tartotta világbajnoki esélyeit. A duplázás azonban mégsem sikerült, a Japán nagydíjon a negyedik körben kiállt a versenyből. Mondván „hülye aki ekkora esőben versenyez”, kiállása után legnagyobb riválisa James Hunt behozta az autót a harmadik pozícióba, így Niki egyetlen egy ponttal lecsúszott a címvédésről. 1977-ben utolsó Ferraris évében visszahódította a világbajnoki címet, aztán váratlanul az év végén elhagyta a csapatot, mert nem bírt megállapodni a fizetéséről Enzo Ferrarival.(Mr. Ferrari állítása szerint, Niki akár ötszörös bajnok is lehetett volna, ha a Scuderiánál marad.) De Laudát ekkor már a repülés érdekelte, és a több pénz reményében leszerződött Bernie Ecclestone Brabham csapatához. Itt még szerzett két győzelmet, majd év végén visszavonult, és megalapította légitársaságát a Lauda Air-t. Becenevét, a szuperpatkányt innen kapta, ugyanis a cég logója egy nagy integető egér (patkány?) lett.
1982-t írunk, a Forma 1 legkaotikusabb évében járunk, Gilles Villeneuve halott, a FIA és az FOCA politikai csatákat folytat a sportág feletti hatalomért. Ebbe a káoszba csöppent bele Niki Lauda, történt ugyanis, hogy a Lauda Air pénze elfogyott, és hősünknek munka után kellet néznie. Nem is gondolkodott sokáig, és elfogadta Ron Dennis a McLaren akkor még ifjú csapatvezetőjének az ajánlatát.  A bajnok visszatért! Az első években azonban nem sok sikert ért el, a gyenge Ford motorral szerelt McLaren nem tudta felvenni a versenyt a Williamsekkel, és a Renaultokkal. 1984-ben azonban a szupercsapat összeállt! Niki csapattársául a fiatal Alain Prostot kapta, az autóba pedig beszerelték a világverő Porsche TAG motorokat. És ahogyan azt várni lehetett, a két pilóta felváltva szerezte a futamgyőzelmeket. A fiatal Prost azonban többet hibázott, és az akkora már nyugodt „matematikus” Lauda, (aki szinte minden futamon a középmezőnyből indult, kimaradt a balhékból, de a verseny végére levadászta az előtte állókat, és rendre a dobogón állt) fél ponttal (!) többet szerzett és harmadszor is felkerült a világ tetejére! Ténylegesen a következő szezon végén vonult vissza, miután már nem bírta felvenni a versenyt ifjú csapattársával. Az F1 világának azonban nem intett búcsút, egy ideig a Ferrari technikai igazgatója volt, sőt „kormányozta” Ő a szépreményű Jaguár istállót is. Ezen próbálkozások után, a szókimondó Lauda, - aki annakidején kijelentette, hogy Ő ugyan nem mentett volna ki senki sem a tűzből, sőt azt is felvállalta, hogy ’82-ben csupán a pénz miatt tért vissza – megtalálta a hozzá illő szakmát!  Napjainkban a Német RTL Formula 1-es szakkommentátora, és nem mellesleg az F1 egyik „kotnyeles veteránja”, aki szívesen kifejti véleményét az aktuális eseményekről is. De ő már csak ilyen, és ezért szeretjük…

Boldog születésnapot Niki Lauda!