Sok mindent el lehet mondani a kínai versenypályáról, illetve rengeteg érdekesség felmerül a Ringgel kapcsolatban, de egy valami biztos: A pálya „monumentális”, már már egy építészeti remekmű. Persze mondják ezt azok a szerencsés emberek, akik már látták az egész létesítményt élőben. A mai „internetes világban” azonban ez már egyértelmű a külvilág számára is. A rengeteg kép és videó is ezt mutatja A pálya köré rittyentett bokszutca, lelátó és média komplexum valóban csodálatos, de a pálmát a célegyenes felett átívelő „híd” viszi el. Őszintén (férfiasan) megvallva, nem tudom mire hivatott az építészet eme remeke, de nagy(szerű) és fényűző. Ami az egész pályának a „lényege”. Mert ahogy az Olimpia is idén, ez a pálya is annak idején Kína nagyságát, és „nyitottságát a világ iránt” volt hivatott képviselni. A pálya maga, szinte egy év alatt épült, és az első versenyt 2004-ben rendezték itt, ami az év egyik legjobb versenyét hozta.
De nincs ám kolbászból a kerítés még Kínában sem!
A pálya tényleg fényűző, és Shanghai egy valódi világváros, nem jelent gondot tehát a „infrastruktúra”. Azonban (ismét a bölcsebb a keletet megjárt emberek tapasztalatait felhasználva) a pályát körülveszik a „kínai gagyi árusok” akiktől köztudottan nehéz megszabadulni. És az egyre szaporodó rajongók - akik annyian vannak mint a Kínaiak - is kitartóan ostromolják a versenyzőket. Ami persze érthető, de néha már sok, maguknak az aszfaltbetyároknak. Sőt, magával a pályával is voltak már gondok. 2005-ben a „rázókövek melletti vízelvezető csatorna” (hivatalosan ez az elem) töredezett fel, és tette tönkre Juan – Pablo Montoya futamát.
Made in China.
Mindemellett a pályát a versenyzők többsége kedveli. A Herman Tilke által megálmodott pálya 5,45km hosszú és tizenhat kanyar található rajta. És a legenda szerint maga a Ring a legnagyobb kínai írásjelet formázza meg. A gyors egyenesekkel és trükkös kanyarokkal tarkított aszfaltcsík már magában is eléggé nagy kihívás a pilótáknak, versenyautóknak. De legtöbbször még az eső is bezavar a „képbe”. Az elmúlt két versenyen az égi áldás főszerepet játszott. Mindkét alkalommal nedves pályán indult meg a körözés, majd a felszáradó aszfalt viccelte meg a pilótákat. 2006-ban az addig vezető Fernando Alonso guminyomását lőtték be rosszul a szerelők, és emiatt esett vissza a második helyre. Az incidensnek, és remek versenyzésének köszönhetően Michael Schumacher nyerte a futamot. Szám szerint ez volt a kilencvenegyedik győzelme, és egyben az utolsó (rekordot érő) a „Kaiser” számára. Tavaly Lewis Hamilton vált a gumitaktika áldozatává, a felszáradó pályán a köztes viszonyokra való gumi elkopott, Hamilton pedig a sóderágyban landolt.
Felesleges jóslásokba és az erőviszonyok „boncolgatásába” nem kezdek bele. Őszintén szólva nincs is értelme, mert mint azt az elmúlt versenyeken szép számmal láthattuk, bőven vannak a mai Forma 1-ben (hála Istennek újra) is totó gyilkos meccsek. Legyen elég annyi, hogy a pálya a karakterét nézve inkább a Ferrarinak kedvez, viszont ha hinni lehet az időjósoknak a versenyen ismét hullhat egy kicsi az égi áldásból. Az eső pedig a klasszikus „totó gyilkos”.
Jó szórakozást!
Beszélő