Amikor az arab sejkek leintették az Adu Dhabi Nagydíjat, a 2009-es Formula 1-es szezon történelemmé vált, legalábbis elvileg, mivel ezt a kijelentést az elmúlt idők balhéi után illik fenntartással kezelni. Most (egy kis várakozás, és) egy egész hét elteltével viszont úgy néz ki, hogy kedvenc sportunk hatvanadik szezonját lassan, de biztosan beírhatjuk "az elmúlt esztendők nagykönyvébe". Mert (meglepő módon, avagy hála az Istennek!?) ezidáig senki sem óvta meg a futamok eredményeit, senki sem lát bundát a végeredmények mögött, sőt a múlton való rágódás helyett, ezennel a jövőre való "felkészülés" indult be varázsütésre. A Toyota bejelentette, távozik a Forma 1-ből, a Renault hamarosan követheti őket, ennek köszönhetően Peter Sauber (lassan) legendás csapata visszatérhet a Száguldó Cirkusz porondjára, a másik nagy visszatérőt, a Lotust meg már most kikezdte a Force India. Eközben kettőezer-kilenc, Bernie formula1.com-ja szerint is lezárult: megjelentek az összefoglalók, az értékelések, Button pedig bekerült a hírességek csarnokába, azaz harmincegyedikként az ő fényképe is felkerült a világbajnokok "arcképcsarnokába". Szurkolótársaink pedig az évad végeztével, és az uborkaszezon kezdetével a legtöbb fórumon, már most feltették az ekkor megszokott kérdést:

Tíz évvel később, hogyan emlékszünk majd 2009-re?

Talán úgy, ahogy az Arab Nagydíjra magára, ugyanis ennél „jellegzetesebb” lezárása aligha lehetett volna a 2009-es versenyévadnak. És ez nem csak nekem, hanem több szakértőnek, köztük Nagy Dávid (talán Dave-ként többen ismeritek) barátomnak is feltűnt, aki már napokkal ezelőtt megírta a saját oldalán, hogy az Abu Dhabi-i száguldásnál jobb tükörképet aligha állíthattunk volna a 2009-es szezon elé. Remélem, hogy sem Ő, sem senki más nem fog megharagudni azért, ha ezt a gondolatmenetet továbbvéve írom majd ezt az összefoglalót, (enyhítő körülmény lehet az, hogy a verseny után nekem is eszembe jutottak hasonló gondolatok). Talán azért mert az évad is akkora elvárásokkal, akkora beharangozóval vette kezdetét, mint maga a verseny. Új szabályok, KERS („a turbókorszak alkonya utáni legjelentősebb változtatás”), valamint átalakított, előzésre specializált versenyautók várták az érdeklődőket, míg az Emirátusok földjén, világító a pálya felett átívelő szálloda, és a sportág történelme során először alkonyati futam. Szóval minden, amivel a „parasztot el lehet hülyíteni”, és minden, amivel feltűnést lehet kelteni, no meg reklámot csinálni a jó öreg Cirkusznak. Majd jöttek a baljós árnyak, a Formula 1-et a Honda kiválása, és az FIA (szükséges, de túl szigorú) költségcsökkentési mizériája, a pálya tulajdonosait pedig szintén a világgazdasági válság negatív hatásai (voltak pletykák melyek szerint a „pénzhiány” miatt csúszik egy csomó létesítmény átadása) rázták meg. Aztán (ahogyan az a Formula 1-ben általában lenni szokott) minden rendbejött, a Hondát megvette és győzelemre vezette a tervezőzseni Ross Brawn, a pálya pedig a határidőn belül felépült. Majd kezdetét vette a várva – várt verseny/versenyévad, fantasztikus rajttal Melbourne-ben, az elmúlt évek egyik legizgalmasabb futamával, több mint ötven év után egy újonc csapat kettős győzelmével, és az új szabályok (akkor legalábbis így gondoltuk) teljes sikerével. Abu Dhabiban a „régi világbajnok” rajtolhatott az élről miután szombaton, hatalmas fölénnyel megnyerte az időmérő edzést, Vettelt, Webbert, és a Brawn kettősét magamögé utasítva. A start itt is fantasztikus volt, Hamilton (akárcsak az év elején Button) kilőtt, míg a hátsóbb régiókban volt izgalom dögivel. Webber elkaszálta Barrichello első vezetőszárnyát, Trulli szokásához híven elaludt, Kubica pedig fantasztikus rajtot vett (mint Melbourne-ben) a verseny későbbi szakaszaiban azonban csak szenvedett (akárcsak az év első felében). Az első körök még úgy, ahogy izgalmasra sikeredtek, Sebastian Vettel megemberelte magát és az élen álló Hamilton (a világbajnokságban anno Button) nyomába eredt, a középmezőnyben pedig (ahogy azt még Malajziában és Bahreinben tapasztalhattuk) remek csaták alakultak ki. Aztán szépen lassan (erről lehet vitatkozni, de én kitartok amellett, hogy a dupla diffúzor elterjedésének köszönhetően) a 2009-es év, és az arab verseny lendülete is alaposan visszaesett. Hamilton poroszkált az élen, azonban egy fékprobléma miatt nem tudta hozni a szombati formát. Mögötte a két Red Bull, és a két Brawn haladt, egészen addig, amíg az első kiállás után újra a bokszba nem hajtott és végleg le nem parkolta az MP4/24-et (ez a hullámvölgy a világbajnoki idei évére is jellemző volt). Ekkor Vettel vette át az irányítást (ahogy a Brit Nagydíjtól kezdve a világbajnokságban is), Webber második, Button harmadik, Rubens pedig negyedik lett. Az izgalmakat ekkor a Formula 1 legújabb színfoltja Kamui Kobayashi szolgáltatta, amikor egykiállásos taktikájának köszönhetően (élesben, a pályán) leelőzte Buttont, jelképesen visszaadva a brazíliai kölcsönt. Tankolása (pár évig az egyik utolsó versenyben lezajlott üzemanyagfelvétel) után a világbajnok ugyan visszaelőzte, de még így is a három pontot érő hatodik helyen finiselt, élete második versenyén! Hasonló taktikán volt Kimi Räikkönen és Heikki Kovalainen is, ők viszont a kezdeti fellángolás után szépen lassan visszaestek (ahogy a Ferrari is tette azt az évközi fellángolás után) a mezőny közepére, és pont nélkül fejezték be a száguldást. Így a McLaren megtarthatta egypontos előnyét, és megszerezte a konstruktőri bajnokság harmadik helyét. Az unalmas körözgetésbe ekkor Jaime Alguersuari vitt némi színt, amikor az év bakiját elkövetve nem a Toro Rosso, hanem a Red Bull Racing bokszába hajtott (talán egész évben rossz depóban, a kvalitásait erősen meghaladó sorozatban volt?!), majd a szégyenteljes manőver után leparkolta az üzemanyaghiánytól szomjan haló versenyautót. A derbi az utolsó körökben (ahogy a bajnokság is Brazíliában) azért ténylegesen is visszanyert valamicskét a szezon eleji izgalmakból, Button körökön keresztül űzte Webbert, sőt előzött is (akárcsak az év legtöbb versenyén), de az ausztrál visszaszerezte a pár pillanatra elveszített pozíciót, és meg is őrizte azt a Nagydíj leintéséig. A sorrend tehát mit sem változott a huszadik – harmincadik körben beállít eredményhez képest, Vettel nyert, Webbert, Buttont, Rubens-t, a hihetetlenül stabil Heidfeldet, az üstökösként berobbanó Kobayashit, Trullit, és Buemit megelőzve. És, hogy hogyan fogunk majd emlékezni erre az egészre? A legtöbben az unalmas versenyek miatt (azért azokat az elmúlt évek során már megszokhattuk), avagy kedvencük botladozása miatt bosszúsan tekintenek majd vissza. Mások az eddig „sehol sem lévő” pilóták tündöklése, és a személyes favoritok sikerei miatt örömmel idézik majd vissza az év történéseit. Ha engem kérdeznek, én azt mondom, hogy 2009-et mindenképpen zárjuk a szívünkbe, mert idén a Formula 1 újra megmutatta rég elveszett arcát, újra bebizonyosodott, hogy kevés pénzből, sok ésszel is lehet futamokat, világbajnokságokat nyerni, és olyan versenyzők kapták meg a várva – várt lehetőséget, akik már évek óta megérdemelték azt. És, higgyék/higgyétek el nekem, pár év múlva Ti/Önök is így fognak/fogtok emlékezni erre a nem mindennapi esztendőre.
 
Mert, az idő mindent megszépít.