…és cirkuszt. Azaz „panem et circenses” ahogy az ókori rómaiak mondták. Pedig akkor még FIA sem volt, meg Forma 1 sem, és a szekereket sem látták még el diffúzorokkal.

               De mi az a diffúzor, meg miért beszéltek erről ennyit mostanában?

Ha egy szó jelentését nem érjük, vagy nem vagyunk tisztában vele, akkor a mai rohanó világunkban  nincs más dolgunk, mint megnyitni egy "keresőt", bepötyögni a betűsort, és várni. A „diffúzor” szóra, például 129.000 találatot dob ki röpke 0,14 másodperc alatt, most komolyan írjak ide egy 129.001-et?  Mivel ennek nem láttam értelmét, választottam egyet a „készből”. Íme, a diffúzor „fogalma”:
A diffúzor a Forma-1-es autók padlólemezének végéhez csatlakozik. Az eszköz a haladó autó alá kerülő levegő elvezetéséért felel, ezáltal a szívóhatás mértékét szabályozza, vagyis nagyban ettől függ, hogy milyen lesz a versenygép tapadása.
Magyarul egy lemez, ami a pályához „szívja” az autót. Tiszta sor.
És ez a lemez, amit már vagy húsz (de van az több is) esztendeje használnak a Forma 1-ben, hirtelen az események középpontjába került. A sztori ismert, a Brawn GP, a Williams és a Toyota a többiekétől eltérő, úgynevezett dupla diffúzort épített. (Mert volt bátorságuk kihasználni a szabályok adta lehetőségeket.) Igen ám de a többi hét (inkább négy) csapat nem változtatott a jól megszokott elrendezésen, így ők hátrányba kerültek a „bátrakkal” szemben. Aztán ahogy az lenni szokott, jöttek az óvások, a fellebbezések, mert ami gyors az bizony szabálytalan is, legalábbis az „ellenzék” szerint. A kritizáló csapatok ugyanis azt állították, hogy (az egyébként vadonatúj, 2009-re alkotott) szabály nem engedi meg ezeknek az elemeknek a használatát. Az egész még a téli „szezon” alatt kezdődött, pontosabban Februárban akkor kérték meg az FIA-t, hogy vizsgálják ki az ügyet. A „szövetség” ki is adott egy közleményt, melyben annyi állt, hogy a vitatott autók VALÓSZÍNŰLEG szabályosak. Majd jött az Ausztrál Nagydíj, ahol a gépátvétel után (amin a kritikus autók egyébként átmentek) Renault, a Ferrari és a Red Bull megóvta az elemeket, az FIA ragaszkodott a versenybírák döntéséhez így elutasította az óvást. Hát a csapatok fellebbeztek, innen pedig egyenes út vezetett az ICA (fellebbviteli bíróság) székházába, Párizsba.
Közben szépen lassan kiderült a turpisság, azaz, hogy az egész balhéról az FIA, pontosabban az új (pontatlan) szabály tehet. Mivel nem volt konkrétan leírva, meghatározva, hogy melyik diffúzor a jó. Ezt mindkét fél elmondta, sőt a legtöbben azt is lenyilatkozták, hogy nem azért mennek a tárgyalásra, hogy betiltassák az elemet, hanem azért, hogy tisztázzák a szabályt.

                                                                 A „Párizsi Nagydíj”

Eddig nem is lett volna gond, ilyen „csatározások” mindig is voltak, és mindig is lesznek a Forma 1-ben. Az egészben csupán az volt a szomorú, hogy az év első két nagydíjának az eredménye emiatt, a balhé miatt több hétig nem volt hivatalos. Mert az FIA akár el is vehette volna, a Brawn GP eddig megszerzett győzelmeit, meg a Toyota dobogós helyezéseit, és a Williams értékes pontjait. Ami valljuk meg a Forma 1 szégyene lett volna. A kritikusok szemében azért, mert az FIA háromszor szabályosnak nyilvánította az elemet, negyedikre meg kimondták volna, hogy szabálytalan? Vicc, abszurd, a saját farkába harapó kígyó esete.
Engem (és persze a rajongók nagytöbbségét) pedig az idegesített, (ezért is nem elemzem oldalakon át, hogy ki és mit mondott, és nem részletezem a diffúzorok paramétereit) hogy ennek az egész "ügynek" is a pilóták itták volna meg a levét. Egy pár centiméterrel hosszabb lemez miatt vették volna el a két megérdemelt győzelmet Jenson Buttontól. Azt a fantasztikus rajtot Nico Rosbergtől, a dobogós helyezéseket az okos Glocktól, és a bátor Trullitól. Pedig ezek az emberek nem tehettek arról, hogy a szabály rosszul van megírva, vagy egyesek rosszul értelmezték azt. Ők csak tették a dolgukat, egész télen készültek, az életükkel játszottak (mint minden versenyen), ennek ellenére őket büntették volna. Azonban míg mi a rajongók morogtunk, addig a fejesek majdhogynem örültek az egésznek. Mert kell a kenyér, meg a cirkusz a népnek, magyarul a botrányok miatt is az F1-re figyel a világ, még érthetőbben a negatív reklám is reklám…
Végül hosszú hetek várakozása után, Április 14-én az FIA összeült a csapatokkal és megtárgyalták az ügyet, igaz eredményt csak másnap hirdettek. A döntőbírák állítólag a következő ítéletek között válogathattak:
A dupla diffúzor teljesen szabályos, az év további futamain is használható.
A dupla diffúzort nem használhatják az év hátralévő részében, de az eddig elért eredmények maradnak.
A dupla diffúzort betiltják, és az ezzel elért eredményeket törlik.

A tárgyalás, akarom mondani a Párizsi Nagydíj egy pozitív meglepetéssel ért véget, a bírák az első lehetőség mellet döntöttek. A dupla lemez szabályos, a fellebbezéseket elutasították. Az „ellenzék” ezzel egyidejűleg kijelentette, hogy elfogadja a döntést, és ők is nekilátnak a vitatott elem kifejlesztésének. Persze értem én, hogy ez költséges lesz, és azt is, hogy ezen még lehet vitázni éveken át. A sport becsülete (hitelessége) azonban megmaradt. Nem a zöld asztal mellet döntöttek a versenyek végeredményéről. És ez így van rendjén…

Már csak az kellene, hogy a McLarent ne meszeljék el Április 29-én, persze addig megvan a mindennapi kenyér és cirkusz, addig is lehet erről beszélni…