„Egyike volt az autóversenyzés nagy alakjainak.”

Mondta Ron Dennis a napokban. Sajnos szomorú aktualitása volt ennek a nyilatkozatának, ugyanis életének 73. évében elhunyt Teddy Mayer, a McLaren egykori csapatvezetője. Az a Mayer kinek a neve a legtöbbünknek már csak egy emlék a dicső múltból, egy „garázsmester” a sok közül. Ő azonban több volt ennél, munkásságnak köszönhető, hogy a McLaren csapat nem szűnt meg az 1970-es évek elején, és az Ő vezetése alatt hódították el először a bajnoki címet az akkor még piros-fehér autók. Apropó piros – fehér autók! Bizony még az egykoron „legendás” szponzort, a Marlborót is ő édesgette a wokingi csapatba.
Teddy becsületes nevén Edward Everett Mayer (a Teddy becenevet mackós termete miatt aggatták rá) 1935. szeptember 8-án látta meg a napvilágot az Egyesült Államokban. Az autóversenyzés vérkeringésébe az 1960-as években került be, mint egy a fiatal amerikai versenyzőket (köztük testvérét) támogató menedzser. Az „új világot” 1963-ban hagyta el, mikor csatlakozott Bruce McLarenhez, és egyike lett a McLaren csapat alapítóinak. Az elkövetkezendő években részese volt az istálló első sikereinek. Mayer 1970-ben vált a csapat elsőszámú emberévé, miután Bruce McLaren, (a száguldó kivi) legújabb Can-Am versenyautójának tesztelése közben, halálos balesetet szenvedett. Az „alapító” hirtelen halála után Teddy-re hárult az a feladat, hogy barátja csapatát a világ tetejére jutassa. Ennek érdekében az 1970-es évek elején megszerezte a Marlborót főszponzornak, és sikerült beszerveznie a csapatba egyik legnagyobb felfedezettjét a tragikus sorsú Peter Revsont. A csúcsra mégsem az amerikai pilóta, hanem a legendás „Emmo” azaz Emerson Fittipaldi jutatta fel a csapatot, 1974-es világbajnoki címével.  A sikerek után  kisebb hullámvölgy következett, Emerson fogta magát, és elvitte az egyes rajtszámot testvére „cukorcsapatához” a Coopersucar-hoz, csapattársa a szintén bajnok Denny Hulme pedig a visszavonulás mellet döntött. Teddy viszont nem adta fel, és távozó pilótái pótlására leszerződtette a „hippi versenyzőt” James Huntot. A tehetséges angol „playboy pilóta” rászolgált a csapat bizalmára, és elhódította a világbajnoki címet, azon a mára már legendássá váló Japán Nagydíjon. Mikor Niki Lauda kiszállt a versenyből mondván: „hülye, aki ilyen körülmények között versenyez”. Hunt pedig behozta autóját a harmadik helyen, azt, hogy világbajnok lett csak később a levezető kör után, a bokszutcában tudatta vele Teddy kapitány. Mayer és csapata nem csak a világbajnokságon ért el sikereket, a hetvenes években az Indy500-on is sikerült győzelmet szerezniük. Sajnos a ’70-es évek végén, és a ’80-es évek elején a sikerek el - elmaradtak. 1982-ben Teddy átadta helyét egy fiatal üzletembernek, annak a bizonyos Ron Dennisnek. Az „kapitány” az F1 után Amerikában a Champ Car bajnokságban próbált szerencsét. Csapatával a Mayer Motor Racinggel majdnem bajnoki címet szerzett 1984-ben, de egy paraszthajszálnyival lemaradtak a trófeáról. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy később (1986) Teddy még visszatért a Formula 1-be, a szépreményű Beatrice – Haas csapat kedvéért, a kezdeményezés azonban kútba esett, és Mayer végleg kiszállt a száguldó cirkuszból. Az elkövetkező években az IRL sorozatban, a tengerentúl legsikeresebb csapatánál a Penske Racing-nél dolgozott egészen 2007-ig, mikor végleg búcsút intett az autóversenynek.
Mayert 2009. január 30-án angliai otthonában érte a halál. Távoztával ismét elment egy a Formula 1 legendás alakjai közül.

„Az ég gazdagabb lett egy bajnokkal!”

Nyugodjék Békében!