Luca Badoer helyett Giancarlo Fisichella válthatja valóra az olaszok legmerészebb álmait, azaz dobogóra juttathatja a piros autót a száguldás templomában, a „talján földön” található Monzában (Milano). Hogy erre van-e valós esély (mivel 2009-et írunk, és az erőviszonyok percről percre változnak) azt perpillanat nem tudhatjuk, de abban biztosak lehetünk, hogy a római pilóta álmai (pályafutása végére) valóra váltak. Évekkel ezelőtt a hír (miszerint Fisichella a Ferrarihoz igazol) senkit sem ért volna meglepetésként, gyors volt, fiatal és keresett, a Scuderia pedig éppen akkoriban ment át történetének (talán) legnagyobb vérfrissítésén. 1995-ben Giancarlo még sportkocsikat is tesztelt Fioranóban, aztán a kapcsolat (valami rejtélyes oknál fogva) megszakadt. Hősünket más „vizekre, más csapatokhoz sodorta az élet”, (köztük egy másik hazai alakulathoz, a Benettonhoz) a Ferrari pedig hosszú – hosszú éveken keresztül nem változtatott pilótapárosán. Évekkel később (2004-ben) a vörösök tesztlehetőséget kínáltak Fisichellának, aki (mivel ez volt a gyermekkori álma) el is fogadta azt, a nagy felmérésre (ha jól teljesít, akár versenyzői állást is kaphatott volna) azonban sosem kerülhetett sor, lévén Fisichella egy a Petoronas által szponzorált autóban ült, és (ilyen világban élünk) a Shell öltönyösei nem tudtak megegyezni a Maláj pénzemberekkel. A szponzorok okosságát követően a legtöbben (talán Ő maga is) elkönyvelték, hogy Fisichella sosem fog már a Scuderiánál versenyezni, és ez így is lett volna (ismét egy) ha az olaszok meg nem elégelik Luca Badoer gyenge teljesítményét, és egy új Massa pótlék után nem néznek. A nagyobbnál nagyobb újságok hitelesebbnél hitelesebb forrásokra hivatkozva huszonegy versenyzőt hoztak össze a vörösökkel, azonban a valóságban egy – két névnél több nem került a kalapba. Talán Giancarlo Fisichelláé is csak a Belgiumi „csodatétel” után pottyant a fejfedőbe, de akkor annyira komolyan, hogy három nap leforgása alatt Domenicalliék meg is szerezték a Force India versenyzőjét. Aki rögvest érzékeny búcsút vett a kiscsapattól, és másnap piros ruhába bújva, az F60-as tőszomszédságában üdvözülte új csapattársait. A rossz nyelvek szerint az indiaiak döntésében nagyban szerepet játszott a csapat tartozásának (amit még a 2008-as éven a ki nem fizetett motorok okán szedtek össze) elengedése. Találgatni természetesen lehet, de egy biztos Fisichella végre – valahára magára öltheti a vörös overállt, és álmai csapatában fejezheti be tizennégy éves pályafutását. Azonban a kisördög mindenkiben ott motoszkál: Valóban befejezi? Annyit tudunk, hogy 2010-től a római lesz a csapat hivatalos teszt és tartalék versenyzője, de azt se feledjük, hogy Ferrariék a háromautós rendszer bevezetéséért kampányolnak. No, de térjünk vissza 2009-be, és a csapat elvárásaira, melyek az első futamokon nem túl magasak, de a szinte semmit sem teljesítő Badoernél jobb eredményeket várnak. A vezetőség azt is elmondta, hogy döntésükben a rutin, és a versenyző „újjászületése” is óriási szerepet játszott, sőt a szurkolóknak is szerettek volna kedveskedni, mégpedig egy olasz vezetővel. Már említettem, hogy csak a Jóisten tudja, hogyan alakulnak majd az erőviszonyok, és hogyan szerepel majd a Ferrari, egy azonban biztos Fisichella a dobogóért utazik (messzire nem kell neki) Monzába, ahol az autójába szerelt KERS minden eddiginél többet jelent majd.  Végül pedig halljuk a Ferrari új szerzeményét: "A hetedik mennyországban vagyok! Még mindig nem tudom elhinni, hogy életem álma valóra vált, amiért szeretnék köszönetet mondani a Ferrari elnökének, Luca di Montezemolónak. Mindent megteszek annak érdekében, hogy jó eredményekkel köszönjem meg a Ferrari bizalmát. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, de mindent beleadok, hogy a lehető legjobb eredményt érjem el.”

A rosszfiú visszatér

"Alig várom, hogy újra versenyezhessek, főleg, hogy erre Monzában lesz lehetőségem. Szeretnék köszönetet mondani Vijay-nek, mert ez egy kiváló lehetőség, különösen most, hogy az autó ilyen jó. Úgy gondolom, hogy további előrelépéseket tehetünk, és motivált vagyok, hogy pontokat szerezzek. Szerencsétlen helyzet, hogy Felipe Massa balesete miatt kaptam ezt a lehetőséget, de most megmutathatom, hogy mit tudok." Fisichella után, máris Tonio Liuzzi a Force India beugrója nyilatkozik, mégpedig a formula.hu friss, ropogós „hasábjain”, mivel a nyilatkozat (és a visszatérés ténye) csak ma délelőtt vált hivatalossá. Az indiaiak új versenyzőjének a neve régebbi rajongóink számára biztosan ismerősen cseng, mivel ő volt az a srác, aki majdnem száz százalékosan nyerte a 2004-es (utolsó) Formula 3000-es bajnokságot, majd a Red Bull tehetségkutató programjának első „áldozataként” a következő évben már a Formula 1-ben (biztosan emlékszünk még rá) Christian Kliennel felváltva versenyzett. Először Imolában, ahol Jenson Button kizárását követően (és a statisztikákban ez marad meg) élete első versenyén pontot szerzett! Ezután még három derbin vett részt, kisebb nagyobb sikerrel, majd végleg átadta helyét (a csapat által jobbak ítélt) Kliennek. A Red Bull azonban nem feledkezett meg az egykori csodagyerekről, és (mekkora véletlen) az éppen akkor megvásárolt (bikával díszített, és juniorcsapatnak kinevezett) Minardiba helyezte.  „Vita” (becsületes nevén Vitantonio) ebben a csapatban pedig úgy élt, mint egy kisherceg: luxusszállodákban pihent, (Red Bull) partikra járt, és ő választotta meg a Formula Unkákat, azaz a depó szépeit. Egyszóval élvezte az életet, ahogyan egy igazi „olasz macsónak”, vagy más néven (akkor így becézték) a bokszutca rosszfiújának élnie kell.  Közben a teljesítményével sem volt semmi gond, a nála sokkal gyengébb Scott Speed-et (akkoriban Ő volt a mérce) ott verte és úgy, ahogy akarta. Ő szerezte meg a csapat első pontjait, szóval másfél éven keresztül aranyélete volt. Egészen addig a pillanatig, amíg az ő szöges ellentétének tartott (a komoly, és sokkal elszántabb) Vettel meg nem érkezett, és erősebb „mérceként”a földbe nem döngölte az olaszt. 2008-ban már versenyzői ülés nélkül találta magát, mi pedig elkönyveltük, egy be nem váltott ígéretnek, aki ha egy kicsit kevesebbet lazsál, és többet fogalakozik a versenyzéssel, akár még sokra is vihette volna. A 2009-es Tonio már ilyen, a piercing-ek eltűntek az arcáról, a bulikról egyre többször „hiányzott” és (ami a legfontosabb) az A1GP-ben már sokkal összeszedettebben, sokkal érettebben versenyzett. Magyarán a Force Indiánál (teszteléssel) töltött idő alatt a „paddock lázadója” lenyugodott, és a Massa balesetekor elinduló lavina (ami elvitte Fisichellát a Ferrarihoz) pont kapóra jött neki. Ugyanis a találgatások ellenére (volt szó Sennáról, Davidsonról és Paffet-ről is) őt nevezték ki a 21-es számú India – Mercedes sofőrjének. Teszem hozzá teljesen jogosan, kétévnyi teszt után öt versenyt már megérdemel aztán, hogy mit hoz majd a jövő? Egyelőre ne találgassunk.

Gondolta volna Ön kedves olvasó, hogy Fisichella hamarabb lesz a Ferrari versenyzője, mint  (a hírek szerint vörösödő) Alonso?!