Üdvözlet

Szép napot! Köszönöm, hogy vetted a fáradságot és „rákattantál” erre az oldalra. Ami természetesen a Formula 1-ről szól, itt-ott magánvéleménnyel fűszerezve, de időt szentelve a „cirkusz történetére”, és az aktuális eseményekre is. Köszönettel tartozom Dave-nek, aki bátorított arra, hogy ezt a blogot elkövessem. Remélem tetszeni fog, és máskor is ellátogatsz ide, jó olvasást. Üdv: SilverMike (Vég Miklós)

Videók

ABU DHABI ALONSÓVAL: KAMUI KOBAYASHI: BRAZIL NAGYDÍJ 2009:

MINER

Beszélő

  • Retroka Sensei: "Hogyan emlékszünk vissza 10 év múlva a 2009 évre?" Én 11 évvel később megmondom, nem a legizgalmasabb, de el lehet nézni. :D Lehetett volna jobb is, mert megvolt rá a potenciál, de igazán kiemelkedőt csak pár futamnak sikerült. Kár hogy nem folytatódott a blog, pedig tetszik :) Régen mennyivel értelmesebbek voltak a szurkolók, nem kis majomságokba kötöttek bele. :D (2020.11.07. 16:10) "Tükör" - Adu Dhabi Nagydíj összefoglaló
  • Sceurpien: Remélem nem baj hogy ide írok. Az én honlapomnak van egy bannercsere jellegű ajánlata. Érdekel esetleg? F1-es jellegű játék. Maga a honlap: www.pegamesatnet.hu/Rage/ Az ajánlatról: www.pegamesatnet.hu/Rage/forspons.php Kicsit másabb, mint a szokásosok, de pont azért, mert így a játékosoknak érdekük, hogy megnézzék a "Szponzorokat". Ha érdekel, a honlapon megtalálod az e-mail címem, és írj. Köszi! (2010.03.23. 11:28) Személyes - A blog jövőjéről
  • zsuszti: Hát igen tény, hogy jellemző, hogy a nők rosszabbul vezetnek, mint a férfiak,de ettől még a versenyzők között lehet, hogy van olyan aki tud legalább olyan szinten csak éppen legyintenek rá a berögződöttség miatt,mert nő. Én pl:lovagolok és nem nagyképűsködésből csak hasonlatnak,de lány létemre sokszor felültem olyan vad lovakra amire rajtam kívűl csak egy 2 méteres pasi mert felülni és a fiúk akikkel egy csapatban voltam nem vagy max 2 percig mertek rajta ülni és inkább átadták nekem a lovat. Szóval ugyanígy nem mindig biztos, hogy csak a fiúk lehetnek a jobbak a vezetésben csak mert az általában úgy van. Én remélem, hogy egyszer lesz benn a jövőben egy női versenyző az F1-ben, aki tényleg tud is valamit mutatni és nem fogják rá, hogy na ezt csak az alakjáért alkalmazzák, hogy népszerűsítse az F1-et. (2010.03.20. 13:55) A világ leggyorsabb női – hölgyek az F1-ben és "azon túl"
  • SilverMike: @safranynorbert: Köszönöm szépen, holnap felteszem, a linket, ahol a blog "folytatódik" :) (2009.12.19. 08:58) Személyes - A blog jövőjéről
  • : Sok sikert! (2009.12.13. 00:32) Személyes - A blog jövőjéről
  • Utolsó 20

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Licenc

Creative Commons Licenc

RÁDIÓ

Összes

Mester úr! Visszajön?

2009.08.08. 11:14 :: SilverMike

Úgy jön ahogy elment, és úgy ment el ahogy versenyzett, milliók szívébe lopott örömet azzal, hogy autóba pattant, és milliók átkozták azt a pillanatot, amikor a Jordan egykori „balga Belgája” gázspray-vel lefújt egy londoni taxist, utat nyitva ezzel a németek legnagyobb reménységének. Aki évekkel később „minden idők” legeredményesebb Formula 1-es versenyzőjévé vált miután hét világbajnoki címet szerzett. Ebből nem egyet emberfeletti erőfeszítésekkel, míg másokat vitatható körülmények között.  Talán ezért lett Ő az – az ember, aki megosztotta a világot, legalábbis a Formula 1-ért rajongók világát. Kettőezer – hatos visszavonulása után azonban minden megváltozott, az emberek a bevett szokás szerint akkor ébredtek rá igazi érdemeire, igazi nagyságára, amikor már elhagyta a száguldó cirkusz porondját, egy olyan búcsúversennyel, mellyel még az igazán nagy ellenfelek tiszteletét is kiváltotta. Így vonult vissza Michael Schumacher…
Legalábbis azt hittük!
Egészen addig a pillanatig, amíg be nem jelentették, hogy a „császár” 2009-ben visszatér!
A történet Massa balesete után kezdődött, amikor a Ferrari a sérült brazil helyettesét kereste, kutatta. Miután szétnéztek a saját házuk táján rá kellet jönniük, hogy a tesztversenyzőik nem állnak a helyzet magaslatán, Luca Badoer már tíz éve nem versenyzett és az aktív éveiben sem a mezőny elejében harcolt (persze a technika ezt nem is engedte meg számára). Marc Gene pedig (bár ezt Ő maga folyamatosan tagadja) még mindig nem száz százalékos azután, a horrorisztikus Le Mans-i baleset után. Később rápillantottak a szabad versenyzők piacára, sokáig Bourdais-ról beszéltek (aki Nicolas Todt védence) de szóba került a Valenciai Nagydíjról (jelen pillanatban) eltiltott Alonso is, azonban mindkét hír megrekedt a „sajtó szinten”. A „hivatalos jelzést” végül (a világ legnagyobb meglepetésére) Michael Schumacher érkezése kapta! A nagy hírt a múlt hét közepén kürtölték világgá: először a csapat hozta nyilvánosságra „legnagyobb vágyát” azt, hogy a legenda vezesse a hármas számú Ferrarit, ezt követően a rekordbajnok is kimondta, örömmel helyettesítené Felipét felépüléséig. A hír bejárta az egész világot, az újságok nagy vörös betűkkel hirdették: A király visszatér (és birtokba veszi harci szekerét). A nagy bejelentés után roppant mód felgyorsultak az események. Schumi hatvanhét kört tett a Ferrari 2007-es autójába, a csapat azonban az idei gépbe is beleültette volna a „mestert”. Ehhez azonban az FIA engedélye kell, a szövetség nagylelkű volt, és engedélyezte a tesztet, abban az esetben, ha minden egyes istálló az áldását adja arra! No, ez a terv esett kútba, miután a régi nagy rivális a Williams (és később a Red Bull csapatai is) nemet mondtak a körözgetésre. És tegyük a szívünket a kezünkre, igazuk volt! Ha a csapatok (ekkor viszont tévedtek) megegyeztek a teszttilalom bevezetésében, akkor az a szabály vonatkozzon mindenkire. Ezzel még a Forma 1 „kis nagyembere” Bernie Ecclestone is egyetértett, akinél jelen pillanatban boldogabb (elégedettebb?) embert keresve sem találunk, ugyanis a bejelentés óta úgy kapkodják a jegyeket, mint a cukrot! Emellett a Formula 1 (egykori) ura évek óta Schumacher visszatérésért kardoskodott, többször elmondta, hogy a királykategóriának szüksége van a németre, és ha kell Ő maga fogja beszervezni a bajnokot. Hihetetlen, de ez a terve is sikerült…
A nagy hírre természetesen maguk a versenyzők is reagáltak, Vettel elmondta, hogy meglepte Schumi döntése, de örül a visszatérésnek, azonban most a világbajnoki címért folyó harcra koncentrál, és a hétszeres világbajnokot, a nagy példaképet is csak egy legyőzendő ellenfélnek tekinti. Jenson Buttont már kevésbé lepte meg, de annál jobban örült a hírnek, a Brawn GP sztárja szerint a negyvenéves Schumi még egyáltalán nem öreg, sőt a motorozás miatt még az erőnléte is megfelelő a Formula 1-hez (a kételkedőknek erről a témáról csak ennyit szólnék, a hétszeres futamgyőztes csak tudja, hogy mit beszél). Ezen felül nagyon várja, hogy ismét a régi nagy rivális ellen versenyezzen, de a legjobban azt várja, hogy Schumi pontokat lopjon a Red Bulltól. A világbajnoki cím védője is megnyilatkozott, Hamilton elmondta, hogy izgatottan várja a hétszerest, és igazi megtiszteltetésnek nevezte azt, hogy heteken belül ellene versenyezhet. A nagy összecsapást egyébként nem csak Ő, hanem a fél (Forma 1-es világ) igazgatottan várja, ugyanis Schumi visszavonulása, és Hamilton felbukkanása után szinte mindenki a két nagyság harcáról álmodozott. Arra azonban senki sem számított, hogy erre a Formula 1-ben kerül sor, sőt majdhogynem egyforma teljesítményű autókkal! Mert (a Hunagaroring után legalábbis) úgy néz ki, hogy a Ferrari és a McLaren körülbelül egy szinten van, tehát a nagy párharc (reményeink szerint) nem a technikán fog múlni. És nagyon reméljük, hogy nem az FIA orvosi stábján! Ugyanis a napokban felütötte a fejét az a pletyka, miszerint a nagy visszatérés akár el is maradhat a világbajnok sérült nyaka miatt. A híresztelésnek volt is alapja, ugyanis a Formula 1-től visszavonult Schumacher az elmúlt években motorozással tengette unalmas napjait egészen addig, amíg Spanyolországban le nem dobta a vasparipa. A hatalmas esés után több napig meg sem tudta mozdítani a nyakát, és (a „források” szerint) az állapota még most sem száz százalékos. A hírt végül maga Schumi erősítette meg, és elmondta, hogy a nagy visszatérés előtt még át kell mennie egy orvosi vizsgálaton, és csak akkor állhat rajthoz, ha azon minden a legnagyobb rendben lesz. Willi Weber (a menedzser) szerint Schumacher biztosan rajtolni fog, én pedig csak abban bízom, hogy a pénz ezúttal nem lesz mindennél fontosabb! Gondoljunk csak bele, mi minden történhet akkor, ha az orvosok megadják az engedélyt a nem teljesen egészséges Schumachernek egy „felsőbb erő” nyomására, aki nem akarja, hogy a jegyeladások visszaessenek, és a nagy visszatérés elmaradjon.
Én magam naiv kisemberként bízom abban, hogy minden a legnagyobb rendben lesz és a mester újra pályára léphet. Mert bár újból megosztja a világot, a teszt körül kialakult huzavonával, és az orvosi vizsgálatból kerekedett pletykaáradattal, azt nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az ember (teszik vagy sem) egy élő legenda, és az Ő jelenléte minden bizonnyal érdekesebbé teheti majd a versenyeket. Egy rajongó meg mi mást várna? És a Ferrari? Ahol hosszú – hosszú évek után ismét két világbajnok száll majd harcba a futamgyőzelemért. Ennek ellenére a csapat nem vár csodát Michael-től, ők már azzal is elégettek lennének, ha a bajnok (és a másik is) pontokat szerezne nekik. Räikkönen pedig a maga módján izgatottan várja az új csapattársat. Erről a párosról meg egyből az eszünkbe juthat az – az ősrégi Fiat reklám amiben Schumacher megmutatja a friss világbajnoknak, hogyan is vezet egy „nyugdíjas”.

15 komment

Címkék: vélemény hírek érdekesség forma1történelem

Derült égből BMW!

2009.08.05. 14:18 :: SilverMike

Mint derült égből a villámcsapás úgy érte a hír a Formula 1 világát, főleg azt követően, hogy a télen és a nyár elején lezajlott hatalmi, és „gazdasági” játszmák már el – elcsendesedni látszottak. Ennek ellenére a sajtó képviselői és az igazán bennfentesek tudni vélték azt, hogy egy gyártó még a 2010-es szezon startja előtt be fogja dobni a törölközőt. A legtöbben a Toyotát temették, nem telt el hét anélkül, hogy a japán istálló távozásáról újabb és újabb hírek láttak volna napvilágot. A japánokéval párhuzamosan a gallok (a Renault) koporsóját is ácsolták, ennek ellenére a fent említett két csapat – most legalábbis nagyon úgy néz ki – 2012-ig elkötelezte magát a Formula 1 iránt (tulajdonosváltás természetesen még szóba jöhet), miután a múlt hét végén ők is és a nagy ellenfél Max Mosley is aláírta a legújabb Concorde Egyezményt. Azt a papírost, ami az elkövetkező három évben a királykategóriában tartja a csapatokat, továbbá szabályozza a bevételek elosztását, valamint a technikai és sport szabályokról is említést tesz. A további részleteket majd maga az FIA hozza nyilvánosságra (egy – két tárgyalás, pontosítás után) még a nyár folyamán. No de vissza az istállókhoz! A történet ugyebár ismert, a FOTA (a csapatokat tömörítő szerv) saját bajnokság elindításával fenyegetett, a limitált költségvetés bevezetése esetén. Ezt követően született meg a „béke” alapja, a szóbeli, majd a Magyar Nagydíj hetében (született volna meg) a fent említett végleges „békepapír”. Erre a békekötésre mégsem került sor, sem a Magyar Nagydíjon sem azelőtt, a BMW vezetőjétől Mario Theissentől viszont megtudhattuk, hogy ennek ellenére minden a legnagyobb rendben halad, csupán egy – két apró részletet kell még tisztázni. Eztán jött az a bizonyos villámcsapás, az F1 egyre derültebbnek látszó egéről:
A BMW 2009 végén elhagyja a Formula 1-et! 
A bajorok a gazdasági világválsággal, és a gyár „stratégiaváltásával” magyarázták a bizonyítványt, később viszont megtudhattuk, hogy a sikertelenség is szerepet játszott a döntésükben. Ekkor a legtöbb szakértőnek már össze is állt a kép, a „kis részlet” amiről Mario beszélt a BMW Forma 1-es jövőjének a tisztázása volt. Később azt is megtudhattuk, hogy a papíros aláírását a BMW és a Toyota késleltette. A japánok azonban elkötelezték magukat a Formula 1 mellet, így két nappal a BMW kilépése után meg is született az oly sokat emlegetett egyezség. A Formula 1-es cirkusz halad tovább, a jelenlegi résztvevőkkel, a bajorok nélkül…
Akik valóban hatalmas űrt hagynak majd maguk után, egy afféle be nem váltott ígéretként. A gyár (a nyolcvanas évek sikerei után) 2000-ben tért vissza, a Williams motorszállítójaként. A következő években a Ferrari és a McLaren mellet a Williams – BMW lett a bajnokságok egyik legmeghatározóbb csapata, Juan – Pablo Montoya még a világbajnokság kapujába is eljutatta a kékeket. A következő években azonban megromlott a viszony az angolok és a németek között ezért az egykori szupercsapat kettészakadt. A BMW megvásárolta Peter Sauber csapatát, és egy négy éves terv keretében megcélozta a világbajnoki cím elhódítását. Mindenki legnagyobb meglepetésére a „terv” Peter Sauber svájci órájához hasonlóan működött, az első évben stabil pontszerzők lettek, majd a következőben a dobogón is egyre többször találkozhattunk velük. Kettőezer – nyolcban pedig a várva várt győzelmet is elhódították Robert Kubica közreműködésével! Ám a sikerek csúcsán a bajok is megkezdődtek. A gyárban makacsul (sőt néha túl makacsul) ragaszkodtak „a tervhez” és elégedetten nyugtázták az első győzelem megszerzését, Robert Kubica világbajnoki álmai/tervei azonban nem egyeztek a bajorok céljaival. A történelmi győzelem után Robert vezette a bajnokságot, és arra kérte istállóját, hogy hagyjon fel a szent eszmékkel és az elkövetkezendő 2009-es év helyett foglakozzon a 2008-assal melyben a végső győzelem is összejöhet, ám a gyár céljait ő sem tudta megváltoztatni. Ugyanis a győzelem megszerzése egy, a világbajnoki siker pedig egy másik évként szerepelt az „időrendben”, ezért a legtöbb erőforrást (a siker kapujában) a jövő évi gép fejlesztése felé fordították. A Kubica és az alakulat között dúló viták ellenére a 2008-as egy roppant sikeres fejezet volt a „kékfehérek” nagykönyvében, sőt a legtöbben már írni kezdték a 2009-es „aranyoldalakat” is. Csakhogy a sors oly sokszor furcsa fintora ismét közbeszólt…
Pedig az év nagyszerűen indult a BMW-sek számára, a majdnem fél évig fejlesztett autó a téli teszteken remekül teljesített, a legtöbb táblázaton „dobogós” helyen álltak. Ezért is tekintette őket (akkor) mindenki az év egyik legnagyobb favoritjának, no meg a „terv” miatt, amit eddig száz százalékosan teljesítettek, és már csak a pont hiányzott íz i-ről, azaz a világbajnoki korona. Többször hangoztatták, hogy ez a lépés lesz a legnehezebb, de örömmel nekivágnak a küzdelemnek. Ennek megfelelően a versenyévad is remekül kezdődött a csapat számára, Kubica Ausztráliában az első helyet is megcsíphette volna, ha nem ütközik Vettellel. Majd jött a hidegzuhany: az autó egyre gyengébben teljesített, (igaz Heidfeld szerzett egy második helyet a Malajziai káoszban) sőt a BMW által olya annyira támogatott KERS sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ezen felül a bajorok is áldozatául estek a dupla difúzoroknak, a vitatott elem engedélyezése után a nagyok közül ők szerelték be azt legkésőbb. Sőt a többi naggyal ellentétben a BMW-nek az év közbeni fejlesztések/frissítések sem jöttek be, a törökországi csomag kettő pontot hozott nekik, de hamarosan ismét lemaradtak a fejlesztési versenyben. A kékek szörnyű évkezdete ellenére a kiszállás mégsem volt téma, egyetlen egy vezető, egyetlen egy sajtóorgánum (ami azért nagy szó) sem tett róla említést, sőt a BMW a Német Nagydíj után azt is kijelentette, hogy 2010-ben szívesen szállítana motort több csapatnak is, és hogy a terveik között szerepel Sebastian Vettel visszaszerzése. Ennek ellenére a Magyar Nagydíj után robbant a bomba, a gyár vezetői és Mario Theissen egy közös sajtótájékoztató keretében bejelentették a visszavonulást. A hír mindenkit, köztük a csapat versenyzőit is váratlanul érte. A két immáron hivatalosan is csapatot kereső pilóta jövőjéről máris megindult a találgatás. A szóbeszédek szerint Kubica a Renault-nál, Heidfeld pedig az egyik újonc csapatnál fog kikötni.
De mi lesz a csapattal?
A BMW bejelentése után minden szem Peter Sauberre szegeződött, mivel a svájci üzletember a mai napig húsz százalékban birtokolja a hivatalosan BMW – Sauber névre hallgató istállót. Az egykori csapatvezető kijelentette, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megfelelő utódot találjon a csapatnak, de azt sem zárta ki, hogy a Sauber csapat visszatér a Formula 1-be, ehhez azonban a svájci szponzorok segítségét kéri. Időközben a spanyol Epsilon Euskadi már jelezte, indulási szándékát, sőt a hírek szerint az idősebbik Piquet is szívesen felvásárolná az istállót (a hét elején állástalanná váló fia számára). A háromszoros világbajnok azonban a minap cáfolta azt, hogy csapatot vesz kisfiának, ezért a hinwi-i gyárnak minden eddiginél nagyobb szüksége van az alapítóra, Peter Sauberre.  

 

30 komment

Címkék: vélemény hírek csapatok

Magyar Nagydíj: Egy rugó...

2009.08.02. 21:11 :: SilverMike

A Hungaroringen 2009-ben is megdőlt egy világrekord, amikor a 19 éves és 125 napos Jaime Alguersuari a piros lámpák kialvása után minden idők legifjabb Formula 1-es versenyzőjeként rajtolt el a huszonnegyedik Magyar Nagydíjon. Majd jött az újabb csavar, feltámadtak és sikert sikerre halmoztak a régi nagyok, azaz nyilvánvalóvá vált az, amit Németországban még csak találgatni lehetett: a McLaren visszatalált az élbolyba, ahol már várt rá a régi nagy ellenfél a Ferrari, sőt a Renault is vissza – visszatért a helyes útra. Ahonnan letért az év „meglepetés csapata” a legyőzhetetlennek hitt Brawn GP, az angolok immáron a hőségben is szenvedtek, de a „másik nagy, a sógorok” Red Bull Racingje sem villogott a Hungaroringen. Ennek ellenére a hétvége főszereplője egy rugó volt, ami Rubens Barrichello autójából szakadt ki…
 …majd – a hivatalos indoklás szerint legalábbis – pattogni kezdett a pályán, és a Mansell kanyar előtti egyenesben eltalálta Felipe Massa sisakját. A brazil versenyző abban a pillanatban elvesztette az eszméletét és a következő kanyart övező gumifalba csapódott, fékezés és ellenkormányzás nélkül! Az időmérőt azonnal félbeszakították, a mentők másodperceken belül megérkeztek és az eszméletlen versenyzőt a Ring kórházába szállították. A pályára ült rémületet, és csendet aztán a mentőhelikopter hangja törte meg, amikor Massát a budapesti Honvéd Kórházba szállították. Az ember pedig nem hitt a szemének, Henry Surtees után hat nappal ismét egy autóról leszakadó tárgy talál el egy vétlen versenyzőt. Felipe azonban sokkal szerencsésebb volt, az állapotát az esti órákban stabilizálták, egy – később életmentőnek nyilvánított – műtét után. Az operáció során egy csontszilánkot távolítottak el a versenyző koponyájából, a súlyosabb agyödéma elkerülése érdekében. A beavatkozás után Massát altatógépen tartották, és csak pár percre (a család érkeztével) kapcsolták le arról. A következő napokban hála Istennek egyre pozitívabb hírek láttak napvilágot, Felipét először lekapcsolták a masináról, majd kommunikáltak is vele, később járt és az étvágya is megjött. A jó híreket a Ferrari ikonjai is megerősítették, először di Montezemolo majd maga Michael Schumacher is miután meglátogatták a „kis brazilt”. Ma már Massa nyilatkozott az esetről, elmondta, hogy semmire sem emlékszik, de hálát ad az égieknek, amiért élve megúszta a balesetet. A pár soros beszélgetésből azt is megtudhattuk, hogy Felipe hétfőn már hazatérhet Brazíliába, ahol gőzerővel fog készülni a visszatérésre. Azt azonban még senki sem tudja, hogy erre mikor fog sor kerülni, ahogy a legtöbben azt sem értik, hogyan történhetett meg ez a baleset 2009-ben? Akárcsak egy héttel ezelőtt, az FIA ismét vizsgálódni kezdett, miközben a különféle szövetségek a biztonság növeléséről papolnak, erősebb sisakokról, meg nagyobb „pilótafülkékről”, mi pedig köszönetet mondhatunk, hogy ezennel nem végződött tragédiával a hétvége. Azért még most is szörnyű belegondolni abba, hogy ez mindössze pár centiméteren múlott!

Az időmérő edzésen Massa baleste után az eredményjelző meghibásodása borzolta (az amúgy sem túl nyugodt) kedélyeket. A harmadik szakasz végén elmentek az eredmények, mind a tv képernyőkön, mind a kivetítőkön, majd a hivatalos „live timing” is bemondta az unalmast. A csúcstechnika halála után a versenyzők egymástól kérdezgették az időeredményeket, a kérdezz – felekben Alonso volt a legaktívabb, aki már ekkor érezte, hogy van keresni illetve kérdezni valója. A bizonytalanság percekkel később megszűnt, amikor is életet lehetlek a gépekbe, melyek kimutatták azt, hogy a Pole pozíció Alonsoé! El matador majdnem két éves szünet után került az időmérő élére, ezúttal a két Red Bullt megelőzve. A feltámadó Hamilton a negyedik, Button pedig csak a nyolcadik lett miután az autójában azt a bizonyos rugót igazgatták.
A verseny amolyan tipikus „Magyar Nagydíj” volt, a papírforma borult, láthattunk érdekes előzéseket, hatalmas bakikat, a várt izgalmak azonban mégis elmaradtak. A startnál Alonso maradt az élen, míg Vettel elbukta a második, sőt a harmadik és a hetedik helyet is miután a két „KERS betyár” Kimi, és Lewis faképnél hagyta, ráadásul a finn pilóta még meg is lökte a „kis németet”. Kivételesen az izgalmak a rajt utáni pillanatokban sem hagytak alább, Hamilton a második helyen poroszkáló Webbert is lenyomta, nem is akárhogyan! A pálya elején autózta körbe az ausztrált. Mint később kiderült a világbajnok ezzel az előzéssel nyerte meg a versenyt, Jenson Button pedig Nakajima lehagyásával szerezte meg a pontot! Ugyanis az egykoron világverő „admirális” a várakozásokkal ellentétben a meleg aszfalton is szenvedett, az egész verseny alatt a hetedik és a kilencedik pozíció között ingázott, és semmi, de semmi köze nem volt az élen haladókhoz. Történetesen Alonsóhoz, és Hamiltonhoz! Ki gondolta volna, még az év elején, hogy a két egykori „jó barát, mint a régi szép időkben” majd testhosszal fogja vezetni a Magyar Nagydíjat? Egészen addig a pillanatig amíg Alonsónak el nem rontották a kerékcseréjét, de annyira, hogy a rosszul rögzített kerék pár kanyarral később leszakadt az autóról, Alonso pedig a depóba vánszorgott. A győzelmet valószínűleg négy keréken sem vehette volna el a több benzinnel körözgető Hamiltontól, de annyi szent, hogy vastag pontokat sőt egy biztos (?) dobogós helyezést bukott el. A csapat hibája miatt! „Mint a régi szép időkben!” Így vezetett Hamilton is Fernando kiesése után, és lassan, de biztosan hat másodpercesre növelte az előnyét az időközben második helyre lépő Räikkönennel szemben. Magyarul a sokat kritizált világbajnok letette a mestervizsgát, egy olyan autóval villogva, mellyel eddig nem sok köze volt nemhogy a diadalhoz, de a pontszerzéshez sem. Hasonló hőstettet vitt véghez a Massáért versenyző Kimi is, aki a gyengécske Ferrarival szerezte meg az ezüstérmet. Velük ellentétben kalandos versenye volt a rajtnál „kiszorított” Vettelnek, a németek legújabb reménységének előbb a vezetőszárnya, majd az egész autója használhatatlanná vált. Webbernek viszont kijött a lépés, igaz egy balul sikerült kerékcsere után elbukta a második helyet, de a világbajnoki címért harcolók közül még így is ő végzett a legjobb helyen. A depózások után – sajnos – lenyugodtak a kedélyek, és – újfent – csak a pontszerzők között alakult ki éles csata. A két Toyota remek taktikával a mezőny közepéből robbant be a pontszerző „zónába”, de az egyre stabilabb Rosberggel ők sem bírtak. Az utolsó körökben Trulli, Nakajima és Barrichello vívott ádáz csatát az utolsó pöttyért, ami végül az olaszé lett.  A hátsóbb régiókban ez is öröm, de az igazi öröm ezúttal Lewis Hamiltoné volt, aki a  tavalyi Kínai Nagydíj után nyert ismét versenyt, ráadásul öt futamnyi „pontatlanság” után. Ki gondolta volna ezt három derbivel ezelőtt? Vagy azt, hogy Webber három futam alatt tizenöt pontot fog hozni Buttonon? Most akkor mi van?
Az ausztrál lesz a világbajnok?
Kérdésből persze ismét annyi, mint égen a csillag, de ne feledjük, a Formula 1-ben bármi megtörténhet. Például: Ki gondolta volna a Magyar Nagydíj előtt, hogy Michael Schumacher Valenciában versenyezni fog?

 

1 komment

Címkék: vélemény hírek magyarnagydíj forma12009 futamok

Ring 2009: A szurkoló szemével

2009.07.27. 20:35 :: SilverMike

Amikor az ember kiszáll az autóból, buszból, vonatból, vagy akár le a bicikliről, legvégső esetben egy hosszú séta után hazaér a Magyar Nagydíjról, és otthon megnézi a verseny ismétlését, vagy visszanézi azt videóról, dvd-ről, esetleg letölti valamelyik (természetesen) száz százalékosan legális, és fizetős oldalról, akkor (saját tapasztalatomból szólok) elfogja a honvágy. Mert nekünk rajongóknak, a Hungaroring valamilyen szinten az otthonunk, vagyis az év négy napján biztosan az. Valamelyik forró nyári hétvégén csütörtöktől vasárnapig a színesebbnél színesebb ruhákba öltözött rajongók lepik el a Mogyoród környékén található dimbes – dombos létesítményt, hogy megnézzék a Magyar Nagydíjat, hazánk legnagyobb éves sportrendezvényét. Aztán megjönnek a színesebbnél színesebb autók is, a világhírű versenyzőkkel, hogy a szűkös, kanyargós, poros meg huplis pályán versenyezzenek egy jót. Igaz, hogy a magyar betonkör nem a legmodernebb, „legTilkésebb” a világ ilyenfajta létesítményei közül, de a MIÉNK! És szíve is van, mint a legtöbb klasszikus pályának, sőt a legnagyobb örömünkre – testvéreivel ellentétben – immáron (biztos) jövője is.
2016-ig biztosan!

Séta a bokszban

A legjobb az egészben a verseny előtti hét, amikor a legtöbb szurkoló már úgy várja a versenyt, mint a kisgyermek a karácsonyt, vagy az idősebbik generáció a nyugdíjat. Az idei évben azonban ebbe az „örömbe” nem kis szomorúság is vegyült (legalábbis számomra, de bízom benne, hogy nem vagyok ezzel egyedül) a tragikus kimenetelű Forma 2-es baleset után. Azonban egy igazi rajongónak nincs is jobb gyógyír erre a szomorúságra, mint a „mogyoródi dombok” megpillantása egy év (vagy több hónap) után. Erre (a Formula 1-es hétvége keretében természetesen) először csütörtökön van lehetőség, amikor az immáron szokásosnak nevezhető bokszutca látogatást tartják. Az előzetes spekulációkkal ellentétben 2009-ben sem voltak kevesebben a hétvége nyitónapján. Már a kapunál tömegnyomor volt, de a „szardíniás doboz szindróma” után egy kicsit szellősebben lehetett haladni a bokszutca felé vezető szerviz úton. Majd amikor az ember megérkezik „mekkába” azaz a Hungaroring talajára lép, jön a szokásos csók a pályának, és a rohanás a bokszokig, ahol ismét tömegnyomor fogad minket. Mert a sor elején van a Ferrari meg a McLaren, és Brawn GP ide – oda, a legtöbben még 2009-ben is pirosban meg szürkében rohangálnak a Ringen. Fényképet készíteni, és a csapatok munkáját figyelni itt még ugyan nem lehet, de lentebb a kisebb csapatoknál akár beszélgethet is az ember a szerelőkkel. Például a Force India bokszban George-al, akivel már tavaly is váltottunk pár szót. A srác egyébként (ahogy az egész „team”) nagyon közvetlen, itt látszik, hogy őket még nem mérgezte meg a siker, mint a húsz méterrel arrébb dolgozó sikeresebb, de arrogánsabb társaikat. A bokszlátogatásban ezen kívül persze a legjobb a cirkusz közelsége, hogy pár méterről figyelhetjük a szerelőket miközben kereket cserélnek (ez a BMW-nél bevett szokás) és ahogyan felkészítik az autókat a hétvége megmérettetéseire. Az ember itt láthatja a Renault, „pit stop box” névre hallgató dobozkáját is, amiben különböző szerszámok és tűk is találhatóak, majd ha tovább áll láthatja a Toyota „secret box-át” azaz a titkos dobozt is. Az idei évben a szervezők egy újítást is a mélyvízbe dobtak, persze kénytelenek voltak ezt meglépni miután 2009-ben már az FOTA által kreált „törvény kötelez”. Az újítás a kötelező autógramm osztás volt, ami annyiból állt, hogy a célegyenes elején három sátrat állítottak fel, melyben tíz (?) percenkét három pilóta ült és osztotta a firkantásokat a szerencséseknek. A szerencsétlenebbek meg nyomoroghattak a „szardíniás dobozban”. Ezen persze lesz még mit tökéletesíteni, de egy két arcra (a legörömtelibb a kissrácok vigyora volt) így is sikerült mosolyt varázsolniuk. 

A hétvége


A „pit” után a figyelem magára a pályára terelődik, amikor a Nagydíj programjai „hivatalosan” is megkezdődnek. A legtöbben persze csak a főműsorra, azaz magára a Formula 1-re kíváncsiak, de az igazi rajongók már reggel kint vannak, hogy megnézhessék az IFM mezőnyét, és egészen estig kinn is maradnak a Forma BMW-k miatt. Egyébként érdemes ezeket a kategóriákat is figyelemmel követni, mert a jövő igazán nagy tehetségei már bizony betették a lábukat ezekbe az előszobákba. Nézzük csak meg az IFM mezőnyét melyben a két éllovason kívül (Leimer és Kral) szinte az összes ifjonc megcsúszik és időt veszít a tizenkettes kanyarban. Persze a Forma BMW-k pénteki edzésén is csúszkáltak a srácok rendesen, de (a profik) a GP2 és a Forma 1 mezőnyében már csak néha – néha láthattunk ilyen és efféle hibákat. Ezért is jó élőben, kintről nézni a versenyeket és az edzéseket, persze erősen tartja magát az - az öreg tévhit miszerint a TV-ből sokkal jobb nézni a viadalokat, de a nagy színes doboz ezeket az apró különbségeket versenyző és versenyző között (a hibák, az ívek figyelése) nem adja vissza. Valamit, a hangulatot sem, ami ebben a pár napban valóban fantasztikus, az ember teljesen nyugodtan odamehet egy másik csapat szurkolóihoz vagy egy másik ország és földrész lakóihoz, hogy képet és aláírást is kérjen tőlük emlékbe, a másik fél garantáltan mosolyogva fogja viszonozni a kedvességet. Azaz mindenki békésen, de gőzerővel szurkol a sajátjának, a legnagyobb hangzavar persze még mindig egy – egy Ferrari és egy McLaren elhaladtával keletkezik, de rengetegen szorítanak Alonsonak, és az új menők szurkolói is gombamód elszaporodtak. Ezen felül a TV a motorhangokat sem adja vissza, az F1-es erőforrások „éneklését” mikor a rajtnál húszan egyszerre indulnak, ezen felül a GP2-es Renault-ok durrogása és az autók kipufogójából kicsapó (lefotózhatatlan) lángnyelvek. Az utánpótlás sorozatokban sikoltozó BMW-k meg Hondák (IFM) hangja még így sok év távlatából (már ötödik éve voltam kinn minden nap) is leírhatatlan élményt ad az igazi fanoknak, ahogy az öreg 911-es kupás Porschék dörmögése is. A kételkedőknek annyiban igazuk van, hogy a televízióban sokkal több információt kap a néző, mint kinn, de a mai modern telefonos, sms-es világban már ez a probléma is orvosolható. Az ember áll a domb tetején, és nézi ahogy Fernando Alonso három kerékkel döcög be a bokszba, majd megkapja az üzenetet, a spanyol kerekét rosszul rögzítették, kiesett. Ezen felül a pályán elhelyezett kivetítők is segítenek a tájékozódásban, ha valami történik az ember rohan le és olvassa a fontos tudnivalókat. Így volt ez Felipe Massa sajnálatos baleseténél is, amikor a motorokon felül a dudák, és a szurkolók is elcsendesedtek, mindenki telefonált a brazil állapotáról érdeklődött, erről azonban az otthoniak sem tudtak semmi újat mondani. Azt mindenki látta, főleg a „mi dombunkról” ahogyan Felipét beteszik a mentőhelikopterbe és elviszik a pályáról. Az edzés után már mi is megkaptuk az infót, hogy a brazil életben van, műteni kell, állapota stabil, a hír a szurkolók között is futótűzként terjedt, és az arcok szépen sorra felvidultak. A „Massa is OK” mondat gyógyír volt talán minden szurkoló bajára. Ennek ellenére vasárnap a még biztatóbb hírek után is látszott az aggodalom a feszültés a szurkolók arcán, a himnusz után Massa nevét skandáltuk és tapsoltunk, így kívántunk jobbulást a tavalyi ezüstérmesnek. Mert ilyenek vagyunk mi az autó és a motorsportok rajongói, a legtöbb népszerű sport rajongóival ellentétben, mi a mai napig egy család tudtunk maradni, egy emberként tudunk szorítani egy ilyen baleset után.

És nagyon remélem, hogy ez a jövőben sem fog megváltozni!

 

4 komment

Címkék: vélemény hírek beszámoló érdekesség magyarnagydíj forma12009

Henry Surtees emlékére

2009.07.23. 10:02 :: SilverMike

Azt mindenki tudja, hogy mi történt a hétvégén Brands Hatch-ben, de azt egyetlen egy autósport rajongó sem érti, hogyan történhet meg ilyesmi 2009-ben?

A történteket sajnos ismerjük, Henry Surtees a Forma 1-es és Motoros világbajnok John fia életét vesztette a második brandsi verseny után. Az autóversenyezés komédiájának számító futam közepén Jack Clarke elrontotta az egyik kanyart, és a gumifalba „kormányozta” az autóját, melynek elszabaduló kereke eltalálta Henry fejét. Az ifjabbik Surtees azonnal elvesztette az eszméletét, és a következő kanyarban az ő autója is a falba csapódott, a versenyt persze azonnal leintették, míg Henry-t a pálya orvosi központjába szállították. Itt még stabilizálták az állapotát, és a londoni Royal Kórházba vitték, ahol este 11 óra körül belehalt a sérüléseibe. Ami vele történt az egy leírhatatlan tragédia a motorsportok világában és az embernek csupán annyi kérdése van: Hogyan?
Hogyan eshet ez meg 2009-ben, amikor az autóversenyzés elvileg már „olyan biztonságos, hogy lehetetlen egy autó volánja mögött meghalni”.  Nem az én tisztem a vádaskodás, és nem is szeretném ezt tenni, de lenne egy két keresetlen szavam, no meg egy két kérdésem is ahhoz az emberhez, aki év elején ezeket az autókat biztonságosnak nyilvánította. És itt nem arról van szó, ahogyan Henry életét veszítette, ha akárkit akármelyik sorozatban eltalál egy kerék azt sajnos nem lehet túlélni, a kérdésem az említett úrhoz csak így szólna: Senna után, hogy a fészkes fenébe szakadhat le és pattoghat a pálya közepén egy kerék?  

Aki ismerte Surtees-t (személy szerint már a tavalyi WSR-es kalandja óta figyeltem) az tudja, hogy a srác előtt valóban fényes jövő állt. Nem az a fajta versenyző volt, aki édesapja nevéből él, a saját erejéből jutott el a Renault sorozatig és onnan a Forma 2-be. Persze az „öreg” is támogatta, aki figyelte a bajnokságot, az azt is láthatta, ahogyan az „univerzális bajnok” a saját stopperével méri fia idejét. A mindössze tizennyolc éves srácnak nem pont úgy indult a Forma 2-es pályafutás, ahogy azt év elején eltervezte, rengeteg pontot bukott el az szezon eleji kiesések okán. Majd jött a hazai Nagydíj, ahol az első futamon a dobogó legalsó fokára is felállhatott, a mosolygós angol srác a ceremónia után édesapjával, no meg a hazai szurkolókkal ünnepelt. Majd jött a vasárnapi második futam, ami egyébként tényleg a versenyzés megcsúfolása volt, a három sárga, és a két piros zászlóval.
A tragikus baleset után először John tisztelgett halott fia előtt. A soros furcsa fintora hogy, az 1964-es Formula 1-es világbajnok, aki egyébként 1956 és 1960 között hét (több kategóriában) Motoros világbajnoki címet is nyert szinte komolyabb sérülés nélkül túlélte a versenyzés legveszélyesebb éveit, míg fia életét veszítette a legbiztonságosabb időszakban. John már több mint ötvenéves volt, amikor fia 1991-ben meglátta a napvilágot. Az ifjabbik Surtees 2007-ben kezdte formaautós pályafutását mikor párhuzamosan versenyzett a Formula BMW és Renault bajnokságokban. A következő évben már ezüstérmes volt a Formula Renault két literes bajnokságának „téli” szériájában, és innen igazolt az újjászülető Forma 2-be, ahol a fent említett tragédia történt. Mely után az F2 szervezői, és az FIA is részvétét nyilvánította a Surtees családnak, igaz az utóbbi a „költségcsökkentés jegyében” még a tintával is spórolt, és csupán egy kétsorossal emlékezett meg. Én ennek az oldalnak a „hasábjain” próbáltam bőbeszédűbb lenni, de mindenki nézze el nekem az esetleges csapongást, mivel a múlt héten az egyik kedvenc „junior versenyzőmet” veszítettem el, akinek a halálhíre valóban megrázott. Ezért is szeretném a jövőben valamilyen módon (hiszem, hogy ebben a modern internetes világban ez megoldható) részvétemet nyilvánítani a Surtees családnak, John-nak, a feleségének Jane-nek, Henry két testvérének Edwinának, és Leonorának. Bízom benne, hogy ezen szándékommal nem maradtam egyedül!

Henry Surtees sosem feledünk! 

„Akit az istenek szeretnek, fiatalon hal meg.” Menandrosz

 

2 komment

Címkék: hírek

Kinyitott a pilótapiac

2009.07.18. 22:04 :: SilverMike

Pénz beszél…

Ez az ősi (?) mondás a Formula 1-re, és úgy a versenyek világára sajnos hatványozottan igaz. A pénz beszél: a fejesek harcolnak érte, a csapatok marakodnak rajta, és karrierek épülnek, vagy mennek tönkre miatta. Sajnos a legtöbbször az utóbbi, mert bár nagyon sok pilótát bejutatott már a vagyon, az egyik – másik világszintű bajnokságba (persze amit kimerült a pénzbánya a „tehetséges ifjonc” a választott csapaton kívül találta magát), azért a legtöbbször az érme másik oldalát láthattuk. Azt, hogy van egy dolgos srác, akinek ugyan nincsenek milliói, de kemény munkával, és szemmel látható tehetséggel beverekszi magát, a nagy mezőnybe, majd jönnek a nehezebb idők mikor a csapatvezetőknek felkopik az álluk, és kiteszik, hogy egy gazdagabb srácot futtassanak. Ez lenne az élet nagy körforgása a Formula 1 hátsóbb régióiban. Ez tehát a cirkusz „természetes” kiválasztódásnak a része, és ezért kell lenyelnünk azt a békát is, hogy Sébastien Bourdais immáron a munkanélküli versenyzők keserű kenyerét eszi. Ugyanis megtörtént az, amire már oly régen számítani lehetett a francia versenyző és az olasz istálló útjai elválltak. A Német Nagydíj után a csapat hivatalos közleményben is kiadta Bourdais útját, egy papirusz formájában. És mivel válság van, no meg a tintával is spórolni kell, csupán egy – két szóban búcsúztak el egykori versenyzőjüktől. Az utódot majd hétfőn nevezik meg, de a legtöbben már tudni vélik (és valljuk, be eléggé meglepő lenne, ha nem Őt választanák), hogy Jaime Alguersuari veszi át „Le Seb” helyét. A srácról csak annyit kellene tudni, hogy jelenleg a WRS-ben versenyez, azon belül is a Formula Renault 3,5-ös kategóriájában, amiben jelenleg a kilencedik helyen áll, valamint (pont ma) megszerezte a Francia GP Pole pozícióját. Ez persze mind szép és jó, de a tizenkilenc éves srác, (akit a legtöbben már most „Repsol Boy”-nak neveznek), a rossznyelvek szerint csak a spanyol olajtársaság támogatásával tart ott ahol. Aki pedig már az év elején is figyelte az (elsősorban külföldi) hírforrásokat az tudhatja, hogy a cég a fiatal spanyollal akar visszatérni a királykategóriába. És úgy néz ki, hogy erre a nagy visszatérésre a Hungaroringen kerül majd sor, amikor Jamie minden idők legfiatalabb pilótája lesz, aki futamon indul (nevezésben még Mike Thackwell veri), a vadonatúj fejlesztésű Toro Rossóval.
Ami valószínűleg egy új (narancssárga) „ruhát” is kap majd…

… Piquet marad.

És ha már itt tartunk, meg kell említenünk, hogy Nelson Piquet Junior a másik pilóta, akinek rezeg a léc a lába alatt, megkapta a kétszázhuszonhatodik utolsó esélyt, azaz rajthoz állhat a Magyar Nagydíjon. Pedig a sajtó már őt is eltemette a futam előtt, és egyesek Grosjean-t, míg mások már di Grassit látták a piros – sárga overallban. Már maga Flavio Briatore is azt nyilatkozta, hogy előfordulhat, hogy Ő maga vezeti majd a nyolcas számú Renault-ot a Ringen, tehát még a góré sem tudta, hogy ki lesz majd Alonso csapattársa. Majd jött a füles, hogy az idősebbik Piquet több mint három órán keresztül tárgyalt Flavióval, ezt követően pedig közleménybe is adták, hogy Nelsinho ott lesz a Ringen, azaz marad a pilótafelállás. Aztán, hogy azon a tárgyaláson miről beszélhettek azt a fene sem tudja.
Talán az időjárásról?

Kimi nem megy sehova!

Még egy versenyző volt, akinek a jövőjéről oly sokat cikkezett mostanában a nemzetközi sajtó. A harmadik áldozati bárány nem más, mint a 2007-es év világbajnoka Kimi Räikkönen. A szituáció itt azonban mégis más, azaz ebben a pletykában nem zavarják, hanem magától megy a pilóta. Mégpedig rallyzni egyet, a Forddal. Felütötte ugyanis a fejét az a „hír”(nek nem nevezethető valami), hogy Räikkönen az év végén visszavonul és innentől kezdve csak a Rally-ra fog összpontosítani. A finn pilóta persze cáfolta ezt és elmondta, hogy a rally csak hobby és már korábban is versenyzett volna, ha csapata engedi (pici fricska Ron Dennis-nek). De a sok gyerek között persze elvész a bába, és szinte senki sem hallotta meg a világbajnok szavát a sok újságcikk mellett. Talán azért sem, mert az újságok azt is megírták, hogy a finn versenyzőt kidobja a Ferrari (beáldozza Alonsoért) és a kártérítéssel a zsebében Kimi a Brawn GP-hez igazol. Ezek után már maga a menedzser szólalt meg, és elmondta, hogy Kimi nem megy sehova, és 2010-ben is a Ferrari családját fogja erősíteni. Személy szerint ennek és a Kimi interjúnak is nagyon örültem, ugyanis én már év eleje óta szajkóztam, hogy a Jégember nem megy sehova. Köti a szerződése, többször elmondta, hogy nagyon jól érzi magát Olaszországban, és csak akkor megy el, ha már megunta az egészet, de jelenleg nem unja a versenyzést, csak azt, hogy a csapata a középmezőnyben harcol. Kimi pedig nem az a srác, aki ködösítene, ami a szívén az a száján. Ugyan most miért mondana mást? A Rally pedig tényleg, csak a hobby kategória lehet számára, az pedig, hogy egy versenyző az F1 mellet máshol is szerencsét próbál csak azoknak meglepő, akik nem ismerik a sport múltját. Régebben ezek a versenyzők mentek LeMans-ba, meg Indy-be, a következő héten meg lenyomtak egy versenyt a Formula 1-ben. Mert ez az éltük, és Kimié is erről szól, a sebességről, és istenadta szerencséje van, hogy a Fiat (Ferrari „rokon”) indít autókat a murván is, és mindenféle modern szerződéses vacak nélkül átcsücsülhet beléjük.

Ez ennyire egyszerű!

Persze lehet, hogy tévedtem...


Utolsó szó jogán: Senki se feledje, Michelisz Norbert holnapi versenyeit!

2 komment

Címkék: vélemény hírek

Német Nagydíj: Kenguru Jack győzelme

2009.07.13. 17:04 :: SilverMike

Aki közelebbről ismer az tudja, hogy világ életemben (pontosabban amióta „ismerem”) kedveltem Mark Webbert, ezért (is) bízom benne, hogy Webbo igazi rajongói sem fognak megkövezni a cím miatt. Amit csak azért írtam ide, mert hirtelenjében nem jutott eszembe semmi más, ami „nagyon Ausztrál” olyan, mint Mark Webber maga. Mert ez a srác tényleg büszke arra a földdarabra ahonnan származik, azaz „kenguruországra” azon belül is egy csendes kisvárosra Queanbeyan-re, ahol 1976-ban meglátta a napvilágot. Azóta már sok víz lefolyt a Queanbeyan folyón (mert ha minden igaz még ilyen is van), miközben Mark hosszú és kanyargós utat járt be a Formula 1-ig. Ahol egy fantasztikus bemutatkozás után (pontokat szerzett a Mindardival, Melbourne-ben) megjárta szinte az „összes” csapatot, de nyeri egyikkel sem tudott. Ekkor pályafutását már – már Chris Amon-éhoz (a kiváló új – zélandi sem tudott Nagydíjat nyeri) és Jean Alesi-éhoz (rosszkor rossz helyen) kezdték hasonlítgatni. Talán azért mert a remek Jaguaros éveket követően mehetett volna a Renault-hoz is, de Ő a Williams – BMW-t választotta a 2005-ös évre. Sir Frank csapatából igazolt a Red Bull-hoz, ahol immáron a harmadik szezonját tölti, és hosszú idő után ismét nyerő autó van az „ülepe alatt”.
A Német Nagydíj előtt szinte mindenki tudni vélte, hogy a futamot Sebastian Vettel fogja nyerni. Persze nem ok nélkül gondolták ezt, a Red Bull nagyot fejlődött (két millió euróból volt is hova) a „silverstonei frissítések” után, sőt a körülmények is a kis németnek kedveztek. Az idő egész hétvégén hideg volt, már – már a téli teszteket idéző, ami köztudottan fekszik az autójának, plusz a helyszínen volt és drukkolt neki vagy százezer német rajongó. Ennek ellenére az első edzésen Mark Webber parádézott, a másodikon pedig megjelentek a hétvége meglepetésemberei név szerint Lewis Hamilton és Adrian Sutil. Az időmérőn is ők ketten okozták a legpozitívabb meglepetést, Hamilton visszajuttatta a McLarent oda ahová az való, azaz az első tíz közé, Sutil pedig nemhogy az első, de a második kaotikus időmérőt is túlélte és hetedik lett, megelőzve a két Ferrarit. Ja, és az autója is nehezebb volt, mint a két „vörös ördögé”. Az edzést magát a „kenguru Jack” nyerte, pályafutása során először, mögé a két Brawn sorolt be. Vettel, negyedik lett, miután több hibát is vétett a gyors körén. Nem hiába, igaz a mondás: Sokat akar a szarka...
Ugyanez volt a baja Lewis Hamiltonnak is, akinek nem először durrant el az agya a startot követően.  Nagyon nagyot rajtolt az ötödikről az első helyekre, de ismét elkövette a fiatalokra oly jellemző hibát, nem elégedett meg mondjuk a második pozícióval és (vesztére) megtámadta Webbert is, az ausztrál vezetőszárnya viszont „kivágta” gumiját és az akció után, az első kör végén mehetett a depóba új papucsokért. Webber egyébként nem csak vele hanem Barrichellóval is ütközött miután az első métereken ráhúzta autóját az „öregre”, mutatványát áthajtásos büntetéssel jutalmazták. Persze az FIA csak körökkel a koccanás után találta el, hogy Webbert büntetni kell, akkor, amikor az élen álló kettős Barrichello és „a vétkes” már több mint tizenöt másodperccel a mezőny előtt járt.

                                              A játék neve: Ki tart fel kit?

A mezőnyt ekkor Kovalainen vezette (tartotta fel, az agyig tankolt McLarennel), őt követte (a feltartottak hada) Button, Massa, Vettel és Räikkönen, no meg a hétvége sztárja Adrian Sutil.  Az állóvizet csak az első kiállások kavarták fel, amikor Barrichello érkezett meg Massa mögé, Webber pedig visszatért az élre (a büntetés ellenére is) és gyorsabbnál gyorsabb köröket futott. A tervezett kiállás után Button elé érkezett meg, a két éllovast ekkor Kubica tartotta fel. A kiállások nagy győztese Felipe Massa lett, aki vagy tíz körrel később látogatta meg a szerelőket, mint ellenfelei így esélye nyílt a harmadik hely megszerzésére (ezt az utat járta be Rosberg is). A nagy vesztes meg Adrian Sutil lett, a kis német közvetlenül a depózás után ütközött Räikkönennel, elvesztette a vezetőszárnyát és az esélyt a Force India első pontjainak a megszerzésére. A száműzött Webber a kiállások után jócskán Barrichello mögött találta magát (a büntetés miatt), azonban ahogy azt egy jó ausztrál bumeráng is teszi hamarosan visszatért! Hihetetlen köröket futott és utolérte, sőt a következő depózás után már meg is előzte a brazilt. Akit még az ág is húzott, a második kiállásánál vagy hét másodpercet veszített egy beragadó tankolócsővel, és ha már a gondviselés így hozta a harmadik látogatás után behozták Button mögé! Erre a cserére szükség is volt, mert a messziről jött emberek (Massa, Nico) ekkor már bőven a Brawn-ok előtt jártak, sőt a hirtelen megtáltosodó Alonso is őket veszélyeztette, ezért aztán Rubens hátrafutott és a változatosság kedvéért feltartotta a gyorsabb autót. Az utolsó körökre lenyugodtak a kedélyek, Webber vezetett a sunyi Vettel előtt aki észrevétlenül jött fel a második helyre, a harmadik Massa volt, a negyedik meg Rosberg. A németek kedvenc „finnjét” a két Brawn és Alonso követte, az utolsó pont pedig Kovalainené lett, aki végig szépen feltartotta Glock-ot! A McLaren négy szűk esztendő (négy nullás futam) után szerzett ismét pontot. Webber pedig nyolc szűk esztendő után végre – valahára nyert! Aztán szállította nekünk az év egyik legmeghatóbb pillanatát, mikor a levezető körön előbb ordibált, majd hallhatóan sírdogált a rádióba.
Kínában még úgy fejeztem be az irományom (egy sokadik Webber dobogó után), hogy egyszer majd az Ő napja is eljön. És tessék, százharminckettedik nekifutásra sikerült is, eljött Webber napja. A világ tényleg változik! A Brawn GP és Ross talán először szabott téves taktikát versenyzői alá, a Red Bull lassan verhetetlen és a nagyok, előbb a Ferrari most a McLaren és a Renault szépen lassan feléledni látszanak.

És akkor, mi van most a BMW-vel?

 

9 komment

Címkék: vélemény hírek forma12009 futamok

Bosszú, otthon? – Német Nagydíj előzetes

2009.07.10. 21:50 :: SilverMike

A Német Nagydíj előtt valószínűleg ez lehet Jenson Button elsődleges célja.
Sőt, biztosan! Egy interjúban is elmondta, hogy szeretné felvenni a kesztyűt (és fejbe is csapni vele ellenfelét, ahogy a régi párbajokban az illő volt) a Red Bullokkal, és szeretne visszavágni Sebastian Vettel-nek, az otthon elszenvedett (nem is kicsi) verségért. Mégpedig stílusosan, azaz a német hazai pályáján. De ehhez kell majd az égiek segítsége is, ugyanis az eddig verhetetlennek tűnő Brawn a legutóbbi versenyhétvégén megmutatta „Achilles ínét”, ami nem más, mint a hideg idő. Magyarul: Button szeretné megnyerni a Német futamot, hogy növelje előnyét üldözőivel szemben, de a hideg körülmények között ez feltehetően nem fog könnyen menni. És a Forma 1 „zöld poklában” a „mi klasszikus” alvilágunkkal ellentétben szinte mindennapos az eső, a szél, azaz a Brawn rémálom, a hideg. Gondoljunk csak az elmúlt évek flúgos futamaira, ahol rendre bekavart az égi áldás. A legtöbbünk emlékezetében a 2007-es káosz él a legélénkebben. A derbi, amit az élete első (és utolsó) versenyét teljesítő Markus Winkelhock vezetett az özönvíz előtt. Történt ugyanis, hogy a Spyker (bizony ilyen is volt egyszer) pilótája a felvezető körben felvette a vizes papucsokat és az első kör végén a szakadó esőben körbeautózta a mezőnyt. Előnye már harminc másodpercesre dagadt akkor, amikor a szervezők lefújták az egészet, ezzel elvéve a fiatal versenyző egyetlen nagy lehetőségét, arra, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe. Az új start után lehűltek a kedélyek, majd tíz körrel a vége előtt ismét jött a víz és elvitte Massa győzelmét, amit Fernando Alonsonak „ajándékozott”, miután a spanyol begyorsult a nedves aszfalton, és bedarálta az óvatosan poroszkáló Massát. De nem ez volt az egyetlen, emlékezetes momentuma (az akkor még Európa Nagydíjnak) 1999-ben is az eső játszott a főszerepet. A folyamatosan változó körülmények megtréfálták az élmenőket, de nem tudtak kifogni Johnny Herberten, aki megszerezte a Stewart – Ford első (és utolsó) győzelmét. De volt itt másfajta, technikai dráma is, amit legtöbbször Kimi Räikkönen szolgáltatott. 2003-ban toronymagasan vezette a versenyt mikor a Mercedes motorja felrobbant. Ezen a versenyen esett meg Schumacher híres – hírhedt visszatolása is, melynek szabályosságáról a mai napig vitáznak. Két évvel később (számításaim szerint 2005-ben) az utolsó körben robbant fel a Jégember gumija, így a győzelem Fernando Alonso ölébe hullott. És ez csak a közelmúlt!
A Nürburgring-nek ugyanis több évtizedes története van! A régi huszonnyolc kilométeres pályán a Nordschleifén már az 1920-as ’30-as években rendeztek versenyeket. A nürburgi vár festői környezetében lévő betonkör az évek (évtizedek) alatt a versenyzés klasszikusai közé került. Az aszfaltkört a régi időkben „zöld pokolnak” nevezték, miután rengeteg versenyző lelte halálát a dombok között. Az eredeti pálya mégsem egy haláleset okán került a Formula 1 feketelistájára. A Nordschleife vesztét Niki Lauda megégése okozta, miután a lángoló autóból a pályabírók helyett a versenyzőtársak rángatták ki az osztrák bajnokot. Ezután döbbent rá a világ, hogy a pálya túlságosan hosszú és túl messze van a segítség, valószínűleg ezért is törölték azt állandó helyszínek közül.  „A Ringen” (ahogy a betonkört nevezik) azóta huszonnégy órás, és GT versenyeket rendeznek. A Formula 1 csak évekkel Lauda balesete után tért vissza az új Grand Prix pályára, amin azóta már rendeztek Európa, és Luxemburgi Nagydíjakat is (mivel a Német GP nevet Hockenheim birtokolta). 2009-ben azonban ismét itt rendezik a Német futamot, a verseny jövője felett azonban sötét felhők gyülekeznek. Hockenheim bejelentette, hogy nem tudja megrendezni a 2010-es versenyt a gazdasági válság miatt, a Nürburgring pedig szintén a pénzügyi gondok miatt csak kétévente (ahogy az a szerződésben is le vagyon írva) tudja vendégül látni a cirkuszt. A verseny törlésével a Forma 1 ismét elveszítené az egyik „templomát”, ahol Ferrari bolt meg motorsport söröző is található, sőt a dicső múltat még kőtáblákba is vésték. És nem mellékesen az emberek is kilátogatnak a futamokra nem úgy, mint Törökországban, meg Bahreinben, ahol még a pályáknak sincs lelke…

A Nürburgring-nek viszont van! Ezen a pályán minden egyes kanyar, minden fa és bokor, no meg a jó öreg vár, ami a Nagydíjak kezdete óta figyeli az eseményeket, mesélni tudna. Egyszóval az 5, 148 kilométeresre csonkított pályán harapni lehet a történelmet. A tizenöt kanyarból álló aszfaltcsíkon már csak a körülbelül hatszáz méteres célegyenes a régi, azaz csak ez az egy pont őrzi a régi ring emlékét. Az első kanyar már az új korok terméke, és egyben a pálya kulcspontja, ahol a rajt után könnyű közelebbi ismeretséget kötni a kavicsággyal. Az első görbe után rögtön jön a következő balos kombináció melyet egy másik „félkör” és egy hosszabb egyenes követ. Majd jön az ötös és a legendás Ford forduló, utána pedig a Dunlop hajtű. A következő a Michael Schumacher nevét viselő S kanyarban akár padlógázzal is át lehet vágtatni, hogy minél nagyobb sebességgel érkezzünk meg a Kumho – Warsteiner kanyarkombinációba. A „tükörkanyarok” után egy gyorsabb szakasz visz el minket a NGK sikánba ahol körülbelül kétszáz kilométer per órát lassulnak a srácok. Ezt követi a célegyenesre vezető tizenötös kanyar. Ezt a kört kellene hatvanszor (de elég egyszer is) az élen teljesítenie Jenson Buttonnak ahhoz, hogy sikeres legyen a „bosszú”. És ha már mindenképpen revánsot kell vennie, tegye azt a pályán előzze meg versenyben Vettelt!

Mert csak úgy nemes a csata!

1 komment

Címkék: hírek előzetes forma1történelem

Két verseny között: II.rész

2009.07.08. 13:47 :: SilverMike

                                       Alonso – Ferrari: kétszázhuszonharmadik felvonás

Az elmúlt napokban ismét felreppent az a hír, miszerint a kétszeres spanyol világbajnok a Scuderiához szerződik, a bombahírt természetesen egy spanyol (majd tegnap egy olasz) újság közölte. A hispánok már azt is tudni vélték, hogy versenyzőjük 2014-ig a Ferrari pilótája marad, és már 2010-ben csatalakozik a vörös sereghez. Sokan már a cikk leközlésekor örömtáncot jártak, mondván Alonso visszajuttathatja a Ferrarit oda ahová az való, azaz az élre. A fáma arról már nem szólt, hogy a vörösök juttathatják oda a spanyolt ahová ő való, azaz a dobogó legtetejére. De azért azt sem felejthetjük el, hogy Alonso szinte otthon van a Renault-nál. Briatore már 2000-ben felkereste az ifjú titánt és közölte vele, hogy a Renault hamarosan visszatér, a csapatba pedig kell egy zászlóvivő, akire építhetnek. Pár éven belül a jóslat beteljesült Alonso futamot, majd bajnokságot nyert a csapattal, majd fogta magát és elment a McLarenhez, mert - ahogy azt Ő elmondta – már unta a kékeket. A szürkékhez viszont sosem tudott beilleszkedni, Angilában mindent másképp csináltak, mint Franciahonban, a csapat mentalitása nem passzolt Alonsóéhoz, így a bajnok onnan is hamarosan elszegődött, pontosabban hazatért a Renault-hoz.  Ahol ismét otthon van, nagyon jól érzi magát. Azt pedig előre nem tudhatjuk, hogy Olaszországban hogyan érezné magát, ahogy azt sem, hogy a gallok boszorkánykonyhájában mit főznek. Mert az sem biztos ám, hogy 2010/11-ben a Ferrari előbb lesz, mint a Renault. Egyáltalán most előbb van, mint Alonso? A fejtegetések után, a Ferrarinál letagadták a szerződést, és megerősítették, hogy 2010-ben is marad Kimi és Felipe. Persze az internethez jobban értők, azonnal előkeresték Schumacher 1995-ös Ferrari szerződésének tagadását, azt a nyár közepi sajtóközleményt, melyben még az összes lehetséges módon tagadták a „kaiser” érkezését, majd a télen már a német versenyzővel teszteltek. Míg mások már a spanyol versenyző fejét is beleoperálták a Ferraris szerelésbe, a gyengébb munkákon azonban ott maradt a Schumacher vagy a Räikkönen felirat. Ennyire azért 2010-ben sem lesz költségcsökkentés, hogy használt overallt adjanak a versenyzőknek.

                                                        Magyar versenyző a WTCC-ben!

Aki eddig nem követte figyelemmel a Túraautó Világbajnokságot, de szereti a szép magyar sporteredményeket, annak (is) a figyelmébe ajánlom a Július 19-én megrendezésre kerülő Brit Nagydíjakat. Történt ugyanis, hogy a Seat Leon Európa Kupában versenyző Michelisz Norbert szerezte meg az angol futam szabadkártyáját. A Seat szabályszerűsége ugyanis úgy szól, hogy a Kupában a legtöbb pontot szerző pilóta lehetőséget kap arra, hogy a következő hétvégén a világbajnokságban bizonyítson egy gyári géppel. Norbi tizenkét pontot szerzett Portugáliában, melyből tízet egy győzelemmel zsebelt be, ez volt a magyar pilóta második győzelme az évben, mellyel a pontversenyben is feljött a második pozícióba. Aztán, hogy tovább bonyolítsuk a szabályokat Norbi tizenkét pontja „csak” a második legtöbb volt, amit a hétvégén egy versenyzőnek kiosztottak, a tizennégy pontos Diego Puyo azonban már indult a WTCC-n (a Túraautó Világbajnokság), és a törvény azt is kimondja, hogy egy versenyző egy szezonban csak egyszer „használhatja el ezt a Jokert”. Ezért szállt a lehetőség a tehetséges magyar srácra, akit már egy tesztre is meghívott a spanyol csapat vezetősége (még a győzelem előtt!). A próbakörök pont kapóra jönnek a brands hatch-i megméretetés előtt, ahol Norbert a 2008-as Japán verseny után ismét bizonyíthat. Mi pedig ismét szurkolhatunk, egy honfitársunknak, egy világ szintű bajnokságban!


                                                 Villeneuve visszatér?

A kanadai világbajnok rajongói az elmúlt hetek eseményei után úgy számolják vissza a napokat a 2010-es rajtig, mint a kisgyerekek karácsonyig. Örömük érthető, hiszen Jacques esetleges visszatérésével a Forma 1 gazdagabb lenne egy igazi egyéniséggel, amiből a mai felhozatalban (egyesek szerint) oly kevés van. De vajon jól érezné magát a jelenlegi mezőnyben, a mostani közegben a szókimondó Jacques? Gondoljunk csak Mark Webber legutóbbi „Kimis – vodkás” nyilatkozatára, amiért a legtöbb rajongó már az ausztrál versenyző lincselését tervezte. Villeneuve pedig mondott ennél vadabbakat is, gondoljunk csak a Juan – Pablo Montoyával folytatott szóváltásaira, persze az operatőrök rémét, a jó öreg JPM-et sem kellet félteni. De ezek az idők elmúltak, 2009-ben már nincsenek DC-k, Montoyák, Herbertek meg Irivine-ok, mostanság csupa „eminens tanuló” ül a száguldó iskola padjaiban, akik ezt a rosszfiút hamar „kiközösítenék”. Sőt, a modern kor rajongójának a szívét sem hódítaná el, egy – egy ütősebb nyilatkozat után. Ezt Ő maga is elmondta egy hétvégi nyilatkozatában, melyben azt is elszavalta, hogy ez a közeg egy cseppet sem zavarná, mivel a versenyzés sokkal élvezetesebb lett, örül az aerodinamika megnyirbálásának, a slick gumik visszatérésének, és a tankolás 2010-es betiltásának. Az 1997-es év világbajnokától azt is megtudtuk, hogy több csapattal is tárgyal (legnagyobb esélye szerintem az USF1-nél van) és készen áll arra, hogy (harmadszor is) visszatérjen a száguldó cirkuszba. Egy biztos, a jelenlétével csak nyerne a Forma 1.

                                                Mit hoz majd a jövő?

Jacques Villeneuve-el, vagy nélküle a Formula 1 ismét gyökeres változások előtt áll. A csapatok szövetsége (az FOTA) a Német Nagydíj alatt ül ismét össze, hogy immáron a 2010-es szabályokról tárgyaljanak. A szervezet új pontrendszert, új időmérőt és rengeteg változtatást szeretne bevezetni. Ilyen például a tankolás betiltása, ami véleményem szerint már időszerű lenne a Formula 1-ben (is). Mivel az elmúlt években túl nagy szerepet kapott a versenytaktika, nem elég, hogy az ember egész verseny alatt a tankolások kimenetelét latolgató kommentátorokat hallgatja, de a futam sem lesz izgalmasabb tőle, mert 2009-től már minden adat nyilvános. Ha valóban betiltják, az üzemanyagfelvételt a versenyzőknek a pályán kell megküzdeniük a pozíciókért. Persze az előzés nem a Formula 1 legegyszerűbb mutatványa, de ha nem lesz esély a bokszban átlépni a másikat, akkor a pilótáknak többet kell vállalniuk a pályán így a „show” is látványosabb lesz. Az FOTÁ-nál a napokban azt is elmondták, hogy a szabályok megalkotásánál a rajongók szavát is figyelembe fogják venni, szintén azért, hogy a „show-t” jobbá tegyék. Ezért lenne szükség új pontrendszerre (12-9-7…) és egy teljesen új időmérőre. (Még jó, hogy ők emelték fel a hangjukat a folyamatos szabályváltoztatás ellen.)  A másik nagyhatalom az FIA pont tegnap adta ki közleményben, hogy addig nem hajlandó életbe léptetni a 2010-es szabályokat, amíg az összes istálló (az FOTA tagjai és a kívülállók) el nem fogadja a tervezettet. Úgy néz ki, hosszú hetek után ismét egyetértés uralkodik, mert a szövetségesek is hajlandóak bevenni az újakat, és visszafogadni Williamséket azért, hogy együtt „tegyék szebbé a sport jövőjét”.

Kivételes eset, tessék feljegyezni!

3 komment

Címkék: vélemény hírek wtcc forma12010

Két verseny között: I. rész

2009.07.03. 19:17 :: SilverMike

                                             Még mindig Max és Monti…

A „béke” már régen kitört „Formula-országban” de a harcoló felek vezetőivel ezt elfelejtették közölni, Vagy egyszerűen csak nem tudnak békében élni. Nem tudnak címlapok nélkül létezni. Nem bírják elviselni, hogy a sport van a középpontban a politika helyett? Ha ezek után nem lenne nyilvánvaló Max Mosley-ról és Luca di Montezemolóról beszélek, akik a „sapkaügy” lezárása után is egymás torkának estek. A történetet mindenki ismeri, az FIA – FOTA egyezségében szerepel, hogy Mosley lemond, cserébe a FOTA nem veri nagydobra a látszólagos győzelmet. Ennek ellenére pár órával a „békekötés után” Luca közleményben adatta ki, hogy a mai napon a csapatok nyertek és megdöntötték a diktátort, azaz Max Mosley-t. Persze az „acélarcú angol” (elődjei a „fafejű sváb”, és a „betonfejű francia” után miért is ne lehetne Ő az acélarcú?) azonnal visszaszólt és bejelentette, ha Montezemolo nem kér bocsánatot, akkor Ő visszavonja az ígéretét és indul az elnökválasztáson, ugyanis állítása szerint Ő nem diktátor(!). Aki eddig nem tartotta annak, ezután a megnyilvánulás után annak fogja… De nem kell félteni Lucát sem, látszólag persze Ő a jófiú, de legalább ugyanannyi vaj van a füle mögött, mint Max-nek. Minek ünnepeltetni magát, ha tudja hogy ez lesz? A legszomorúbb az egészben az, hogy a Formula 1 újra a balhé miatt került a címlapra. Sőt a két félnek már rajongótábora is van, pedig az egyik tizenkilenc, a másik meg ugyanolyan hatalom és pénzéhes.

                                                           Kimi: Rally, Latvala: Baki

No, én ezennel be is fejeztem a politizálást, az elmúlt időkben írtam róla eleget (ha az nem lenne elég tessék visszaolvasni). A két „kisöreg” harca úgyis eltart még egy ideig de „győztese” nem lesz. Max írásba adta, hogy lemond, Montezemolo pedig nem bolond, azaz nem fogja veszi hagyni az FOTÁ-val elért „győzelmét”.
A napokban jelentették be, hogy Räikkönen végre valahára a WRC-ben is kipróbálja magát. A hír senkit sem lepett meg igazán, ugyanis a 2007-es világbajnok már többször indult a Finn Bajnokság futamain, sőt elég jó eredményeket ért el a Fiat (Ferrari) Grande Punto S2000-es volánja mögött. A Magyar Nagydíj után esedékes Finn Rally-n is ezt a gépet fogja hajtani a WRC (Rally Világbajnokság) keretein belül, persze nem a WRC-k (a csúcskategória) hanem az S2000-esek mezőnyében. Ahogy az autó, úgy a navigátor sem lesz ismeretlen a Jégember számára, ugyanis a Ferrari világbajnokát a négyszeres győztes Tommi Makinen egykori „utasa” navigálja majd. Azaz Kaj Lindström, aki a Finn Bajnokságban is irányította a Ferrari sztárját.
És ha már a WRC-nél tartunk, nem hunyhatunk szemet Jari - Matti Latvala „lengyel bakija” felett sem. Az eset felett, amit a Rally-s világa azóta is csak az ”évszázad hibájának” tart. Pedig a hétvége még csodálatosan indult a fiatal finn és csapata a Ford számára. A bajnokságot (ekkor még) vezető Loeb, az első napon kiesett (később ugyan visszaállt és hetedik lett), így az amerikai csapat versenyzői hamar megszerezték a vezető pozíciókat. Elöl ment Hirvonen, aki győzelmével (a pontversenyben) beelőzte a franciák géniuszát, míg csapata a szinte biztosra vehető kettős győzelemmel lőtávolba került volna a nagy ellenfél, a Citroen mögött. Volna, ha a másodikként autókázó Hirvonen nem csúszik ki az utolsó métereken (!). De megette, a rally utolsó szakaszán a szalagkorlátnak csapta az autót, és nem tudta befejezni a futamot. A pezsgősüveg, a csapatfőnök kezében maradt, felbontatlanul. Miközben a finn versenyző a könnyeivel küszködött elmondta, hogy megértené a Fordot, ha az soha többé nem kérne belőle ezután a hiba után. A csapat ennek ellenére számít Latvalára, aki pár hét múlva hazai földön bizonyíthat. Akár Kimi Räkkönennek is.

                                                             Startra készek az "újak"

Ha minden igaz jövőre gyarapszik a mi kis „családunk”, mégpedig három új alakulattal. Név szerint: az amerikai csoda a Team USF1, a spanyolok csapata a Campos – Dallara Meta 1, és a brit utánpótlás szériákban jeleskedő Manor Motorsport. Az FIA – FOTA béke után azonban a legtöbben aggódni kezdtek az új jövevények „épségéért”, mondván a költségvetési határ eltörlésével hátrányba kerülhetnek, vagy az indulásuk is lehetetlenné válhat. Elsőként az amerikaiak cáfolták ezt, a csapat vezetői (Ken Anderson és Peter Windsor) elmondták, hogy istállójuk jövője biztonságban van. Ők ugyanis nem húzták volna fel a sapkát mivel az USA-ban rengeteg támogatójuk van, és amúgy is már a költségháború előtt jelezték, hogy indulni akarnak, sőt be is neveztek. Nem sokkal később a spanyolok is megnyugtatták az aggódókat, a csapat első embere és a Dallara vezetője garantálta, hogy „házasságuk” gyümölcse ott lesz a 2010-es Ausztrál Nagydíj rajtrácsán. Sőt azt is elárulták, hogy az első Campos – Dallarán már hónapok óta dolgoznak, azaz már akkor nekiláttak a munkálatoknak amikor még azt sem tudták, hogy egyáltalán „felveszik-e” őket a királykategóriába. Az autó tehát készül, a motor adott (olcsó Cosworth), már csak a pilótákat kellene megnevezni. A Camposnál ezt a valenciai hétvégén teszik meg, az amerikaiak meg valamikor a télen. A versenyzők kilétéről konkrét információk még nem szivárogtak ki, de „lehetséges áldozatok” már vannak. Az USF1-ben próbálhat szerencsét Jacques Villeneuve, Danica Patrick, Michael Andretti vagy Kyle Busch. A spanyolokkal pedig szinte az összes az F1 és a GP2 körül legyeskedő hispánt szóba hozták, De la Rosától, Villán át, Genéig. Mellettük még Bruno Senna, és Giorgio Pantano neve szerepelhet Adrian Campos listáján. Eközben a Manor háza tájáról egyetlen egy kósza hír sem érkezett. Az istálló vezetője John Booth csupán annyit mondott, hogy a sapka eltörlése nagyban megnehezítette a dolgukat, de mindent megtesznek, hogy ott lehessenek a rajtrácson. No ekkor kezdte mindenki temetni a brittek legújabb garázscsapatát. Egészen a mai napig! Ma ugyanis napvilágot látott azaz e-mail amiben a Virgin cég vezetője főszponzori szerződést ajánl Booth csapatának. Ezzel párhuzamosan az angol úriember megtörte a csendet és elmondta, hogy istállója minden valószínűség szerint ott lesz a 2010-es mezőnyben. Ha sikerül huszonhat autó fog csatába indulni 2010 tavaszán.
Ilyenre sem volt példa 1995 óta.

 

1 komment

Címkék: vélemény hírek forma12009 forma12010

Véget ért a balhé?

2009.06.29. 09:18 :: SilverMike

A költségcsökkentési mizéria egyáltalán nem új keletű a Formula 1 világában, de még csak nem is a világválság „terméke”. Max Mosley, az FIA elnöke már 2004-ben, pont itt Budapesten (egy díjátadó keretében, pontosabban utána) ismertette az általa megálmodott szép új világot. 
„Új csapatok, kevés pénzből költséghatékonyan megépített autók, egységes alkatrészek.”
Ezekkel a szavakkal kezdte meg a harcot, a saját kis háborúját a milliókat költő gyárakkal szemben. Már ekkor recesszióról, meg pazarlásról beszélt, de ezekben az időkben a frissen belépő, és a cirkusz pénznyelőjébe milliókat öntő csapatokat aligha hatotta meg ezzel a „szentbeszéddel”. Ugye emlékszünk még ezekre az időkre? A Toyota akkoriban kezdte meg áldásos, de annál eredménytelenebb tevékenységét, és büszkén hirdették, hogy hét meg nyolcszáz millió fontot költöttek a vadonatúj versenyautókra. Ekkor tért vissza a BMW, és a Renault, miközben a Honda egyre nagyobb gondot fordított a BAR csapatra, és a Jaguar nagymacskája is lesben állt még. Az érdektelenség mellett Mosley ötletét még egy akkoriban kibontakozó „ügy” is háttérbe szorította. A Formula 1-et akkoriban fenyegette a „második kettéválás” veszélye. Először ugye, Max és Berni fenyegette ezzel az FIA akkori „királyát”. Ahogy a nyolcvanas évek hajnalán, úgy a 2000-es évek derekán is a pénz robbantotta ki a vitát, a nagy gyáraknak élükön (ekkor még) a Ferrarival elegük lett abból, hogy a bevételekből csak 40%-ot kapnak Ecclestone cégétől a FOM-tól. Ezért meglebegtettek egy több száz oldalas „könyvecskét” a „mindenható úr” orra előtt. A dokumentumok, az ellen Forma 1 a GPWC (Nagydíjak Világbajnoksága) nevű szakadár széria terveit tartalmazták. Az egyre erősödő szócsaták után Bernie meghívta „teázni és beszélgetni” a Ferrari elnökét Luca di Montezemolót, aki a találka után kijelentette, hogy csapata az FIA-val, azaz a Formula 1-el tart.
„Mert megvettük kilóra.” Mondta évekkel később Ecclestone.
A Ferrari „távoztával” a GPWC-vel fenyegetőzők elvesztették a legnagyobb aduászukat, így az egész ügy lassan, de biztosan feledésbe merült.
Ezt a kis kitérőt pedig meg kellett tennünk, mert a történelem bizony ismétli önmagát…

                                                       „Nehéz idők”

A világválság kitörésének talán csak egyetlen egy ember örült a Formula 1 világában, nevezetesen Max Mosley, aki „már megmondta, hogy ez lesz” és gyorsan elő is kapta a fiókból az évek óta ott porosodó vészforgatókönyvet, azaz a költségcsökkentési tervezetet. A gyárak torkán persze nem tudta legyömöszölni azt. Talán azért mert ezekben az időkben a „manufaktúrák” és a „mindenható úr” amolyan „főellenségekké” váltak. A csapatok rájöttek, hogy egy hatalommániás ügyvéd parancsolgat nekik, Max pedig féltette a hatalmát az egyre erősödő gyáraktól. Az első csatára 2008 tavaszán került sor. „Mad Max szex botránya” után az egész autós társadalom az elnök fejét követelte, no nem azért mert három „asszonykával” mókázott, hanem azért mert ebben a mókában „rasszista szerepjátékot” véltek felfedezni. A vádak persze nem voltak alaptalanok, mindenkinek eszébe jutott Max édesapja (a Brit fasiszta párt vezetője volt), valamint egy korábbi nyilatkozata melyben sem az öreget sem az elveit nem ítélte el, csupán annyit mondott, hogy:
„Hitler egy kissé eltúlozta”.
Az elnökben annyi gerinc azért, volt, hogy bizalmatlansági szavazást indíttatott maga ellen, de annyi esze is volt, hogy az FIA-n belül (némi ellenjuttatás fejében) összeszedett annyi „csókost”, amennyi pont elég volt az elnöksége megtartásához. Ezt persze sosem ismerte el.
Ahogy azt már említettem nem sokkal később kitört a világválság, és Mosley megalkotta „a sapkát”. Egy költségvetési limitet melyben minden csapat kiadását negyvenöt millió fontban határozta meg. No, ezt a békát nem tudta lenyeletni az istállókkal. Gondoljunk csak bele, egy negyvenöt milliós sapka esetén, Cristiano Ronaldo két F1-es csapatot is ért volna!?

                                             Szakadunk vagy maradunk???

Az FOTA tavaly szeptemberben alakult, a szervezet (akkor még) az összes F1-es csapatot magában foglalta, és sport jobbá tételét valamint a csapatok hangjának „megerősítését” tűzte ki célul. Sokan már a születés időpontjában halálra ítélték a szervezetet, mondván ezek az alakulatok sosem fognak egyetértésben dolgozni. Ennek ellenére az FOTA túlélte a „diffúzor ügyet” és továbbra is egységesen lépett fel Mosley sapkája ellen. A tárgyalások azonban eredménytelenül zárultak, és az „istállósok” kijelentették:
„Ha marad a sapka, ők új sorozatot alkotnak!” (Ugye milyen ismerős???)
A hír futótűzként terjedt a silverstonei bokszutcában, a pénteki szabadedzésen gombamód szaporodtak az újságírók és a tévés riporterek. A versenyen senkit sem érdekelt, a sajtósok Mosley-t meg Berniet kergették a nagyobbnál nagyobb mikrofonokkal. A „frontok azonban megmerevedtek” az FOTA a saját bajnokságát „szervezte”, míg az FIA csak ment a saját feje után, mondván, a nagyok nélkül is van Formula 1. Bernie meg hallgatott, mást nem is nagyon tehetett, mert az elmúlt időkben, ahogy azt már többször leírtam, az öreg még a hatalmát is pénzre váltotta.

                                                 Az igazság pillanata!?

És ezek után, a Brit Nagydíjat követő szerdán a három nagyhatalom, az FOTA vezér Montezemolo, az FIA-s Mosley és Bernie mosolyogva lépett ki a Motorsport Világszövetség gyűléséről.
„Megegyeztek”. (No és erre is volt már példa. Nemde???)
Azaz a csapatok nem hívják életre az új sorozatot, az FIA pedig elfogadja az istállók feltételeit, amiket anno még a nevezéshez kötöttek. Az alku így szólt:
„A csapatok két éven belül az 1990-es évek szintjére csökkentik a kiadásokat, és technikai segítséget nyújtanak az újonnan csatlakozóknak. Valamint a jövőben elismerik az FIA hatalmát, azt hogy ők a szabályhozó testület. Max Mosley pedig hajlandó lemondani posztjáról, azaz a 2009 októberében esedékes elnökválasztáson már nem jelölteti magát.”
Na most akkor mi van? A csapatok csak blöfföltek, és az "ijedt" FIA hozott egy vezéráldozatot? Vagy valóban nyert a józanész? A válaszokat "természetesen" nem fogjuk megkapni, mi ahhoz túl "kicsik" vagyunk és a nagyok túl magasan "játszanak". Egy biztos: mindkét fél akarata érvényesült, Mosley a bukása árán, de véghezvitte a költségek megnyirbálását, míg a csapatok eltávolították az útból öreg ellenfelüket. Nyertes csak egy van, és az maga a Formula 1 (tudom ezért köveket kapok). De gondoljunk csak bele, a szakadással mind a két fél veszített volna valamit. A Formula 1 saját magát, a mítoszt amit a nagy csapatok hatvan év alatt alkottak, Enzo Ferrari és Collin Chapman legendáját, azt amibe ezek a remek emberek egy élet munkáját fektették, és amiért nem egy nagyság az életét áldozta. A gyárak meg elvesztették volna azt a hőn áhított pénzt, amit a Max – Bernie kettős (ismerve előéletüket) úgyis behajtott volna rajtuk, a jogok, a szerződések, és a többi papír okán. Arról se feledkezzünk meg, hogy az új sorozatban sem lett volna „kolbászból a kerítés”, ahogy azt annyian állították. Mert az, hogy "visszajönnek a régi autó, szabályok, pályák" a fórumok népének agyszüleménye. Ross Brawn mondta volt, hogy az autók ezt az „evolúciót” követték volna, mert ezt az elvet a csapatok eszelték ki. A tankolás is tiltólistás, mert drága, és a „sufniban” már készülnek a 2010-es autók, nagy tankkal. Ahogy a motorszabály sem kapott „radikális ráncfelvarrást”, főleg nem a válság kellős közepén. Ezért nem értem, hogy miért vártak itt csodát, egy látatlan valamitől…
Most örüljünk annak, hogy „béke van” (pár hónapig legalábbis), és rajongásunk tárgya (függetlenül a sapkánk piros, ezüst vagy sárga színétől) a cirkusz tovább vándorol, 2012-ig biztosan.

És utána mi lesz???

3 komment

Címkék: vélemény hírek forma12009 forma12010

Alessandro Zanardi - A megállíthatatlan

2009.06.25. 22:22 :: SilverMike

 Az olasz zászló színeivel „felvértezett” BMW 320si megáll a bokszutca, a győztesek számára elkerített részén.  A tömeg őrjöng, a BMW összes alkalmazottja, a legnagyobb fejestől, a „legkisebb csavaranya fényezőig” odasereglik az éppen megállt versenyautóhoz. Az ajtó kinyílik, a győztes pilóta kiszáll, a rajongók ekkor dudálni, tapsolni és őrjöngeni kezdenek, majd felrobban a brnoi aszfaltcsík.
Alessandro Zanardi nyert!
 Újabb történelmi pillanat a túraautózás, és az autóversenyzés „életében”, „Alex a megállíthatatlan” újabb diadalt könyvelhet el. Immáron a negyediket. És, hogy miért ilyen történelmi ez a pillanat?
Mert a győztes pilóta szó szerint lábak nélkül, vagyis műlábakkal versenyez. Az „eredeti végtagokat” még 2001-ben, egy németországi CART verseny utolsó köreiben, egy óriási baleset után veszítette el. Az esést követően több napig kómában feküdt, az állapota kritikus volt, és műtétek sorát hajtották végre rajta. Innen állt fel ez az olasz fiatalember, két évre rá egy Hondában ülve tizenhárom kört tett meg az Eurospeedway-en. Majd az a pillanat is elérkezett, amikor az oscherslebeni WTCC futam után, a dobogó legmagasabb fokáról locsolhatta a pezsgőt.
Hősünk 1966. október 23-án látta meg a napvilágot Olaszország egyik legismertebb városában, Bolognában. Saját életrajzát mégsem ezzel a momentummal, hanem az „első iskolában töltött nappal” kezdi. A jeles napra 1980. szeptember 2-án került sor. És ez ugyan kit érdekel? Teheti fel a kérdést az olvasó, persze jogosan. De ezeket a kis kitérőket is meg kell tennünk ahhoz, hogy megértsük „Alex világát”, amire a legjobb példa a saját maga által megírt életrajz. Rövid, humoros, de lényegre törő, amilyen az ember maga. Az – az ember, aki képregényeket is melléket az említett weboldalhoz, melyben „saját történetét meséli el”, nem kis önkritikával. Magyarul, egy tipikus olasszal van dolgunk, aki a futamok után még a szerelőit is képes össze – vissza csókolgatni, (itt jegyzem meg felesége, és két gyermeke van), de ha valami nem úgy sikerül, ahogy azt elvárta, jobb távol maradni tőle. Hogy gyermekkorában is ilyen volt-e azt nem tudhatjuk, de arról „írásos emlékink” vannak, hogy az autóversenyzést tizenhárom éves korában kezdte, a pilóták jó szokásához híven gokartokkal. Innen mászta meg a szamárlétrát, 1988-ban csatlakozott az Olasz Formula 3 mezőnyéhez, majd a „nemzetközi” F3-asok kenyerét is ette 1991-től. Ebben a sorozatban két győzelmet is szerzett, majd a második helyen végzett az év végi összesítésben. Ez az eredmény „vitte őt” a Jordan F1-es csapatába, az esztendő végén. Az akkor még zöld „sárgaautóval” három futamot teljesített majd egy kis szünet után leigazolt a Minardi csapatába. A legnagyobb F1-es sikereket mégsem a „hazai” csapatban, hanem az akkoriban már „hullócsillagként tündöklő” Lotus-ban érte el. Az 1993-as Brazil Nagydíjon megszerezte élete első (és sajnos egyetlen) Formula 1-es pontját. A csúcs mellet, a mélypontot is ebben az évben érte el, a Belga Nagydíjon hatalmasat bukott, melynek következtében több mint fél évet ki kellett hagynia. Az első Forma 1-es kaland után GT-ben (1995) és a „tengerentúlon” próbált szerencsét, 1996-ban a szakadás évében csatlakozott a CART bajnoksághoz. Ebben az esztendőben mutatta be „az előzést”, azt a manővert amit az „új világban” azóta is csak így emlegetnek. A nagy tettre Laguna Secában, az év utolsó versenyének utolsó körében került sor. A „dugóhúzóban” elment Bryan Herta mellet, majd kicsúszott, de egy kis „korrekció” után visszatért a pályára, és nemes egyszerűséggel megnyerte a versenyt! (Ezt a manővert „másolta le" Rossi 2008-ban, két keréken.) Igaz, hogy a bajnokságban csak a harmadik lett, de rajongók ezrei álltak mellé, a legendás mutatvány után. A következő két évben már a bajnoki arany is a zsebben volt, közvetlenül a Williams 1999-re szóló szerződése mellett. Így tért hát vissza az F1-be, ez a visszatérés azonban csúfosra sikerült, egyetlen egy pontot sem szerzett a „vörös Willie”-ben, míg csapattársa Ralf Schumacher több mint, harminc egységet zsebelt be. De azt se feledjük, hogy Alex-től több pöttyöt, és egy dobogós helyezést is a technika ördöge vett el. A statisztikák azonban már csak ilyenek, ezt valahogy sosem jegyzik.
A gyengécske év után, jött Button és akkor vált „sztárrá” a „kis Sumi” így Alex a száguldó cirkuszon kívül találta magát. Nem maradt más választása, visszatért tehát a nagy sikerek színhelyére, a CART-ba. Azokban az időkben az újítás szelei fújdogáltak az „amerikai Forma 1-ben”, új szabályok, és az első európai futam, a németországi Eurospeedway(Lausitzring)-en. A nagy hódítás azonban feledésbe merült, 2001. Szeptember 15-én, a világ szeme Alex balesetére figyelt. „Zana” tizenkét körrel a verseny vége előtt elvesztette az uralmát a versenyautó felett, keresztbeállt a pályán, pont Alex Tagliani autója előtt. Tagliani nem tudta elkerülni az ütközést, és több mint háromszáz kilométer per órás sebességgel belerohant Zanardi betontorpedójába. A versenyt leállították, Alex-et korházba szállították, ahol egy három órás műtét „keretében” az olasz mindkét lábát amputálták.
Két évvel a baleset után, a CART autó Honda motorja ismét felbőgött! Ez a hihetetlen sportember nem adta fel, műlábakkal, és egy saját magához alakított autóval (kézi váltó és gázpedál) visszatért a versenypályákra. Ő persze azt mondta, hogy nem volt más választása, de nem sok ember választotta volna a versenyautót, a boldog (pénzes) nyugdíjas évek helyett. Az igazi nagy visszatérésre 2005-ben került sor, amikor csatlakozott a Túraautó Világbajnokság (WTCC) mezőnyéhez (ebben az évben, ezért a tettért a "Sport Oscart" is megkapta). A nagy lehetőséget (ahogy a 2006-os F1-es tesztet is) a BMW-nek köszönhette, amit egy németországi győzelemmel meg is hálált. A bajor márka autóiból azóta elűzhetetlen, a WTCC történetének összes eddigi futamán részt vett, és nem kevesebb, mint négy győzelmet szerzett. Minden évben egyet (kivéve 2007-et). Tavaly Csehországban verte el a mezőnyt, az első versenyen nem talált legyőzőre, míg a másodikon a nyolcadik helyről jött fel a dobogó második fokára. Azon a pályán egyébként verhetetlen, a hétvégi (2009-es) versenyen is kihasználta a rajt utáni kakaskodást és be is húzta a futamgyőzelmet. A „második nekifutáson” kitették a pályáról, kezdetben dühöngött, de a leintésnél már Ő mutatta be a „helyzetjelző” táblát az élen álló csapattársának, a diadal(ok) utáni pillanatokra pedig aligha vannak szavak. Mert amit ez az ember csinál, az leírhatatlan, azt nézni, élvezni és bizony (még férfi létünkre is) megkönnyezni kell!

 

2 komment

Címkék: érdekesség wtcc pilóták forma1történelem

Brit Nagydíj: Vettel, a gép

2009.06.23. 20:04 :: SilverMike

Még mielőtt bárkinek is szemet szúrna, had szögezzem le, ezt a jelzőt nem én, hanem az osztrákok háromszoros világbajnoka, a sokak által csak „szuperpatkánynak” vagy mostanában „kapitánynak” (a légitársaság miatt) becézett Niki Lauda ragasztotta az ifjú Vettelre. Persze a Brit Nagydíj után (vagy éppen annak okán?) amit, a német pilóta valóban fölényesen nyert, úgy, hogy a hatvan kör alatt egyetlen egy hibát sem vétett. Ezért is nevezte „gépnek” az a Lauda, akinek a sapkája immáron egy millió eurót ér, pontosabban az azon található „hirdetési felület” (cégtulajdonosok figyelem!) Ha jobban belegondolunk, az öreg Niki nem sokat tévedett, Vettel óramű pontossággal „üzemelt” az egész hétvégén. A szabadedzéseken csak gondolt egyet és megfutotta a leggyorsabb időt, majd ezzel az „elvvel” nyert a kvalifikáción is. A futamon remekül rajtolt, és nem követett el hibákat sem az első sem az utolsó métereken. Ennek ellenére Lauda azt is elmondta, hogy az ifjú trónkövetelőnek még fejlődnie kell, de ha így folytatja pár éven belül nem lesz ellenfele. Miközben Vettelt orrba – szájba dicsérték csapattársa Mark Webber sorra kapta a kritikákat, elsősorban a Räikkönen rajongóktól. A világbajnok szurkolóinak haragját az időmérő utáni nyilatkozatával váltotta ki (miután Kimi feltartotta) melyben azt feltételezte a Ferrari pilótájáról, hogy vodkázik, vagy netán szunyókál az ideális íven. Valóban nem a legszimpatikusabb megnyilvánulás, de a világ még áll. Sőt, a „nagy öregeknek” hirtelen az is eszükbe jutott, hogy: mi lett volna ha, a Senna – Prost vagy a Mansell – Piquet időkben is létezik ez a csodálatos találmány, az internet. Az ausztrál versenyző az interjúszoba után a versenypályán sem remekelt, ismét balszerencsés volt, sőt egy cseppet lassabb is, mint csapattársa. Újra az a régi nóta, az egyik pilótának megy a másiknak meg nem. Ugyanez zajlik a Brawn csapatnál, és ez játszódott le annak idején Schumacher és Barrichello, Häkkinen és Coulthard között. Talán igaz a mondás: „Csak a jó kapusnak van szerencséje.

                                                  „Megfagyott a Brawn!”

A Brit Nagydíj legizgalmasabb perceit nem a futamon, hanem az időmérőn, pontosabban az első kvalifikációs szakasz utolsó percében élhettük át, mikor Adrian Sutil egy fékhibának „köszönhetően” a gumifalba csapódott. A gép ripityára tört, de hála Istennek az embernek egy haja szála sem görbült, a német pilóta sértetlenül kászálódott ki a Force Indiából. A piros zászló lendülésénél az első időmérőből még hátravolt huszonnégy másodperc, magyarul a legtöbben még a gyorskörük kellős közepén jártak, de a jelzés után mehettek a depóba, ezek a körök meg a kukába. Ezért is búcsúzott már az első szakaszban a hazaiak egyik kedvence Lewis Hamilton, és a feljavuló Force Indiát hajtó Fisichella is. Legalábbis ők ezt állították. A következő két szakaszon már nem történt semmi különös, bejött a papírforma, azaz a Pole Vettelé lett. Nem nagy meglepetés, főleg az után, hogy a Red Bull továbbfejlesztett „kacsaorrú” autói az egész silverstone-i hétvégén domináltak. A második rajtkockát Barrcihello szerezte meg, a duzzogó Webber a harmadikat. A hazai pályán futó Jenson Button, csak a hatodik lett, még az élete legjobbját tejesítő Nakajima is befogta.  A futam sem úgy sikerült, ahogy azt „Jenson admirális” eltervezte. Az előjelek pedig nagyszerűek voltak, több mint százezer szurkoló jött ki, hogy megnézze a nagy diadalmenetet. Ehelyett kaptak egy középszerű Button-t, akinek még a pontokért is küzdenie kellet. Küzdött is becsületesen, legalábbis amennyire az autója engedte, az azonban megmakacsolta magát, és nem hozta azt a teljesítményt, amit az év korábbi futamain. Mert fázott! És a pilóták az Istenért sem tudták felmelegíteni a gumikat. Talán ennek köszönhetően Jenson még a rajtot is elszúrta, és a kilencedik helyre zuhant vissza, majd felszállt a „Trulli vonatra”, és olvashatta a „Toyota” vagy a „Panasonic” feliratot vagy harminc körön keresztül. A verseny végén aztán megtáltosodott! A boksztaktikájának köszönhetően átlépett pár kollégán, sőt az utolsó körökön több másodpercet hozott Nico Rosbergen, de előzni nem tudott. Ahogy a többiek sem tudnak, pedig az év elején még minden csodálatos volt, az első három versenyen remekül működtek a „csúnya autók”, de amióta a szemünk megszokta őket, és amióta engedélyezték a dupla difúzort az előzés ismét nehéz feladattá vált. Mivel az említett elem növeli a leszorító erőt (ezért nem lehet közelebb kerülni az elöl autózóhoz stb, stb…), a 2009-es szabályok pedig pont annak a csökkentésére születtek. Erre a látványos öngólra Felipe Massa hívta fel az emberek figyelmét. Az a Felipe Massa, aki Brit GP egyik hősévé vált, miután a kockás zászlót negyedikként látta meg, pedig a startlámpák kialvását még a tizennegyedik rajtkockából figyelte.  A rajt egyébként rendben lezajlott, Vettel vezetett Barrichello és Webber előtt. Az utóbbi vagy tizennyolc másodpercet vesztegetett el a rutinos brazil mögött, így Vettel már az első bokszkiállás előtt megnyerte a derbit. A depózások után Webber és Rubens cseréltek helyet, míg a negyedik helyről kikopott az addig remekül versenyző Nakajima, a kis japán sajnos pontot sem szerzett. Aki előzéseket és visszaelőzéseket akart látni, annak ismét nem az él, hanem az üldöző bolyra kellet figyelnie. A hátsóbb régiókban ugyanis egymásra találtak a világbajnokok (legalábbis kettő) Lewis Hamilton és Fernando Alonso. A két egykori csapattárs az egész futam alatt nagyszerű csatát vívott! A tizenötödik pozícióért…
Ennyit változott a világ egy év alatt! A két bajnok a mezőny végén vív öldöklő csatát, míg a versenyt egy Red Bull nyeri, és ha ez még nem lenne elég a második helyen is egy bikás ér célba, az „öregecske” Barrichello meg megszerzi a „bronzot.” Massa mérhetetlenül boldog a negyedik hely megszerzése után, míg a bajnokságot vezető Button bosszankodik a három megszerzett pont miatt (tavaly összesen szerzett ennyit).
Ki gondolta volt ezt, a 2008-as futamok után???
A pocsék szereplés ellenére Hamilton (saját elmondása szerint) élvezte a versenyt, sőt a futam végén még (hogy az amerikai szakkifejezéssel éljek) fánkokat (Zanardi után szabadon) kezdett rajzolni (gumit égetett) az egyik bukótérben. Nagyszerű látvány volt, de csak az FIA „nagylelkű” bírájának köszönheti, hogy nem kapott érte megrovást, mert az F1-ben még ez is ellenkezik a szabályokkal…

De tényleg!

6 komment

Címkék: hírek forma12009 futamok

A "háború" árnyékéban – Brit Nagydíj előzetes

2009.06.20. 12:53 :: SilverMike

A Brit Nagydíj hétvégéjén sem a sportérték, vagy a szabadedzések okán került a Forma 1 az újságok címlapjaira. Most mindenki a botrányra, a nagy szaftos botrányra kíváncsi. Azaz a „válásra”, a Forma 1 kettészakadására. A dolog persze még messze nem hivatalos, csak tervek vannak, azok viszont bőségesen, ráadásul „mind a két oldalon”. Az igazi sakkjátszma csak most kezdődik, az a meccs, amiben legtöbbek szerint már csak egy vesztes lehet, a jó öreg Max Mosley. A háború alatt a pesszimistábbak már a Forma 1 sírját is megásták, a sors fintorként pont ott ahol annak idején a bölcsőjét ácsolták. Hát, ilyen és ehhez hasonló dolgokra figyel most a világ szeme.
Pedig a versenypályára is szegezhetné a tekintetét, arra az aszfaltcsíkra amelyen annakidején az első (hivatalos) Formula 1-es futam volt. A futam, amin még a királynő is tiszteletét tette, persze ott voltak az előkelőségek is, valamint az autós világ színe java. És ha már ott voltak, láthatták az Alfa Romeo mindent elsöprő sikerét, ugyanis az olasz márka versenyzői bezsebelték az első három pozíciót (akkor egy csapat még négy versenyzőt indíthatott). A nagy sikerre való tekintettel, a repülőtérből eszkábált versenypálya még hosszú – hosszú éveken keresztül megrendezhette a királyság futamát. Majd jöttek azok az idők (egészen pontosan huszonöt év) amikor az „ezüstkői” versenycsík a Brands Hatch-i betonkörrel osztozott meg Nagy – Britannia versenyén. Ezekben az időkben vált ez a futam legendává, afféle mítosszá a szigetországban. Ehhez persze kellett a helyi versenyzők sikere is, első ízben Stirling Moss nyerte meg a hazai nagydíját még Aintree-ben (az ötvenes években párszor ide is ellátogatott a száguldó cirkusz). A Liverpool melletti pálya, ha másról nem, akkor arról biztosan örökre emlékezetes marad, hogy itt született meg a Formula 1 történetének egyetlen „kettős győzelme”. No, nem egy istálló versenyzői végeztek „egy – kettőben” hanem két versenyző osztozhatott meg a dobogó legmagasabb fokán, ráadásul két brit pilóta, Moss és Tony Brooks a száguldó fogorvos. Ezt a győzelmet a kor szabályinak köszönhették, miszerint egy autóban két versenyző is válthatta egymást. Érdekesség még a versennyel kapcsolatban, hogy a győzelemért járó kilenc pontot elosztották a két pilóta között, Moss ötöt míg Brooks négyet kapott. Így fordulhatott elő az, hogy a második helyet megszerző Luigi Musso több egységet szerzett, mint a győztes(ek).  No de vissza Silverstone-ba, ahol olyan legendás nevek nyerték meg a „hazait”, mint Jim Clark, Jackie Stewart, James Hunt és John Watson. Azt Nigel Mansell is megtapasztalta, hogy a pezsgő otthon a legfinomabb, de azzal is szembesült, hogy a népszerűségnek vannak hátulütői is. 1992-ben, az egyik legszebb győzelme után a rajongók berohantak a pályára, melynek következtében a „brit oroszlán” a levezető körét sem tudta befejezni. De nem csak rajongók, hanem skót papok is rohantak itt, 2003-ban a verseny kellős közepén rohant be egy skót szoknyás „hittérítő”, aki a Bibliát „népszerűsítette”, jutalmul letartóztatták, azóta a hűvösön népszerűsítheti a könyvet. Azt a versenyt egyébként a pálya egyik tudora Rubens Barrichello nyerte, aki a tavalyi káosz futamon is a dobogóra vitte az igen csak gyengécske Hondát. A tavalyi „derbin” egyébként Coulthard után újra hazai versenyző diadalmaskodott, Lewis Hamilton személyében. Igaz a világbajnok idén szenved, de a Nagydíjnak ismét brit favoritja van, Jenson Button személyében.  

                              "Silverstone egyike az utolsó igazi versenypályáknak"

Mégpedig a versenynaptár második leggyorsabb betonkörén, az 5, 141 kilométer hosszú csíkot (gyorsaságban) csak Monza előzi meg. Már a célegyenes után sem kell levenni a lábunkat a pedálról, az első kanyarok a Copse, a Maggots, a Becketts szinte fékezés nélkül teljesíthetőek (elvben). Az ötös kanyarban a Chapel előtt azonban már ajánlatos rálépni a fékpedálra. Ezt köveit a pálya egyik leghosszabb egyenese majd egy nyújtott kanyar és egy újabb „majdnem padlógázas szakasz”. Majd a Club kanyar után ennek az ívnek a tükörképe, és a pálya utolsó kanyargós része. A legbecsapósabb forduló az utolsó majdnem 180 fokos görbe, ami a több mint nyolcszáz méteres célegyenesre vezet. Ezt az ívet kell hatvanszor lerajzolni a Nagydíj alatt, a hírek szerint utoljára. Ugyanis a futam Donningtonban költözik, ahol a papírok szerint tizenhét évig vendégeskedik majd. Ennek ellenére Max Mosley a napokban azt nyilatkozta, hogy a 2010-es versenyt még szeretné itt megrendezni.
Lehet még adni valamit az Ő szavára?

 

15 komment

Címkék: hírek előzetes

Háború és béke - FIA és FOTA

2009.06.18. 12:40 :: SilverMike

                                                                 Max Mosley háborúja

Max sosem volt hülye, csak hatalommániás, és pénzéhes, ahogy a gazdag emberek többsége. A legtöbb Forma 1-es fejessel ellentétben, Ő nem lentről, hanem fentről a gazdagabb rétegből jött. Saját elmondása szerint az égvilágon bármi lehetett volna, ha nem Mosley-nak hívják, ez a név ugyanis nem a legjobb ajánlólevél Nagy – Britanniában. Éppenséggel Max édesapja Oswald miatt, ugyanis Ő volt a brit fasiszták vezetője, Ő akarta belevinni a királyságot a háborúba, Németország pártján. Egy ilyen ajánlólevéllel tényleg nehéz lehet elhelyezkedni, de Ő megtalálta a számítását, ahogy mondta volt, az autósportban senkit sem érdekel a név, főleg nem a politika. Ahogy teltek az évek, a fiatalúr úgy lett egyre nagyobb név, a nyolcvanas években saját csapata is volt, a March Racing „személyben”. Aztán jó helyre állt, Bernie Ecclestone barátja és ügyvédje lett azokban az időkben, amikor a kisember megkereste első milliárdjait, és persze a jó barátnak is csurrant cseppent. Ők ketten szálltak szembe az FIA egykori elnökével Jean - Marie Balestrével. Megalkották az „ellen F1-et” mert nem tudtak megegyezni a betonfejű franciával, a bevételeken. Az ellen cirkusz egy futamig élt, a ’80-as évek alkonyán Spanyolországban. Később az eredményt törölték, és láss csodát megszületett az egyezség. 1991-ben Max váltotta Balestre-t az FIA elnöki székében. Azóta egyetlen elrévülhetetlen erénye a biztonság növelése, a rengeteg pilóta életének megóvása. De amit mostanában művel az beteges, napjainkban az FIA már nem egy testület, hanem egyetlen egy ember beteges ámokfutása. Egy hatalommániás, kapuzárási pánikkal rendelkező öregúré, aki tudja, hogy ha minden így megy tovább, nem választják újra elnökké, mert mindenki ellene van, a gyártók, a csapatok, már a csókosok, a pénzen vett csókosok is elfogytak (van, aki többet ad). Talán ezért is terjedt el az a nézet (mára szerintem igazság), hogy Max el akarja űzni a gyárakat. Ha elűzi őket, és új csapatokat juttat be, új támogatókat szerez és hatalmon marad. Ennyire egyszerű. Az első lépés az egyen motor volt, a Ferrari már akkor pedzegette, hogy elmegy, és a többiek sorra csatlakoztak hozzá, de akkor született egyezmény. Most a „sapkaügy” már messze nem a szabályokról, hanem a hatalomról szól, itt az újabb lehetőség az újak beszervezésére, talán ezért is nem született még egyezség. Mondom nem hülye, csak hatalommániás, betegesen

                                                De mi is ez a sapkaügy?             

Igazság szerint egy lerágott csont. Az FIA legújabb agyréme, vagyis szabálytervezete. A lényege a költségcsökkentés lenne, ami valóban szükséges és időszerű, de nem így ahogyan azt ők elképzelték:
Az egész még a tavalyi egyen motor ügy árnyékában indult, és az idei „hazugságügy” idején csúcsosodott ki. Az FIA egy limitet kíván bevezetni, egy költségvetési limitet amelyben megszabja a csapatok által felhasználható pénz mennyiségét. Negyvenöt – millió fontban. Aki nem kíván ezzel élni, túllépheti, de abban az esetben nem kap technikai engedményeket. Ezen háborodtak fel a csapatok, mármint a kettős szabályrendszeren. Elsőként a Toyota, majd a Red Bullok, és a Ferrari szellőztette meg, hogy ha marad a szabály, ők mennek. Tárgyalni kezdtek az FIA-val, és meg is egyeztek abban, hogy eltörlik a kettős szabályt. De a vita ezzel nem ért véget, sőt. A nagyok nem értenek egyet a 45 milliós határral sem, mondván nem lehet egy év alatt ennyivel csökkenti a kiadásokat. Az FOTA egy lépcsős rendszert javasolt melyben három év alatt csökkentik le a pénzszórást 45 millió fontra. Igen ám, de megjelentek a színen az „újak” Max régen „várt felmentő serege” (vagy tizenöt új csapat nevezett), és az FIA az ezekre az istállókra hivatkozva, nem enged a 45-ből. A balhé ekkor indult meg, a gyárak pereltek, az FIA és a Ferrari már a bíróságon is járt. A vörösök ugyanis a vétójogukra hivatkoznak. Arra a jogra, amit még 2005-ben, a Concorde szerződés aláírásakor kaptak, mellyel minden új szabály alkotását meggátolhatják. Igen ám, de a szabályt a „hazugságügy” árnyékában hozták, és ezen a gyűlésen a Ferrari nem vett részt, ez a McLaren sara volt. Az FIA pedig arra hivatkozott, hogy a vétójog él, de csak első alakalommal. A párizsi bíróság ezt meg is erősítette, ahogy azt is, hogy a Ferrari nem hagyhatja el az F1-et 2012 előtt, szintén egy korábbi szerződés miatt. Ennek ellenére az olaszok szinte minden nap lenyilatkozták, hogy nem neveznek, ha nem változtat az FIA. A többi csapat pedig csatlakozott hozzájuk, kivéve a Williams-t meg a Force Indiát, ők neveztek, mondván nincs más választásuk, ők ebből élnek. Így az FOTA ki is zárta őket köreiből, sőt a gyárak egy paktumot is aláírtak miszerint nem neveznek, amíg a sapka él. Végül mégis neveztek, igaz feltételekkel. A Concorde szerződés mihamarabbi aláírása, a költségvetési limit eltörlése és az FIA diktatúrájának megtörése. Ezeket követelik. Ha ezeket nem teljesítik, kiszállnak, és új sorozatot alapítanak. De hol van mindeközben Berni?  Aki annak idején Max-szel megalkotta az ellen F1-et. Hol van most mikor a fagyi visszanyalt?

                                      Közben Bernie meg már nem is Bernie

Charles Bernard Ecclestonet, annak idején a Formula 1 mindenható urának hívtuk, persze erre minden okunk meg is volt. A motorok és autók árusításából meggazdagodott férfiú, a ’80-as években megcsinálta talán minden idők legjobb üzletét. Mindenféle mesterkedések árán kiénekelte a sajtot a csapatok szájából, azaz megszerezte a közvetítési jogokat, sőt annak idején még a szabályalkotás is az Ő hatáskörébe tartozott, persze a csapatokkal és az FIA-val közösen. Legalábbis a látszat ez volt. Ezekben az időkben olyan üzleti húzásai, olyan kompromisszum készsége volt, hogy annak tényleg a csodájára járt a világ. Ő hurcolta be a Forma 1-et hazánkba, és még egy tucatnyi új piacra, ő tette a világbajnokságot VILÁG bajnoksággá, népszerűvé és jól működő üzletté. Lehetett szeretni és nem szeretni, de ezekben az időkben működött az F1, ez tény, erre mindenki emlékszik. Mostanra azonban ez a hatalom, elveszett. Ahogy azt már sokszor megírtam Ecclestonnak már nincsen akkor befolyása, mint az említett időkben. Neki is, mint minden gazdag embernek egyetlen egy gyengéje lett az évek során: a pénz. És a még több pénz, majd jóformán a hatalmát is eladta. A Forma 1 ma tulajdonképpen a CVC nevű angol bank tulajdona, miután Mr. E milliókért átadta azt. A szabályokat már régen nem Ő egyedül, hanem régi cimborája Max Mosley hozza, mivel az 1990-es évek alkonyán a kis nagyember odaadta (nyilván nem egy penny-ért) a szabályalkotás jogát az FIA-nak. Persze azelőtt is a szövetség alkotta a szabályokat, de annak idején a csapatok és Mr. E is beleszólt ebbe, most az van, amit Max akar. Az a Max, aki véleményem szerint kihasználta Bernie-t, évtizedes barátjától megkapta az említett jogokat, így a hatalom lassan, de annál biztosabban az Ő kezébe vándorolt. Most pedig már ott tartunk, hogy van FOTA is, a csapatokat tömörítő szervezet, Bernie sem az FIA-hoz, sem a másikhoz nem tartozik. Ő az elmúlt évek alatt egy „ügynökké”, egy közvetítővé vált. Ő köti meg a szerződéseket, magyarán Ő intézi az anyagiakat. A régi Bernie egyetlen mozdulattal meg tudta volna oldani ezt a „sapkaügyet” is, de a mostani csak hallgat, néha – néha nyilatkozik, de tenni semmit sem tud. Csak reménykedni, abban, hogy a csapatok maradnak, de itt tartani nem tudja őket. Legutóbbi ötlete az érmerendszer is csúnyán megbukott, emlékszünk rá azonnal eltakarította az FIA meg az FOTA. Ebbe a mostani ügybe meg már bele se folyt, egy tárgyaláson részt vett de, azóta semmi. Talán a háttérben ügyködik, és próbál csodát tenni, de a „hatalmát vesztett kis nagyembernek” ez aligha fog sikerülni…


                                                Nesze semmi fogd meg jól!

Az FOTA fenyegetett, hogy nem nevez, az FIA keménykedett, hogy nem fognak hiányozni Ferrariék, ennek ellenére a 2010-es nevezési listára az össze idei csapat felkerült, még a feltétellel nevezők is, plusz három új istálló. Érdekes, hogy a feltétellel nevezők kaptak egy szép kis csillagot a nevük mellé, ezzel jelezvén, hogy velük még tárgyalni kell. Ennél is érdekesebb, hogy a FOTA családját erősítő Ferrari és Red Bull (vele együtt Toro Rosso) nem kapott égitestet. Az FIA ezt azzal indokolta, hogy a Ferrarinak (és az RBR-nek is) élő szerződése van 2012-ig. Emlékszünk még? A francia bíróság. Közben Luca di Montezemolo úr, a Ferrari és az FOTA elnöke ellátogatott Le Masn-ba, ahol leintette a nagy versenyt, és elmondta „történelmi beszédét”. Amiben megerősítette, hogy ha ez így megy tovább, nem neveznek, hanem egy másik bajnokságban - például Le Mans-ban - vagy egy új sorozatban indulnak. Magyarul szakítanak az F1-el, azaz az öt gyártó és ezzel együtt a legendás nevek eltűnnek a királykategória palettájáról. Mert – a Ferrari ezt közleményben is kiadta – az 2010-től csak egy túlsztárolt F3 lesz. Nesze semmi…

                                                  Egy normális ember

A két fél, egyre unalmasabb vitája közben jó látni, hogy még vannak normális emberek. Ilyen ember, 1996 világbajnoka Damon Hill is, aki a versenypályákról ugyan „eltűnt”, de  a létesítmények mellett gyakran feltűnik, napjainkban a Brit Autósort Klub elnöke, valamint Ő intézi a silverstonei pálya ügyes - bajos dolgait. A minap azt nyilatkozta, hogy:
"A Forma 1-nek nem kellene elkövetnie az amerikai hibát."
Magyarul nem kellene kettészakadnia, a hatalmi harcok miatt. Amerikában ez megtörtént, az 1990-es évek közepén, pontosabban 1996-ban mikor szétvált a legendás CART sorozat. Pont akkor, amikor a legnagyobb népszerűségnek örvendett, az ok természetesen: a pénz volt. A nagy szakítás után született meg az IRL, és a Champ Car. Mindkét bajnokságnak voltak értékei, az egyikben ott volt a legendás Indy 500, a másikban meg jobbak voltak a versenyek. De mindkettő vesztett is az értékeiből, miközben megerősödött a NASCAR, ami az „új világ” kedvenc sorozatává vált. Hill szerint ez történne „itt” is. Ha jobban elgondolkodunk, megértjük, igaza van. Ha létrejönne az új sorozat, akkor azzal mind a két fél veszítene valamit. A szakadárokat ügyvédek, és öltönyösök hada ostromolná, mondván: az egészet a régiről másoljátok, meg a jogok! A Forma 1 még ennél is jobban megjárná, rengeteget veszítene a gyárak nélkül, rajongókat és a „mítoszt”. Ugye emlékszünk még arra mi volt Amerikában? Megerősödött egy harmadik egységes sorozat…
No ezekre a veszélyekre hívta fel a figyelmet a jó öreg Damon. „Nem vitázni, megegyezni kellene”…

                                                         Levelek

A tárgyalások után, a nevezési lista kiadását követően divatba jött a levelezés. Az FIA és az FOTA egy egész amazóniai esőerdőnek megfelelő famennyiségből előállítható levélsorozat írásába kezdett. Először a szövetség szólította fel a csapatokat, hogy járuljanak a színe elé, mert a csillagozott csapatokkal még egyezkedni kell. Erre az FOTA válaszolt, hogy mennek, de csak akkor, ha teljesítik követeléseiket. A tárgyalás lezajlott, de eredménye nem volt. Azután kezdődött meg, az egymásra mutogatás. Az FIA leveleiben az FOTÁ-t becsmérelte, mondván ők csak a hatalmat akarják, és valaki közülük gátolja a megegyezést. Igaz a csapatok ezt nem kommentálták, de írtak egy hosszú – hosszú levelet, egy utolsó „üzenetet a palackban”. „Egyezzünk meg, készen állunk a kompromisszumokra” felkiáltással. A csapatok ezzel bebizonyították, hogy nem akarják elhagyni az F1-et, csupán jobbá szeretnék tenni. A levélben hosszasan részletezik, hogy készek aláírni a Concorde egyezményt, készek 2012 végéig a királykategóriában maradni – persze ha az F1 marad a királykategória – abban az esetben, ha szövetség 45 millió fontnál többet ad a sapkába. Valamint a kiadások ellenőrzését (ami igazából lehetetlen) sem Mosley-ék végzik, hanem egy erre a célra felállított bizottság. Ezt az utolsó segélykérő levelet küldte hát el az FOTA, 2009. Június tizenhetedikén. A csillagos csapatok számra megszabott végső határidő, Június tizenkilencedike azaz negyvennyolc óra…
                                                         
                                                        Epilógus

A folytatást mindenki ismeri, az FIA tett egy utolsó ajánlatot, melyben felemelte volna a sapka határát, de az újonnan belépő Cosworth motoros csapatok még midig (ezúttal a motor terén) engedményeket kaptak volna. Ennek ellenére, az FOTA egy négyórás összeröffenés után kijelentette: Új sorozatot csinálunk! (Elkövetjük az amerikai hibát!) A határozott kiállás ellenére a legtöbb szakértő szerint ez is csak egy újabb lépés a sakkjátszmában. Bármi legyen, az FIA következik, no meg Bernie, aki tovább hallgat, de jókedvű. A BBC riportereivel nevetgélt.
Ő már tud valamit?
Talán. Azért azt se feledjük, hogy az öreg ugyan eladta a hatalmát, de az F1 név, a jog még nála van. Így akár Ő is mehet az FOTA után, viszi a nevet, a múltat, amit az új sorozatból oly sokan hiányolnak.

És akkor mi lesz Max-el?

 

6 komment

Címkék: vélemény hírek forma12009 forma1történelem forma12010

Az egynapos trónfosztás – Le Mans 2009

2009.06.17. 18:19 :: SilverMike

Több mint ötven csapat, közel kétszázezer néző, és még ennél is több rajongó, aki a TV-n keresztül nézi végig – akár az egész – futamot. A pályán rengeteg előzés, baleset, biztonsági autós fázis, és ha ez még nem elég, az emberi tényező, a közel húszezer sebességváltás, az egy órányi munka a bokszokban, a három pilóta és a mérnökök folyamatos koncentrációja, ez lenne a Le Mansi huszonnégy órás, melynek a hetvenhetedik felvonását tekinthettük meg az úr kettőezer – kilencedik évében. Akkor, amikor megtört az Audi kilenc éves sikersorozata. Na, jó papíron öt, de senki se feledje, hogy a 2003-as Bentley is Audi volt, amit az angolok csak befestettek zöldre, tettek rá egy tetőt (azért ugyanolyan ne legyen már) és megnyerték vele a versenyt, mert meg kellet. Ugyanis akkor volt száz éves a gyár, azt pedig meg kellet ünnepelni, így „megépítették” ezt az autót, és az Audi sztárjaival (köztük Kristensennel) elhódították a nagy kupát.
Az idei vereséget azonban nem csak papíron szenvedték el, 2009-ben az évtized utolsó futamán „meghalt a király”, a Peugeot letaszította azt trónjáról. A Franciák a kilencvenes évek elején már nyertek két „megbízhatósági viadalt” de aztán ott is hagyták az egészet. 2007-ben jöttek vissza azzal a szándékkal, hogy megszakítják az Audi sikersorozatát, erre három évet adtak magunknak. A nagy ellenfélhez hasonlóan ők is kreáltak egy dízelt, és beszerelték azt a 908-as modellbe. A gyorsasággal sosem volt baj, a Pole-t mind a három évben megszerezték, sőt tavaly már a győzelem is elérhető lett volna, ha! Ha nem esik, és az Audi nem gyalázza be őket a bokszutcában, ugyanis a német precizitással működő csapat sokkal gyorsabban szerelt, mint az „oroszlánosok”. Idén azonban eljött a visszavágás ideje. Az Audi egy teljesen új autót tervezett, az R15-öst, a Peugeot meg az eddig is jól muzsikáló gépet fejlesztette tovább, és - kihasználva az új Audi gyermekbetegségeit - megnyerte  a versenyt. Pedig az elején még nem nekik állt a zászló, a címvédők jobban rajtoltak, sőt az első órákban a hetes számú Peugeot letarolta a bokszban a Pescarolo csapat egyik autóját. Az ütközés után az oroszlánosok egy teljes körön keresztül vánszorogtak a defektes autóval. Így az egyik kihívó már a verseny elején távol került a nagy céltól. De a másik két alakulat (Bourdais-ék vezetésével) teljes gőzzel haladt a győzelem felé. A feltámadó Peugeot-kat látván, az Audisok még az autó orrészét is lecserélték, de hiába, a technika ördöge az Ő bokszukba is bekopogtatott. A hármas számú Audi hosszú perceket állt a depóban. A kettes pedig falat fogott, miután Lucas Luhr a Porsche kanyarban elvesztette az autó feletti irányítást. Így a német alakulat egyedül a bajnokok csapatában, az egyes számú betontorpedóban bízhatott. A technika vetett véget Bruno Sennáék versenyének is, az ORECA Team egy ideig tisztesen helyt állt, de néhány óra után feladták a nagy futást. Mindenközben a Peugeot háza táján sem volt minden a legnagyobb rendben, az egyes számú csapat, a franciák kedvencei (Bourdais, Montagny, Sarrazin) is a depóba kormányozták a 908HDi-t. Hosszas szerelés után csak a harmadik helyre tudtak visszatérni, Kristensenék mögé. A vezetést ekkor a kilences számú Peugeot kaparintotta meg, a volánnál az „ex F1-es trióval” (Wurz, Brabham és Gene). Balesetekben sajnos idén sem volt hiányt, az első órákban az egyik Aston lökte ki a Radical Team autóját, majd következett Luhr esete. A legnagyobb estét azonban a Pescarolo csapat Peugeot-ját kormányzó Benoît Tréluyer-nak kellet elszenvednie. A francia pilóta az éjszaka kellős közepén robbant bele a gumifalba. Az autó szó szerint megsemmisült, míg Benoît-t korházba kellet szállítani. Hála Istennek a reggeli órákban jött a hír, a francia versenyző állapota stabil, sőt már a beszállítás után az orvosokkal beszélt. Magán a baleseten kívül a legszomorúbb az volt, hogy az „öreg” Henry Pescarolo autója akár a dobogóra is felérhetett volna. Az esést követően a Biztonsági Autó egy óráig vezette a mezőnyt, a távoztával Bourdais-ék, legyűrték az Audit, így az első két helyen az oroszlánosok autói foglaltak helyet. A reggeli órákban lenyugodtak a kedélyek, ekkor már csak McNish hitt az Audi győzelmében, a napfelkelte után hihetetlen köröket futott, de ezzel sem került közelebb az idők közben egy körrel meglógó franciákhoz. Az utolsó nagy baleset (és SC fázis) az LMP2-es RS Spyder Porsche nevéhez fűződik (a Porsche mégis kategóriagyőzelmet ünnepelt, a Poulsen vezette dán alakulattal). Nem sokkal a németek bukása előtt a 009-es Aston Martin is meglátogatta a Porsche kanyar kavicságyát. Ennek ellenére a csapat elérte a célját, a 007-es Aston (nem nem James Bond vezetésével) a legjobb nem dízeles autó lett. A győzelmet végül teljesen megérdemelten a 9-es számú Peugeot szerezte meg, Alexander Wurz, David Brabham és Marc Gene vezetésével, közülük az osztrák pilóta már másodszor nyerte meg a nagy futamot. Sebastian Bourdais az egyetlen nem „ex” királykategóriás 2007 után ismét csak második lett, persze csalódottságról szó sem volt, Seb a Cham Car-os múltjából merített, és gumiégetéssel ünnepelte meg a dobogós helyet. A szupercsapat idén csak a harmadik helyen ért célba, a nagy csalódás ellenére sportszerűen köszöntötték az új győztest, élükön a csapat vezérével Dr. Wolfgang Ulrich-al. A legendás kupa átadásánál a Peugeot vezér a könnyeivel küszködött, míg ő egy új korszak kezdetét, addig az Audisok egy korszak végét siratták el.  Ahogy a GT1-ben is lezárult egy korszak, idén utoljára álltak fel a rajtrácsra (és ha már felálltak nyertek is) a Corvette „sárga ördögei”. A GT2-ben a Ferrari nyert. Apropó Ferrari, a legtöbbek örömére eljutott a célig a színész – autóversenyző Patrick Dempsey.
Így tört hát meg a sikersorozat, mondhatnánk úgy is, hogy az oroszlán tizenhat év után visszafoglalta a trónt.

Vajon meddig ül rajta?

1 komment

Címkék: hírek érdekesség lemans

Autóverseny mindenkinek! – WSR 2009

2009.06.16. 20:30 :: SilverMike

A World Series by Renault, 2005-ben indult hódító útjára akkor, amikor a franciák megvették a korábbi World Series by Nissant (a kapcsolt továbbra is megmaradt, ugyanis a rossz nyelvek szerint a WSR-ben a Renault motor csak névileg Renault). A sorozat, azóta hihetetlenül nagy népszerűségre tett szert, sőt talán a legkedveltebb utánpótlás sorozattá vált. legalábbis a rajongók körében. Persze ennek a legfőbb oka (miért is tagadjuk) az, hogy a versenyek megtekintésért egy árva garast sem kell fizetni, csupán ki kell látogatni a Hungaroringre és élvezni a száguldást. A hétvégén tiszteletüket is tették vagy százhúszezren a magyar autósport rajongók „szentélyében”.
Őszintén bevallom, a mostani látogatásom előtt egyetlen
egyszer sem jártam WSR-en, de a hétvége történései után már kijelenthetem nem utoljára vettem részt ezen a „fesztiválon”. De tényleg, a rajongók egy fesztiválon, egy igazi „Renault fesztiválon” érezhették magukat, minden a francia márkáról szólt, a múltról, a jelenről és bizony a jövőről is. A múltat a „Renault Klasszikus Autóinak gyűjteményén” keresztül ismerhettük meg. Ha hinni lehet a kiírásoknak, akkor a „gallok” első autóját is láthatta a nagyérdemű 1898-ból, azt az autót, amit a legenda szerint egy fogadásból építettek meg a Renault testvérek. Történt ugyanis, hogy az idősebbik fivér jelentős mennyiségű frankot tett fel arra, hogy az autója feljut a városka legmagasabb utcájának tetejére (ó azok a régi szép idők). Amint eljött a nagy nap, a postakocsikra erősen hajazó kis autó feljutott a nagy dombra, és kezdetét vette a Renault sikertörténete. Ennek a sikertörténetnek a darabkáit is láthatta a kedves vendég, például a legendás A442B-t, amivel Jausseaud és Pironi megnyerte az 1978-as LeMansi huszonnégy órást. Az autó egyébkén hihetetlenül apró, nem sokkal nagyobb egy Forma 1-es autónál, annak ellenére, hogy ebben elvileg két embernek kellene helyet csinálni, és a maximum súly is jóval nagyobb (ebből következően a méret is), legalábbis ezt hihetné az ember. Erre tessék. És ha már a Formula 1-nél tartunk a kiállításra elhozták az 1982-es F1-es Renault-t is, az autón „éktelenkedő” turbó (amit egyébként a Renault hurcolt be a Forma 1-be) feliratról, no meg magáról a versenygépről mindenkinek eszébe jutottak azok a régi szép idők… amikor Prost ennek a szörnyetegnek a volánja mögött ülve éppen csak, hogy lemaradt a világbajnoki címről. Ezt a két autót sajnos nem vitték ki a Ring aszfaltjára, de a „történelmi gyűjtemény” többi darabját - köztük egy 1910-es Rally autót - megszellőztették, a nagy felvonuláson egyébként részt vett a legendás Jean Ragnotti is, aki bemutatta a védjegyének számító háromszáz hatvan fokos fordulatot a célegyenesben. A nagy mutatványt körülbelül kétszázas tempónál kezdte meg a betonfalak között, majd miután pörgött egyet egy „szerencsés” szerelő körül is leírt pár kört az autóval. Hatvankét évesen mi mást is tehetne az ember? Ez a rengeteg bemutató egyébként csak „tölteléknek”volt, ahogy a vidámpark a legkisebbeknek, a szimulátor a nagyobbaknak, és a szórólaposztó lányok a még nagyobbaknak. A hétvége igazi programja az öt idelátogató kategória versenyfutása, és a paddock megnyitása volt. Ami kétségtelenül az egész WSR legértékesebb adaléka. A Formula 1 beképzelt, és hét lakat mögött őrzött bokszaiba a bejutás lehetetlen, de itt a látogató elkóborolhatott a szerelők, a versenyzők, és az autók sűrűjében. A pilóták önfeledten adtak autógrammot, és még boldogabban álltak oda egy – egy közös fotó erejére. A legtöbben persze azonnal lehurrogják ezeket a fotókat, autógrammokat, mondván ezeket a srácokat senki sem ismeri, de ne feledjük, hogy közülük kerülnek ki a jövő F1-es sztárjai, sőt ők is ugyanolyan versenyzők, mint Alonso, Hamilton és Räikkönen, ők is hetente viszik vásárra a bőrüket, így ezek az ereklyék is érnek annyit, mint F1-es társaik. No, de térjünk vissza a bokszok színes világába, a WSR-re kilátogatók szinte mindent megnézhettek, a szerelők pár centire tőlünk tették fel és vették le a gumit, a légterelőt és társait. Saját fülünkkel halhattuk, ahogy az Epsilon csapat szerelői az elutasított F1-es nevezésről tárgyalnak, és azt is, ahogy a P1 Motorsport csapatfőnökének száját másodpercenként hagyják el a „fuck” szócskák. Sőt a fanatikusok számukra felbecsülhetetlen értékű tárgyakat is begyűjthettek a Formula Renault 2.0 egyik csapatának jóvoltából, akik a sérült légterelő elemeket osztották szét az éppen arra járók között. A nagy séta után az ember felmehetett a Super Gold-ra és megnézhette, hogyan versenyeznek azok a pilóták akikkel, percekkel korábban találkozott vagy azok az autók melyeket nemrég még darabokban látott a bokszokban. A futamok öt kategóriában zajlottak, ellátogatott hozzánk a Formula Renault 3.5, és 2.0 (három és fél, és két literes kategória), az utóbbi szakág olasz bajnoksága, ezen felül a Megane Trophy valamit a Clio Kupa mezőnye. A rajtrácson felfedezhettünk régi ismerősöket, és megismerkedhettünk új arcokkal is. A Megane-ok mezőnyében például tiszteletét tette az „ex-Jordan-es” Giorgio Pantano, aki egyébként a GP2 tavalyi bajnoka. Az olasz pilóta egy negyedik és egy nyolcadik helyezést zsebelt be élete első futamán. A Cliók között pedig fellelhettük azt a Marin Colakot, aki a WTCC mezőnyét erősíti, a horvát versenyző is tisztesen helyt állt, és kemény pontokat gyűjtött be. A forma autósok futamai is élvezetesre sikeredtek. A 3.5-ösök rajtjába beleremegett az egész tribün, a hanghatás felért egy F1-es rajttal, legalábbis egy távolból hallott F1-es rajttal, mert a Super Gold csak itt nyílik meg a „pórnép számára”. Az első futamon gyönyörködhettünk a hangban, míg a második zseniálisra sikeredett, a Biztonsági Autó percenként tette tiszteletét a pályán, a nézőket pedig kevés választotta el nyakizom sérvtől, (van ilyen???) annyiszor pillantottunk a kivetítőre, az SC jelenlétének okát keresve. A Formula Renault 2.0-ban a lelkes ifjak kápáztatták el a nézőket, sőt megmutatták, hogy igenis lehet előzni a jó öreg ringen! Ha nekik nem hiszünk, akkor nézzük csak meg Brendon Hartley ámokfutását, aki egy kicsúszás után próbálta leküzdeni a fél mezőnyt. A James Hunt-ra kísértetiesen hasonlító Red Bull ifjonc szemre a mezőny leggyorsabbja volt, azonban pontot nem szerzett. A remek futamok mellet a társaságra sem lehetett panasz, miután létrejött a Formula.hu (csevego.net-es szobájának) találkozója is.

Kell ennél több?

Már csak egy évet kell aludni a következő versenyig!

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény hírek beszámoló érdekesség

Le Mans - Az élő legenda

2009.06.12. 17:41 :: SilverMike

1923. Május 26.-án rendezték meg először, azóta a világ leghíresebb és talán legrangosabb versenyévé vált, a Monacói Nagydíj és az Indianapolisi 500 mérföldes mellet. Ám, az autós világ másik két „krémjével” ellentétben, ezen a versenyen huszonnégy órán keresztül, három pilótával egyszerre négy kategóriában versengenek a csapatok. A győzelem sokak szerint itt a legértékesebb, mert Le Mans (ha eddig nem lett volna világos a legendás „huszonnégyórásról” beszélünk) csak egy van, itt csak a győztest jegyzik, a dobogósokat elnyeli a „történelem sötét homálya”. Ezt Nicolas Minassian a Peugeot gyári versenyzője mondta, és ha belegondolunk ezzel össze is foglalta a legendás futam lényegét. Annak a versenynek, amit idén már 77. alkalommal rendeznek meg.
Ma már furcsa ezt kimondani, de az említett 1923-as indulásnál aligha gondolták volna, hogy ez a futam megéri a hetvenhetedik kiadást. Mivel ezt a legendás versenyt is „csak” reklámcélokból hívták életre, a cél a gyárak katalógusaiban található típusok népszerűsítése volt. Majd az Automobile Club de I’Quest (az ACO) legnagyobb meglepetésére a versenyre a következő években, évtizedekben is óriási volt a kereslet főleg a brit és a francia gyárak felől. Ahogy teltek az évek a futam úgy vált egyre népszerűbbé, és meghatározóbbá az autósport világában, sőt a szervezők előzetes céljaival ellentétben egy külön szakágat, a prototípus (vagy endurance) bajnokságot is megteremtették. Gyárak és később meghatározó magáncsapatok tömkelege készített autókat csak erre a versenyre, gondoljunk csak a boldog békeidők legendás győzteseire, a Bentley-re, a Bugatti-ra vagy az Alfa Romeóra. Ezek az idők azonban hamar véget értek. 1936-ban a francia munkások tömeges sztrájkja miatt elmaradt a futam. A következő években a gazdasági világválság nyomta rá a bélyegét a sportra, majd a „nagy világégés” alatt, a háborús helyzet miatt maradt el a huszonnégy órás tánc. A versenyek újjászületésekor 1949-ben a Ferrari nyert, (az olasz márka ekkor diadalmaskodott először) majd a következő években a Jaguar aratott sikereket. A két márka emlékezetes csatája egészen a hatvanas évekig tartott, amikor az amerikaiak jelképes Ford GT-je átjött az óceánon, és elverte európai vetélytársait. A Ferrari és a Ford párharca után következett a huszonnégy órások igazi aranykora. 1971-ben Steve McQueen főszereplésével filmet forgattak a versenyről, a versenyzést megkedvelő színészóriás maga is részt akart venni a versenyen, de a rendezők túl veszélyesnek tartották azt. Ekkor hagyták el a legendás szavak a „nagy ember” ajkait: "Racing is life. Everything before and after is just waiting". Azaz, a versenyzés az élet, és minden más várhat.
Ezekben az időkben szerezte meg az első győzelmét „minden idők legjobb versenyautója” a Porsche 917-es. A német autó a legendák szerint 405 kilométer per órás sebességgel repesztett a régi hosszú egyenesben, és az egyik őrült futás után az autó majdnem felemelkedett az egyenesben. Ezt látván a német szerelők fogtak egy fűrészt és levágták az autó hátsó légterelőit. (Képzeljük el ezt napjainkban…) Az autó „csak” kétszer nyert, de a mai napig tartja a leggyorsabb átlagsebesség rekordját. A következő években a megerősödő konstruktőrök uralták a versenypályát, közülük is kimagaslott a Matra egy bizonyos Henry Pescaroloval a volán mögött. A „modern korban” a gyártók visszahódították Le Mans-t, a Porsche hegemóniája fémjelezte az 1980-as és kilencvenes éveket, napjainkban pedig az Audi az egyeduralkodó. Ennek az egyeduralomnak a megtörésére pályázik a Peugeot. A francia csapat mindent elkövet azért, hogy megszakítsák a németek sikersorozatát. Igaz velük ellentétben, egy továbbfejlesztett autóval lépnek a pályára, de bíznak a pilóták és a frissített betontorpedó erejében. Sőt, a Forma 1-ben oly divatos óvással is megpróbálkoztak. Történt ugyanis, hogy az Audi egy teljesen új (R15) modellel vágott neki a küzdelmeknek, igen ám, de a Peugeot szerint az autó nem felel meg a „sportautó építés szellemiségének”, sőt állításuk szerint az aerodinamika több helyen szabályellenes. Elsősorban az első légterelőket, és az autó üléseit emelik ki. Mondván a hagyományokkal ellentétben az R15-ös nem két, hanem maximum 1,5 (ezt nem tudom, hogy lehet megoldani) ember számára biztosít helyet, az első légterelők pedig már – már egy Formula 1-es autóra pontosabban egy „felöltöztetett Forma 1-esre” hajaznak. Az óvást benyújtották, de az ACO szabályosnak minősítette az Audit, ennek ellenére a Peugeot fellebbezett az FIA-hoz. Így a futam végeredménye pár nappal a leintés után sem lesz hivatalos (ismerve az FIA gyorsaságát). A két nagynak több kihívója is akad, az első győzelmének ötvenedik évfordulóját ünneplő Aston Martin a Lolával közösen alkotott egy autót. Sőt a nagy „magánozók” Pescarolo és Hughes de Chaunac (ORECA) urak sem mondtak még le a győzelemről. A pilóták terén is nagy a választék, az Audi a legendás hármasban, a címvédő alakulatban bízik. A triumvirátust erősíti a nyolcszoros (rekord) győztes Tom Kristensen, az olaszok karizmatikus pilótája Rinaldo Capello, és az F1-es is megjárt Allan McNish. A junior csapatban versenyez az egyik legtehetségesebb ifjoncnak tartott Mike Rockenfeller. A Peugeot-nál is hemzsegnek a nagyobbnál nagyobb nevek. Gondoljunk csak a négyszeres Champ Car bajnok Sebastian Bourdais-ra, aki hosszú – hosszú idő után aktív Forma 1-es pilótaként vesz részt a futamon. A télen, egy másik F1-es a kétszeres világbajnok Fernando Alonso is megszellőztette, hogy rész kíván venni a nagy futamon, de (feltehetően) a Renault nyomására ebből nem lett semmi. Ennek ellenére a spanyol pilóta a helyszínen van, sőt a szárvendég Luca di Montezemolo (Ő inti majd le a versenyt) vendégszeretetét élvezi. És ahogy az már csak lenni szokott a sajtó ismét elkezdett találgatni, még midig az a régi nóta: Alonso meg Ferrari…
Szintén a Peugeot armadában versenyez a rally-t és F1-et is megjárt Stéphane Sarrazin, aki a tegnapi időmérőn egy fantasztikus körrel megszerezte a Polet a franciáknak. A történetnek az a pikantériája, hogy a „gall” pilóta az éjszaka kellős közepén a lehűlt pályán verte el az Audi versenyzőit. És ha már a Pugeot-nál tartunk, ne feledkezzünk meg az „ex-F1-es” versenyzőkről sem. Alexander Wurz, Franck Montagny, David Brabham és Marc Gene is a Peugeot sikeréért küzd, ahogy teszi azt Christian Klien is. A verseny legnagyobb sztárja Bruno Senna az ORECÁ-nál küzd Tiago Monteiro, és Stefan Ortelli oldalán. És ha már a „kisnagy” neveknél tartunk meg kell említenünk Nicolas Prost (szintén csúcskategória) és Leo Mansell (GT kategória) nevét is. A verseny eddigi legszebb jelenete az idősebbik Prost, és Mansell között játszódott le, mikor a két nagy az ORECA bokszban ölelkezett és tréfálkozott a kissé megöregedett Olivier Panisszal (ő versenyez is). Meg kell még említeni Patrick Dempsey (szintén GT kategória) nevét is, aki Paul Newman után színész – autóversenyzőként vesz részt a versenyen. A Grace klinika sztárja egyébként egy nemes céllal úszta át az óceánt, minden megtett körért 700 dollárt kap, melyet egy a szívbeteg gyerekeket ápoló kórháznak ajánl fel. Valóban gyönyörű tett! A legszebb pedig az lenne, ha az Aston megnyerné a versenyt! A két óriást csatájában a „klasszikus benzines” autó nyerne, az, az autó, ami magán viseli a Ford GT és a Porsche 917 egykori klasszikus kék – narancssárga „Gulf” festését. Ha mástól nem, akkor ettől biztosan meglágyul az autósport szeretők szíve, és persze magától a versenytől is. Mert a huszonnégy órás száguldás a 13,5 kilométeres pályán, esőben szárazon, vakító napsütésben és szakadó esőben, tényleg tiszteletre méltó. Úgy is fogalmazhatunk, hogy: „egy élő legenda”…  

 

(A futamot az Eurosport és az Eurosport 2 szombat 14,30-tól élőben adja)

 

17 komment

Címkék: hírek érdekesség lemans

Török Nagydíj: Button és Vettel...

2009.06.11. 18:47 :: SilverMike

Jenson Button hosszú – hosszú éveken át a Forma 1 „be nem váltott nagy ígéretének” számított. Persze a tehetségét soha senki nem kérdőjelezte meg, ezt a kevésbé megtisztelő jelzőt inkább a „rosszkor rossz helyen” elvnek köszönhette, ugyanis a remek Williams – BMW-s bemutatkozás után, megindult a borzalmasabbnál borzalmasabb döntések (csapatváltások) sorozata. Frank Williams csapatából a Benettonba, azaz a későbbi Renault-ba igazolt. Ahonnan pont akkor igazolt el a Hondához, mikor a csapat megkezdte a felkapaszkodást a szamárlétrán. Míg a franciák szárnyaltak, Jenson hat keserves évet töltött a Hondánál, ahol üres ígéreteken kívül semmit sem kapott. És ha ez még nem lett volna elég, jött a világválság és a japánok elhagyták a száguldó cirkuszt. Button meg itt maradt csapat nélkül, „be nem váltott nagy ígéretként”. Egészen addig, amíg Ross Brawn meg nem vette a csapatot, és fel nem jutatta azt a csúcsra. Button pedig lemosta magáról azt az annyit emlegetett jelzőt, és egy beváltott ígéretté, egy született győztessé vált.
Sőt túl sokszoros győztessé?
Siker sztori ide – oda, a legtöbben már unják a brit pilóta egyeduralmát főleg az után, hogy Jenson admirális a Török Nagydíjon már az idei hatodik győzelmét zsebelte be. Miközben az ellenfelei egymással voltak elfoglalva, Ő ismét meglógott és szinte kvalifikációs köröket futva már a verseny közepén behúzta a tíz pontot, és a vele járó kupát. A „nagy ellenfélnek” beállított Sebastian Vettelnek már sokkal, de sokkal nehezebb versenye volt, a német ifjonc ugyan megszerezte a Pole-t, de a versenyen nem tudta felvenni a harcot Buttonnal. Ezt elsősorban magának, és az elrontott első körének, másodsorban a csapat szerinte hibás taktikájának köszönheti. Történt ugyanis, hogy az ifjú Vettelt három, míg csapattársát a mostanában sziporkázó Webbert két kiállásos taktikára állították, így az ausztrál megelőzte ifjú istállótársát. Aki eléggé feldúlt állapotban állt fel a dobogóra, igaz Buttonnal még nevetgélt a serlegosztás előtt, de csapattársára egyetlen egy pillantást sem vetett, ha mégis vetett az a szúrósabb fajtából származott. Pedig a fiatal Vettelt a legtöbben udvarias és szerény embernek ismerték meg, de a Török Nagydíj után erős kritikákat kapott a sajtótól. A kritikáknak némi alapjuk is van, elvégre nem az ausztrál pilóta szervezte a taktikát, sőt még csak nem is Ő szólt be a rádión keresztül Vettelnek. Ennek ellenére a német pilóta tehetségét (és eszességét) senki sem kérdőjelezheti meg. Az unalmas futam alatt a legtöbben már azt is megállapították, hogy „Baby Schumi” pont a Buttonéval ellentétes pályát futott be. Igaz Ő sem egy top csapatban kezdett, de tehetségét azonnal felismerték, és huszonegy éves korára (Button ekkor még csak ígéret volt, és valamelyik középcsapatban szenvedett) a legtöbb gyári csapat milliókat adna érte…

                                                         Autókázás Isztambulban


De ne szaladjunk ennyire előre, Sebastian Vettel nem csak a jövő, hanem a jelen embere is. A legjobb példa erre, hogy a németek kedvence szerezte meg a Pole pozíciót az év egyik legizgalmasabb időmérő edzésén. A legnagyobb (és ismét negatív) meglepetést a McLaren okozta, a klasszikus brit márka pilótái Törökországban sem jutottak el az utolsó szakaszig. A nagy rivális, a Ferrari viszont mindkét autóval bent volt, nyugtázható tehát, hogy a vörösök egy kis kitérő után ismét az „élbolyban” harcolhatnak. Persze csak akkor, ha a két Brawn és a két RBR valami csoda folytán kiesik. Isztambulban azonban nem estek ki, és ahogy azt már említettem Vettel vezetésével megszerezték az első négy kockát.
A rajtnál, kisebb meglepetésre semmi „extra” nem történt, egyedül Rubens Barrichello nem találta a „rajtoló cipőjét” (valahol olvastam és megtetszett) és a harmadikiról a tizenharmadik helyre esett vissza. Kimi Räikkönen is sokat bukott, a Finn pilóta a hatodik pozícióból zuhant az üldözők közé. A futam legizgalmasabb pillanatai pár másodperccel később következtek, mikor Vettel elrontott egy kanyart, és mire visszatért a pályára Button már messze járt. Az előzés után az angol ismét brutális tempót diktált, és körökön belül másodpercekkel a német előtt járt. Vettel győzelmi esélyei az első bokszkiállás után úsztak el véglegesen, mikor kiderült, hogy eggyel többször kell a depóba látogatnia, mint ellenfelének. Sőt, még a csapattársnak is eggyel kevesebb vizitet ütemeztek be, így a második hely is ugrott. A futamot ekkor Rubens Barrichello mentette meg a totális unalomtól, a brazil veterán az elrontott rajt után próbálta „megenni a mezőnyt”, de Heikki Kovalainenbe beletört a bicskája, sokszori próbálkozás után összekoccantak, és Rubinho ismét bukott vagy négy helyezést. A pontszerzéstől ekkor már fényévekre állt, de a harci kedve semmit sem csillapodott, először Lewis Hamiltonnak, majd később az egész középmezőnynek okozott boldog perceket. Rubens ámokfutása egy harcoshoz méltatlanul a bokszban ért véget, mivel a technika ördöge a depóba csalogatta a Brawn második számú autóját. Hihetetlen módon a csapat történetében ez volt az első kiesés! (Hét futamot kellet várni rá.) A huszonhármas számú betontorpedóval ellentétben a huszonkettes tökéletesen működött, és az admirális megszerezte a szezonbeli hatodik győzelmét! Őt követte a Red Bull armada, ahol a dupla dobogó ellenére nem volt felhőtlen az öröm. Vettel szomorúan vette tudomásul csapata utasítását, mely szerint nem előzheti meg Webbert, mondván az ausztrál gyorsabb nála. Der Seb láthatóan lenyelte a békát, annak ellenére, hogy szemmel láthatóan gyorsabb volt, mint csapattársa. Talán ennek az „incidensnek” köszönhetően egyedül Button locsolta önfeledten a pezsgőt a Brawn „kiküldöttjére” (legközelebb talán a nyalókás embernek kell tiszteletét tennie, mivel a többiek már kaptak egy – egy serleget). A negyedik helyet a feltámadó Toyotával küzdő Jarno Trulli szerezte meg, a száguldó borász gigászi csatát folytatott Nico Rosberggel, aki végül „csak” az ötödik lett. A hatodik az egykori „török szultán” Felipe Massa lett, a hetedik pedig Robert Kubica. Aki végre – valahára megszerezte első pontjait, hét futam elteltével. Pedig tavaly még a világbajnoki címért küzdött...

Ennyit változik a világ, egy év alatt!

Folytatás Silverstoneban.

Vagy a zöld asztal mellett…

1 komment

Címkék: vélemény hírek forma12009 futamok

Búcsú a Boszporusztól? – Török Nagydíj előzetes

2009.06.06. 18:20 :: SilverMike

A Török Nagydíj egykoron a világ „nyolcadik csodája”, és Bernard Ecclestone (saját elmondása szerint) egyik legkedvesebb alkotása volt. A „cirkusz” hatalmas hírveréssel érkezett meg Törökföldre, ahol akkoriban még több tízezren nézték és csodálták ezt a számukra új és vonzó sportot. A rendezők pedig mindent megtettek azért, hogy jó vendéglátóivá váljanak az imént említett vándorcirkusznak. Az első években pályabírókat hívtak hazánkból, meg Olaszországból, hogy munkájukkal a helyi bírákat segítsék, és a futam a legnagyobb rendben érjen véget. Láss csodát minden a legnagyobb rendben zajlott, sőt még a futam is jóra sikeredett, már első nekifutásra 2005-ben. Talán ezért is szerette meg a pályát, a légkört a legendás porondmester (Bernie), és adott a törököknek egy 2011-ig szóló szerződést.  Még a pálya pénzügyeibe is belefolyt, kiűzte innen a „rivális” MotoGP-t, persze a lehető legdiplomatikusabb módon, mondván a ring nem alkalmas a motorversenyzésre. Pedig a motorosok is megkedvelték Hermann Tilke mestert talán egyetlen igazi remekművét. Ahogy mi nézők, és maguk a Formula 1-es pilóták is. A többi modern pályával ellentétben az „Istanbul Otodrom-ot” nem érték kritikák, nem panaszkodtak rá, nem mondták, hogy unalmas, és ami a legfontosabb még jó versenyeket is futottak rajta. A „nyolcas” kanyar legendássá vált, a legtöbb versenyző még az „álompályájába” is beleépítette a „cseles balost”. Az „idill” azonban itt is hamarosan véget ért, ahogy az idő haladt, a nézők úgy fogytak el a pálya mellől. Most 2009-ben csupán kilencezer (!!!) ember szédelgett a pénteki edzésen, sőt a futamra sem várnak többet harminc-ezer szurkolónál. És ha kevés a néző, kevés a pénz, ha pedig kevés a pénz az ember (illetve a pálya, a szervezők) hamar elfelejtheti Bernard Ecclestone kegyét. A művére annak idején oly büszke Bernie, már ott tart, hogy a Török Nagydíj volt élete legrosszabb üzlete, és ha lehet meg is szabadul tőle. Ezt Ő maga nyilatkozta. Az ok a kevés néző (a Törököket valóban nem köti le a Formula 1) és az ebből befolyó kevés pénz volt. A szervezők most azért kampányolnak, hogy legalább a szerződésben foglalt időpontig (2011) megtarthassák a Nagydíjat…

                                                     Az „Otodrom”

Ha az F1 elhagyná Törökországot, az valóban nagy veszteség lenne, mert tényleg remek kis pályát rittyentett ide a „tervezőzseni” Hermann Tilke. A vonalvezetés kifogástalan, az aszfaltcsík széles, azaz az előzés sem lehetetlen feladat, ellenben Tilke többi művével. Előzési pontnak nevezhető az első kanyar is, melyben a pilótáknak 300 kilométer per órás sebességről kell lelassítaniuk, hogy ugyanekkora sebességgel vegyék a következő jobbost. Az előzés elvben könnyű, de a gyakorlatban szinte lehetetlen, ezért a rajt után a legtöbbször a pályára lép a Biztonsági Autó. Így történt ez tavaly is, mikor Ficihella „ugrotta át” Nakajimát vagy 2006-ban, amikor egy klasszikus rajtbalesetnek lehettünk szemtanúi. Az első kanyarkombinációt egy kisebb egyenes, és egy újabb kanyargós rész követi, majd jön a hetes kanyar, amiben a pilótáknak szembe kell nézniük egy kisebb szintváltással is (a pályára egyébként jellemzőek a szintkülönbségek). Ezt követi a pálya legendás kanyarja, az a bizonyos „török nyolcas”, ami elvben egy, de a gyakorlatban négy balos kanyarból áll, melyben több mint négy G-s terhelés éri a pilótákat, hét másodpercen keresztül. Ezután egy rövidebb egyenes következik, ahol a versenyzők kipihenhetik a „nyolcas” fáradalmait. Majd jön a legjobbnak tartott előzési pont a kilences kanyar, melyet egy hosszú egyenes, és egy nyújtott kanyar valamit a pálya leggyorsabb szakasza, és a célegyenesre vezető jobb – bal kombináció követ, ahol szintén lehetséges az előzés. Az 5,338 kilométer hosszú aszfaltcsík „különlegességei” közé tartozik még az óramutató járásával ellentétes „menetirány”, és a Spa-t idéző hullámvasútszerű szintkülönbségek.
Talán ezeknek a „különlegességeknek” köszönhetően láthattunk itt általában izgalmas és érdekes futamokat. Az első derbi végén például Kimi Räikkönen örülhetett, míg csapattársa Juan – Pablo Montoya Tiago Monteiro miatt bosszankodhatott, aki egy lekörözés után kilökte őt a pályáról, így a második pozíciót Fernando Alonso örökölte meg.  Egy évre rá, a spanyol pilóta ismét második lett, (ekkor Massa nyert, pályafutása során először) most azonban kemény csatában szerezte meg az ezüstöt, miután több körön keresztül tartotta Michael Schumachert. 2007-ben ismét Massa diadalmaskodott, aki az évek során a pálya tudorává vált, harmadszor kettőezer – nyolcban nyert. Igaz, a verseny során legnagyobb ellenfele Lewis Hamilton még le is előzte, de kedvezőbb boksztaktikája okán a „török szultán, a kis brazil” örülhetett, miközben Rubens Barrichello megdöntötte a „legtöbb futamon való részvétel” rekordját.
Idén a Brawn GP, azon belül is Jenson Button a legnagyobb favorit. Talán igazzá válik a mondás? Miszerint: keveredhetnek, az erőviszonyok, bárki megfuthatja a leggyorsabb köröket, végül úgyis Button nyeri a versenyt.

Az utolsót Isztambulban?

 

6 komment

Címkék: hírek előzetes

A világ leggyorsabb női – hölgyek az F1-ben és "azon túl"

2009.05.29. 16:00 :: SilverMike

A hölgyek, főleg a szép hölgyek mindig is szerves részét képezték a Formula 1-nek, és a különböző versenysorozatoknak. Elég, ha csak a táblás lányokra, vagy a szponzorok fürdőruhás „szépségeire” gondolunk. De voltak, akik még ennél is többre, sokkal többre vitték. Mert valljuk be, ezek a lánykák „díszítésnek tökéletesek”, de nem sokkal vitték előre az autósport világát, nem írták át annak történetét. Azok a hölgyek „írták ezt a történetet” akik versenyautóba ültek, versenyeztek és bizony nyertek, nem is egyszer. Bebizonyítva, hogy az autósport nem csak az erősebbik nem "fennségterülete".
Az első jelentősebb (ezt a cikket most a teljesség igénye nélkül, de az összes női versenyző iránti legmagasabb tisztelettel írom) versenyzőlányka Maria Teresa de Filippis volt. A kacifántos nevű, olasz hölgy 1926-ban látta meg a napvilágot Nápolyban. Hősnőnk akkor még nem sejthette, hogy egy olyan rekordot fog felállítani a huszonnégy év múlva startoló világbajnokságban melyet soha senki nem vehet el tőle. Történetesen Ő lett a Forma 1 első női versenyzője. Először az 1958-as Monacói Nagydíjon próbált rajthoz állni, azonban a kvalifikáció nem jött össze neki, így a rekord az ’58-as Belga Nagydíjon állt fel. De Filippis kisasszony ugyanis kvalifikálta magát a spai versenyre, sőt a futam végén a tízedik pozíciót szerezte meg. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy összesen csak tízen látták meg a kockás zászlót, de azt sem hallgathatjuk el, hogy Maria Teresa egy gyengébb Maseratival „mászta meg az Eau – Rouge-t”. Ezen kívül még két versenyen állt rajthoz az 1958-as és ’59-es szezonban, sajnos egyszer sem jutott el a célvonalig. Sem az olasz márkával, sem a Porsche „Flat-tal”. Pedig a nagy „Mestro” a legendás Fangio is így vélekedett róla: „Az a nő túl gyors, túl sokat kockáztat”…
Teresa kisasszony volt a példaképe a legismertebb, és legeredményesebb Formula 1-es pilótanőnek Lella Lombardinak. Míg elődjével nem egyszer közölték, hogy a női fejre fodrászolló és nem pilótasisak (sisak? az ötvenes években…) való, addig Lellát már tárt karokkal várták a Formula 1-be. Az olasz hölgyeménynek egész életében a királykategória volt a célja, ezért” jó munkásasszonyhoz” méltóan végigjárta a szamárlétrát. Erősen szerepelt a Forma 5000-ben, és a sportautókhoz is konyított. Mikor bekerült a Formula 1-be, a legendás „gorillát” Vittorio Brambillát kapta csapattársul, aki nem egyszer elismerte, hogy istállótársa gyorsabb nála. Először az 1975-ös Dél – Afrikai Nagydíjon állt fel a startvonalra. A történethez az is hozzátartozik, hogy az időmérőn mega mögé utasította a legendás Graham Hill-t, aki ekkor már a tizennyolcadik Formula 1-es szezonját taposta. A történelemkönyvekbe mégsem ezzel, hanem az 1975-ös Spanyol Nagydíjjal, és a megszerzett fél pontjával írta be magát. A versenyen Stommelen autója a szalagkorlátnak csapódott, és a törmelékek öt szurkoló halálát okozták, a futamot azonnal visszalőtték, Lella ekkor a hatodik helyen halad, majd a lefújás után megszerezte a „gyengébbik nem” máig egyetlen (fél) pontját. A következő idényekben már nem kapott annyi lehetőséget, mint az olasz Zanon gróftól, így pályafutása hamarosan véget ért. 1992-ben halt meg, súlyos rákbetegségben.
Az utolsó nő, aki Forma 1-es autó pilótafülkéjében csücsült, és versenyzett is azzal Giovanna Amati volt. A ’90-es évek Danica Patrick-jának tartott hölgy, is több feltűnést keltett a puszta megjelenésével, mint a versenypályán mutatott teljesítményével. Sokan csak „PR fogásnak” tartották a szemrevaló lány szerepeltetését. Még a Brabham istálló szerelői sem hittek benne… Pedig Amatinak a lehető legjobb mentora volt, hősnőnket Ayrton Senna „tanítgatta” az 1992-es Afrikai Nagydíj előtt, a hölgynek azonban nem sikerült a kvalifikáció.  Még kétszer kapott lehetőséget, de egyik alkalommal sem került fel egy Formula 1-es verseny rajtrácsára. Az „Európai szezontól” egy fiatal brit, egy bizonyos Damon Hill vette át a szerepét. Egy rózsaszín autóban…
A három olasz kiválóságon kívül még a dél – afrikai Desiré Wilson, és az angol Davina Garcia próbálkozott meg az F1-es szerepvállalással. De egyikük sem került fel a rajtrácsra.

A hozzáértők Michéle Mouton–t tartják, minden idők legeredményesebb és legjobb versenyzőhölgyének. Persze nem ok nélkül, ugyanis benne tisztelhetjük a világ egyetlen női „majdnem világbajnokát”. Ha ezek után nem lenne nyilvánvaló a francia lányka ezüstérmet szerzett a WRC-ben. Az időpont 1982, az autó pedig a legendás Audi. Mouton három futamgyőzelmet aratott, és összesen 97 pontot szerzett, de így is alulmaradt a kor zsenijével Walter Röhrl-el szemben. Az aranyérmet sosem sikerült megszereznie, a következő években „csupán” a középmezőnyben harcolhatott. Majd 1986-ban visszavonult a Rally-tól. Többek között az Ő nevéhez fűződik még a Bajnokok Versenyének az életre hívása. A versenyt először 1988-ban rendezték meg Michéle egykori barátja, és vetélytársa Henri Toivonen emlékére. Érdemei közé tartozik még az 1975-ös Le Mans-i huszonnégy óráson, és több Dakar Rally-n való aktív részvétel is.
És, ha már Dakar, ne feledkezzünk meg Jutta Kleinschmidt-ről sem, mert Ő volt az a hölgy, aki megnyerte a legendás Rally-t. A sivatag úrnője 1962-ben látta meg a napvilágot Németországban. Először 1988-ban vágott neki a homoktengernek, akkor még egy BMW motorral. A győzelmet a 2001-es viadalon szerezte, egy Mitsubishi volánjánál. A versenynek ugyan nem Ő, hanem a „Dakar király” Jean-Louis Schlesser volt a favoritja. A franciát azonban kizárták, legnagyobb ellenfele Masuoka pedig telibe talált egy farönköt, így született meg az első (és eddig egyetlen) női Dakar győzelem. Szintén egy „győztes név” a Danica Patrick is.
Az amerikai hölgy, neve már sokkal ismerősebben cseng az autóversenyzésért rajongók számára. Talán azért is, mert erről a szemrevaló teremtésről a kereső is több fürdőruhás képet dob ki, mint versenyoverallosat.  Ez sajnos hozzátartozik a hölgy személyiségéhez. A rengeteg „csajos” interjú és a "rendszeres bokszutcai pofozkodás" roppant népszerűvé tette Danicát az Egyesült Államokban, ahol jelenleg is versenyez (az IRL szériában). Azonban ez a viselkedés tette „kissé” népszerűtlenné az Óceán ezen oldalán. Azt viszont senki sem tagadhatja, hogy a hölgy ért a versenyzéshez! Tavaly megszerezete az első győzelmét a Japán versenyen Motegiben. Sőt az idei Indy 500-on felállhatott a dobogó legalsó fokára. Legtöbben benne látják a következő Formula 1-es pilótanőt.

Valljuk be, Bernie Ecclestone örülne neki. És ti?

18 komment

Címkék: érdekesség pilóták lemans forma1történelem

Monacoi Nagydíj: Button futása

2009.05.27. 16:16 :: SilverMike

Jenson Alexander Lyons Button, ha szabad így fogalmazni különleges, amolyan imádom – gyűlölöm „kapcsolatban” áll a hercegségi pályával. Az úr kettőezer – harmadik évében itt élte át karrierje legnagyobb bukását. Az alagút végén csúszott meg, és az autója belecsapódott a szalagkorlátot övező gumifalba. Az ütközés után vagy öt percig csak ült az autóban, míg pályaőrök tucatja vette körbe. Hála Istennek a fiatal brit versenyzőnek semmi baja sem esett, a futamot azonban ki kellet hagynia. Majd rá egy évre majdnem megnyerte a „legnagyobb nagydíjat”. Bár sosem volt a kedvence, sőt a vezetési stílusának sem fekszik a monacói aszfaltcsík, a 2004-es futamon addigi pályafutásának legnagyszerűbb teljesítményét nyújtotta. Az utolsó körökig űzte Jarno Trullit, de a győzelemről lemaradt. Aztán jött „öt szűk esztendő” volt, hogy a Hondát kizárták a versenyből, majd évekig esélytelenek voltak a győzelemre, így Jenson a legtöbbször csak „külsősként” szemlélhette azt a bizonyos díjátadást. Végül eljött a 2009-es esztendő, ami kétségtelenül Jenson diadalmenetéről szól. Öt futamot nyert, és az összes verseny után locsolhatta a pezsgőt, és majdnem maximális ponttal vezette a világbajnoki pontversenyt. Ez a győzelmi sorozat a hercegségben sem szakadt meg. Alexander Lyons magabiztosan jött el az első pozícióból, és ellentmondást nem tűrően nyerte meg a „futamok futamát”. Majd a levezető kör után elkövette azt a mára, már legendás „hibát”. A „tiszteletadás” után (véletlenül, vagy a show kedvéért, azt sosem tudjuk meg) bekormányozta a Brawn-t a bokszutcába és leparkolta ott ahol a „nem dobogósok szokták”. Kiszállt, végigrohant a célegyenesen, a hercegség klasszikus „lépcső pódiumához”, és átvette a díjat. Fáradság egy csepp sem látszott az arcán, egy jó ötszáz méteres futás és integetés után. A sárga sisakkal a fején meg egyenesen Valentino Rossira hajazott, a show megvolt. Ha már mindenképpen győzelemre van ítélve, hát nyerjen látványosan. Ez a futás pedig azzá tette az eredményhirdetést, biztosan megmarad az emberek, és a történelemkönyvek „emlékezetében”.

                                                          A tipikus Monacói Nagydíj

Nem úgy, mint maga a verseny, ami „klasszikusan unalmasra” sikeredett. Amin szinte senki sem lepődött meg, mert F1-es körökben ismeretes, hogy Monte Carlóban, csak nagyon jó és csak nagyon rossz (értsd unalmas) versenyek vannak.  Tavaly volt itt minden talán még „vásári forgatag” (nem tudom ez, hogy jön ide, de hangzatos) is, idén meg vonatoztunk egy kicsit. Azért voltak érdekes momentumok, és nem csak a futamon, hanem már az időmérőn is. Gondoljunk csak Lewis Hamilton hibájára, aki odacsapta az autót a falhoz. Hiába „imádja a pályát”, és hiába tud rajta valóban remekül menni, ezzel a géppel, és ebben a helyzetben neki sem jött ki a lépés. Tudta Ő, hogy a legnagyobb esélye neki is, és a csapatának is itt lesz, ez lenne a klasszikus McLarenes pálya, így beleadott vagy 110%-ot, de hiába. Erőltette, elrontotta, mehetett a tizenhatodik, vagyis a huszadik rajkockába, mert a váltóját is kicserélték. A huszadik hely meg tudjuk, hogy mit jelent Monacóban, egy gyenge autóval meg… Az edzést egyébként Jenson Button nyerte meg, huszonöt ezreddel megverve Räikkönent. Aki a Ferrari idei legjobb eredményét érte el, igaz a finn pilóta csalódott volt, de a csapat örült az eredménynek. Főleg annak a tükrében, hogy végre látszik a változás, beérett az F60B. Őket követte az örökmásodik Rubens, és az örökifjú Vettel. A legnagyobb csalódást a BMW meg a Toyota okozta, akik szépen egységesen megosztoztak a legutolsó helyeken. Talán Kubicának volt igaza? A tavalyi évre kellet volna autót építeni, és világbajnokságot nyerni? Nem erre a gépre figyelni fél éven át, amivel egyetlen egy pontot sem sikerül eddig szereznie, hat futam után. Heidfeldnek is csak hatot, annak a felét is csak istenadta szerencsével.
A rajt meglepően simára sikerült, Button eljött, Kimit azonban lerajtolta az elszánt Barrichello. Pedig, mindenki a világbajnoktól rettegett, meg a KERS-étől, erre faképnél hagyja egy „KERS –telen autó?” A futam elején még voltak események. Vettel belassult (a hivatalos magyarázat szerint a rossz gumiválasztás miatt), és feltorlódott mögötte a komplett középmezőny. Először Massa akarta levadászni a „baby Schumit”, de hiába, többszöri próbálkozás után sem sikerült átugrania. Aztán meg levágta a kanyart, lelassított, hogy a jogtalanul szerzett előnyét visszaadja. De csak Vettelnek! Ezt elfelejtette közölni Rosberggel, aki kihasználta Massa ácsorgását, és Ő is lehagyta a brazilt. Pár körön belül megelőzte Vettelt is, és sorra futotta a leggyorsabb köröket. Ekkor még a pódiumra is volt sansza, de az első kerékcsere után belassult, és a pontokért küzdött a derék Alonsoval, meg Heikkivel. Idén Vettel volt az első áldozat, az egész versenyen sótlanul vezető németnek, a falazás tette fel a koronát a versenyére. Nagy igyekezetében (hogy beérje a gumibajok miatt őt megelőzőket) megcsúszott és eldobta a Red Bull – Renault-t. Sebastian Buemi is hibázott, ő azonban nem a falat, hanem az előtte haladó Nelson Piquetet torpedózta meg. A harmadik „áldozat” Heikki volt, aki bőven a pontzónában autózott, de ő is eldobta, ezzel a McLaren ismételten pont nélkül maradt, ezúttal a pilóták hibájából. A kötelező „falazások” mellet a kötelező vonatozás sem maradt el, az első három a másfél órányi vezetés után változatlan (Button – Barrichello – Räikkönen) sorrendben haladt át a kockás zászló alatt. A negyedik a verseny mostani „hőse” Massa lett, aki jó pár helyet ugrott előre, őt követte Webber, aki a Bikák egyetlen pontszerzője lett, majd a kezdeti fellángolásból visszaeső Rosberg, és Alonso következett. Pontot, de milyen fontos pontot szerzett még a francia Sébastien Bourdais is. „Le Seb”-ről ugyanis elterjedt, hogy az utolsókat rúgja, és állítólag már az utódját is kiszemelték (Pantano), de ezzel az egységgel, amit ráadásul a „nagy versenyen” szerzett bebiztosította a helyét a junior bikások csapatában. Egy időre legalábbis…
Fisichella éppen csak, hogy lemaradt a pontról, Nakajima meg az utolsó körben hagyta ott, no, nem a fogát, hanem a vezetőszárnyát az egyik gumifalban. Ezután következett „Button futása”, bár az egész verseny az volt, egy óriási nagy versenyfutás, egy ellentmondást nem tűrő diadalmenet.
És, most hogyan tovább???

 

1 komment

Címkék: vélemény hírek forma12009 futamok

Póker

2009.05.21. 13:49 :: SilverMike

A Száguldó Cirkusz világától sosem állt távol a hatalmi harc, a nyolcvanas évek első fele egy az egyben erről szólt, akkoriban még az „ellen Forma 1” is megalakult egyetlen egy verseny erejéig, aztán a szövetség észbe kapott, és megegyeztek a „szakadárok vezetőivel”, bizonyos Max Mosley és Bernard Ecclestone urakkal. Húsz évvel később a gyárak akarták itt hagyni a cirkuszt, és a saját sorozatukkal fenyegettek. Ezúttal csak a fenyegetőzésig jutottak, a GPWC sosem alakult meg. Az ok egyszerű volt, a Ferrari és a szövetség titkos szerződése, melyben az olaszok évekig elkötelezték magukat az F1 iránt, ezzel „cserbenhagyva” a lázongókat. Akik a legnagyobb erő nélkül semmire sem vitték. Most ismét áll a bál, csakhogy 2009-ben már létezik egy bizonyos a csapatokat tömörítő szervezet az FOTA, az istállók most egységesen lépnek fel Max Mosley költségvetési sapkája, pontosabban a kettős szabályrendszer ellen. A lázongásuk érthető, mert senki sem akar „kétligás” Forma 1-et, amiben a negyvenmillió fontból gazdálkodók technikai segítséget kapnak a gazdagokkal szemben. Mivel nem tetszett nekik ez az elv, a csapatok benyújtották a saját tervezetüket, amit az FIA lesöpört az asztalról. Itt kezdődött el a „kilépünk a Forma 1-ből” című szappanopera harmadik felvonása. Először a Toyota, aztán a Red Bull, majd a Ferrari és a Renault jelentett be, hogy a kettős szabályrendszer életbelépése esetén elgondolkodnak a 2010-es bajnokságba való nevezésen. A leghevesebben a Ferrari támad, az olaszok nem „elgondolkodnak” hanem ki is szállnak, ha nem változtatnak a „törvénykönyvön”. Még a bíróságra is elmentek, pont a fent említett szerződés okán, mely kimondja, hogy a Ferrarinál megvétózhatják a szabályokat. A tárgyalást azonban elbukták, így még nagyobb indulatok szabadultak fel.

                                                    De valóban kilépnének a nagyok? 


Véleményem szerint nem, mivel most is csak a jól megszokott pókerparti zajlik a csapatok és a szövetség között. A tét bent van, negyvenmillió, az istállók pedig blöffölnek. Hogy miért? Mert nem tudom elképzelni, hogy ez megtörténhet. Mármint, hogy a Ferrari (és a többi nagy) kiszáll (uram bocsáss) egy szaros költségvetési limit miatt. Mert, (ezt el kell ismerni, ha szereti őket az ember, ha nem) a Ferrari majdhogynem egyet jelent a Forma 1-el. Ahogy a McLaren meg a Williams, és újabban a Renault meg a BMW is. A többi csapat ki – beszállhat, az senkit sem fog igazán meghatni, mivel a kicsik az elmúlt években is csak jöttek – mentek. A nagyok azonban a sport „ikonjaivá” váltak. Ha közülük egy (vagy netán mind) kiszáll akkor az F1 már nem lesz a régi. Létezni fog, de nem lesz OLYAN, mint ezekkel az istállókkal. Úgy képzeljük el, mint a focit a brazilok, angolok, németek, stb… nélkül. És, akkor a piszkos anyagiak, a Ferrari ebben a tekintetben sincs meg az F1 nélkül, és fordítva. Mert ha „megszűnne a mítosz”, nekik is jócskán megcsappannának a bevételeik, ugye Ferrariék sem abból szedik össze az éves millióikat, hogy eladnak ezer - kétezer autót a milliomosoknak, hanem a szurkolókból, azokból, akik megveszik a sapkát, a pólót. No meg az F1-es bevételekből, a jogdíjakból satöbbi. Apropó szurkolók! Van itt még egy ok, amit már tegnap ecsetelgettem, a cirkuszt a nézők tartják el a figyelmükkel, ők költik rá a pénzüket, ők veszik meg a jegyeket a versenyekre. És őket is „csak” a nagyok érdeklik, ezért ha a legendás alakulatok lelépnek, akkor nagyon valószínű, hogy a versenyek üres lelátók előtt fognak zajlani. Így ismét a „kisemberekkel, a rajongókkal” csesznének ki legjobban...
És tudják ezt az FIA-nál is, hiába nyilatkozik pont az ellenkezőjéről Mosely úr. Ő is tudja, hogy a nagycsapatokból van a legtöbb bevétel, ahogy azt is tudja, hogy ha lép a Ferrari, akkor léphet az összes többi, és akkor összedől a kártyavár. Ezért is bízom benne, hogy végül sikerül megegyezniük, mert ha nem akkor Max tényleg az F1 kinyírására utazik…
Ahhoz viszont lesz egy – két szava a jó öreg Ecclestone-nak is. Akiről még nem is beszéltünk, pedig Bernard úr is ott volt a tárgyalásokon, mégsem nyilatkozott szinte semmit. Csupán annyit mondott, hogy a kettős szabályrendszert biztosan eltörlik, és váltig állítja, hogy lesz valamiféle kompromisszum. Ha Ő mondja, akkor abban van valami. Gondoljunk csak bele, a porondmester elengedné a cirkuszából a legjobb artistákat? Soha… Ezért ha az istállóknak nem sikerül, akkor maga Mr. E akadályozza meg a „tömeges kiszállást” teszi ezt úgy, hogy szükség esetén, szembeszáll, öreg cimborájával (akivel együtt harcoltak annak idején az FIA akkori elnöke a „betonfejű francia” ellen, és miután „győztek” együtt váltak milliomossá a cirkusz révén) Max Mosley-val.
Az nehézsúlyú mérkőzés lesz, nem holmi pókerparti…

6 komment

Címkék: vélemény hírek forma12009

Bikafuttatás Szegeden

2009.05.20. 20:31 :: SilverMike

Amikor megszólal a V10-es Cosworth, az embernek akarva – akaratlan eszébe jutnak „azok a régi szép idők”. Azok a napok, amikor még ezek az erőforrások énekeltek a Formula 1-es autókban, mikor még nem volt világválság, nem akart kettészakadni a cirkusz a nap, amikor először jártam a Hungaroringen. 2005 volt, akkor is a Red Bull jóvoltából hallhattuk meg ezt a hangot. És ha minden igaz, akkor „fertőződtem” meg véglegesen. Sok – sok ember élhette át ugyanezt 2009. Május 17-én. Persze most is a Vörös Bikák (az utolsó olyan csapat, aki ad is nem csak kér…) jóvoltából. Ha eddig nem lett volna világos a Red Bull Street Parade-ról van szó, ahol Sebastian Vettel és Palik László üzemelte be azt a régi – régi „Kosszi” motoros gépet. Szegeden a Dóm téren. De nem csak ezért érte meg kimenni a rendezvényre. Láthatott a nép NASCAR és Rally autókat, meg veteránokat is egy rakással. És persze ott volt a két szupersztár a két Seb, Vettel és Buemi, no meg a magyar közönség kedvence Palik Laci is. A rendezvényt egy másik hazai közönség kedvenc Besenyei Péter nyitotta meg. A Red Bull Air Race sztárja a Tisza és, a tér felett rajzolt pár kört, de a „rajtvonal mellől” csak a füstöt lehetett látni, az élelmesebbek a repülőt is felfedezhették a szemközi épület üvegablakiban. Miután Peti letette a gépet, Laci átvette azt. Persze nem a repülőt, hanem a Red Bull Renault(Cosworth)-öt. Amivel öt kört tett meg az, az élmény pedig sokadszorra is leírhatatlan. Gondoljunk, csak bele egy Forma 1-es autó száguld el az embertől három – négy méterre. Kell ennél több egy „fertőzöttnek”? Kell, mégpedig az, ahogyan Sebastian Vettel vezeti azt a versenygépet. Kicsit gyorsabban, kicsit hangosabban, sőt még egy „improvizált” pörgést is beleszőve a műsorba. A legszebb pillanatokat pedig akkor élhettük át amikor „Baby Schumi” egy magyar zászlóval száguldott végig a kicsit a Monacóira hajazó Szegedi „pályán”. És ha ez még nem lett volna elég, Sebastien Beumi is autóba pattant, mégpedig egy Toyotába (Red Bull NASCAR Team) amivel megtett szintén öt kört. Mondanom sem kell, a látvány, a hang fantasztikus volt, ennek a szörnyetegnek még az F1-esnél is „férfiasabb” a hangja. És ha már a hangnál tartunk, ne feledkezzünk meg a Red Bull Skoda rally autóról, ami hozta a formáját. Durrogott a váltásoknál, és jó rally autóhoz méltóan fütyült is. És ha már Soka meg rally! A kilátogatók láthattak még egy két veterán gépet is, köztük egy jó húszéves, öreg Skodát. De volt itt ötvenen túli gép is, amivel a nap hőseit a Sebeket körbevitték a pályán, ahogy a versenyek előtt szokták. A hangulat ekkor is fantasztikus volt, mindenki tapsolt, és kattogtatta a fényképezőjét. De megtapsoltuk a „száguldó riporter” szerepét a hétvégén betöltő Czollner Gyulát is, akit beszíjaztak egy Nissanba, és többször körbevittek a pályán, hogy közölje a néppel, mit is fog az látni perceken belül. És ha már Nissan! Tiszteletét tette a Palik Dakar Team is, Laci a Nissan, Afrikát és Dél – Amerikát is megjárt autójával körözgetett, Szaller Zoltánék pedig a jó öreg MAN-al tettek meg pár kört. És ez az egész program nem került semmibe, az „események megtekintése ingyenes” volt. Csupán a Szegedig vezető utat kellet fizetnie és kibírnia az embernek, de mit tudjuk, jó társaságban repül az idő. Így szinte minden néző, azaz 130.000 ember felfoghatja ezt úgy, mint egy ajándékot a Red Bull Racingtől. Mert ők bizony még nem felejtettél el, hogy a cirkusz a nézőkről (nekik) szól. Azokról a tízezrekről, akik egykoron megfertőződtek, és, azóta a versenyzés az életük részévé a hobbijukká vált. Mert a kisemberek, a rajongók nélkül a milliókon veszekedő csapatok és szervezetek sem lennének sehol...

8 komment

Címkék: vélemény hírek beszámoló

Spanyol Nagydíj: Ész

2009.05.13. 19:23 :: SilverMike

Miközben az új „szupercsapat” sikert sikerre halmoz (a nagy taktikus Ross Brawn irányításával), addig az „örökbajnok” Ferrari szenved. Szenved a sok – sok félresikerült taktikai döntéstől, amit a szinte hozzá nem értő csapatvezetés hoz, valamint a gyengére sikerült autó, és az egyre motiválatlanabb pilóták miatt. A tulajdonosok pedig heti rendszerességgel kongatják meg a vészharangot Maranellóban, azaz közgyűlést tartanak közgyűlés hátán.
Ugye milyen ismerős? Pedig nem, nem 2009-ben járunk, hanem 1995-ben. Mikor a Benetton a sztárcsapat Ross Brawn eszével, és Schumi gyorsaságával felvértezve. A sors furcsa fintora, hogy az előbb említett páros, pont (az ekkor még szenvedő) Ferrarinál vált világhírűvé, etalonná. Miután a sokadik maranellói gyűlés után az olaszok belátták, hogy ez így nem mehet tovább. Elkergették a felelőtlen csapatvezetést és megszerezték a „sztárpárt”. Akik aztán Jean Todtal kiegészülve visszajutatták a csúcsra a Scuderiát, és ott is tartották azt, öt hosszú éven keresztül. Elsősorban Ross legendás „spontán ötletei”, taktikái miatt, és persze a pilóta Schumacher gyorsasága és engedelmessége okán. Ugyanis a német rendre valóra váltotta Brawn elképzeléseit: ha egy másodperccel gyorsabban kellet hajtani ahhoz, hogy a második kiállás után visszatérjen az első helyre, hát megtette. Ehhez persze kellett a versenyző esze is, aki nem megy bele a rajt utáni bulikba, és nem kakaskodik feleslegesen, Schumacher sosem tett ilyet. Ahogy Jenson Button sem 2009-ben, igaz nem a Ferrariban, hanem a Brawn GP-ben ülve. Mert ma már egy komplett csapat viseli a „mester” nevét, ahol hősünk folytathatta az álsásos tevékenységét. Kettős győzelemmel mutatkoztak be Ausztráliában, és a semmiből jőve nyerték meg a versenyt Bahreinben. Spanyolországban már ismét ők uralták a mezőnyt. Button nyert, szegény Barrichellonak pedig ismét be kellet érnie a második hellyel. Mert őt „véletlenül három kiállásos taktikára állították”, vagy Button „taktikáján pontosítottak verseny közben”. Magyarázat persze van, mint égen a csillag, de valljuk meg Ross ismét eldöntötte, hogy ki lesz a csapat húzó embere. Ahogyan annak idején Schumacherrel most Buttonal tud tökéletesen együttdolgozni. Az pedig már csak a sors fintora, hogy mindkét sikerkorszakot Rubens-nek kellet végignéznie „másodszámúként”. Szomorú, de Brawn-nak ezt kell tennie, tudja ő, hogy a csapata előnye (pénze) hamarosan elfogy és a többiek beérik őket, így nem árt ha Jenson addig is szedegeti a pontokat. Micsoda ész, micsoda előrelátás!
És nem csak Brawn-nál, hanem egy másik csapat másik emberénél Sebastian Vettelnél is. Hihetetlen mennyi sütnivalója van a srácnak! Ő sem „keveredett” a rajtnál, hanem végig üldözte a hirtelen felgyorsuló Massát, előzni ugyan nem tudott, de nem is törődött bele a helyzetébe. Tudta, hogyha nyomás alatt tartja a brazilt, akkor előbb - utóbb ő vagy a csapat hibázni fog. És lőn, a Ferrari elmérte a benzinmennyiséget, Massa olyan kevés üzemanyagot kapott, hogy három körrel a vége előtt le kellet lassítania, át kellet engednie a pozícióját Vettelnek. Hihetetlen! A kis német kihajtotta a naftát Massa gépéből. Ahogy azt már mondtam: micsoda ész, micsoda előrelátás!

                                                                      Taktikai csata

Ahogy az már a bevezetőből is kivehető, a Spanyol Nagydíj izgalmait nem a pályán, hanem a bokszban történő események szolgáltatták. Azok a taktikai csaták, amiket a két Brawn pilóta egymással, a Ferrari a Red Bulllal, és a többiek ő ellenük folytattak. A rajtnál mindenki a hirtelen felgyorsuló Ferraritól, pontosabban csak az egyiktől, Massától tartott. Mert Kimit ismét hátraküldte a sors keze, azaz a Ferrari ismét kigolyózta egyik favoritját a második időmérőből. Miután a finnt nem küldték ki az első szakasz utolsó perceiben, mert biztosak voltak benne, hogy a hetedik helyen világbajnokuk bejut a következő körbe. Tévedtek, az események felgyorsultak Kimi pedig mehetett a rajtrács tizenhatodik kockájára. Az időmérést egyébként Jenson Button nyerte meg, Sebastian Vettel, és Rubens Barrichello előtt. A negyedik kisebb meglepetésre Felipe Massa lett. Akitől (térjünk is vissza ezzel a versenybe) az egész élboly retteget, mert a brazil pilótának az autójában ott volt a KERS, és az ötvenliternyi benzin. Féltek, mert a KERS-el az élre kerülhet, a súlyhátránnyal meg feltarthatja azokat, akiket megelőzött. (Mert Barcelonában ugye előzni nem lehet.) Az élmenők végül simán eljöttek, Barrichello vezette a bolyt, mögötte Button, és csak a harmadikon a rettegett Massa, akit Vettel követett, vagy hatvan körön keresztül. A rajt utáni tülekedés azonban hamar véget ért, mikor a biztonsági autó a pályára lépett. Ennek az oka a mezőny közepén történt baleset volt, az egyik Williams kiszorította Trullit, aki a pályára ugyan visszatért, de telibe kapta Sutilt, majd a két Toro Rosso ugrott egymás nyakába, az előbbi balesettől függetlenül. Ennek (és az egész hétvégének) a legnagyobb vesztese Lewis Hamilton volt, mire a brit kikerülte a törmelékeket, a mezőny már messze járt. Miután az SC kiment az események sajnos leültek, a mezőny szépen vonatozott az első kiállásig Rubens Barrichello vezetésével, aki egy körrel később ment ki, mint csapattársa így szinte borítékolható volt a győzelem. Egészen addig, míg meg nem tudtuk, hogy az öreg eggyel többször fog tankolni, mint társa. Nyilván nem véletlenül…
Így Button került helyzeti előnybe, Rubens meg csatázhatott a Massa – Vettel párossal a második helyért. Végül a veterán megszerezte az ezüstérmet, (a Brawn pedig története második kettős győzelmét) ám mögötte nem a két harcoló fél, hanem Mark Webber futott be. Aki egyébként a nap hőse, a nap legjobban teljesítő versenyzője lett. Egy hosszú második etappal az egész versenyen küzdő páros elé került, sőt a futam végén már Barrichellót is támadta. A negyedik a fineszes Vettel. Az ötödik pedig a „nép embere”, a hazai hős Fernando Alonso, aki az őrjöngő spanyolok legnagyobb örömére az utolsó körökön lehagyta a csigatempóban vánszorgó Massát. Aki még győzelmi esélyekkel indult el, de be kellet érnie a hatodik pozícióval. Ponthoz jutott még a harminckettedik születésnapját ünneplő Nick Heidefeld, és a „szabadedzés király” Nico Rosberg is. Ez történik, hát 2009-ben is, a Ross Brawn vezette csapat tarol, a nagyok meg szenvednek. Azonban szinte biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb a Ferrari ismét találni fog egy Ross Brawnt. Csak idő kérdése…

1 komment

Címkék: vélemény hírek futamok

süti beállítások módosítása