Való igaz, hogy (fizika tanárom szavaival élve) „lusta kutya” vagyok, amiért az Abu Dhabi Nagydíj után kisebb „pihenőre” (meg ilyen olyan teendők elvégzésére) vonultam, mondván a Formula 1 világa most úgyis téli álomba szenderül, a hírlapi kacsákat pedig oly sokan etetik, nem kell a népnek egy 456. elemzés, és a huszonhatodik féle összeesküvés, lényeges változás meg úgysem várható a napokban. Ez így is történt! Körülbelül egy hétig! Ugyanis a 2009-es esztendő negyvenhetedik hetében ismét olyan események történtek, amelyekre a legbennfentesebbek sem számítottak volna, nemhogy a rajongók, az internet szörfösei vagy akár a Formula 1-et csak fél szemmel követő átlagnézők. Először is, a bajnokcsapat, „az egykoron legendás” (jóságos atyaúristen, ezt a szót kell használni az idei nyertesekre?!) Brawn GP atomjaira hullott! Aztán Jenson Button fogta magát és (nem, nem, és nem a pénz miatt) átszerződött a McLarenhez, kiütve ezzel az ezüstös nyeregből Kimi Räikkönent, aki így jobb híján kihagyja a 2010-es szezont. Legalábbis egy egész napig úgy nézett ki, hogy kihagyja, de ma már a Mercedesszel tárgyal, valamint a Rally-s és a Le Mans-i kalandokat szövögeti. Mindeközben a Toyota kiszállt a Formula 1-ből, Timo Glock aláírt a Manor GP-hez, Jacques Villeneuve pedig „brutális” edzésprogramba kezdett, mivel elmondása szerint több mint valószínű, hogy visszatér a Forma 1-be. És ha jön, akkor az „amerikai álmom csapatában” az USF1-ben fog versenyezni, ahol Jonathan Summerton csapattársa lehet, mivel az amerikai versenyző fittyet hányva a „hivatalosra” saját blogjában bejelentette, „vigyázz F1 jövünk”. Mi pedig szusszanjunk egyet és egy „trilógiában”, aminek a fejtetőre állt világnál aligha találhattunk volna jobb címet, tekintsük át az elmúlt hetek történéseit. Egyelőre a legtöbbeket érdeklő témák (Kimi, Button és a beígért, de a „polcon pihenő” Alonso) nélkül (a következő részekben viszont az ő főszereplésükkel, bízva abban, hogy addig pont került a történet végére) Toyotáékkal, Mercedesékkel, és a jó öreg Jacques-al.

Fejjel a falnak

Várható volt, de mégis sokakat meglepett. Természetesen a Toyota kiszállása, amit három nappal az Abu Dhabi Nagydíj után jelentettek be, és természetesen a gazdasági világválsággal magyaráztak meg. Az első „erre utaló jelet” (utólag okos az ember alapon) a tavalyi év végén találjuk, amikor a japánok a nyilvános autó bemutatójukat lefújva az interneten (egyébként nagyon ötletesen) ismertették 2009-es versenygépüket, mellyel az első futamgyőzelem megszerzését vették célba. Majd ridegen bejelentették, hogy ha ez nem sikerül követik ősi riválisukat és leállítják Formula 1-es projektjüket. Ennek ellenére az FIA – FOTA „háború” alatt az alakulat a gyártók egyik zászlóvivőjévé vált, és derekasan harcolt az új sorozat (kacc – kacc, sokan akkor nevetségesnek tartottuk, de kaptuk a követ rendesen) megalkotásáért. Majd varázsütésre, a béke kitörésével aláírták a Concorde Egyezményt, azaz 2012-ig elkötelezték magukat a Formula 1 mellett (ennek még lehet böjtje, az FIA jelenleg is vizsgálja a szerződésszegést). Ekkor a legtöbben elkönyvelték, hogy a Toyota marad, sőt John Howett még locsolt egy kis olajat a tűzre, amikor „hivatalosan is bejelentette” a maradást. Aki akarta elhitte, aki nem, nem, de a jó öreg Jarno Trulli kijelentése már akkor gyanús volt, mármint a nyilatkozat amiben elmondta, hogy folytatni akarja Formula 1 es pályafutását, de nem egy ilyen bizonytalan sorsú istállóban. Aztán Frank Williams cserélte le a Toyota erőforrásokat, ami már többekben gyanút ébresztett mivel a legendás csapat derék vezetője nem szokott csak úgy kilépni élő szerződésekből. De említhetnénk a Toyota pályájának (Fujinak) a csődjét, és Timo Glock „feltűnően hosszú betegeskedését” is, mely okán egy hosszú – hosszú ideje a csapatot szolgáló versenyző kapott lehetőséget, és vált a Formula 1 legújabb csillagává. Természetesen Kamui Kobayashiról beszélünk, aki két verseny alatt belopta magát a rajongók szívébe, sőt eredményeket is tudott produkálni a piros – fehéreknek. A sikereket látva Howett ismét nyugtatott, elmondta, hogy „Koba” jövőre már teljes értékű versenyzőként erősítheti a csapatot, azt azonban elfelejtette kijelenteni, hogy 2010-ben már nem is lesz csapat. Természetesen ez nem az ő dolga, és nem is az ő feladata volt, hanem a cég öltönyös vezetőinek, akik könnyek között jelentették be a Toyota kiszállását. Úgy, ahogy a Hondánál tették azt tavaly, és ahogy (igaz könnyek nélkül) idén a BMW-nél. Egy év alatt három gyár intett búcsút az F1-nek, és a legtöbben már a sport haláláról beszéltek. Pedig! (És akkor a személyes vélemény.) Ez sosem volt az ő „játékuk”, igaz a bajnokság szerves részeivé váltak. Azonban (és ezt hála Istennek nem csak én gondolom így) ezt a kategóriát nem ők tették azzá ami, hanem a lelkes privát (egykoron garázs) csapatok, mint a Lotus, a Williams a McLaren és bizony a Ferrari, ami az előbbiekhez hasonlóan egy kicsiny istállóból (Scuderiából) lett azzá ami. Majd, amikor Bernie fantasztikus ötleteinek, üzleteinek köszönhetően a Formula 1 „száguldó cirkusszá” vált, és rajongók, szponzorok, valamint pénzemberek egyszóval a cégek (a gyárak) figyelmének középpontjába került, a márkát (győzelmekkel) reklámozni kívánó gyártók szépen lassan bekerültek a cirkusz körforgásába. A legtöbben „okos” taktikával, (egy legendás versenycsapat partnereként, olyan emberek segítségével akik már évtizedek óta űzik az ipart) vágtak bele a „legnagyobb kalandba”, és kisebb – nagyobb sikerekkel öregbíteni is tudták hírnevüket. Elég, ha csak a Mercedesre (Ron Dennis legendás csapatával, a McLarennel karöltve) a BMW-re (kezdetben a Williams oldalán) vagy a Renault-ra gondolunk akik (a Benetton társaként, majd rájuk építkezve) értek el sikereket. A „színtiszta gyári csapatok” azonban nem vitték sokra, a Honda (Dave Richards kiszállása után) szépen lassan visszaesett a mezőny hátsóbb részeibe, a Toyota sajnos el sem jutott odáig, a Jaguar hamvába holt, majd egy remek (immáron önálló) esztendő után a BMW is visszacsúszott. A legtöbben ezt (ezen persze lehet vitatkozni) a szakszerűtlen vezetés számlájára írják. Azoknak az öltönyösöknek a számlájára, akik vezető egyéniségek, igazi „szakbarbárok” (Brawn, Dennis, Williams, Flavio, Richards) nélkül a saját embereikkel a saját útjukon akartak sikereket elérni. Majd a „korlátlan pénzszórás” végeztével, a válság kitörésével, elsősorban pénzügyi okok miatt (és természetesen a sikertelenséget látva, az újabb eredménytelenség elől menekülve) kivonták csapataikat a Formula 1-ből. Ez a recesszió kellős közepén persze érthető, de egyúttal bizonnyal alátámasztja a „Forma 1 nem a gyáraké” elvet, ugyanis Frank Williams gárdája (a 2008-as év végén több millió eurós tartozással a „zsebben”) sem adta fel. Mert ők ebből, és ezért élnek!

McLaren, Brawn, Mercedes…

Sokak szerint a gazdasági világválság „csak egy jó indok volt” a gyárak számára. Ezt az összeesküvés elméletet valószínűleg csak erősíteni fogja az a tény, miszerint a Mercedes (a gyengén teljesítő alakulatokkal ellentétben) pont most hozta létre gyári, Mercedes GP nevű alakulatát. Mégpedig a Brawn GP alapjain, a remek szakemberek, és a nagyszerű Ross Brawn segítségével, azaz az okos utat választva. A világbajnoki istálló megvásárlása igazság szerint nem érte annyira váratlanul a Forma 1-es népeket, mint a bejelentés hatására meginduló „átigazolási lavina”. Mivel a legtöbb neves szaklap már az utolsó versenyek alatt beszámolt a németek és Ross estébe nyúló beszélgetéseiről, majd maga Brawn utalt a megvásárlás tényére, amikor rezzenéstelen arccal bejelentett, hogy a csapat jövője biztos, vannak/lesznek erős szponzorok, támogatók. Mint utólag kiderült az első számú mecénás az istállóból 75,1%-ot megvásárló Diamler AG lesz, aki 2010-ben már Mercedes néven indítja az istállót. Az alkut hétfőn ütötték nyélbe, amikor Dr. Zetsche (a tulaj) azt is hivatalossá tette, hogy 2010-ben eladja 40%-os részesedését a McLaren csapatból (amit Ron Dennis és a McLaren különböző leányvállalatai vásárolnak majd vissza), azonban 2015-ig, mint motorszállító támogatni fogja a wokingi alakulatot. Dennis szerint mind a két fél jól járt, a Mercedes végre valahára (1955 óta először) gyári csapatként vehet részt a bajnokságban, a McLarent pedig megmarad annak, ami egykoron volt, szabad, egy gyár befolyásától független alakulatnak. A Brawn GP viszont a Formula 1 egyik legnagyobb legendájaként felvételt nyert a „régen volt csapatok népes táborába”. Az angol média, és a legtöbb rajongó most ezt a tényt „siratja”, ugyanis a hófehérek óriási népszerűségre tettek szert, elsősorban közvetlenségükkel, családias jellegükkel, és az év közben „megrajzolt tündérmesével”. A siker azonban, ahogy oly sok mindet ezt is megváltoztatta, a „GP” lett az egyik legkeresettebb alakulat, szponzorok, versenyzők és támogatók „ezrei” (erősen idézőjelben) keresték meg őket, és (talán) változatták volna meg ezt az arculatot. Ennek fényében Barwn (ismét) a legjobb döntést hozta meg, gyári (a kitartóbb fajtából), és pénzügyi támogatásra tett szert, miközben amennyit csak tudott megmentett a Brawn „hangulatából” (így a szurkolók lassan feltörölhetik „könnyeiket”, és megkezdhetik a következő feltehetően sikerekben gazdag évre való felkészülést). Ja, és Ross egy év alatt gyári Mercedes kreált a gyári Hondából. Vannak még szavak erre az emberre?!

Jacques a foltját? (Egy kis találgatás)

„A bemelegítést követően a program 100 percig tart, mely alatt a leghosszabb szünet öt másodperc. Igazán, igazán brutális. Szerencsére Erwin még nem küldött a szaunába edzeni. Jelenleg a téli tesztekre készülök, így egy kissé hideg lesz. Azonban amikor megkezdődik a bahreini versenyre való felkészülés, tudom, hogy nem fogok elmenekülni! Semmi sincs még elrendezve, azonban szeretem, ha a céllal kapcsolatos dolgok haladnak. Tényleg azt hiszik, hogy idejönnék szenvedni a visszavonulásom után, és messze lennék a két fiamtól, ha nem hinném, hogy a dolgok jól alakulnak?" - mondta az F1 egykori fenegyereke Jacques Villeneuve, aki még a nyáron jelentette be, hogy 2010-ben a számára vonzó új szabályok, és a nyughatatlansága miatt vissza szeretne térni a világbajnokságba. Az ölet akkor eléggé hamvába holtnak és kissé abszurdnak tűnt, azonban 1997 világbajnoka komolyan vette a „visszatérés projektet”. Több csapattal (a hírek szerint a Lotusszal, a Sauberrel, és az USF1-el) is tárgyalásba kezdett, és a legújabb értesülések szerint az egyiknél sikerrel is járhat, ezért intenzív edzésbe kezdett, amiről fentebb nyilatkozott is. Ismét csak „nem hivatalos” információkra tudok támaszkodni, melyek szerint az „öreg” a legnagyobb lehetőséget az amerikaiaktól kaphatja meg. Akik rutinja, és Kanadai származása miatt tehetik le a voksot az egykoron lila hajjal száguldó pilóta mellett, aki 2006-os „visszavonulása” óta, a LeMans-ban, és a NASCARBAN is megfordult. A nagy visszatérés buktatója elsősorban az USF1 bizonytalan jövője lehet, ugyanis a legtöbb forrás szerint (megint találgatok, bocsánat) Peter Windsorék még az autó gyártását sem kezdték el. Az F1 Racing egykori újságírója szerint azonban minden a legnagyobb rendben halad, sőt már az első törésteszteken is túl vannak. Ezt támasztja alá Jonathan Summerton nemrégiben megírt twitter (manapság a versenyzők hobbijának számító blog) üzenete, melyben jóformán bejelentett érkezését. A huszonegy éves amerikaitól egyébként honfitársai, már most „megváltást” azaz eredményeket várnak, melyek elérésére az európai szakértők szerint is lesz lehetősége, ugyanis a legtöbb „államokbelivel” ellentétben ő nem az ovális, hanem az egyenes (azaz az európai) utat járta be. Magyarul nem a körpályák szokatlan világból (ahonnan oly sokan jöttek láttak és mentek) hanem az „errefelé” megszokott szamárlétra fokairól érkezik/érkezhet, ha a sajtó és a „twitter” értesülései pontosak.

Volt már rá példa, de ellenpélda is.