Tudom, hogy nem ezt az írást „ígértem meg” még napokkal ezelőtt, és aki netán a 2010-es pilótakeringőről szeretett volna olvasni attól elnézést is kérek, csak hirtelen (igazából már hetekkel ezelőtt) „közbejött valami”. No, meg 2010-ig van még egy – két nap, pontosabban egy egész tél, amikor a legjelentéktelenebb híreknek is örülni tudunk, hát még mégy egy – két zsíros szerződésnek. Így hát vigyázó szemetek most a Brawn GP-re pontosabban Jenson Button-ra vessétek, aki a mostanában uralkodó felfogás szerint „csak a szerencséjének köszönheti” a (leendő) világbajnoki címét. Nos, ez a vélekedés állt az olvasó és a 2010-es felállások közé, mivel a bejegyzés alkotója, egy kissé (mondjuk így) felháborítónak tartja ezt a fenti kijelentést. Elsősorban azért, mert az ilyen és az ehhez hasonló vélemények szerint 2009-ben zsinórban hatodszor fogunk „mák vb-t” avatni. Emlékszik még valaki a 2005-ös évre? Amikor a „közvélemény” ugyanígy támadta Fernando Alonsót, lehordták mindenféle „beképzelt majomnak, meg éretlen kölöknek”, és persze a szerencse fiának, Kimit meg a balszerencse gyermekének. Majd jött a 2007-es év, amikor Kimi Räikkönen vehette át ezt a megtisztelő címet, miután Lewis Hamilton (hogy, hogyan s mi módon abba most ne menjünk bele, de) elveszítette a bajnoki címet. Aztán úgy látszik ez a cím már csak ilyen örökletes, mert tavaly Lewis Hamilton „makkolt be” egy világbajnoki trófeát, és ő lett a beképzelt meg az éretlen (ez utóbbiban azért van is valami), miközben Alonso „megérett, és visszavett”. 2009-ben Jenson-re szállt rá a közvélemény, és Lewis lett a jófiú. Legalábbis most ezt mondják. Hogy kik? Hát azok az irigy emberek, akik nem bírják feldolgozni, hogy nem az Ő kedvencük nyer állandóan, ezért rászállnak az aktuális menőre, és ahogyan azt „fent láttuk” ugyanazokkal a jelzőkkel (beképzelt majom, szerencse fia) illetik Őt. Majd amikor az említett versenyző teljesítménye visszaesik, akkor annak „egyből megjön az esze, na de ez a másik XY milyen (ide jönnek a szokott jelzők)”. Csak azért mert most ő van elől. Hát ebbe a csapdába esett bele, az F1 egykori aranyifja, a „kékvérű angol”, vagy ahogy mostanában becézik „Jenson admirális”. Mint ismeretes az év elején a legtöbb ellenfelét elnyomva nyert hat versenyt, majd az első helyre szóló bérletét egy hetedik pozíciósra váltotta. Tette mindezt kényszerűségből, ugyanis a csapata elveszítette a domináns szerepet. A Red Bull dollármillió meghozták a várva – várt eredményt, versenyek sorát nyerték meg, miközben a kevesebb pénzel gazdálkodó Brawn szenvedett. A nyáron (ahogy azt előre tudni lehetett) felébredtek a nagyok, a McLaren, a Ferrari és a BMW is fel – fellángolt, plusz odaért az élre az eddig teljesen esélytelen Force India. Magyarul a káosz úrrá lett a Formula 1-es erőviszonyok felett, aki az előző héten nyert az a következőn utolsó lett, és fordítva. Mindeközben egyetlen egy stabil pontja marad az egész cirkusznak, nem más, mint Jenson és a csapata. Ők stabilan gyűjtögették a pontokat, ha lehetőségük adódott a dobogóra is felálltak, azaz amíg a többiek hegyet másztak, és „völgybe hágtak” addig ők sétáltak a maguk egyenes (és sikeres) útján. Persze előjön a klasszikus „mi lett volna, ha” is. Például: mi lett volna, ha Button az év elején kap egy „méltó ellenfelet”? Ezzel csupán annyi baj van, hogy nem kapott, az év elején tetszik vagy sem, a Brawn alkalmazkodott a legjobban a szabályokhoz, és a gépüket Button tudta a legjobban „meglovagolni”. Ezen felül „Jense” az év második felében egyike volt azoknak az versenyzőknek, akik a pályán is mertek előzni (ilyen volt még Sutil és Hamilton) nem csak a depóban. Ha pedig a technikai fölény (egy „gépsportban”), a megbízhatóság és a pályán mutatott agresszió nem lenne elég, hát beszéljenek a számok maguk. Jenson Button 2009-ben eddig hat versenyt nyert (amennyit Kimi a világbajnoki évében), tizenöt versenyből tizennégyszer szerzett pontot (ilyet világbajnok egy bizonyos Michael Schumacher óta nem tett), és kilencszer állt fel a dobogóra. Ezt persze felesleges volt leírnom mindazoknak, akik most szent meggyőződéssel állítják, hogy Jenson esténként „Istennel kártyázik, és nyer.” Nekik persze a legfontosabb érvet is felesleges ellőni, de azért leírom. Senki, nem lehet pusztán a szerencse miatt világbajnok, mert aki a bajnoki cím kapujába jutott, az több mint valószínű, hogy egy egész éven keresztül harcolt, és nem egyszer le is győzte az aktuális ellenfeleket, és ha egy kis szerencséje is volt, előtte olyan helyzetbe került, amelyen ez kis ajándék már csak javítani tudott. És Button többször erőn felül teljesített idén, meg harcolt, és (legalábbis eddig) idegileg sem omlott össze. Éppen ezért érdemelné meg azt a trófeát, amit megérdemelten vittek haza az elmúlt évek bajnokai is. És éppen ezért szurkolok majd neki, hogy már most Interlagosban hódítsa el azt.
Mert a „mák vb-k” bizony ott születnek!

Végül, mielőtt jönnének a kövek, csak annyit had mondjak el, hogy:
Nem vagyok Brawn szurkoló, sem Button hívő, sőt Barrichellót is nagyon kedvelem. Egyszerűen csak leírtam a véleményem azt, hogy ebben a műfajban minden nyertes megérdemli a nyereményt. Ha végül Vettel tarol vagy Rubens, akkor Ők is!!!