A Német Nagydíj előtt valószínűleg ez lehet Jenson Button elsődleges célja.
Sőt, biztosan! Egy interjúban is elmondta, hogy szeretné felvenni a kesztyűt (és fejbe is csapni vele ellenfelét, ahogy a régi párbajokban az illő volt) a Red Bullokkal, és szeretne visszavágni Sebastian Vettel-nek, az otthon elszenvedett (nem is kicsi) verségért. Mégpedig stílusosan, azaz a német hazai pályáján. De ehhez kell majd az égiek segítsége is, ugyanis az eddig verhetetlennek tűnő Brawn a legutóbbi versenyhétvégén megmutatta „Achilles ínét”, ami nem más, mint a hideg idő. Magyarul: Button szeretné megnyerni a Német futamot, hogy növelje előnyét üldözőivel szemben, de a hideg körülmények között ez feltehetően nem fog könnyen menni. És a Forma 1 „zöld poklában” a „mi klasszikus” alvilágunkkal ellentétben szinte mindennapos az eső, a szél, azaz a Brawn rémálom, a hideg. Gondoljunk csak az elmúlt évek flúgos futamaira, ahol rendre bekavart az égi áldás. A legtöbbünk emlékezetében a 2007-es káosz él a legélénkebben. A derbi, amit az élete első (és utolsó) versenyét teljesítő Markus Winkelhock vezetett az özönvíz előtt. Történt ugyanis, hogy a Spyker (bizony ilyen is volt egyszer) pilótája a felvezető körben felvette a vizes papucsokat és az első kör végén a szakadó esőben körbeautózta a mezőnyt. Előnye már harminc másodpercesre dagadt akkor, amikor a szervezők lefújták az egészet, ezzel elvéve a fiatal versenyző egyetlen nagy lehetőségét, arra, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe. Az új start után lehűltek a kedélyek, majd tíz körrel a vége előtt ismét jött a víz és elvitte Massa győzelmét, amit Fernando Alonsonak „ajándékozott”, miután a spanyol begyorsult a nedves aszfalton, és bedarálta az óvatosan poroszkáló Massát. De nem ez volt az egyetlen, emlékezetes momentuma (az akkor még Európa Nagydíjnak) 1999-ben is az eső játszott a főszerepet. A folyamatosan változó körülmények megtréfálták az élmenőket, de nem tudtak kifogni Johnny Herberten, aki megszerezte a Stewart – Ford első (és utolsó) győzelmét. De volt itt másfajta, technikai dráma is, amit legtöbbször Kimi Räikkönen szolgáltatott. 2003-ban toronymagasan vezette a versenyt mikor a Mercedes motorja felrobbant. Ezen a versenyen esett meg Schumacher híres – hírhedt visszatolása is, melynek szabályosságáról a mai napig vitáznak. Két évvel később (számításaim szerint 2005-ben) az utolsó körben robbant fel a Jégember gumija, így a győzelem Fernando Alonso ölébe hullott. És ez csak a közelmúlt!
A Nürburgring-nek ugyanis több évtizedes története van! A régi huszonnyolc kilométeres pályán a Nordschleifén már az 1920-as ’30-as években rendeztek versenyeket. A nürburgi vár festői környezetében lévő betonkör az évek (évtizedek) alatt a versenyzés klasszikusai közé került. Az aszfaltkört a régi időkben „zöld pokolnak” nevezték, miután rengeteg versenyző lelte halálát a dombok között. Az eredeti pálya mégsem egy haláleset okán került a Formula 1 feketelistájára. A Nordschleife vesztét Niki Lauda megégése okozta, miután a lángoló autóból a pályabírók helyett a versenyzőtársak rángatták ki az osztrák bajnokot. Ezután döbbent rá a világ, hogy a pálya túlságosan hosszú és túl messze van a segítség, valószínűleg ezért is törölték azt állandó helyszínek közül.  „A Ringen” (ahogy a betonkört nevezik) azóta huszonnégy órás, és GT versenyeket rendeznek. A Formula 1 csak évekkel Lauda balesete után tért vissza az új Grand Prix pályára, amin azóta már rendeztek Európa, és Luxemburgi Nagydíjakat is (mivel a Német GP nevet Hockenheim birtokolta). 2009-ben azonban ismét itt rendezik a Német futamot, a verseny jövője felett azonban sötét felhők gyülekeznek. Hockenheim bejelentette, hogy nem tudja megrendezni a 2010-es versenyt a gazdasági válság miatt, a Nürburgring pedig szintén a pénzügyi gondok miatt csak kétévente (ahogy az a szerződésben is le vagyon írva) tudja vendégül látni a cirkuszt. A verseny törlésével a Forma 1 ismét elveszítené az egyik „templomát”, ahol Ferrari bolt meg motorsport söröző is található, sőt a dicső múltat még kőtáblákba is vésték. És nem mellékesen az emberek is kilátogatnak a futamokra nem úgy, mint Törökországban, meg Bahreinben, ahol még a pályáknak sincs lelke…

A Nürburgring-nek viszont van! Ezen a pályán minden egyes kanyar, minden fa és bokor, no meg a jó öreg vár, ami a Nagydíjak kezdete óta figyeli az eseményeket, mesélni tudna. Egyszóval az 5, 148 kilométeresre csonkított pályán harapni lehet a történelmet. A tizenöt kanyarból álló aszfaltcsíkon már csak a körülbelül hatszáz méteres célegyenes a régi, azaz csak ez az egy pont őrzi a régi ring emlékét. Az első kanyar már az új korok terméke, és egyben a pálya kulcspontja, ahol a rajt után könnyű közelebbi ismeretséget kötni a kavicsággyal. Az első görbe után rögtön jön a következő balos kombináció melyet egy másik „félkör” és egy hosszabb egyenes követ. Majd jön az ötös és a legendás Ford forduló, utána pedig a Dunlop hajtű. A következő a Michael Schumacher nevét viselő S kanyarban akár padlógázzal is át lehet vágtatni, hogy minél nagyobb sebességgel érkezzünk meg a Kumho – Warsteiner kanyarkombinációba. A „tükörkanyarok” után egy gyorsabb szakasz visz el minket a NGK sikánba ahol körülbelül kétszáz kilométer per órát lassulnak a srácok. Ezt követi a célegyenesre vezető tizenötös kanyar. Ezt a kört kellene hatvanszor (de elég egyszer is) az élen teljesítenie Jenson Buttonnak ahhoz, hogy sikeres legyen a „bosszú”. És ha már mindenképpen revánsot kell vennie, tegye azt a pályán előzze meg versenyben Vettelt!

Mert csak úgy nemes a csata!