A Brit Nagydíj hétvégéjén sem a sportérték, vagy a szabadedzések okán került a Forma 1 az újságok címlapjaira. Most mindenki a botrányra, a nagy szaftos botrányra kíváncsi. Azaz a „válásra”, a Forma 1 kettészakadására. A dolog persze még messze nem hivatalos, csak tervek vannak, azok viszont bőségesen, ráadásul „mind a két oldalon”. Az igazi sakkjátszma csak most kezdődik, az a meccs, amiben legtöbbek szerint már csak egy vesztes lehet, a jó öreg Max Mosley. A háború alatt a pesszimistábbak már a Forma 1 sírját is megásták, a sors fintorként pont ott ahol annak idején a bölcsőjét ácsolták. Hát, ilyen és ehhez hasonló dolgokra figyel most a világ szeme.
Pedig a versenypályára is szegezhetné a tekintetét, arra az aszfaltcsíkra amelyen annakidején az első (hivatalos) Formula 1-es futam volt. A futam, amin még a királynő is tiszteletét tette, persze ott voltak az előkelőségek is, valamint az autós világ színe java. És ha már ott voltak, láthatták az Alfa Romeo mindent elsöprő sikerét, ugyanis az olasz márka versenyzői bezsebelték az első három pozíciót (akkor egy csapat még négy versenyzőt indíthatott). A nagy sikerre való tekintettel, a repülőtérből eszkábált versenypálya még hosszú – hosszú éveken keresztül megrendezhette a királyság futamát. Majd jöttek azok az idők (egészen pontosan huszonöt év) amikor az „ezüstkői” versenycsík a Brands Hatch-i betonkörrel osztozott meg Nagy – Britannia versenyén. Ezekben az időkben vált ez a futam legendává, afféle mítosszá a szigetországban. Ehhez persze kellett a helyi versenyzők sikere is, első ízben Stirling Moss nyerte meg a hazai nagydíját még Aintree-ben (az ötvenes években párszor ide is ellátogatott a száguldó cirkusz). A Liverpool melletti pálya, ha másról nem, akkor arról biztosan örökre emlékezetes marad, hogy itt született meg a Formula 1 történetének egyetlen „kettős győzelme”. No, nem egy istálló versenyzői végeztek „egy – kettőben” hanem két versenyző osztozhatott meg a dobogó legmagasabb fokán, ráadásul két brit pilóta, Moss és Tony Brooks a száguldó fogorvos. Ezt a győzelmet a kor szabályinak köszönhették, miszerint egy autóban két versenyző is válthatta egymást. Érdekesség még a versennyel kapcsolatban, hogy a győzelemért járó kilenc pontot elosztották a két pilóta között, Moss ötöt míg Brooks négyet kapott. Így fordulhatott elő az, hogy a második helyet megszerző Luigi Musso több egységet szerzett, mint a győztes(ek).  No de vissza Silverstone-ba, ahol olyan legendás nevek nyerték meg a „hazait”, mint Jim Clark, Jackie Stewart, James Hunt és John Watson. Azt Nigel Mansell is megtapasztalta, hogy a pezsgő otthon a legfinomabb, de azzal is szembesült, hogy a népszerűségnek vannak hátulütői is. 1992-ben, az egyik legszebb győzelme után a rajongók berohantak a pályára, melynek következtében a „brit oroszlán” a levezető körét sem tudta befejezni. De nem csak rajongók, hanem skót papok is rohantak itt, 2003-ban a verseny kellős közepén rohant be egy skót szoknyás „hittérítő”, aki a Bibliát „népszerűsítette”, jutalmul letartóztatták, azóta a hűvösön népszerűsítheti a könyvet. Azt a versenyt egyébként a pálya egyik tudora Rubens Barrichello nyerte, aki a tavalyi káosz futamon is a dobogóra vitte az igen csak gyengécske Hondát. A tavalyi „derbin” egyébként Coulthard után újra hazai versenyző diadalmaskodott, Lewis Hamilton személyében. Igaz a világbajnok idén szenved, de a Nagydíjnak ismét brit favoritja van, Jenson Button személyében.  

                              "Silverstone egyike az utolsó igazi versenypályáknak"

Mégpedig a versenynaptár második leggyorsabb betonkörén, az 5, 141 kilométer hosszú csíkot (gyorsaságban) csak Monza előzi meg. Már a célegyenes után sem kell levenni a lábunkat a pedálról, az első kanyarok a Copse, a Maggots, a Becketts szinte fékezés nélkül teljesíthetőek (elvben). Az ötös kanyarban a Chapel előtt azonban már ajánlatos rálépni a fékpedálra. Ezt köveit a pálya egyik leghosszabb egyenese majd egy nyújtott kanyar és egy újabb „majdnem padlógázas szakasz”. Majd a Club kanyar után ennek az ívnek a tükörképe, és a pálya utolsó kanyargós része. A legbecsapósabb forduló az utolsó majdnem 180 fokos görbe, ami a több mint nyolcszáz méteres célegyenesre vezet. Ezt az ívet kell hatvanszor lerajzolni a Nagydíj alatt, a hírek szerint utoljára. Ugyanis a futam Donningtonban költözik, ahol a papírok szerint tizenhét évig vendégeskedik majd. Ennek ellenére Max Mosley a napokban azt nyilatkozta, hogy a 2010-es versenyt még szeretné itt megrendezni.
Lehet még adni valamit az Ő szavára?