1923. Május 26.-án rendezték meg először, azóta a világ leghíresebb és talán legrangosabb versenyévé vált, a Monacói Nagydíj és az Indianapolisi 500 mérföldes mellet. Ám, az autós világ másik két „krémjével” ellentétben, ezen a versenyen huszonnégy órán keresztül, három pilótával egyszerre négy kategóriában versengenek a csapatok. A győzelem sokak szerint itt a legértékesebb, mert Le Mans (ha eddig nem lett volna világos a legendás „huszonnégyórásról” beszélünk) csak egy van, itt csak a győztest jegyzik, a dobogósokat elnyeli a „történelem sötét homálya”. Ezt Nicolas Minassian a Peugeot gyári versenyzője mondta, és ha belegondolunk ezzel össze is foglalta a legendás futam lényegét. Annak a versenynek, amit idén már 77. alkalommal rendeznek meg.
Ma már furcsa ezt kimondani, de az említett 1923-as indulásnál aligha gondolták volna, hogy ez a futam megéri a hetvenhetedik kiadást. Mivel ezt a legendás versenyt is „csak” reklámcélokból hívták életre, a cél a gyárak katalógusaiban található típusok népszerűsítése volt. Majd az Automobile Club de I’Quest (az ACO) legnagyobb meglepetésére a versenyre a következő években, évtizedekben is óriási volt a kereslet főleg a brit és a francia gyárak felől. Ahogy teltek az évek a futam úgy vált egyre népszerűbbé, és meghatározóbbá az autósport világában, sőt a szervezők előzetes céljaival ellentétben egy külön szakágat, a prototípus (vagy endurance) bajnokságot is megteremtették. Gyárak és később meghatározó magáncsapatok tömkelege készített autókat csak erre a versenyre, gondoljunk csak a boldog békeidők legendás győzteseire, a Bentley-re, a Bugatti-ra vagy az Alfa Romeóra. Ezek az idők azonban hamar véget értek. 1936-ban a francia munkások tömeges sztrájkja miatt elmaradt a futam. A következő években a gazdasági világválság nyomta rá a bélyegét a sportra, majd a „nagy világégés” alatt, a háborús helyzet miatt maradt el a huszonnégy órás tánc. A versenyek újjászületésekor 1949-ben a Ferrari nyert, (az olasz márka ekkor diadalmaskodott először) majd a következő években a Jaguar aratott sikereket. A két márka emlékezetes csatája egészen a hatvanas évekig tartott, amikor az amerikaiak jelképes Ford GT-je átjött az óceánon, és elverte európai vetélytársait. A Ferrari és a Ford párharca után következett a huszonnégy órások igazi aranykora. 1971-ben Steve McQueen főszereplésével filmet forgattak a versenyről, a versenyzést megkedvelő színészóriás maga is részt akart venni a versenyen, de a rendezők túl veszélyesnek tartották azt. Ekkor hagyták el a legendás szavak a „nagy ember” ajkait: "Racing is life. Everything before and after is just waiting". Azaz, a versenyzés az élet, és minden más várhat.
Ezekben az időkben szerezte meg az első győzelmét „minden idők legjobb versenyautója” a Porsche 917-es. A német autó a legendák szerint 405 kilométer per órás sebességgel repesztett a régi hosszú egyenesben, és az egyik őrült futás után az autó majdnem felemelkedett az egyenesben. Ezt látván a német szerelők fogtak egy fűrészt és levágták az autó hátsó légterelőit. (Képzeljük el ezt napjainkban…) Az autó „csak” kétszer nyert, de a mai napig tartja a leggyorsabb átlagsebesség rekordját. A következő években a megerősödő konstruktőrök uralták a versenypályát, közülük is kimagaslott a Matra egy bizonyos Henry Pescaroloval a volán mögött. A „modern korban” a gyártók visszahódították Le Mans-t, a Porsche hegemóniája fémjelezte az 1980-as és kilencvenes éveket, napjainkban pedig az Audi az egyeduralkodó. Ennek az egyeduralomnak a megtörésére pályázik a Peugeot. A francia csapat mindent elkövet azért, hogy megszakítsák a németek sikersorozatát. Igaz velük ellentétben, egy továbbfejlesztett autóval lépnek a pályára, de bíznak a pilóták és a frissített betontorpedó erejében. Sőt, a Forma 1-ben oly divatos óvással is megpróbálkoztak. Történt ugyanis, hogy az Audi egy teljesen új (R15) modellel vágott neki a küzdelmeknek, igen ám, de a Peugeot szerint az autó nem felel meg a „sportautó építés szellemiségének”, sőt állításuk szerint az aerodinamika több helyen szabályellenes. Elsősorban az első légterelőket, és az autó üléseit emelik ki. Mondván a hagyományokkal ellentétben az R15-ös nem két, hanem maximum 1,5 (ezt nem tudom, hogy lehet megoldani) ember számára biztosít helyet, az első légterelők pedig már – már egy Formula 1-es autóra pontosabban egy „felöltöztetett Forma 1-esre” hajaznak. Az óvást benyújtották, de az ACO szabályosnak minősítette az Audit, ennek ellenére a Peugeot fellebbezett az FIA-hoz. Így a futam végeredménye pár nappal a leintés után sem lesz hivatalos (ismerve az FIA gyorsaságát). A két nagynak több kihívója is akad, az első győzelmének ötvenedik évfordulóját ünneplő Aston Martin a Lolával közösen alkotott egy autót. Sőt a nagy „magánozók” Pescarolo és Hughes de Chaunac (ORECA) urak sem mondtak még le a győzelemről. A pilóták terén is nagy a választék, az Audi a legendás hármasban, a címvédő alakulatban bízik. A triumvirátust erősíti a nyolcszoros (rekord) győztes Tom Kristensen, az olaszok karizmatikus pilótája Rinaldo Capello, és az F1-es is megjárt Allan McNish. A junior csapatban versenyez az egyik legtehetségesebb ifjoncnak tartott Mike Rockenfeller. A Peugeot-nál is hemzsegnek a nagyobbnál nagyobb nevek. Gondoljunk csak a négyszeres Champ Car bajnok Sebastian Bourdais-ra, aki hosszú – hosszú idő után aktív Forma 1-es pilótaként vesz részt a futamon. A télen, egy másik F1-es a kétszeres világbajnok Fernando Alonso is megszellőztette, hogy rész kíván venni a nagy futamon, de (feltehetően) a Renault nyomására ebből nem lett semmi. Ennek ellenére a spanyol pilóta a helyszínen van, sőt a szárvendég Luca di Montezemolo (Ő inti majd le a versenyt) vendégszeretetét élvezi. És ahogy az már csak lenni szokott a sajtó ismét elkezdett találgatni, még midig az a régi nóta: Alonso meg Ferrari…
Szintén a Peugeot armadában versenyez a rally-t és F1-et is megjárt Stéphane Sarrazin, aki a tegnapi időmérőn egy fantasztikus körrel megszerezte a Polet a franciáknak. A történetnek az a pikantériája, hogy a „gall” pilóta az éjszaka kellős közepén a lehűlt pályán verte el az Audi versenyzőit. És ha már a Pugeot-nál tartunk, ne feledkezzünk meg az „ex-F1-es” versenyzőkről sem. Alexander Wurz, Franck Montagny, David Brabham és Marc Gene is a Peugeot sikeréért küzd, ahogy teszi azt Christian Klien is. A verseny legnagyobb sztárja Bruno Senna az ORECÁ-nál küzd Tiago Monteiro, és Stefan Ortelli oldalán. És ha már a „kisnagy” neveknél tartunk meg kell említenünk Nicolas Prost (szintén csúcskategória) és Leo Mansell (GT kategória) nevét is. A verseny eddigi legszebb jelenete az idősebbik Prost, és Mansell között játszódott le, mikor a két nagy az ORECA bokszban ölelkezett és tréfálkozott a kissé megöregedett Olivier Panisszal (ő versenyez is). Meg kell még említeni Patrick Dempsey (szintén GT kategória) nevét is, aki Paul Newman után színész – autóversenyzőként vesz részt a versenyen. A Grace klinika sztárja egyébként egy nemes céllal úszta át az óceánt, minden megtett körért 700 dollárt kap, melyet egy a szívbeteg gyerekeket ápoló kórháznak ajánl fel. Valóban gyönyörű tett! A legszebb pedig az lenne, ha az Aston megnyerné a versenyt! A két óriást csatájában a „klasszikus benzines” autó nyerne, az, az autó, ami magán viseli a Ford GT és a Porsche 917 egykori klasszikus kék – narancssárga „Gulf” festését. Ha mástól nem, akkor ettől biztosan meglágyul az autósport szeretők szíve, és persze magától a versenytől is. Mert a huszonnégy órás száguldás a 13,5 kilométeres pályán, esőben szárazon, vakító napsütésben és szakadó esőben, tényleg tiszteletre méltó. Úgy is fogalmazhatunk, hogy: „egy élő legenda”…  

(A futamot az Eurosport és az Eurosport 2 szombat 14,30-tól élőben adja)