A Török Nagydíj egykoron a világ „nyolcadik csodája”, és Bernard Ecclestone (saját elmondása szerint) egyik legkedvesebb alkotása volt. A „cirkusz” hatalmas hírveréssel érkezett meg Törökföldre, ahol akkoriban még több tízezren nézték és csodálták ezt a számukra új és vonzó sportot. A rendezők pedig mindent megtettek azért, hogy jó vendéglátóivá váljanak az imént említett vándorcirkusznak. Az első években pályabírókat hívtak hazánkból, meg Olaszországból, hogy munkájukkal a helyi bírákat segítsék, és a futam a legnagyobb rendben érjen véget. Láss csodát minden a legnagyobb rendben zajlott, sőt még a futam is jóra sikeredett, már első nekifutásra 2005-ben. Talán ezért is szerette meg a pályát, a légkört a legendás porondmester (Bernie), és adott a törököknek egy 2011-ig szóló szerződést.  Még a pálya pénzügyeibe is belefolyt, kiűzte innen a „rivális” MotoGP-t, persze a lehető legdiplomatikusabb módon, mondván a ring nem alkalmas a motorversenyzésre. Pedig a motorosok is megkedvelték Hermann Tilke mestert talán egyetlen igazi remekművét. Ahogy mi nézők, és maguk a Formula 1-es pilóták is. A többi modern pályával ellentétben az „Istanbul Otodrom-ot” nem érték kritikák, nem panaszkodtak rá, nem mondták, hogy unalmas, és ami a legfontosabb még jó versenyeket is futottak rajta. A „nyolcas” kanyar legendássá vált, a legtöbb versenyző még az „álompályájába” is beleépítette a „cseles balost”. Az „idill” azonban itt is hamarosan véget ért, ahogy az idő haladt, a nézők úgy fogytak el a pálya mellől. Most 2009-ben csupán kilencezer (!!!) ember szédelgett a pénteki edzésen, sőt a futamra sem várnak többet harminc-ezer szurkolónál. És ha kevés a néző, kevés a pénz, ha pedig kevés a pénz az ember (illetve a pálya, a szervezők) hamar elfelejtheti Bernard Ecclestone kegyét. A művére annak idején oly büszke Bernie, már ott tart, hogy a Török Nagydíj volt élete legrosszabb üzlete, és ha lehet meg is szabadul tőle. Ezt Ő maga nyilatkozta. Az ok a kevés néző (a Törököket valóban nem köti le a Formula 1) és az ebből befolyó kevés pénz volt. A szervezők most azért kampányolnak, hogy legalább a szerződésben foglalt időpontig (2011) megtarthassák a Nagydíjat…

                                                     Az „Otodrom”

Ha az F1 elhagyná Törökországot, az valóban nagy veszteség lenne, mert tényleg remek kis pályát rittyentett ide a „tervezőzseni” Hermann Tilke. A vonalvezetés kifogástalan, az aszfaltcsík széles, azaz az előzés sem lehetetlen feladat, ellenben Tilke többi művével. Előzési pontnak nevezhető az első kanyar is, melyben a pilótáknak 300 kilométer per órás sebességről kell lelassítaniuk, hogy ugyanekkora sebességgel vegyék a következő jobbost. Az előzés elvben könnyű, de a gyakorlatban szinte lehetetlen, ezért a rajt után a legtöbbször a pályára lép a Biztonsági Autó. Így történt ez tavaly is, mikor Ficihella „ugrotta át” Nakajimát vagy 2006-ban, amikor egy klasszikus rajtbalesetnek lehettünk szemtanúi. Az első kanyarkombinációt egy kisebb egyenes, és egy újabb kanyargós rész követi, majd jön a hetes kanyar, amiben a pilótáknak szembe kell nézniük egy kisebb szintváltással is (a pályára egyébként jellemzőek a szintkülönbségek). Ezt követi a pálya legendás kanyarja, az a bizonyos „török nyolcas”, ami elvben egy, de a gyakorlatban négy balos kanyarból áll, melyben több mint négy G-s terhelés éri a pilótákat, hét másodpercen keresztül. Ezután egy rövidebb egyenes következik, ahol a versenyzők kipihenhetik a „nyolcas” fáradalmait. Majd jön a legjobbnak tartott előzési pont a kilences kanyar, melyet egy hosszú egyenes, és egy nyújtott kanyar valamit a pálya leggyorsabb szakasza, és a célegyenesre vezető jobb – bal kombináció követ, ahol szintén lehetséges az előzés. Az 5,338 kilométer hosszú aszfaltcsík „különlegességei” közé tartozik még az óramutató járásával ellentétes „menetirány”, és a Spa-t idéző hullámvasútszerű szintkülönbségek.
Talán ezeknek a „különlegességeknek” köszönhetően láthattunk itt általában izgalmas és érdekes futamokat. Az első derbi végén például Kimi Räikkönen örülhetett, míg csapattársa Juan – Pablo Montoya Tiago Monteiro miatt bosszankodhatott, aki egy lekörözés után kilökte őt a pályáról, így a második pozíciót Fernando Alonso örökölte meg.  Egy évre rá, a spanyol pilóta ismét második lett, (ekkor Massa nyert, pályafutása során először) most azonban kemény csatában szerezte meg az ezüstöt, miután több körön keresztül tartotta Michael Schumachert. 2007-ben ismét Massa diadalmaskodott, aki az évek során a pálya tudorává vált, harmadszor kettőezer – nyolcban nyert. Igaz, a verseny során legnagyobb ellenfele Lewis Hamilton még le is előzte, de kedvezőbb boksztaktikája okán a „török szultán, a kis brazil” örülhetett, miközben Rubens Barrichello megdöntötte a „legtöbb futamon való részvétel” rekordját.
Idén a Brawn GP, azon belül is Jenson Button a legnagyobb favorit. Talán igazzá válik a mondás? Miszerint: keveredhetnek, az erőviszonyok, bárki megfuthatja a leggyorsabb köröket, végül úgyis Button nyeri a versenyt.

Az utolsót Isztambulban?