Bármi hihetetlen a balhék, az óvások, és az „ügyek” kellős közepén is rendeznek még versenyt a Formula 1-ben. Nem is akármilyet! Az előjelek legalábbis jók a hétvégi száguldáshoz. Mert, ha minden igaz, az új szabályok adta pörgős izgalmas versenyhez, hozzá kell adnunk a jó öreg „káosz faktort” az esőt is. Legalábbis a hírek szerint (időjárás jelentés) esni fog, sőt ha minden igaz vihar lesz a „tigrisek” földjén, azaz Malajziában. Pontosabban Sepangban, ahol a száguldó cirkusz (lassan tényleg az lesz) a hétvégén sátrat vert.

                                                                     A múlt...

Az eső és Malajzia hallatán a legtöbb rajongónak egyből a 2001-es futam, és persze Michael Schumacher ugrik be.  Természetesen nem ok nélkül, ugyanis a „Kaiser”, akkor futotta élete egyik legnagyszerűbb versenyét. Mikor a futam közben leszakadó eső (monszuneső) miatt visszaesett a mezőny közepére, majd nem kevesebb, mint tizenöt perc alatt feljött az első pozícióba, és természetesen megnyerte a versenyt is. Pályafutása során sokadszor. Ellenben Kimi Räikkönennel, aki itt aratta élete első diadalát még 2003-ban, igaz messze nem olyan izgalmak között, mint Ferraris „elődje”. Pár évvel később (2008-ban) szintén a jégember örülhetett, igaz ekkor már egy Ferrariban ülve szerezte meg a „hibiszkuszt”, azaz az ország jelképét (egy virágot) ábrázoló trófeát. Ezt a bizonyos serleget először 1999-ben adták át, értelemszerűen akkor, amikor a Forma 1 először látogatott „Sandokan hazájába”. Amely látogatás akár jelképes is lehet, ugyanis a Formula 1 ekkor nyílt meg, ekkor kezdte meg a „világ” (szó szerinti) meghódítását. Legalábbis az azóta oly felkapott Ázsiáét (eltekintve Japántól). Az 1999-es versenyt egyébéként Eddie Irvine nyerte, csapattársa Michael Schumacher előtt. Ám (lám – lám a kavarás nem új keletű) az FIA pár órával később kizárta őket, mondván a vörösök szabálytalanul rögzítették légterelőiket. És a győzelem (no meg a vb cím, mivel akkor még az utolsó előtti futam volt a Maláj) Mika Häkkinen ölébe hullott, legalábbis pár napra. Mert a szövetség (csináltak ilyen már akkoriban is) később megváltoztatta a véleményét, a Ferrari pilótái megtarthatták a győzelmet, így a „sorsdöntés” Japánra maradt.

                                                                 ... és a pálya.

Izgalmakban tehát sosem volt hiány az 5, 543 kilométer hosszú sepangi aszfaltcsíkon, melyet sokan a legmodernebbnek, és legszebbnek tartottak az ezredforduló táján, röviddel építése után. Azóta persze több ilyen „modern” és „gyönyörű” pálya épült, azonban a bokszépületeknél, és a célegyenest körülölelő lelátóknál valóban nehéz szebbet találni. Az említett célegyenes egyébként az egyik leghosszabb a maga nemében, a több mint nyolcszáz méteres hosszával. Az egyenest egy trükkös kanyar követi, melyben nem ritkán háromszáz körüli sebességről kell nyolcvanra lassítania, a pilótáknak. Az első kanyarok után a pályán gyors egyenesek, és technikás „görbék” (ebből összesen tizenöt található) váltogatják egymást. De nem elég a trükkös vonalvezetés, a kanyarokkal és az egyenesekkel a pilóták rendre megbirkóznak, Malajziában azonban a legtöbbször a hatalmas hőség is keresztbe tesz aszfaltbetyárjainknak (mértek már ötven fokot is a tűző napon, a pilótafülkében). A Brawn GP-k dolgát azonban eddig semmi sem nehezítette, Button fényes győzelmet aratott az időmérőn, egyedüli ellenfele Jarno Trulli lehet (erről bővebben a futam összefoglalóban), no meg az eső. Azonban hőseinket nem kell félteni, mindketten ott voltak azon a bizonyos 2001-es monszunfutamon.
Hamarosan kiderül tehát, hogy ki nyeri a Maláj GP-t!

Legkésőbb Április 14-én…