Azokban a régi szép időkben az uborkaszezon sem csak a tesztelésről, és a fényűzőbbnél fényűzőbb autóbemutatókról szólt, akkoriban a száguldó cirkusz artistáinak Karácsonykor és nem egyszer Szilveszter napján is pályára kellett gurulniuk. Például a napsütötte Floridában, vagy éppen Dél - Afrikában, ahol a kor versenyzői, csapatvezetői, újságírói és szurkolói szerint a Formula 1 történetének leghangulatosabb versenyeit futották. Az öregfiúknak talán igazuk is van, lévén egyik mai PR rendezvény sem tudná felülmúlni a hatvanas évek „playboyainak" Graham Hillnek, vagy Innes Irelandnak az újévi mulatságait, melyek csak akkor jöttek létre, amikor a két versenyző nem egy afrikai börtönben csücsült!
A szigorúbb olvasók kedvéért még most az eszmefuttatás elején le kell szögezzük, hogy karácsonyi futamot a szó szoros értelmében egyetlen egyszer sem tartottak a világbajnokság hatvanéves története során. Ebben az esetben csak a december végi megmérettetéseket tudjuk feleleveníteni, például az 1959. december 12-én megrendezésre kerülő Amerikai Nagydíjat, ami történetesen az első Indianapolistól független amerikai derbi volt, amit az 1950-ben épített Sebring International Raceway-en rendeztek. Az azóta legendássá váló futamot óriási küzdelmek után az új - zélandi Bruce McLaren nyerte, aki nem sokkal a leintés előtt előzte meg „Black" Jack Barabham-et, majd tartani tudta a felgyorsuló Maurice Trintignant-t. A futamot hat tizedmásodperces előnnyel nyerő Bruce a dobogón még egy csókot is kapott a versenyt végig izguló Miss Sebringtől. Most mondja valaki, hogy nem volt boldog karácsonya! Hasonló hangulatban teltek a versenyek a világ másik végén található Dél - Afrikában is, ahol a kor nagyjai általában papírból hajtogatott mikulássapkákkal és kisebb - nagyobb ajándékokkal lepték meg egymást. Természetesen ez a móka is csak addig tartott, amíg az ideiglenes Télapók leggyorsabb köreit meg nem döntötte valamelyik vetélytárs, ha így történt hát autóba pattantak és versenyeztek egy jót, első alkalommal East Londonban 1962. december 29-én. Azt a versenyt Graham Hill nyerte egy BRM volánjánál, aki ezzel a diadallal pályafutása során először elhódította a világbajnoki címet. Az ünneplésre azonban nem maradt sok ideje, ugyanis a BRP versenyzőjének Innes Irelandnek és egy szerelőjének a társaságában hamarosan egy kenyai börtönben találta magát. (Erről a történetről Graham még az életrajzi könyvében is megemlékezett.) Mielőtt valaki valami rosszra gondolna, tisztáznunk kell, hogy a két remek pilóta, és a szerelő nem azért került rács mögé, mert valami csúnya bűntényt követtek el, hanem azért mert nem volt sárgaláz elleni védőoltásuk, amit Afrikában igen komolyan vesznek. Az incidens után a fogdában várták meg a magánrepülőjüket, és a tervekkel ellentétben az 1963-as esztendőt is (pár üveg brandy társaságában). Ebben az évben (1963) ismét december végén (egészen pontosan 28-án) került megrendezésre a Dél - Afrikai Nagydíj, ami már sokkal nyugalmasabban telt, Jim Clark szerezte meg szezonbéli hetedik futamgyőzelmét (összesen tíz versenyt rendeztek) melynek már világbajnokként örülhetett.
Üde színfoltjai voltak a bajnokságnak az újév első napján tartott versenyek is, melyeknek külön pikantériájuk volt, hogy az időmérőt és a futamot más - más naptári esztendőben futották. Így volt ez 1965-ben Kyalamiban (szintén Dél - Afrika) is, ahol ismét a „repülő skót" diadalmaskodott, mind az óévben tartott időmérőn mind az újesztendőben lebonyolításra kerülő derbin. A következő szezonban a Dél - Afrikai Nagydíj nem számított bele a világbajnokságba, amit legjobban az amerikai Mike Spence bánhatott, aki ekkor szerezte meg pályafutása egyetlen (de a bajnokságon kívüli verseny okán nem hivatalos) győzelmét. 1967-ben (január másodikán) a tragikus sorsú Pedro Rodriguez nyerte a kyalami-i versenyfutást, győzelmét azonban nagyban a szerencse istenasszonyának köszönhette, mivel a versenyben végig vezető John Love autójából az utolsó körök egyikében fogyott ki az üzemanyag, a mexikói versenyző legnagyobb örömére. Az utolsó „újévi verseny" (1968.január 1-én) az elsőhöz hasonlóan Jim Clark győzelmét hozta, a skót fenomén ekkor diadalmaskodott huszonötödször, ezzel megdöntve Juan Manuel Fangio rekordját, majd április hetedikén életét veszítette egy németországi Forma 2-es viadalon. A hatvanas évek alkonyán a kyalami-i futam időpontját kitolták január végére, ezzel lezárult a világbajnokságok azon korszaka, amikor a pilóták a Karácsonyt és a Szilvesztert is a versenypályán ünnepelték.
A szigorúbb olvasók kedvéért még most az eszmefuttatás elején le kell szögezzük, hogy karácsonyi futamot a szó szoros értelmében egyetlen egyszer sem tartottak a világbajnokság hatvanéves története során. Ebben az esetben csak a december végi megmérettetéseket tudjuk feleleveníteni, például az 1959. december 12-én megrendezésre kerülő Amerikai Nagydíjat, ami történetesen az első Indianapolistól független amerikai derbi volt, amit az 1950-ben épített Sebring International Raceway-en rendeztek. Az azóta legendássá váló futamot óriási küzdelmek után az új - zélandi Bruce McLaren nyerte, aki nem sokkal a leintés előtt előzte meg „Black" Jack Barabham-et, majd tartani tudta a felgyorsuló Maurice Trintignant-t. A futamot hat tizedmásodperces előnnyel nyerő Bruce a dobogón még egy csókot is kapott a versenyt végig izguló Miss Sebringtől. Most mondja valaki, hogy nem volt boldog karácsonya! Hasonló hangulatban teltek a versenyek a világ másik végén található Dél - Afrikában is, ahol a kor nagyjai általában papírból hajtogatott mikulássapkákkal és kisebb - nagyobb ajándékokkal lepték meg egymást. Természetesen ez a móka is csak addig tartott, amíg az ideiglenes Télapók leggyorsabb köreit meg nem döntötte valamelyik vetélytárs, ha így történt hát autóba pattantak és versenyeztek egy jót, első alkalommal East Londonban 1962. december 29-én. Azt a versenyt Graham Hill nyerte egy BRM volánjánál, aki ezzel a diadallal pályafutása során először elhódította a világbajnoki címet. Az ünneplésre azonban nem maradt sok ideje, ugyanis a BRP versenyzőjének Innes Irelandnek és egy szerelőjének a társaságában hamarosan egy kenyai börtönben találta magát. (Erről a történetről Graham még az életrajzi könyvében is megemlékezett.) Mielőtt valaki valami rosszra gondolna, tisztáznunk kell, hogy a két remek pilóta, és a szerelő nem azért került rács mögé, mert valami csúnya bűntényt követtek el, hanem azért mert nem volt sárgaláz elleni védőoltásuk, amit Afrikában igen komolyan vesznek. Az incidens után a fogdában várták meg a magánrepülőjüket, és a tervekkel ellentétben az 1963-as esztendőt is (pár üveg brandy társaságában). Ebben az évben (1963) ismét december végén (egészen pontosan 28-án) került megrendezésre a Dél - Afrikai Nagydíj, ami már sokkal nyugalmasabban telt, Jim Clark szerezte meg szezonbéli hetedik futamgyőzelmét (összesen tíz versenyt rendeztek) melynek már világbajnokként örülhetett.
Üde színfoltjai voltak a bajnokságnak az újév első napján tartott versenyek is, melyeknek külön pikantériájuk volt, hogy az időmérőt és a futamot más - más naptári esztendőben futották. Így volt ez 1965-ben Kyalamiban (szintén Dél - Afrika) is, ahol ismét a „repülő skót" diadalmaskodott, mind az óévben tartott időmérőn mind az újesztendőben lebonyolításra kerülő derbin. A következő szezonban a Dél - Afrikai Nagydíj nem számított bele a világbajnokságba, amit legjobban az amerikai Mike Spence bánhatott, aki ekkor szerezte meg pályafutása egyetlen (de a bajnokságon kívüli verseny okán nem hivatalos) győzelmét. 1967-ben (január másodikán) a tragikus sorsú Pedro Rodriguez nyerte a kyalami-i versenyfutást, győzelmét azonban nagyban a szerencse istenasszonyának köszönhette, mivel a versenyben végig vezető John Love autójából az utolsó körök egyikében fogyott ki az üzemanyag, a mexikói versenyző legnagyobb örömére. Az utolsó „újévi verseny" (1968.január 1-én) az elsőhöz hasonlóan Jim Clark győzelmét hozta, a skót fenomén ekkor diadalmaskodott huszonötödször, ezzel megdöntve Juan Manuel Fangio rekordját, majd április hetedikén életét veszítette egy németországi Forma 2-es viadalon. A hatvanas évek alkonyán a kyalami-i futam időpontját kitolták január végére, ezzel lezárult a világbajnokságok azon korszaka, amikor a pilóták a Karácsonyt és a Szilvesztert is a versenypályán ünnepelték.
Én pedig ezzel a cikkel szeretnék:
NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT, ÉS SIKERES ÚJÉVET KÍVÁNNI MINDEN OLVASÓNAK!!!
Beszélő